37. 3/3 ügynökök jelentéseiből kiderült... avagy a megfigyelés hatásmechanizmusa

Üdvözöllek A TD mukikoma-putyikutya megfigyelési és időjárás-előrejelzési oldalon Kedves Olvasgatóm!
Amit most megosztok Veled, kedves drága Olvasgató, az egy hétmérföldes csizmával is szinte utolérhetetlen felfedezés, és annak kibontakozási folyamata az én saját elmémben. (úgy tűnik ma az átlagosnál is messzebbre gurult a gyógyszerem...) Meghökkentő őszinteséggel írom majd le eme sorok között, hogy TD whippetvérfarkas-sárkányfióka-élőrettenet hogyan érzékeli az időjárás viszontagságainak változását innen bentről, a jó meleg szobából...
Gondolnád, hogy ez a kis űrlény - befőttesüvegben trónoló, és kis létrán fel s alá mászkáló békákat megszégyenítve - jelzi az időjárás változásait? Az esőt példának okáért úgy jelzi, hogy nem hajlandó kimenni a lakásból... Ha hosszas kergetőzés után mégis sikerülne az ajtóhoz terelni, és kiengedni, vagy inkább úgy mondanám, kitaszigálni, akkor miután az eresz alatt elbandukol a ház sarkáig, és onnan még kérdőn visszanézve azt kérdezi mélabús kutyaszemekkel: biztos hogy nekem ebben a locspocsba kell kimennem pisilni? A számára kezelhetetlen hideget pedig úgy jelzi, hogy elkezd vibrálva remegni, amit úgy képzelj el, mintha nagymamád régi Singer varrógépében a tűt kutyafogra cserélnéd, és azzal akarnál makramékat hímezni, miközben az elmúlt közel száz év igénybevételeitől a masina csapágasan ugrálva rezeg. Ilyenkor a kutyesz pár centivel nagyobbnak tűnik, mert olyan gyorsan vibrál, (méréseink szerint nagyjából 200 Herzes frekvenciával) hogy szószerint becsapja optikailag a szemed, és valós nyugalmi állapotbeli saját magánál lényegesen nagyobbnak látszik. A szél is érdekes hatással bír rá, és ezt a hatást úgy fejti ki, hogy az 1 órás sétát képes besűríteni 30-35 percbe, ilyenkor felgyorsul minden annak a nemes célnak az érdekében, hogy minél előbb hazaérhessen, és összegömbölyödve szuszoghasson tovább a kanapén... Ilyenkor felfüggeszti, vagy teljesen abbahagyja a kíváncsi szaglászást is, pedig normál esetben képes 2-3 percen keresztül kitartóan szagolgatni egy bizonyos fűcsomót (és azzal gondolom te is tisztában vagy, Kedves Olvasgatóm, hogy hány fűcsomó jön szembe velünk egy átlagos séta alkalmával...), a szokásos kacsakergetés a tóparton is csak úgy ímmel-ámmal történik. Mondjuk ilyen szelesebb időben csak minden tizedik madár után veti magát, azt is csak úgy tessék-lássék, merőben a megszokás kedvéért, legfeljebb a tóparton kisszékeken ücsörgő horgászok szórakoztatására. A napsütés előrejelzése a legszembetűnőbb meteorológiai szempontból, ugyanis a meglehetősen finnyás, és általában csak ágyban és kanapén fekvő TDi koronahercegi főméltósága bárhová hajlandó ilyenkor lefeküdni, még akár a lakás kőkemény járólappal burkolt aljzatára is, annak érdekében, hogy pár celsius fokot hűtsön a testhőmérsékletéből. A meleg mértékegységének legkiválóbb mutatója pedig a kilógó nyelve, pontos méréseim vannak arról, hogy hány fokos hőmérséklet emelkedés felel meg 1 centiméter nyelvkilógatásnak. (Ám száraz statisztikai adatokkal nem szeretnélek megterhelni Kedves Olvasgatóm, épp elég lehet neked a tőzsdei grafikonok böngészése, és a befektetési arany árfolyam emelkedésének nyomon követése.)
A hazánkban kevéssé honos természeti jelenségek vizsgálatához mint például a tornádó, még több külföldi tanulmányútra el kell utaznunk, de becsléseim szerint ezt úgy jelezné, hogy egyszerűen a levegőbe emelkedne futás közben... Bár a parkban észlelt tájfunjelenség, mely akkor keletkezett, mikor TDi a lehullott avarban körbe-körbe száguldozott, megzavarhat egy kisebb méretű tornádót, hiszen mint tudjuk az ellentétes irányú légmozgások kioltják egymást, így TD talán bevethető lenne kisebb természeti katasztrófák elhárítására is! Egyelőre a jégeső előrejelzésén, és megelőzésén dolgozunk, nem túl sok sikerrel, mert még a közönséges azaz mezei esőbe sem nagyon hajlandó kimenni. Nagy valószínűséggel most is esni fog, mert ki se mozdul, fejét a szokásos finom kis rezgő-remegő mozdulattal befúrta a derekam és a kanapé párnája közé, és egyenletesen szuszog.
Tehát a lényeg, és a Kérdés már csak az, hogy béka vagy whippet? Melyik a megbízhatóbb időjárás előrejelző?
Nem tudom, kedves Olvasgatóm, hiszen békám még nem volt, de meggyőződésem, hogy egy befőttesüvegbe zárt, létrás békával a derekam és a kanapé párnája között nem írnék blogot, az elmúlt fél év kutya és emberidomítási tapasztalatairól...
A békapártiak mentségére azért el kell mondanom, hogy bár nagyon nehéz munka legyeket és szúnyogokat fogni a kedvenc brekuszunk táplálására, a békák tartása sokkal kisebb beruházással jár. Ecetes vagy kovászos uborkát ugye majdnem mindenki szereti, innen megoldott az átlátszó időjárás-előrejelző-békaállomás beszerzése, kis létrát össze lehet tákolni két hurkapálcikából és néhány fogpiszkálóból, a whippet tartásához azonban egy hatalmas és kényelmes kanapét kell beszerezni...

