59. Már megint az a fránya versenyszféra, avagy a "versenyszférák" zenéje...

Üdvözöllek kedves Olvasgatóm, jó hogy itt vagy újra nálunk, itt a Whippetfalvi RÉSZING DOG részlegnél...

Szinte meg is feledkeztem TDi Whippetkirályfi BányászGepárd legújabb eredményeit nyilvánosságra hozni, mert saját életem változásai annyira lekötöttek. Pedig fontos eseményről maradt le így majdnem eme internetes blog lelkes közönsége. Ugyanis TDi VersenyPocok MukiManó megszerezte a coursinges licenszét, és közben szinte észrevétlenül futott egy ötödik helyezést egy nemzetközi mezőnyben is.
Térjünk akkor a lényegre. Tegye fel a kezét, aki tudja, hogy mi a mákos tészta az a coursing! Látom, sokan képben vannak már, jól van akkor ezen túl is vagyunk, de ott amögött a képernyő mögött kis bizonytalanságot látok, hát fussunk át rajta még egyszer. Az agarak, és whippetek ugyebár vadászebek, ami azt jelenti, hogy évszázadokon át arra tenyésztették őket, hogy vadat kutassanak fel, hajtsanak, és ejtsenek el. Így ez az ösztön kiirthatatlanul bennük van. Ez tény! Az hogy ezt az ösztönt mivel lehet kielégíteni, sétával, futkározással, vagy valódi vadászattal, az már vélemény. Én magam részéről az "arany középút" híve vagyok, azaz TDi CeruzaMajom a vadászatnak azt a formáját űzi, amely szinte tökéletesen imitálja a vadászat minden izgalmát, mint például a nyúl kiszámíthatatlan mozdulatait, hirtelen irány- és sebességváltásait, de mindezt úgy, hogy egyetlen állatvédőnek sem áll fel a szőr a hátán, hiszen itt a "nyúl" többször használatos, azaz nem kell minden vadászatra új áldozatot keresnünk. A mi "nyulunk" egy szőrös nyúlbőr darabka jónéhány látványos neyloncsíkkal feldíszítve, amit több száz méter vékony zsinóron egy a pálya végén felállított gépezetet irányító ember húz, néhány fűben elrejtett tárcsa segítségével olyan cikk-cakkban, mintha egy valódi nyúl cikázna a réten. A neylon darabkák arra szolgálnak, hogy a fűben vadászó eb minél jobban lássa annak minden rezdülését, és irányváltását. A pálya hossza körülbelül 600 és 800 méter között változik, és a földre rögzített zsinórvezető tárcsák elhelyezése révén nagyon változatos és kanyargós "vadászat" készíthető elő. Az én kutyám, mint minden agár, remegni kezd, ahogy meghallja a többi kis vadász csaholását, és minden izmát megfeszítve, két hátsó lábára állva próbálja kideríteni épp merre menekül az a fránya "nyuszi".

A futamokat általában két kutya részvételével rendezik, akiket a gazdáik a megkülönböztethetőség kedvéért különböző színű mezbe öltöztetik, és a szájkosár viselete is kötelező, egyrészt hogy a kutyák még véletlenül se tegyenek kárt a másikban, másrészt hogy a műnyuszi valójában többször-használatos legyen.

A versenyszellem, ami nálunk embereknél a pénz, és a hatalom hajhászásában merül ki, kutyáinknál még természetes formában van jelen, azaz őket nem érdekli hogy a versenyen hányadik helyezést érik el, csak egy dologra koncentrálnak, elkapni a prédát! A serlegek, és díjak szerintem csak a gazdáknak szólnak, akik képesek szinte vérre menő vitákat folytatni, kinek a kutyája fut szebben, gyorsabban, vagy fordul a kanyarokban kisebb íven. A kutyákat vehetné példának sok ember, mondjuk a célmeghatározás kényes esetében, mert sokunk nem is tudja mennyire fontos a cél meghatározása. A kutyáink tudják, és mindig a legközelebbi célt határozzák meg, azaz futni, száguldani, és elkapni a nyulat.

Az emberek általában olyan távoli célokat (vagy nevezzük inkább álmoknak őket) tűznek ki maguk elé, hogy szinte esélytelen azokat elérniük, így aztán jó sokáig csak álmok maradnak... Csak azok az embertársaink sikeres "vadászok", azaz kapják el rendszeresen a "prédát", akik úgy tudnak a közvetlenül előttük száguldó célra koncentrálni, mint a szélvész gyorsaságú whippetek. Aztán ha elkapták, kicsit örülnek neki, majd jöhet a következő vad!
Hát mára ennyit a versenyekről, és a szellemekről... Javaslatom a következő Kedves Olvasgatóm, gyere el egyszer egy coursing versenyre, és győződj meg magad a mesém igazáról, ha esetleg ezután is úgy gondolod, hogy a célnak távolinak, és elérhetetlennek kell lennie, akkor is szemet gyönyörködtető látványban lesz részed, hiszen ezek a kecses és arisztokratikus mozgású "vadászok" szinte úsznak a levegőben vadászat közben. Mindenesetre bárhogy döntesz, várlak vissza ide az oldalra, hogy megosszam veled TDi WhippetKirályfi MukiManó BányászGepárd CeruzaMajom VersenyPocok legújabb kalandjait!

