24. Kizárólag nagykorú kutyáknak... azaz TDi első nagyfiús kalandja

Üdv nálunk Kedves Olvasgatóm! Azaz nálam és TDi kománál, aki sokszínűségét mindennap prezentálva egyszerre neveztetik ceruzamajom-sárkányfióka-kengurupatkány és mostantól Casanova "pirbut" vadállatnak. Had emlékezzek meg egy régi ismerősöm fila brazilerojáról, aki hűtőszekrényeket megszégyenítően nagy termete ellenére alapvetően barátságos kutyának számított, ám az egyik séta alkalmával egy bácsi, aki mellesleg kicsit sem volt már szomjas, közölte a gazdájával, hogy "egy illyyen PIRBUT vadállatott csak állatkerben lehetne tartanyi..."! Tehát inne származik a PIRBUT szó, ha nem tuttátok vóna... (Értelmező szótárban a pitbull bekezdésnél találjátok.)
De térjünk csak vissza TDi kamasztorreádor és szöcskemukimanó történetéhez, akit ma a kocsihoz történő szoktatás keretein belül elvittem magammal dolgozni. Az oda utat hősként viselte, és csak közvetlen a célállomás előtt pár száz méterrel rókázott be a kocsiba terített pokrócra, amit én először észre sem vettem, mert olyan kis diszkrét volt. Majd kiszálltunk, és kicsit feszülten szaladgált ide oda, míg kiválasztotta a szerintem pisilésre, szerinte viszont ókázásra a legmegfelelőbb helyet, ami természetesen a bejárat előtti járda volt. Na gondoltam, megoldódott a helyzet, és milyen rendes a kis koma, hogy kibírta és nem a kocsiba rakta ki a pakkot, ám ekkor még nem tudtam a hátsó ülés sarkában elhelyezett cuccosról. Elintéztem a dolgaimat, majd elindultunk a kocsi felé, itt már néminemű ellenállást tanúsított. Amit én megpróbáltam jutifalattal kompenzálni, na ekkor vettem észre a kocsiban hagyott első adagot, gyors takarítás, TD betuszkolás, és szinte egyenesen, mármint hogy kanyarokat szinte kiegyenesítve lassan haza... Ez az óvatosság még négy adagot eredményezett hazáig. Tengeribeteg lett a kutyám! Szörnyű érzés ez egy olyan kimustrált vén tengeri medvének, mint én. Négy évet töltöttem el a tenger mellett, minden nap hajóra szállva, és most azzal a könyörtelen ténnyel kell együtt élnem, hogy a kutyám még az autóban is rosszul lesz. A vendégeimnek mindig tudtam valami hasznos tanácsot adni, B6 vitamin, nézd a part vonalát folyamatosan, és még egy csomó hasznos praktika, de mit mondjak TD-nek, nézd a járdaszegélyt? Szóval a válasz TPSZ Kati kérdésére, mármint a tesótalálkozóra, innentől elég egyértelmű, vagy altatásban szállítjuk TD-t, vagy az út előtt 1 hétig nem adunk neki kaját... Nem túl fényes kilátások.
No de térjünk vissza az eredeti témánkhoz, amire már lassan ki kell tenni egy kis piros karikát, amiben egy 16-os szám díszeleghetne. TDi ugyanis megtette az első bizonytalan lépéseket a három lábon való felnőtt kutyapisilés felé. Majd ennek örömére az első arra sétáló kutyára ráugrott, még nem tudta miért, és hogy mit is kéne csinálnia, és nem is volt semmi alapja, hisz a másik delikvens is fiú volt, de mindenesetre a hátán kötött ki. Büszkén feszítettem a már szinte nagykorú TDon Juan kutyámmal, és annak kétes értékű hormonális próbálkozásával. Valami hasonló érzés lehet, mikor a fiús apukák büszkén néznek 14-15 éves gyermekükre, aki épp elmeséli, hogyan nézett rá az a kis szőke a másik osztályból...
Na mára legyen ennyi elég, Kedves Olvasgatóm, és ezennel mindenkit magára hagynék a saját hormonjaival...

Nézzétek csak a szája sarkában azt a huncut kis mosolyt... elég nagyfiús, nem?