Ágyban, párnák közt... időjárástelőrejelezni remekül tudó TD whippetke képével búcsúzom Kedves Olvasgatóm, és a döntést rád bízom:
Meghallgatod az időjárásjelentést a Híradó végén, vagy beszerzel egy meteorológiai érzékéről hírös whippetkét, akivel más egyéb társas tevékenységekben is részt tudsz venni, mint például a szaladgáljunk a parkban a labda, frisbi, stb-teljesenmindegyhogymi után, miközben vagy süt a nap Rátok, vagy nem annyira...

34. Menjünk előre, mások meg követnek majd... De ehhez menni kell!

Üdvözöllek Kedves Olvasgatóm a "Ki menjen elöl, én vagy a kutyám?" blogban. Ez a mai posztom arról fog szólni, hogy mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne tekintsen Téged is játékszernek, és ne alázzon mindenki előtt példának okáért azzal, hogy egyáltalán nem hallgat Rád.
Meg kell mondanom, ez egy elég kényes téma, és egy whippet, vagy agár tulajdonosa minden bizonnyal bólogat most, és sokat sejtetően mosolyog a virtuális bajsza alatt, sőt néha még kicsit a fejét is megcsóválja, együttérzőn nézve soraimat. Ugyanis ezek a kis (nagy) űrlények csak úgy néznek ki, mintha kutyák lennének, ám valójában egy távoli bolygóról érkezett csillagközi romboló hajótörött legénységének leszármazottai, és ebben a hitemben senki nem tud, még tán erőszakkal sem, megrengetni! Ha összehasonlítod a whippeted szokásait egy "igazi" kutyáéval, azért fel lehet ismerni néhány közös vonást. Ugat, de nem túl sokat, és korántsem akkor, amikor egy normális kutya tenné, azaz leginkább akkor, mikor valami közlendőjét bamba emberi módon még harmadikra sem akarod megérteni. Harap is, de ezt szintén nem akkor teszi, amikor mondjuk egy idegen behatol a területére, mert neki nincs területe, ugyanis a Föld nevű bolygó teljes felületét a saját területének tekinti, így nem nagyon csinál problémát a területére történő behatolásból, egyszerűen csak végig nyújtózik a kanapén... Láttál már whippetet aludni? Hát egy kutya biztos tuti, hogy nem S alakban megtekeredve alszik, néha meg O alakba összegömbölyödve, mint egy macska, aztán megint kitekeredve S-ban... Nem tűnt fel neked semmi, kedves Olvasgatóm? Hát jeleket küldenek a világűrbe, hátha egy "űrlény társuk" hatalmas teleobjektívvel pásztázza a végtelen világűrt, ezt az eltűnt csapatot keresve, és észreveszi az általa formált S O S jelzést...
- Mentsétek meg lelkeinket... - szól az üzenet a Titanicról anno, de azt már ezektől a kis UFOktól lesték el a kor tengerészei- mert ezek a végtelenül kedves, és alázatos kétlábú népek itt ezen a kis bolygón annyira furák, bár rendszeresen etetnek is minket, de úgy igazán nem nagyon értik, mi zajlik itt benn a fejünkben.