47. Ki sétáltat kit, azaz csoportterápia a kutyafuttatón...

Üdvözöllek Kedves Olvasgatóm, megint unatkozol, hogy idetévedtél? Vagy pont azért jöttél, hogy a lényeges tudást, amit számodra összefoglalva, pontokba rendszerezve vázlatszerűen, és persze könnyen emészthetően feltálalok, magadba szívd, és huss már rohanj is tovább, mert lassul a "mókuskerék" és jaj, nagy baj lesz, ha megáll...? Mindegy mi volt a motivációd, hogy minket olvass, a lényeg hogy itt vagy velünk. Hisz sok nálam okosabb és minden téren kiműveltebb tudor elemezte már, hogy mit és miért tesz az ember, ám én meg vagyok győződve róla, hogy teljesen mindegy MIÉRT. A lényeg az, hogy végül is megteszi-e, vagy sem... Legyen a folyamat vége az, hogy elolvassa a kiszemelt blogot, vagy megeszi-e az utolsó Nutellás vajaskenyeret... Te megtetted, legalábbis a blog vonatkozásában, és ezért büszke vagyok rád, Kedves Olvasgatóm! A Nutellás kenyérről még nincsenek információim, ám ha a FB-ra felmegyek, biztos kiderítem előbb, vagy utóbb, mi történhetett vele, és ki is a tettes tulajdonképpen...
És ráadásul nem kell kapkodva, csak minden második sort elolvasnod, hisz a mókuskereket addig hajtják majd mások, és ha egy kicsit lassabb is lesz nélküled, hidd el soha nem áll meg! Hisz az szinte lehetetlen, hogy a Nagy Nemzeti Mókuskerék Forgató Zrt. összes szerződött meghajtója egyszerre olvassa ezt a blogot...?! Ugye, hogy ugye... Gondold csak végig (vagy kérdezd meg Besenyő Pista Bácsit), ha ez így lenne, akkor mi lennénk a Nagy Nemzeti Mókuskerék Megállító NyRt., ami egyben azt is jelentené, hogy azzal megtörnénk egy monopóliumot, és át is vállalnánk egy kicsit a kerékforgatást, sőt még ha nem is vállalnánk, akkor is elkezdene valami forogni itt. Mert ugye azzal Te is egyet értesz, ha valahol 3 embernél több megjelenik, ott elkezdenek a dolgok pörögni. És a kis pörgést átveszik mások, akik kicsit jobban pörgetik, és aztán megint jönnek, kopogtatnak... és ez így megy tovább egészen addig, míg észre nem vesszük, hogy mi lettünk a Nagy Nemzeti Mókuskerék Forgató Intézet 2.0 , és akkor már nincs megállás...
Na ezt szeretném elkerülni, ezért csak ennyit, és ilyeneket írok, hogy írásaimmal az egyes számú Mókuskerékből épp annyi forgatót vonjak ki, amit a rendszer még észre sem vesz! ( a szerk. megjegyzése: :-) )
És ráadásul egy ideje én is ennek a NNMF Zrt.-nek lettem a nem túl lelkes, de mindenképpen aktívnak nevezhető tagja (vagy nevezhetjük bátran, és egyszerűen rabszolgájának is). Ez is ritkítja az itt megjelenő bejegyzéseim számát, hisz néha nekem is kell egy kicsit forgatnom a kereket, mert ez a nagy és közös kerék nem elég hogy láthatóan lassabban forog, mostanában még inog is. Sőt az sem mindegy, hogy ha egy pillanatra kiugrasz belőle, azt melyik oldalán teszed. Ugyanis elképzelhető az, hogy amint kiugrasz, hogy pihenj egy kicsit, a Mókuskerék elgázol, azaz elüt, vagy hogy finomabban és árnyaltabban fogalmazzak, eltapos, mint egy porszemet! Van lehetőséged saját Mókuskerék Bt.-t vagy Kft.-t indítani, de ugye a Nagy Mókuskerék Zrt-vel szemben ezeket éjjel nappal, váltótárs nélkül kell forgatni, igaz tudsz lassabban, vagy gyorsabban forogni, mert ez esetben Te magad határozod meg a pörgetési sebességet, míg a NNMF Zrt. esetében a sok milliomodikként szinte hatással sem vagy a sebességére, viszont vedd figyelembe azt a korántsem elhanyagolható tényt, miszerint a Nagy Kerék erősebb mint a kicsi, ezért néha utoléri és megeszi azt... Válasszon mindenki érzése szerint, ám mivel én voltam olyan szerencsés/tlen, hogy mindkettőt kipróbálhattam, bizton állíthatom, hogy a kicsi eldőlhet, a nagy meg eltaposhat, tehát veszélyes üzem mindkettő, hisz könnyen alattuk végezhetjük!
Ezért is érdemes kicsit átváltani néha Kutyába, és sétáltatni, futtatni, labdát eldobálni, ül-fekszik-ottmaradóst játszani, kutyagumit szedni, és tudni, hogy ezen a téren nem közlekedik a NNMF Zrt. busza...
