Hétvégén elhajóztunk Écsre, ami Nyúl mellett van, és amiért mentünk, az nem más, mint hogy nyulat fogjunk! TD koma izgatottan szállt be reggel a számára hajónak tűnő kocsiba, mert tudta valami jó helyre mehetünk csak, de a biztonság kedvéért pont ugyanott, ahol a múltkor, kidobta a taccsot. Kétszer is, csak hogy minden stimmeljen a múltkori útról... Aztán előre tovább, és Écsig pihi volt. Pannonhalma halma melletti halmon rendezte meg a HAK a coursinget, két kicsinek éppen nem mondható halom között, pontosabban a rajt és a cél az innenső halom tetején volt. A két halom között egy mély völgy nyújtózott, tökéletes hegyi versenyre adva lehetőséget. Addig nem is volt baj, amíg TD gyerek-futása nem következett. Ám mivel ő még csak gyermekkorú whippet, ezért nem futhat teljes kört, ami olyan 6-700 méter hosszú cikk-cakkos pálya, hanem csak egy kis szakaszt, ami lehetőleg tök egyenes. Na ezt a laza egyenest kellett a túlsó domb tetejéről indítani, amihez ugyebár át kellett kelnünk a völgyön, és feljutni a szemközti domboldal tetejére. A parkoló kocsik mellett a zöld fűben ücsörögve egyáltalán nem tűnt veszélyes meredélynek... Ám engem már a lefelé való futás is kifárasztott, ám a túlsó hegyorom megmászását csak és kizárólag kedvenc whippetkém kedvéért vállaltam. Miután dél-tiroli alpinistákat megszégyenítő bátorsággal és kitartással feljutottam a túlsó hegycsúcsra, megindítottuk TD-t, aki mint egy kis vadászgép indult a műnyuszi után. Indítás előtt már remegett, annyira futni akart. Félelmetes látni, mikor egy ilyen pici kis izomgolyó megindul, és minden idegszálával a nejlondarabokkal feldíszített nyuszira koncentrál, annak minden irányváltását rögtön leköveti, és mikor utoléri, büszkén megtépi. TD nagyon ügyesen futotta le ezt az egyenest. Ez rólam már kevésbé volt elmondható... Míg neki meg se kottyant a hegyről le, hegyre fel, addig mi Kislulival a tüdőnket köptük ki, míg visszafutottunk a fogadóoldalra.
De szerencsére pont megérkezett az ebéd, ami finom vörösboros marhapörkölt volt nokedlival, és savanyú uborkával. Tökéletes ebéd, egy tökéletes napon, ugyanis az időjárás is olyan kegyes volt velünk, mint a természet, aki ezt a völgyet létrehozta. Hétágra sütött a nap, csicseregtek a madarak, és repkedtek a ... mellettünk gyakorló cross-motorosok... ugyanis egy motocross pálya volt a szomszédunkban. Délután azonban egyre több motoros jött át hozzánk, hogy megcsodálják a kicsi és nagy agarakat, amint a "nyuszit" űzik. Ebéd után jött az igazi lehetőség TD számára. Megkértük Zsoltot, aki crossmotorjával kitartóan húzta vissza a nyuszit a kezdőpontig, hogy egy majdnem igazi, de méreteiben TD életkorához igazított kis pályát képezzen. A rajt és a cél ugyanott volt mint a nagyoknak, csak a pálya felső felén elhelyezkedő kötélvezető-tárcsákat kihagyva, egy körülbelül fele olyan hosszú pályát alakított ki. TD ezt a második futását követően már semmire nem figyelt, amíg ott voltunk, csak és kizárólag a "nyuszira" és a völgyben száguldozó rokonaira. Haza is alig akart jönni. Csúnya fertőzést kapott, és ezzel mindenki vigyázzon, aki egy ilyen helyre viszi a kutyáját, mert onnan mint fertőzött nyuszifogó "nyúlvadászó-vadászkutya" fog visszajönni... TD például most rendelt magának egy kicsi zöld kalapot, egy nyuszifarokkal a pántjában... Hiába mondtam neki, hogy a fácántollas a menőbb. Nagyon ügyesen vette a kanyarokat, és mint a szél úgy ért be a célba. Oda futottam, hogy megdicsérjem, de sikerült olyan rosszul lépnem a lejtőn, hogy kiment a térdem. Na onnantól már csak a sántikálás maradt. Hát én most egy darabig nem futok a nyuszi után...
TD a tegnapi nap óta, megjegyzem teljesen jogosan, TDi-nek hívatja magát! Kisluli továbbra is agármániás, és már 10 féle agarat ismer, én pedig csak simán jól éreztem magam, köszönöm a meghívást.
Így búcsúzom is Kedves Olvasgatóm, és csak ajánlani tudom ezt a kedves társaságot, akik kutyáikkal friss levegőn töltik hétvégéiket. Jókat beszélgetve, és kellemes élményeket gyűjtve, maguknak és imádott kutyáiknak is...