Talán ez az oka, talán a napkitörések biomechanikus hatástényezői, mindenesetre a whippetek és agarak furán viselkednek. Ez Tény és Punktum! Az észlelésekkel ellentétben az átlagnál lényegesebben intelligensebbek, és kreatívabbak, bár ha kérünk tőlük valamit, (bármit), akkor ezt a képességüket pillanatok alatt véka alá rejtik. TD kamasztorreádorsárkánygyíkfióka, valahai kedvesmukimanókoma, például tökéletesen álcázta eme űrlény mivoltát eddig, ám az utóbbi hetek történései (vagy a napkitörések...) olyan hatással voltak rá, hogy előbújt az űrlény mivolta, és ha akarná sem tudná letagadni. Bármit, hangsúlyozom BÁRMIT pillanatok alatt kibelez, és a tartalmát egyenletesen szétteríti a rendelkezésére álló területen. Legyen szó akár a kedvenc játékáról, vagy egy konyhából elcsórt vöröshagymáról... Bocs, a hagymát el is fogyasztja előbb-utóbb. A legutolsó hőstette az volt, amikor megküzdött az ádáz, és rettentően haragos "kinti fekhely" elnevezésű műtárggyal, aminek normál esetben az volt a funkciója, hogy elkényeztetett állatkáink az udvaron is egy kellemesen, és vastagon kipárnázott főúri fekhelyen tengessék az étkezések szünetében eltöltött szabadidejüket... Ám TD valamilyen oknál fogva ellenséget szimatolt a pihe-puha fekhely személyében, ezért mire a múltkor hazaértem, addigra kiharapta a közel 1 méteres párna hasát, és az udvaron 3 centiméter vastagságban egyenletesen elterítette a kis szivacsdarabkákból álló, mintegy másfél köbméternyi tartalmát. Jutott mindenhová, biztosíthatlak Kedves Olvasgatóm...
A nyuszija is lefogyott, hisz komoly fitness-tevékenységnek számít már maga a TD-vel történő ide-oda szaladgálás is, ám ez nem indokolta volna a teljes súlyvesztést. TD azonban elvégzett rajta egy komolyabb műtétet, melynek eredményeként Nyusziúr, mondhatnám csont és bőr lett, azaz a teljes belső szerkezetét kívülre csoportosította át, ezt a teljes tartalmat szintén nem elfogyasztva, "csak" szétterítve a lakás minden pontján, de úgy igazán egyenletesen. Így találtam meg hazaérkezésemkor egy fél méteres vattaréteg alatt. A behívás, mint fogalom eltűnt a szótárából, minden alkalommal, mikor nincs kedve (vagy nincs nálam kaja) megáll tőlem kettő méterre, és onnan bámul rám bambán, az a TD, aki a világ legjobb apportírozója és lábnál legokosabban leülő kutyájának tűnt még pár héttel ezelőtt. Szóval puccsra készül, valamiből erre következtetek...
A hatalom átvétele elé azonban a "kormányerők" komoly akadályokat gördítenek, azaz volt már "menjahelyedrerosszkutyavagyésmaradjisottegyórát", azaz kijárási tilalom, és kajamegvonás, azaz teljes gazdasági embargó is, mondjuk csak két órán át tartott, pedig a kiváltó ok nem volt semmi. Akkor éppen két virágcserép teljes tartalmát osztotta el a lakás különböző pontjain, hazaérkezésemkor büszkén trónolva fél köbméter virágföld, és a lebombázott szobanövény megmaradt csonkja fölött. Ugyanis ebben az esetben szigorúan csak a további ellencsapások megakadályozása miatt, elfogyasztotta a növény gyökereit... Szóval elkeseredett harcot vívunk a hatalom visszaszerzéséért, ám sikeres pillanatokat szinte csak az étkezések előtti néhány percben tudunk elérni. Mindenesetre azt meglehetős bizonyossággal elmondhatom, hogy egy cseppet sem unatkozunk emellett az ennek ellenére imádnivalóan huncut kis dög mellett...

 

Mi ez ha nem Űrlény???

Nézd meg jobban a szemeit, és ez a fura sisak is rajta, na mindegy...