Na a kutyáról jut eszembe, nekem is van ám egy, mondjuk ő nem teljesen kutya, hanem félig UFO, de azért tud "rendesen" ugatni, és ő nem más, mint a híresen hírhedt TDi Mukimanó Ceruzamajom WhippetKirályfi! Az eddigi összes bejegyzésem róla szólt, és elnézést is kell kérnem vagy ezért, vagy azért, hogy ez a bejegyzés eddig nem vele foglalkozott. A lényeg, hogy elnézzétek nekem, ezeket a NNMF Zrt. ellen elkövetett partizáncselekedeteket! Visszatérve TDi-re, őkegyelmessége elmúlt kilenc hónapos, és ezzel a kisgyermekkor, mely bohókás, és megható történeteivel sokszor mosolyt, vagy könnyet csalt az arcunkra, egyszer és mindenkorra véget ért! Ez most nagyon szigorúan és szomorúan hangzott, de ne félj Kedves Olvasgatóm, ezzel még korántsem ért véget a bohóckodósan komoly, bolondosan szívszorító történetek sora. Igaz a héten épp nem történt semmi ezekhez hasonlatos, ezért hát a fentebb olvasható magasröptű és mélyenszántó gondolatsor, de én kitartóan figyelek, és ha TD bármi furát, nem megszokottat tesz, vagy esetleg olyasmi történik velünk, amit a móka kedvéért megosztanék veled, akkor hidd el, kiugrok a Nagy Nemzeti Mókuskerékből, és rögtön megírom, mert ami neked az olvasgatás, nekem az az írogatás... Sokszor annyira hiányzik, mint egy korty víz az egy hete a Namíb Sivatagban botorkáló amerikai turistának, vagy mint egy púp-specialista gerincsebész az Elfújta a szél castingján várakozó Quasimodonak, szóval nagyon! Kell hogy kijöjjön valahogy a stressz, és ezzel biztosan nem vagyok egyedül, csak van aki homokzsákokat püföl, van aki ezt élesben a diszkóban teszi meg embertársaival, és van olyan is aki pulóvert kötöget, vagy könyveket olvasgat, én meg írogatok. Mindenki megoldja valahogy, és leereszti a gőzt...
Az írogatáshoz viszont téma kell, és ez a téma sokszor hiányzik. De mire nem jó egy vicces kis Ceruzamajomra emlékeztető állatka? Apropó aki még nem olvasta az első néhány bejegyzést itt a blogon, az sürgősen tekerjen vissza az elejére (a jobb oldalon található menüben kattanj az első hónapokra... http://whippizee.blogspot.com/2011_01_01_archive.html) de ha sietsz vissza a Mókuskerekedbe, akkor elmesélem röviden, miért és honnan a Ceruzamajom elnevezés.
Volt egyszer, hol nem volt, túl azon a réten, ahol egy öreg pincér dugóhúzójára emlékeztető farkú kismalac az orrával a földet piszkálta, (de soha nem említették többet, egy mesében sem, hogy talált-e valamit) ám azért az átlátszónak korántsem nevezhető Üveghegyen innen (erről se szól egy mese sem, ha jobban utánanézel...) Egy szónak is száz a vége, vagy mi a szösz, szóval történt egyszer réges-rég, talán már öt vagy hat hónapja is lehetett, de a vének még emlékeznek talán, hogy látogatóba jött hozzánk egy családi barátunk. Nagyon magas, vékony lány, inkább asszony, mert hát a gyermeke is magasabb nálam, és köszönteni akarta a kis herceget TD-t. Ám a WhippetKirályfi kutyákat meghazudtoló módon felmászott rá... és ezt értsd úgy ahogy mondom, szabályszerűen felkapaszkodott, mint egy kismajom a pálmafára, és teszi ezt minden alkalommal mikor Emő látogatóba jön hozzánk. Egyszerűen annyira megörül neki, hogy felcsimpaszkodik a nyakába, és elkezdi rágcsálni a haját. Tehát innen a "majomság" része a dolognak, de mi a helyzet a "ceruzasággal"? Nem tudom láttál-e már agarat futni? Ha igen, nincs több kérdésem, bírónő... Ha nem, akkor képzelj el egy vékony kutyát, bár sokak szerint az agarakat éheztetik, azért áll ki minden bordájuk, jelentem alássan az nem a bordája, hanem a fűrész-izma, ami az embernél talán egyes testépítőkön figyelhető egyedül meg, és nem eszik keveset, speciel az én 14 kilós mukimanówhippetem annyit eszik, mint egy huszonöt kilós, jól hallottad, 25 kg-os vadászkutya! Na szóval, mikor egy agár elkezd futni, a teste először kinyúlik, olyan hosszúra, amit a kutyát látva el sem tudnál képzelni, szó szerint mint egy ceruza, kis hegyes orra csak úgy hasítja a levegőt, majd összehajtja magát, ilyenkor az első lábai hátul lógnak ki a képből, a két hátsó lába pedig megelőzve az elsőket már 20-30 centivel előbbre keresi a kapaszkodót, majd ezt újra a teljesen kinyújtott ceruza-póz követi. Hát innen a Ceruzamajom kifejezés...

Na valami ilyesmire gondolok...

Meg ilyesmire...

És aztán megint a ceruza-póz...
(köszönet TPSZ Katinak, és Zsófinak valamint kutyáiknak a szemléletes képekért)
Szemet gyönyörködtető látvány egy agarat élőben futni látni, de hidd el, csak mi látjuk ezt futásnak. Ők nem futnak, hanem vadásznak, ősi ösztöntől vezéreltetve, kikapcsolják a külvilágot, és csak a vadat látják, lett légyen az egy igazi nyúl, vagy csak egy szél által a parkban kergetett nejlonzacskó...
Ha mi is ennyire tudnánk a pillanatnak élni, és az előttünk álló feladatra, mint vadra gondolni, akkor egy pillanatig sem éreznénk "mókuskeréknek" az életünk...
Köszönöm megtisztelő figyelmedet Kedves Olvasgatóm, mára ennyi a technika és tudomány vívmányaiból, jövő héten újra jelentkezem!

41. Antagonisztikus paradoxon, azaz minden relatív...

Üdvözöllek újra nálunk Kedves Olvasgatóm, és egyúttal szeretném megköszönni, hogy blogunk olvasottságát általam korábban el sem képzelt magasságokba segítetted repíteni, azaz lassan elérjük a 3000. Olvasgatót... Sose nem gondoltam volna, ahogy egy régi ismerősöm szokta hasonló esetekben kifejezni magát, hogy ennyi embert fog érdekelni TD a kicsi whippetkirályfi felcseperedésének szívszaggató története, ám a számok szigorú dolgok, és a szigorú dolgokkal nem szabad szembe menni. Tehát csendben megemelem a kalapomat, s őszülő fejemmel biccentve köszönöm, hogy perceket, sőt talán néhányan összességében órákat is töltöttetek ezen az oldalon. Nem, nem, ne ijedj meg Kedves Olvasgató, ezeket a sorokat nem búcsúzásnak szántam, bár most hogy visszaolvastam, számomra is olyan színű-szagú volt...
No de térjünk a lényegre végre, mert már érzem, hogy tűkön ülve várod, mi a fityfene is lehet az az antagonisztikus paradoxon?! Ha szó szerinti fordításban nézzük ezt az összefüggést, akkor végzetesen ellenséges, ellentétes állítások egy olyan halmazáról beszélünk, amelyek látszólag ellentmondásra vezetnek, vagy a józan észnek ellentmondó következtetés vonható le belőlük, ha a konkrét esetet vizsgáljuk etológiai szakértő szemével, akkor csak arról van szó, hogy TD-t "lekövérkutyázták"! Szakemberek és hozzá nemértő laikusok szájára is mosolyt csalhat egy olyan mondat, mely egy kövér agárról szól. TD konkrét esetében ugyebár egy sokat mozgatott, de versenyzésre még fel nem készített nyeretlen félévesről beszélünk, akinek nem mellesleg ceruzamajom az egyik álneve. Bár a kedves hölgy, aki emellett a megjegyzése mellett teljes szeretetéről biztosította TD kutyát, kritikai megállapítása hatására mukimanókoma még egy grammal sem eszik azóta kevesebbet, sőt... Talán azért lehet, mert feltételezéseim ellenére a kutyák mégsem értik az emberi beszédet, és itt kérek elnézést az általam nagyra csodált csodálatos kutyadokitól is, mert ő például állítja, hogy a kutyák energia-szinten beszélik  az "embert".
A fent említett antagonisztikus paradoxon elhangzása után rögtön zsinatra hívtam Tiszaparti Szélvész Katit, hogy derítsünk fényt a háttérben keringő pletykákra, miszerint TD a tengerentúli gyorséttermek hulladékán felnövekvő amerikai fiatalságra hajazva, saját fajtársait súlyban többszörösen meghaladva képtelen lesz majd egy jóízű "nyuszifogásra", mert felesleges túlsúlya ezt majd nem engedi. Ám Kati megnyugtatott, egyrészt, hogy a hölgy amúgy kedves szokott lenni, másrészt TD táplálásában semmiféle hibát nem vétettem. Ő ugyanis azt az elvet vallja, és talán ennek az is lehet az oka, hogy a kezén több száz saját nevelésű whippetkutya ment át, hogy a növendék kutya előtt legyen annyi kaja, amennyit meg tud enni. Én is ezt a táplálási elvet vallom, azaz TD kengurupatkány mindig a mérlegelt súlyának megfelelő tápmennyiséget kapja, és abból általában mindig megmarad néhány szem, azaz pont annyit ehet, amennyire szüksége van. Ha és amennyiben a versenyek súlycsoportok szerint lesznek megrendezve, amire egyelőre nem túl sok esély látszik, akkor majd TD gumibogyóversenyistállószimatológépet egy komolyabb súlycsoportban indítjuk. A táplálkozásra visszatérve, kaptam egy emilt, melyben a whippetek táplálkozási szokásairól érdeklődött egy Kedves Leendő Whippettulajdonos (itt kívánnék nekik elegendő mennyiségű kitartást, mert mindjárt itt a május vége...) annak költségeiről, és a többi. Ennek jegyében elmondhatom, hogy a whippet néha rossz evő, néha meg nagyon is jó. Konkrétan egyik nap 200.-, másik nap akár 300.- Forintot is befalatoz, tehát kijelenthetjük, hogy a whippet egy kisfogyasztású sportkocsi mintájára készült hobbi állatka, szerintem ennyit még egy tengerimalac is megeszik... :o)
Ez egyébként nálunk, és konkrétan TD esetében abban nyilvánul meg, hogy a mindennapos tóparti sétáink során fel akarja-e falni a horgászok által a partra (szerintük a szegény kóbor macskáknak...) dobott, néha még élő, verdeső, máskor már több napos döglött halakat, vagy sem... Azaz séta mindig kaja előtt van, és ebből megállapíthatom, hogy már éhes-e? Optimális esetben Purina Proplan Puppy, azaz kölyök, bárányos és lazacos (kaviárost még nem gyártanak) száraztápok feles keverékét kapja némi Kippy konzervhusival feltuningolva. Több száraztápot kipróbáltunk, de volt amelyiktől fura szaga lett a kutyának, és volt olyan is, amit meg egyszerűen nem evett meg... A kutyák nem szeretik a változatosságot, és törekedjünk arra, hogy mindig ugyanazt a tápot kapják, ám én ennek ellenére néha megtöröm a monoton zabálást egy kis levesben főtt zöldséggel, imádja a karalábét, és a répát, no és persze a leveshusit is, ám csontot csak fél éves kora után adtam neki, akkor is csak azokat kapta meg, amelyek nem csöves, azaz belül üreges, és ez által szilánkosra törő pl. csirkecsontok. A Húsvéti Sonka szerepét nálunk az idén egy hibátlan pácolású füstölt csülök töltötte be, mint vendégművész, és ennek a csontja például TD sárkányfiókát napokra lekötötte, vagyis rágcsálta kicsit, majd elásta valamelyik bokor alatt, és másnap kezdődött a játék újra...
Amúgy most még háromszor kap enni, azaz reggel 6, déli 12, és este 6, és ezeket az időpontokat mindig próbálom percre pontosan megtartani, de ha valamilyen oknál fogva, vendégek stb., mégis meg találnék feledkezni ezekről a kényes terminusokról, akkor eleinte óvatos kis orr-bökésekkel, később ha nem kapcsolok, hogy mit akar, konkrét nyüszögéssel, melyet a tálja és köztem történő ide-oda futkosás közben ad elő, végső esetben pedig kétségbeesett ugatással jelez!
Visszatérve a kövér whippet paradoxonjára, azt tudnotok kell Kedves Olvasgatóim, hogy többen meggyanúsítottak már azzal is, hogy TD-t valószínűleg nem megfelelően etetjük, mert olyan kis vékonyka, persze ezen tábor képviselői nem "agarászok" voltak, hanem közönséges emberek, kik mit sem tudnak az agarak és whippetek varázslatos világáról, és csak egy vékonyka kiskutyát látnak. Én azonban kitartok az "arany középút" elve mellett, és soha nem fogom TD felhizlalni, hogy az átlagembereket szemét megnyugtassam, sem éheztetni, hogy a kényes agarász szemeknek megfelelővé faragjam le a súlyát, mindig annyit fogok neki adni, hogy az én szememben egy egészséges és vidám kis whippet maradjon. Amúgy jelentem tisztelettel TD kereken 14 kilogramm, és ez tökéletesen megfelel egy süldő lassan nyolc hónapos whippetfiú súlyának, aki ráadásul nem a kis szöcskék táborát erősíti, pedig kicsi korában ő volt az alom legkisebbje. És persze talán mondanom sem kell, hogy a reggelijét épp az imént falatozta be, és most itt alszik a derekam és a kanapé párnája között, fejét a párna mögé fúrva...

Így néz ki egy egészséges kicsi whippet, mikor elmegy látogatóba az előkelő angol rokonokhoz...
És ezzel mára búcsúzom is Kedves Olvasgatóm, kívánok neked szép napot, és azt, hogy csak annyi gondod legyen a közeljövőben, hogy mikor és mennyi kaját adj a kutyeszodnak, hogy minden elvárásnak megfelelj... :-) :o) Mosolyogj, hogy a kutyád is veled örülhessen, hisz ő csak azért létezik, hogy veled legyen, és neked örömet okozzon! Éljenek a jól táplált kutyák, és közben gondolj (ha megengedheted magadnak) azokra a kutyákra is, akiknek nem az jut, és nem annyi, amennyi a Tiédnek...

35. TD kört futott, kicsi volt, de kör...

Üdvözlet az oldalon Kedves Olvasgató!
Hétvégén elhajóztunk Écsre, ami Nyúl mellett van, és amiért mentünk, az nem más, mint hogy nyulat fogjunk! TD koma izgatottan szállt be reggel a számára hajónak tűnő kocsiba, mert tudta valami jó helyre mehetünk csak, de a biztonság kedvéért pont ugyanott, ahol a múltkor, kidobta a taccsot. Kétszer is, csak hogy minden stimmeljen a múltkori útról... Aztán előre tovább, és Écsig pihi volt. Pannonhalma halma melletti halmon rendezte meg a HAK a coursinget, két kicsinek éppen nem mondható halom között, pontosabban a rajt és a cél az innenső halom tetején volt. A két halom között egy mély völgy nyújtózott, tökéletes hegyi versenyre adva lehetőséget. Addig nem is volt baj, amíg TD gyerek-futása nem következett. Ám mivel ő még csak gyermekkorú whippet, ezért nem futhat teljes kört, ami olyan 6-700 méter hosszú cikk-cakkos pálya, hanem csak egy kis szakaszt, ami lehetőleg tök egyenes. Na ezt a laza egyenest kellett a túlsó domb tetejéről indítani, amihez ugyebár át kellett kelnünk a völgyön, és feljutni a szemközti domboldal tetejére. A parkoló kocsik mellett a zöld fűben ücsörögve egyáltalán nem tűnt veszélyes meredélynek... Ám engem már a lefelé való futás is kifárasztott, ám a túlsó hegyorom megmászását csak és kizárólag kedvenc whippetkém kedvéért vállaltam. Miután dél-tiroli alpinistákat megszégyenítő bátorsággal és kitartással feljutottam a túlsó hegycsúcsra, megindítottuk TD-t, aki mint egy kis vadászgép indult a műnyuszi után. Indítás előtt már remegett, annyira futni akart. Félelmetes látni, mikor egy ilyen pici kis izomgolyó megindul, és minden idegszálával a nejlondarabokkal feldíszített nyuszira koncentrál, annak minden irányváltását rögtön leköveti, és mikor utoléri, büszkén megtépi. TD nagyon ügyesen futotta le ezt az egyenest. Ez rólam már kevésbé volt elmondható... Míg neki meg se kottyant a hegyről le, hegyre fel, addig mi Kislulival a tüdőnket köptük ki, míg visszafutottunk a fogadóoldalra.
De szerencsére pont megérkezett az ebéd, ami finom vörösboros marhapörkölt volt nokedlival, és savanyú uborkával. Tökéletes ebéd, egy tökéletes napon, ugyanis az időjárás is olyan kegyes volt velünk, mint a természet, aki ezt a völgyet létrehozta. Hétágra sütött a nap, csicseregtek a madarak, és repkedtek a ... mellettünk gyakorló cross-motorosok... ugyanis egy motocross pálya volt a szomszédunkban. Délután azonban egyre több motoros jött át hozzánk, hogy megcsodálják a kicsi és nagy agarakat, amint a "nyuszit" űzik. Ebéd után jött az igazi lehetőség TD számára. Megkértük Zsoltot, aki crossmotorjával kitartóan húzta vissza a nyuszit a kezdőpontig, hogy egy majdnem igazi, de méreteiben TD életkorához igazított kis pályát képezzen. A rajt és a cél ugyanott volt mint a nagyoknak, csak a pálya felső felén elhelyezkedő kötélvezető-tárcsákat kihagyva, egy körülbelül fele olyan hosszú pályát alakított ki. TD ezt a második futását követően már semmire nem figyelt, amíg ott voltunk, csak és kizárólag a "nyuszira" és a völgyben száguldozó rokonaira. Haza is alig akart jönni. Csúnya fertőzést kapott, és ezzel mindenki vigyázzon, aki egy ilyen helyre viszi a kutyáját, mert onnan mint fertőzött nyuszifogó "nyúlvadászó-vadászkutya" fog visszajönni... TD például most rendelt magának egy kicsi zöld kalapot, egy nyuszifarokkal a pántjában... Hiába mondtam neki, hogy a fácántollas a menőbb. Nagyon ügyesen vette a kanyarokat, és mint a szél úgy ért be a célba. Oda futottam, hogy megdicsérjem, de sikerült olyan rosszul lépnem a lejtőn, hogy kiment a térdem. Na onnantól már csak a sántikálás maradt. Hát én most egy darabig nem futok a nyuszi után...
TD a tegnapi nap óta, megjegyzem teljesen jogosan, TDi-nek hívatja magát! Kisluli továbbra is agármániás, és már 10 féle agarat ismer, én pedig csak simán jól éreztem magam, köszönöm a meghívást.

Így búcsúzom is Kedves Olvasgatóm, és csak ajánlani tudom ezt a kedves társaságot, akik kutyáikkal friss levegőn töltik hétvégéiket. Jókat beszélgetve, és kellemes élményeket gyűjtve, maguknak és imádott kutyáiknak is...

34. Menjünk előre, mások meg követnek majd... De ehhez menni kell!

Üdvözöllek Kedves Olvasgatóm a "Ki menjen elöl, én vagy a kutyám?" blogban. Ez a mai posztom arról fog szólni, hogy mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne tekintsen Téged is játékszernek, és ne alázzon mindenki előtt példának okáért azzal, hogy egyáltalán nem hallgat Rád.
Meg kell mondanom, ez egy elég kényes téma, és egy whippet, vagy agár tulajdonosa minden bizonnyal bólogat most, és sokat sejtetően mosolyog a virtuális bajsza alatt, sőt néha még kicsit a fejét is megcsóválja, együttérzőn nézve soraimat. Ugyanis ezek a kis (nagy) űrlények csak úgy néznek ki, mintha kutyák lennének, ám valójában egy távoli bolygóról érkezett csillagközi romboló hajótörött legénységének leszármazottai, és ebben a hitemben senki nem tud, még tán erőszakkal sem, megrengetni! Ha összehasonlítod a whippeted szokásait egy "igazi" kutyáéval, azért fel lehet ismerni néhány közös vonást. Ugat, de nem túl sokat, és korántsem akkor, amikor egy normális kutya tenné, azaz leginkább akkor, mikor valami közlendőjét bamba emberi módon még harmadikra sem akarod megérteni. Harap is, de ezt szintén nem akkor teszi, amikor mondjuk egy idegen behatol a területére, mert neki nincs területe, ugyanis a Föld nevű bolygó teljes felületét a saját területének tekinti, így nem nagyon csinál problémát a területére történő behatolásból, egyszerűen csak végig nyújtózik a kanapén... Láttál már whippetet aludni? Hát egy kutya biztos tuti, hogy nem S alakban megtekeredve alszik, néha meg O alakba összegömbölyödve, mint egy macska, aztán megint kitekeredve S-ban... Nem tűnt fel neked semmi, kedves Olvasgatóm? Hát jeleket küldenek a világűrbe, hátha egy "űrlény társuk" hatalmas teleobjektívvel pásztázza a végtelen világűrt, ezt az eltűnt csapatot keresve, és észreveszi az általa formált S O S jelzést...
- Mentsétek meg lelkeinket... - szól az üzenet a Titanicról anno, de azt már ezektől a kis UFOktól lesték el a kor tengerészei- mert ezek a végtelenül kedves, és alázatos kétlábú népek itt ezen a kis bolygón annyira furák, bár rendszeresen etetnek is minket, de úgy igazán nem nagyon értik, mi zajlik itt benn a fejünkben.
Talán ez az oka, talán a napkitörések biomechanikus hatástényezői, mindenesetre a whippetek és agarak furán viselkednek. Ez Tény és Punktum! Az észlelésekkel ellentétben az átlagnál lényegesebben intelligensebbek, és kreatívabbak, bár ha kérünk tőlük valamit, (bármit), akkor ezt a képességüket pillanatok alatt véka alá rejtik. TD kamasztorreádorsárkánygyíkfióka, valahai kedvesmukimanókoma, például tökéletesen álcázta eme űrlény mivoltát eddig, ám az utóbbi hetek történései (vagy a napkitörések...) olyan hatással voltak rá, hogy előbújt az űrlény mivolta, és ha akarná sem tudná letagadni. Bármit, hangsúlyozom BÁRMIT pillanatok alatt kibelez, és a tartalmát egyenletesen szétteríti a rendelkezésére álló területen. Legyen szó akár a kedvenc játékáról, vagy egy konyhából elcsórt vöröshagymáról... Bocs, a hagymát el is fogyasztja előbb-utóbb. A legutolsó hőstette az volt, amikor megküzdött az ádáz, és rettentően haragos "kinti fekhely" elnevezésű műtárggyal, aminek normál esetben az volt a funkciója, hogy elkényeztetett állatkáink az udvaron is egy kellemesen, és vastagon kipárnázott főúri fekhelyen tengessék az étkezések szünetében eltöltött szabadidejüket... Ám TD valamilyen oknál fogva ellenséget szimatolt a pihe-puha fekhely személyében, ezért mire a múltkor hazaértem, addigra kiharapta a közel 1 méteres párna hasát, és az udvaron 3 centiméter vastagságban egyenletesen elterítette a kis szivacsdarabkákból álló, mintegy másfél köbméternyi tartalmát. Jutott mindenhová, biztosíthatlak Kedves Olvasgatóm...
