35. TD kört futott, kicsi volt, de kör...

Üdvözlet az oldalon Kedves Olvasgató!
Hétvégén elhajóztunk Écsre, ami Nyúl mellett van, és amiért mentünk, az nem más, mint hogy nyulat fogjunk! TD koma izgatottan szállt be reggel a számára hajónak tűnő kocsiba, mert tudta valami jó helyre mehetünk csak, de a biztonság kedvéért pont ugyanott, ahol a múltkor, kidobta a taccsot. Kétszer is, csak hogy minden stimmeljen a múltkori útról... Aztán előre tovább, és Écsig pihi volt. Pannonhalma halma melletti halmon rendezte meg a HAK a coursinget, két kicsinek éppen nem mondható halom között, pontosabban a rajt és a cél az innenső halom tetején volt. A két halom között egy mély völgy nyújtózott, tökéletes hegyi versenyre adva lehetőséget. Addig nem is volt baj, amíg TD gyerek-futása nem következett. Ám mivel ő még csak gyermekkorú whippet, ezért nem futhat teljes kört, ami olyan 6-700 méter hosszú cikk-cakkos pálya, hanem csak egy kis szakaszt, ami lehetőleg tök egyenes. Na ezt a laza egyenest kellett a túlsó domb tetejéről indítani, amihez ugyebár át kellett kelnünk a völgyön, és feljutni a szemközti domboldal tetejére. A parkoló kocsik mellett a zöld fűben ücsörögve egyáltalán nem tűnt veszélyes meredélynek... Ám engem már a lefelé való futás is kifárasztott, ám a túlsó hegyorom megmászását csak és kizárólag kedvenc whippetkém kedvéért vállaltam. Miután dél-tiroli alpinistákat megszégyenítő bátorsággal és kitartással feljutottam a túlsó hegycsúcsra, megindítottuk TD-t, aki mint egy kis vadászgép indult a műnyuszi után. Indítás előtt már remegett, annyira futni akart. Félelmetes látni, mikor egy ilyen pici kis izomgolyó megindul, és minden idegszálával a nejlondarabokkal feldíszített nyuszira koncentrál, annak minden irányváltását rögtön leköveti, és mikor utoléri, büszkén megtépi. TD nagyon ügyesen futotta le ezt az egyenest. Ez rólam már kevésbé volt elmondható... Míg neki meg se kottyant a hegyről le, hegyre fel, addig mi Kislulival a tüdőnket köptük ki, míg visszafutottunk a fogadóoldalra.
De szerencsére pont megérkezett az ebéd, ami finom vörösboros marhapörkölt volt nokedlival, és savanyú uborkával. Tökéletes ebéd, egy tökéletes napon, ugyanis az időjárás is olyan kegyes volt velünk, mint a természet, aki ezt a völgyet létrehozta. Hétágra sütött a nap, csicseregtek a madarak, és repkedtek a ... mellettünk gyakorló cross-motorosok... ugyanis egy motocross pálya volt a szomszédunkban. Délután azonban egyre több motoros jött át hozzánk, hogy megcsodálják a kicsi és nagy agarakat, amint a "nyuszit" űzik. Ebéd után jött az igazi lehetőség TD számára. Megkértük Zsoltot, aki crossmotorjával kitartóan húzta vissza a nyuszit a kezdőpontig, hogy egy majdnem igazi, de méreteiben TD életkorához igazított kis pályát képezzen. A rajt és a cél ugyanott volt mint a nagyoknak, csak a pálya felső felén elhelyezkedő kötélvezető-tárcsákat kihagyva, egy körülbelül fele olyan hosszú pályát alakított ki. TD ezt a második futását követően már semmire nem figyelt, amíg ott voltunk, csak és kizárólag a "nyuszira" és a völgyben száguldozó rokonaira. Haza is alig akart jönni. Csúnya fertőzést kapott, és ezzel mindenki vigyázzon, aki egy ilyen helyre viszi a kutyáját, mert onnan mint fertőzött nyuszifogó "nyúlvadászó-vadászkutya" fog visszajönni... TD például most rendelt magának egy kicsi zöld kalapot, egy nyuszifarokkal a pántjában... Hiába mondtam neki, hogy a fácántollas a menőbb. Nagyon ügyesen vette a kanyarokat, és mint a szél úgy ért be a célba. Oda futottam, hogy megdicsérjem, de sikerült olyan rosszul lépnem a lejtőn, hogy kiment a térdem. Na onnantól már csak a sántikálás maradt. Hát én most egy darabig nem futok a nyuszi után...
TD a tegnapi nap óta, megjegyzem teljesen jogosan, TDi-nek hívatja magát! Kisluli továbbra is agármániás, és már 10 féle agarat ismer, én pedig csak simán jól éreztem magam, köszönöm a meghívást.