Ezzel az amúgy végtelenül kedves kis "UFO"-ról készült portréval búcsút is veszek Tőled, Kedves Olvasgatóm, de kitartás, hisz az egész élet tulajdonképpen egy nagy harc, és ahogy eleink nagy bölcsen megmondták már: ...nem elég a csatát megnyerni, mert ugyebár ott van még az egész háború...

32. Az éneklő whippet, azaz hogy csinálj világszámot a kutyádból...

Üdvözöllek Kedves Olvasgatóm a Kutyaéneklési Tanszék ez évi nyitó ülésén!
Ha hallottál már mentőautó távolban történő elhaladását követő kutyahang orkánt, na akkor már pedzegeted, de valójában még mindig nem tudsz semmit erről a témakörről, ezért úgy gondolom itt az ideje egy kiadósabb kutyahangügyi felvilágosításnak. TD mukimanókoma-gumibogyó-sárkányfióka életének első szakaszában gyakorlatilag csak jelelt, azaz hallássérülteket meghazudtoló ügyességgel mutogatott a kis orrával, és ezentúl csak ráutaló magatartással kommunikált velünk, vagyis egy kukkot se szólt, mondhatnám hallgatott mint a sír, de ez ide túl morbid lenne, ezért inkább úgy fogalmazok, hogy meg se nyikkant. Több jelzést is kifejlesztett, hogy minket, kutyául korlátozottan értőket rávezessen arra, amit éppen szeretett volna elérni. Ha például a bejárati ajtó és közöttünk ingázott kétszer-háromszor, ez azt jelentette, hogy ki akar menni pisilni. Ha az ember nagyon elfoglalt, hajlamos úgy belemélyedni a tevékenységébe, hogy észre sem veszi a maga körül zajló eseményeket. Ezért TD kifejlesztett egy metakommunikációs mozdulatot, amivel ebből a révületből vissza tud hozni minket a való világba, abba a világba, amelyben ő épp játszani szeretne, vagy abba, amiben ő éppen dög éhes, szomjas, satöbbimacska... Ez a mozdulat a whippetek vérmérsékletéhez képest tündérien finom kis orral megbökés, olyan leheletnyi finomsággal teszik ezt, hogy szinte észre sem veszed, ám mégis érzékelsz valami leheletfinom kis nyomást, mintha csak a ruhád egyik ránca simult volna újra rád. Édes, mikor ezt csinálja...
A másik mozgáskommunikációja viszont pont a másik véglet. Ha örül, akkor viszont képes egy-másfél méteres magasságokba ugrálva szökdécselni körülötted, vagy az aktuális öröme tárgya körül, és ha az illető "tárgy" engedi, akkor bizony fel is mászik rá, de ezt a felugrálást ne úgy értsd, mint egy közönséges azaz mezei normális kutyánál, aki az első mancsaival örül, hanem úgy értsd, hogy az egész kutya ÖRÜL, az orra hegyétől a farka utolsó kis csücskéig. Pillanatok alatt felmászik, igen jól hallottad (azaz olvastad) Kedves Olvasgatóm, felmászik a kedvenc látogatójára. Ezzel a mozdulatsorral érdemelte ki TD a ceruzamajom megtisztelő címet, ugyanis vékony mint egy precízen, és jól kifaragott cerka Kisluli tolltartójában, és úgy mászik fel a kedvenc látogatóira, mint egy kis majom. Ilyen kiemelt posztot kapott nálunk Emő, aki Kriszta (ezt soha nem értettem, de az ügy szempontjából indifferens...) akit ha TD meglát, kettőegészhattized