A nyuszija is lefogyott, hisz komoly fitness-tevékenységnek számít már maga a TD-vel történő ide-oda szaladgálás is, ám ez nem indokolta volna a teljes súlyvesztést. TD azonban elvégzett rajta egy komolyabb műtétet, melynek eredményeként Nyusziúr, mondhatnám csont és bőr lett, azaz a teljes belső szerkezetét kívülre csoportosította át, ezt a teljes tartalmat szintén nem elfogyasztva, "csak" szétterítve a lakás minden pontján, de úgy igazán egyenletesen. Így találtam meg hazaérkezésemkor egy fél méteres vattaréteg alatt. A behívás, mint fogalom eltűnt a szótárából, minden alkalommal, mikor nincs kedve (vagy nincs nálam kaja) megáll tőlem kettő méterre, és onnan bámul rám bambán, az a TD, aki a világ legjobb apportírozója és lábnál legokosabban leülő kutyájának tűnt még pár héttel ezelőtt. Szóval puccsra készül, valamiből erre következtetek...
A hatalom átvétele elé azonban a "kormányerők" komoly akadályokat gördítenek, azaz volt már "menjahelyedrerosszkutyavagyésmaradjisottegyórát", azaz kijárási tilalom, és kajamegvonás, azaz teljes gazdasági embargó is, mondjuk csak két órán át tartott, pedig a kiváltó ok nem volt semmi. Akkor éppen két virágcserép teljes tartalmát osztotta el a lakás különböző pontjain, hazaérkezésemkor büszkén trónolva fél köbméter virágföld, és a lebombázott szobanövény megmaradt csonkja fölött. Ugyanis ebben az esetben szigorúan csak a további ellencsapások megakadályozása miatt, elfogyasztotta a növény gyökereit... Szóval elkeseredett harcot vívunk a hatalom visszaszerzéséért, ám sikeres pillanatokat szinte csak az étkezések előtti néhány percben tudunk elérni. Mindenesetre azt meglehetős bizonyossággal elmondhatom, hogy egy cseppet sem unatkozunk emellett az ennek ellenére imádnivalóan huncut kis dög mellett...

 

Mi ez ha nem Űrlény???

Nézd meg jobban a szemeit, és ez a fura sisak is rajta, na mindegy...

Ezzel az amúgy végtelenül kedves kis "UFO"-ról készült portréval búcsút is veszek Tőled, Kedves Olvasgatóm, de kitartás, hisz az egész élet tulajdonképpen egy nagy harc, és ahogy eleink nagy bölcsen megmondták már: ...nem elég a csatát megnyerni, mert ugyebár ott van még az egész háború...

29. Versenyszféra, azaz TDi magas fordulatszámon pörgetve...

Üdvözöllek Kedves Olvasgatóm a versenyszférában, amely nem a kiemelten magas bér és egyéb sikerdíj jellegű kifizetésekről szól (most kivételesen), hanem a sebességről. Vé egyenlő megtett Út osztva a megtételhez szükséges Idővel. Hát Kedves Olvasgatóim, ez a szám nálunk egyenlő 330 kilométer, osztva azzal az öt órával, ami alatt a Kecskemétre vezető utat sikerült abszolválnunk, ebből számítható a sebesség... Húha, matekból mindig egy kicsit pöszén számoltam, ezért inkább visszatérnék a szubjektívabb dolgokhoz. Kaptam egy meghívót Tiszaparti Szélvész Katiéktól a Kecskeméti Évadnyitó Coursingra, és itt jöhet az első kérdésed Kedves Olvasgató, aki velem együtt még (a kivételek pont konditerembe mentek, hogy lenyomják a szabályokat) soha nem hallottad ezt a szót, mi a mákos tészta az a coursing? Na ez kérlek szépen modern kori nyúlvadászat, ráadásul olyan, ahol a nyuszi nem "egyszerhasználatos", tehát megfelel az EU állatvédőinek, és a Greenpeace aktivistáinak, és az ő minden kívánalmaiknak, azaz MŰNYÚL! Hát igazából a műnyúl szó már magában is aprócska költői túlzásnak tűnik, ha meglátod az illető "állatkát", ugyanis az látszólag csupán színes nejlon szalagokból áll, s így tulajdonképpen nem is túl sok köze van a nyúl nevű vadállathoz. Ám az angol, magyar, afgán, és egyéb nemzetiségű agarak, whippetkék, sőt tacsik és még jó néhány féle fajta kutya mégis önfeledt, és mámoros száguldásba kezd, amikor a műnyúl megindul előttük. Lába sincs, csak néhány száz méternyi zsinór, és a madzag végén lévő feltekerő szerkezet, melyet jelen esetben TPSZ Zsolt irányított, ő a nyuszi feje, hiszen ő határozza meg a műnyuszi menekülési sebességét, hogy mindig néhány méterrel a kutyák előtt "szaladjon", motiválva őket vadászösztönük kibontakoztatására. A pálya mindig változik, ugyanis a kis földhöz rögzített zsinórvezető-tárcsák (ezek cikk-cakkban történő elhelyezése adja a pálya kiszámíthatatlanságát) áthelyezésével végtelen variáció állítható elő egy 4-5 focipályányi földterületen. Az okosabb kutyeszok ugyanis megtanulják a pályán "kiszámíthatatlanul" cikázó nyuszi mozgását, és a kanyarokat levágva elévághatnak. A kutyeszokat a bírók nem csak a sebességük, hanem a futásuk stílusa, a kanyartechnikájuk, és még egy csomó számomra kínai dolog alapján pontozzák.