Így búcsúzom is Kedves Olvasgatóm, és csak ajánlani tudom ezt a kedves társaságot, akik kutyáikkal friss levegőn töltik hétvégéiket. Jókat beszélgetve, és kellemes élményeket gyűjtve, maguknak és imádott kutyáiknak is...

16. Futás, futás... vagyis TD első hivatásos futóműsora

Üdv nálunk újra Kedves Olvasó!
Üdvözlünk a FUTÁS VILÁGÁBAN, és ezennel ünnepélyesen bejelentem, hogy ezt a bejegyzést már egyik lelkes Olvasónk megrendelésére kotyvasztottam össze, párom gasztroblog-kalandjai mintájára. Tehát végy kilenc és fél kiló whippetet, 53 kiló Ildit, egy magányosan futó szomszédasszonyt, és kész a recept. Kezdjük is a főzést...
Tehát az egyik főszereplő Ő maga, az ex-antikutyista, mármint a párom Ildi lesz. A másik pedig természetesen maga a "whippet", mint már többször említettem nektek, egy futásra, és főként nyulak utáni ide-oda rohanásra kitenyésztett kutya, aki él-hal a futkározásért. Annyira bele tudja élni magát a futás okozta örömbe, hogy néha körülbelül negyvennel fut el mellettem, igaz már fékezve, mikor behívom. Szomszédasszonyunk viszont már régóta fut esténként Kirával, a csapat egyik labrador tagjával. És ma megtörtént a régóta várt áttörés, vagyis Ildi kapott egy felkérést, hogy menjenek együtt futni, és ő a világ legtermészetesebb módján el akarta vinni magával a kis bolondos TD kutyát. TD, mint futókutya... hát sok mindent el tudok képzelni róla, de ezek között nem szerepel a fegyelmezetten a futópartnere mellett ügető kis Tádé. Mindenesetre megtörtént az első edzés, amin TD csak két gáncsolásos csípődobást vetett be, de Ildi védte a helyzetet, és egy jól irányzott testcsellel kiküszöbölte az esést. Mindenesetre a jég megtört, és úgy néz ki folyamatos gyakorlással ez a közös futóedzés csak használni fog minden résztvevőnek.
Apropó "megtört jég", tegnapelőtti tóparti sétánk elég rövidre sikeredett, ugyanis TD ceruzamajom egyre többször futhat a tóparton póráz nélkül, mert a behívásra egyre jobban reagál. Erre gondolva aznap is szépen elengedtem, úgy ahogy a nagykönyvben is meg van írva, egy kis fegyelmezett masírozás a póráz végén, szépen a gazdi bal lába mellett, aztán megállítani, leültetni, póráz le, aztán FUTÁS, mert az a jutalom a fegyelmezett munkáért. Na TD mukimanó meg is jutalmazta magát rendesen, mert annyira megörült, hogy eszement rohangálásba kezdett, és az egyik ilyen sprintjének a végén hirtelen a tó jegén kötött ki, és mivel erőteljes olvadásnak indult már a tó vize, a jég megreccsent alatta, a lendület azonban továbbvitte a szilárd jégre. Tapasztalt vízi-mentőként rögtön az jutott eszembe, hogy ha a póráz rajta lenne semmi gond, mert azon ki tudom húzni, de tökre nem volt rajta. Tehát nagy bátran kihívtam, és ez az okos kis dög beugrott a 0 fokos vízbe és gondolkodás nélkül kiúszott. Nagyon megörültem neki, HOGY TUD ÚSZNI, mert ez legalább kiderült! Na innen aztán futólépés hazáig, hogy meg ne fázzon, gyors törölközőbe csavarás, és egy kis langyos víz a táljába a nagy ijedelemre. 10 perc múlva, mintha mi sem történt volna, szuszogott a kanapén, azóta sincs semmi baja. Nem fázott meg, mondhatni kutya baja. Azt hiszem ez köszönhető a Tiszaparti-Szélvészek Anyja, Kati jó tanácsának, mégpedig a néhány naponta a kajájába rejtett közönséges azaz mezei C vitaminnak.
A mai kötelező képem a FUTÁS jegyében született:

 

 Arra pontosan nem emlékszem, ez a FUTÁS előtt vagy után készült, mindenesetre egy ex-antikutyista és futópartnere TDi látható a képen szoros gazdi-kutyi kontaktusban!

Ezúton búcsúzom Kedves Olvasgatóm, a következő bejegyzés -terveim szerint- újra a kiképzésről fog szólni, csak pár nap türelmet kérnék, és visszatér az izgalom az életünkbe, azaz elmesélem TD hogyan tanult meg SÉTÁLNI! Megtaláltam a második séta, azaz FUTÁS utáni képet, amit eddig kerestem...

Pöttyet megfáradt a kis aranyom...