másodperc alatt jut fel a hajáig, amit ennek örömére mindig megcsócsál kicsit. Persze ezt csak annál csinálja, aki engedi... A múltkori kecskeméti versenyen példának okáért megálltam a szervezői asztal mellett beszélgetni, TD mögöttem, póráz laza... Egyszer csak rezdüléseket érzek a pórázon, megfordulok, és mit látok? TD sárkányfióka-ceruzamajom épp az egyik bíró ölében ül, és rettenetes lelkesedéssel rágcsálja a bácsi fülét. Na ebből szerezzünk majd pontokat jövőre...?! Egyszóval a nonverbális kommunikációról egyelőre elég lesz ennyi. Ha azt szeretnéd, hogy teljes fogalmad legyen a hajszálnyi különbségekről, amikre egy ilyen kis (és itt egy ArcKönyvből ellesett fogalom fog szerepelni) "emocionális terrorista" képes, akkor nincs más teendőd, mint keresd meg TPSZ Katiékat, vagy bármely más whippet-tenyésztőt, akik sok éves tapasztalattal és komplett mesetárral rendelkeznek ezekről a kis űrlényszerű kutyaalakú nemistudommikről... :o)
Az érzelmi zsarolás nagymesterei ők, képesek egy széttört cserép romjai között, a félig szétrágott virág hagymájának földi maradványaival a szájuk sarkában olyan ártatlanul nézni, mintha ez a tevékenység, amit általában addig csinálnak, míg elfordulsz a konyha felé kettő percre, a világ legtermészetesebb és legcélravezetőbb cselekedete lenne! Azok a híres "kutyaszemek"... Férfitársaim, gyakoroljunk! A nőkre ugyanis elképzelhetetlen hatással vannak ezek a kutyaszemek! Gondoljatok bele, mi mindent elérhetnénk ezekkel a szemekkel, ezzel a nézéssel. Bármi megmagyarázhatóvá válik, bármilyen vétség megbocsáthatóvá lesz, csak el kell sajátítanunk ezt a NÉZÉST! Kicsit lehajtott, megbánó, de nagyon ártatlan fejtartás... Lentről lapos szögben, kicsit felfelé néző, enyhén ráncolt homlok alóli tekintet... Esetleg egy kicsit oldalra billentett fejtartás... Hölgyeim, ugye ismerős? Na ezt tudja annyira sikeresen, és természetesen csinálni egy kutya. És mindent elér vele, még a legszigorúbb gazdi szíve is meglágyul, ha belenéz ezekbe az ártatlannak tűnő szemekbe. De nézzük akkor a hangok világát. TDi hangja beköltözését követően körülbelül egy hónap múlva jött meg, addig azt hittük egy siketnéma kutyát kaptunk, még örültem is neki, mert ugyebár a fajta kiválasztásánál jelentős paraméter volt a "nem ugatós" jelző. De aztán rájöttem, TD igenis tud morogni, ugatni, sőt vonyítani is igaz szerencsére a leírásokhoz hűen ezeket a hangképzési gyakorlatokat nem viszi túlzásba. Mostanában viszont felvett egy fura szokást, mégpedig azt, ha valamit szeretne elérni, akkor énekel. És ezt értsd úgy ahogy mondom, szó szerint énekel, azaz különböző hangmagasságú hangokat ad ki, amik az ugatás és a vonyítás között vannak, de sokkal halkabb finomabb hangképzést igényelnek. Húsz harminc másodperces szólamokban adja elő ezeket a számokat, és énekel egészen addig, amíg nem kezdünk el végre vele is foglalkozni. Mosolyt fakasztó performanszok ezek!

És ezzel a kedves kis beszélő kutyával búcsúznék, Kedves Olvasgatóm. Ha kedvet kaptál egy kis kutyaénekhez, szeretettel várunk itt Whippetfalván, TDi énekesmadárturbódízelmukimanógumibogyónál...

18. Kutyaovi, vagy mi a szösz...

Üdv a kutyaoktatási reform csatahajójának fedélzetén Kedves Olvasgatóm!
Mai foglalkozásunk témája a kutyeszok intézményesített képzési rendszerének átvilágítása. Megyek fel is kapcsolom a lámpát... Áz úúúgy vooolt..., kezdené visszafogott lelkendezéssel Pandacsöki Boborján, a híres, és MMÉ, azaz "méltánmindenhezértő" Besenyő Pista bácsi tanítványa, hogy elmentünk a kutyaiskolába. Ráadásul kétszer is, első alkalommal csak a kerítés külső oldalfelületéig értünk, és ott bámulva megálltunk, hisz a kerítés túloldalán nem láttam ötven kilogramm alatti egyedeket, és ez mind a kutyákra mind gazdáikra igaz volt. Német juhász, azaz farkaskutya, óriás snaucer, vagyis Pityke őrmester kedvence, rottweiler, és más egyéb rettentően őrző-védő kutya masírozott fel alá a placcon. Na gondoltam, ha ezek közé az én bohókás mukimanó ceruzamajom sárkányfióka TD-met beengedem, akkor lámpavason végzem, és nem azért mert a gazdák felhúznak, hanem, mert TD kiprovokálja a kergetőzést, felborítva a hetek, hónapok alatt kierőszakolt csapatfegyelmet, majd mikor a nagyok üldözőbe veszik a lábam alá menekülne, így semmi más esélyem nem maradna a túlélésre, minthogy egy közeli lámpaoszlopra meneküljek. Így szégyen szemre hazakullogtunk. Következő vasárnapra azonban utcáról be nem szerezhető információkat kaptam Zitától, Fügevizsla gazdijától, mégpedig egy rejtélyes kutyaovi létezéséről. Ezzel az információval felvértezve, de természetesen a jelzett időpontot jelentősen meghaladó időintervallumban,azaz a közepesnél lényegesen jobban elkésve, ismét meglátogattuk a kutyatanoda intézményét. És láss csodát, ez alkalommal átjutottunk a pszichésen is áthatolhatatlannak tartott kerítésen. Odabenn épp vége volt a foglalkozásnak, és kedves emberek vezették el mellettünk kedves kutyáikat, akik a kerítés túloldaláról nézve őrző-védő kommandó látszatát keltették, ugyanolyan farokcsóváló kutyeszok voltak, mint TD, és így közelebbről nézve már nem is voltak olyan nagyok és félelmetesek. Mindenesetre a kiképző nénivel megbeszéltük, hogy a következő vasárnap a fél kilences kiscsoport a nekünk való. TDi otthoni kiképzése, egyéni képzési módszereimmel addig volt elegendő, míg a társasági viselkedésig el nem jutottunk, ám mihelyst egy másik kutya kerül a képbe, TD koma átvált sárkányfióka üzemmódra, és miközben ide-oda repked az illető kutyus körül, gyakorlatilag még a nevére se nagyon hallgat. Amúgy ül, fekszik, marad, különböző tárgyakat tud megkülönböztetni, és odahozni parancsszóra, behívható síppal, vezényszóval, kajáláskor csak a Tiéd vezényszó elhangzása után kezdi el belélegezni a jamijamit, egyszóval rendkívül értelmes kis dög. De a szocializációs folyamat megragadt nála az ÉN fogalmánál, ezért úgy döntöttünk ezt a készséget csak csoportban tudja elsajátítani. Itt megemlékeznék előző, imádott beagle kutyámról Döméről, aki köztudottan a világ "legkölyökkutyapofijubb" ebe volt, minden létező kutyaiskolai feladatot végrehajtott, a két méteres palánkon német juhászokat megszégyenítő sebességgel és bátorsággal vetette át magát, egyedül a csibészelés nem ment neki soha, mégpedig a tenyésztése során elért konfliktuskerülő falka-magatartásformája miatt. Talán mindenki látott már ilyet, egy kiképző rongyos védőöltözetben, egy hatalmas és biztonságos műkarral hadonászik és kiabál, rossz ember benyomását keltve, a gazdi pedig csibész, fogd meg kiáltással ráereszti a kutyát. Na erre a kutyák 99 %-a ráront a csibészre, és próbál beleharapni lehetőleg a műkarba, legalábbis a maskarában rohangáló kiképzőnek ez a célja... Dömike ezeket a gyakorlatokat nyüszögve az ölemben szokta végig nézni, a hónom alá dugott fejjel. Viszont falkakutya jellegénél fogva imádott más kutyák között lenni. Tulajdonképpen TD is imád, csak máshogy. Nála a kutyák között lenni, az azt jelenti, hogy kutyák előtt-között-mögött lenni, DE negyven kilométer per órás átlagsebességgel...
Gondolhatod kedves Olvasgatóm, hogy alig várom a vasárnapot, amikor TD koma beáll a sorba...
És ha annyit el tudok érni vele, hogy a többi kutya látványától elért szöcske üzemmódból sikerül visszaállítanom normál kutya üzemmódra, már akkor hálás leszek a kutyaovinak.

Nem is gondolnád, kedves Olvasgatóm, hogy ez a kutyafejű párna milyen szökdécselésbe, és pattogásba tör ki ha egy másik kutya közelébe kerül. Egyszerűen ugrálnia és rohannia KELL!
Na szóval alig várom, hogy tapasztalataimat elmesélhessem neked, addig is búcsúzom, szép napot! TD is üdvözöl, most éppen álmában különböző magasságú hangokon énekelve nyüszít a kanapé azon sarkában ahol a fénykép készült...
Ha esetleg azt olvasnád az újságokban, hogy ezt a kutyaovit lerombolta egy megvadult kutyafalka, amelynek élén egy kék whippet rohant, akkor várom további kutyaóvodák címeit köszönettel...