Ezen rövidnek még a legkevésbé sem nevezhető bevezető után, elmesélem neked, milyen viszontagságok árán jutott kis családunk személyesen is eme értékes információk birtokába. Az autóm egy szervizben töltötte a hosszú hétvégét sírdogálva, amiért egy buta kisfiú a rollerjével az egész jobb oldalát lezúzta, hogy bekenhesse Bepanthennel... Ezért egészen az indulás előtti napig kétséges volt, hogy tudunk-e egyáltalán menni. Mivel a buta kisfiú kenőcse semmit nem használt, a kocsim persze nem készült el, ezért a párom kis C3 autójával vágtunk neki az oda-vissza közel 700 km-es távnak. Három ember és egy kutya... TD ugyebár erős hajlamot mutat a kis Vuk érdemérem megszerzésére, és ennek tanúbizonyságaként az első 30 kilométeren megfogott két rókát is... na ezért késtünk egy icipicit el. Az út többi részét azzal töltöttük, hogy azon vitatkoztunk, Ferkó vagy Lackó Tanyát kell majd keresnünk, esetleg valami harmadik nevűt. Nem tudom meséltem-e már, de az arc és a névmemóriám elég gyenge, de csak ez a kettő. Délre azért odaértünk a magyar puszta közepére, kicsit meg is ijedtem az utolsó 1 km-től, de megérkezve egy gémeskút körül egy csodálatos kis lovas-tanyát találtunk, ahol lovak, disznók, és tyúkok szaladgáltak szerteszét. Városi gyerek lévén, nagyon tetszett a hely. Ennyi "futógépet" egy helyen eddig még nem láttam, volt itt mindenféle agár, sőt foxi, tacsi, és még terelőkutyák is. Pont jókor érkeztünk, mert a kicsik "futama" pont akkor kezdődött. Egy éves kor alatt nem futhatnak, ezért csak egy úgynevezett "szoktató futam" keretében néhány méterre húzzák a nyuszit a piciknek. TD volt a harmadik, soha még csak nem is látott ilyesmit, de az ösztön az erős benne, ezért kis gondolkodás után megiramodott, és a nagyokat megszégyenítő vágtát vágott le azon a kb. száz méteren. Nagy dicséretet kapott. Az első élmények jelentősen meghatározzák a kutyesz további coursingos jövőjét. Hát ezekkel TD-nek egy icipici problémája sem akadt, sőt! Remekül futott! Egy finom csirkepörkölt mellett eltöltött ebéd után jöttek vissza a pályára a nagyok, és szemet gyönyörködtető vágtákkal kápráztatták el a nézőközönséget. A fotósok újra elfoglalták azokat a pozíciókat, ahonnan a legjobb szögből lehet a legprofesszionálisabb fotókat rögzíteni, de ahová sajnos nem juthatott el a faszén parazsán sült diós-, mákos-, és kakaós kuglóf... Kisluli is befutott a nagyok közé fotómasinájával, de csak és kizárólag a sütemény alapos, ízlelőbimbók általi bevizsgálása után. Hazafelé az autóban közölte, hogy valószínűleg agár-fotós lesz. Kedvence a Nagy Orosz, akiről gazdija lelkesen adott leírást, mikor megdicsértük, milyen szép feje van közölte, hogy itt el is fogyott az összes jó tulajdonsága, de Kisluli szereti a kihívásokat, ezért elhatározta, hogy a Nagy Oroszokra specializálódik... Ennyi kecses eleganciával felvonuló nemes küzdelemre készülő kutyát még soha sem láttam, a vadászat illata lengte be a pusztát, ezek a mai harcosok sikítva nyüszítettek, hogy engedjék már őket futni, hiszen 5 percenként elindult egy futam, ahol néha egyedül, néha ketten is futottak. Mit futottak? Szálltak a levegőben. Repültek a nyuszi után. Szeretnék tudni így küzdeni egy célért, mint ezek a kis hobbiállatként tartott gazdi kedvencei. Na ezt nevezem én versenyszférának...

Köszönet Csete Zsoltnak, és Kecskés Zsófi közbenjárásának, ezért a mindent elmondó képért! És Ildinek a Kislulit és TD-t ábrázoló (f)elsőért.
Ezzel búcsúzom is Kedves Olvasgatóm, szép napot, csillogó szemeket, és jó versenyzést az élet bármely területén. Tudj úgy küzdeni, mint ŐK! Hajrá!