Üdvözöllek Kedves Olvasgatóm a Kutyaéneklési Tanszék ez évi nyitó ülésén!
Ha hallottál már mentőautó távolban történő elhaladását követő kutyahang orkánt, na akkor már pedzegeted, de valójában még mindig nem tudsz semmit erről a témakörről, ezért úgy gondolom itt az ideje egy kiadósabb kutyahangügyi felvilágosításnak. TD mukimanókoma-gumibogyó-sárkányfióka életének első szakaszában gyakorlatilag csak jelelt, azaz hallássérülteket meghazudtoló ügyességgel mutogatott a kis orrával, és ezentúl csak ráutaló magatartással kommunikált velünk, vagyis egy kukkot se szólt, mondhatnám hallgatott mint a sír, de ez ide túl morbid lenne, ezért inkább úgy fogalmazok, hogy meg se nyikkant. Több jelzést is kifejlesztett, hogy minket, kutyául korlátozottan értőket rávezessen arra, amit éppen szeretett volna elérni. Ha például a bejárati ajtó és közöttünk ingázott kétszer-háromszor, ez azt jelentette, hogy ki akar menni pisilni. Ha az ember nagyon elfoglalt, hajlamos úgy belemélyedni a tevékenységébe, hogy észre sem veszi a maga körül zajló eseményeket. Ezért TD kifejlesztett egy metakommunikációs mozdulatot, amivel ebből a révületből vissza tud hozni minket a való világba, abba a világba, amelyben ő épp játszani szeretne, vagy abba, amiben ő éppen dög éhes, szomjas, satöbbimacska... Ez a mozdulat a whippetek vérmérsékletéhez képest tündérien finom kis orral megbökés, olyan leheletnyi finomsággal teszik ezt, hogy szinte észre sem veszed, ám mégis érzékelsz valami leheletfinom kis nyomást, mintha csak a ruhád egyik ránca simult volna újra rád. Édes, mikor ezt csinálja...
A másik mozgáskommunikációja viszont pont a másik véglet. Ha örül, akkor viszont képes egy-másfél méteres magasságokba ugrálva szökdécselni körülötted, vagy az aktuális öröme tárgya körül, és ha az illető "tárgy" engedi, akkor bizony fel is mászik rá, de ezt a felugrálást ne úgy értsd, mint egy közönséges azaz mezei normális kutyánál, aki az első mancsaival örül, hanem úgy értsd, hogy az egész kutya ÖRÜL, az orra hegyétől a farka utolsó kis csücskéig. Pillanatok alatt felmászik, igen jól hallottad (azaz olvastad) Kedves Olvasgatóm, felmászik a kedvenc látogatójára. Ezzel a mozdulatsorral érdemelte ki TD a ceruzamajom megtisztelő címet, ugyanis vékony mint egy precízen, és jól kifaragott cerka Kisluli tolltartójában, és úgy mászik fel a kedvenc látogatóira, mint egy kis majom. Ilyen kiemelt posztot kapott nálunk Emő, aki Kriszta (ezt soha nem értettem, de az ügy szempontjából indifferens...) akit ha TD meglát, kettőegészhattized másodperc alatt jut fel a hajáig, amit ennek örömére mindig megcsócsál kicsit. Persze ezt csak annál csinálja, aki engedi... A múltkori kecskeméti versenyen példának okáért megálltam a szervezői asztal mellett beszélgetni, TD mögöttem, póráz laza... Egyszer csak rezdüléseket érzek a pórázon, megfordulok, és mit látok? TD sárkányfióka-ceruzamajom épp az egyik bíró ölében ül, és rettenetes lelkesedéssel rágcsálja a bácsi fülét. Na ebből szerezzünk majd pontokat jövőre...?! Egyszóval a nonverbális kommunikációról egyelőre elég lesz ennyi. Ha azt szeretnéd, hogy teljes fogalmad legyen a hajszálnyi különbségekről, amikre egy ilyen kis (és itt egy ArcKönyvből ellesett fogalom fog szerepelni) "emocionális terrorista" képes, akkor nincs más teendőd, mint keresd meg TPSZ Katiékat, vagy bármely más whippet-tenyésztőt, akik sok éves tapasztalattal és komplett mesetárral rendelkeznek ezekről a kis űrlényszerű kutyaalakú nemistudommikről... :o)
Az érzelmi zsarolás nagymesterei ők, képesek egy széttört cserép romjai között, a félig szétrágott virág hagymájának földi maradványaival a szájuk sarkában olyan ártatlanul nézni, mintha ez a tevékenység, amit általában addig csinálnak, míg elfordulsz a konyha felé kettő percre, a világ legtermészetesebb és legcélravezetőbb cselekedete lenne! Azok a híres "kutyaszemek"... Férfitársaim, gyakoroljunk! A nőkre ugyanis elképzelhetetlen hatással vannak ezek a kutyaszemek! Gondoljatok bele, mi mindent elérhetnénk ezekkel a szemekkel, ezzel a nézéssel. Bármi megmagyarázhatóvá válik, bármilyen vétség megbocsáthatóvá lesz, csak el kell sajátítanunk ezt a NÉZÉST! Kicsit lehajtott, megbánó, de nagyon ártatlan fejtartás... Lentről lapos szögben, kicsit felfelé néző, enyhén ráncolt homlok alóli tekintet... Esetleg egy kicsit oldalra billentett fejtartás... Hölgyeim, ugye ismerős? Na ezt tudja annyira sikeresen, és természetesen csinálni egy kutya. És mindent elér vele, még a legszigorúbb gazdi szíve is meglágyul, ha belenéz ezekbe az ártatlannak tűnő szemekbe. De nézzük akkor a hangok világát. TDi hangja beköltözését követően körülbelül egy hónap múlva jött meg, addig azt hittük egy siketnéma kutyát kaptunk, még örültem is neki, mert ugyebár a fajta kiválasztásánál jelentős paraméter volt a "nem ugatós" jelző. De aztán rájöttem, TD igenis tud morogni, ugatni, sőt vonyítani is igaz szerencsére a leírásokhoz hűen ezeket a hangképzési gyakorlatokat nem viszi túlzásba. Mostanában viszont felvett egy fura szokást, mégpedig azt, ha valamit szeretne elérni, akkor énekel. És ezt értsd úgy ahogy mondom, szó szerint énekel, azaz különböző hangmagasságú hangokat ad ki, amik az ugatás és a vonyítás között vannak, de sokkal halkabb finomabb hangképzést igényelnek. Húsz harminc másodperces szólamokban adja elő ezeket a számokat, és énekel egészen addig, amíg nem kezdünk el végre vele is foglalkozni. Mosolyt fakasztó performanszok ezek!
És ezzel a kedves kis beszélő kutyával búcsúznék, Kedves Olvasgatóm. Ha kedvet kaptál egy kis kutyaénekhez, szeretettel várunk itt Whippetfalván, TDi énekesmadárturbódízelmukimanógumibogyónál...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése