59. Már megint az a fránya versenyszféra, avagy a "versenyszférák" zenéje...

Üdvözöllek kedves Olvasgatóm, jó hogy itt vagy újra nálunk, itt a Whippetfalvi RÉSZING DOG részlegnél...

Szinte meg is feledkeztem TDi Whippetkirályfi BányászGepárd legújabb eredményeit nyilvánosságra hozni, mert saját életem változásai annyira lekötöttek. Pedig fontos eseményről maradt le így majdnem eme internetes blog lelkes közönsége. Ugyanis TDi VersenyPocok MukiManó megszerezte a coursinges licenszét, és közben szinte észrevétlenül futott egy ötödik helyezést egy nemzetközi mezőnyben is.
Térjünk akkor a lényegre. Tegye fel a kezét, aki tudja, hogy mi a mákos tészta az a coursing! Látom, sokan képben vannak már, jól van akkor ezen túl is vagyunk, de ott amögött a képernyő mögött kis bizonytalanságot látok, hát fussunk át rajta még egyszer. Az agarak, és whippetek ugyebár vadászebek, ami azt jelenti, hogy évszázadokon át arra tenyésztették őket, hogy vadat kutassanak fel, hajtsanak, és ejtsenek el. Így ez az ösztön kiirthatatlanul bennük van. Ez tény! Az hogy ezt az ösztönt mivel lehet kielégíteni, sétával, futkározással, vagy valódi vadászattal, az már vélemény. Én magam részéről az "arany középút" híve vagyok, azaz TDi CeruzaMajom a vadászatnak azt a formáját űzi, amely szinte tökéletesen imitálja a vadászat minden izgalmát, mint például a nyúl kiszámíthatatlan mozdulatait, hirtelen irány- és sebességváltásait, de mindezt úgy, hogy egyetlen állatvédőnek sem áll fel a szőr a hátán, hiszen itt a "nyúl" többször használatos, azaz nem kell minden vadászatra új áldozatot keresnünk. A mi "nyulunk" egy szőrös nyúlbőr darabka jónéhány látványos neyloncsíkkal feldíszítve, amit több száz méter vékony zsinóron egy a pálya végén felállított gépezetet irányító ember húz, néhány fűben elrejtett tárcsa segítségével olyan cikk-cakkban, mintha egy valódi nyúl cikázna a réten. A neylon darabkák arra szolgálnak, hogy a fűben vadászó eb minél jobban lássa annak minden rezdülését, és irányváltását. A pálya hossza körülbelül 600 és 800 méter között változik, és a földre rögzített zsinórvezető tárcsák elhelyezése révén nagyon változatos és kanyargós "vadászat" készíthető elő. Az én kutyám, mint minden agár, remegni kezd, ahogy meghallja a többi kis vadász csaholását, és minden izmát megfeszítve, két hátsó lábára állva próbálja kideríteni épp merre menekül az a fránya "nyuszi".

A futamokat általában két kutya részvételével rendezik, akiket a gazdáik a megkülönböztethetőség kedvéért különböző színű mezbe öltöztetik, és a szájkosár viselete is kötelező, egyrészt hogy a kutyák még véletlenül se tegyenek kárt a másikban, másrészt hogy a műnyuszi valójában többször-használatos legyen.

A versenyszellem, ami nálunk embereknél a pénz, és a hatalom hajhászásában merül ki, kutyáinknál még természetes formában van jelen, azaz őket nem érdekli hogy a versenyen hányadik helyezést érik el, csak egy dologra koncentrálnak, elkapni a prédát! A serlegek, és díjak szerintem csak a gazdáknak szólnak, akik képesek szinte vérre menő vitákat folytatni, kinek a kutyája fut szebben, gyorsabban, vagy fordul a kanyarokban kisebb íven. A kutyákat vehetné példának sok ember, mondjuk a célmeghatározás kényes esetében, mert sokunk nem is tudja mennyire fontos a cél meghatározása. A kutyáink tudják, és mindig a legközelebbi célt határozzák meg, azaz futni, száguldani, és elkapni a nyulat.

Az emberek általában olyan távoli célokat (vagy nevezzük inkább álmoknak őket) tűznek ki maguk elé, hogy szinte esélytelen azokat elérniük, így aztán jó sokáig csak álmok maradnak... Csak azok az embertársaink sikeres "vadászok", azaz kapják el rendszeresen a "prédát", akik úgy tudnak a közvetlenül előttük száguldó célra koncentrálni, mint a szélvész gyorsaságú whippetek. Aztán ha elkapták, kicsit örülnek neki, majd jöhet a következő vad!
Hát mára ennyit a versenyekről, és a szellemekről... Javaslatom a következő Kedves Olvasgatóm, gyere el egyszer egy coursing versenyre, és győződj meg magad a mesém igazáról, ha esetleg ezután is úgy gondolod, hogy a célnak távolinak, és elérhetetlennek kell lennie, akkor is szemet gyönyörködtető látványban lesz részed, hiszen ezek a kecses és arisztokratikus mozgású "vadászok" szinte úsznak a levegőben vadászat közben. Mindenesetre bárhogy döntesz, várlak vissza ide az oldalra, hogy megosszam veled TDi WhippetKirályfi MukiManó BányászGepárd CeruzaMajom VersenyPocok legújabb kalandjait!

38. TD a kis whippet ingatlan tulajdonos lett... azaz válság ide, vagy oda, lakni mégis csak kell valahol!

Üdvözöllek újra nálunk Kedves (és türelmes ;o)) Olvasgatóm!
Üdv a kutyaingatlan-tanácsadási blogban, vagyis elmesélem Neked TDi mukimanó-putyikutya ingatlanszerzési akcióját. Na szóval, az úgy kezdődött, hogy TD sárkányfióka, akkor még mondjuk csak édibédi tündérmanócska, beköltözött hozzánk. Első körben Anya pink bevásárlókosarát vette birtokba, mint önkéntes és önkényes lakásfoglaló.

Ebben lakott pár napig, majd észlelve a társadalmi igazságtalanság magas fokú megnyilvánulását, mely szerint mi, a két lábon járó személyzet, sokkal tágasabb helyeken töltjük az őkegyelmessége kiszolgálása után nekünk megérdemelten járó pihenőidőnket, átköltözött a kanapéra...

Itt csövezett néhány hónapig, amíg ki nem tavaszodott, megjegyzés: ilyen nyakatekert pózban csak egy agár féleség képes kényelmesen aludni. Tehát ha ilyen pózban találod a kutyádat, ne hívd az állatorvost, mert aggodalomra semmi ok, ez nála teljesen életszerű. Az "életszerű" kontra "nem életszerű" szavak mostanában igenis divatba jöttek, ahogy legutóbb annak a bizonyos hivatalnak az egyik alkalmazottja (én csak pribéknek hívom őket, persze csakis a hátuk megett...) fogalmazott a saját anyukámtól kölcsönkapott pénzről, ami A-val kezdődik, és általában PEH-hel fejeződik be... Ez a szóviccem sajnos már elveszítette régi szikráit, mivel ezt a bizonyos hivatalt már átkeresztelték, vagy az amerikai tengerészgyalogság, vagy az Avatar című filmben szereplő 4méteres kék lények tiszteletére...) De a nevét továbbra is tilos kiejteni a szánkon, ezért maradjunk az Anri Potyié varázslótanoncról szóló mese mentén a TUDJUKKI név mellett. Visszatérve a kutyák fekvési helyzetek során megvalósított kitekeredett pozícióihoz, el kell mondanom azt is, hogy TD ceruzamajom bizony több fekhellyel is kísérletezett már. Példának okáért meghódította a nálunk honos, és ezáltal már bennszülöttnek tekinthető (mondjuk fekete is, de nem kicsit...) Fekete Pákó cica nyári lakát.

 

Nos hosszas kísérletezgetések után megállapította, hogy a legkedvezőbb fekvés mégis inkább itt adódik:

Ám én személy szerint ennek az alárendelt szerepnek annyira mégsem örültem, és mivel TDi kengurupatkány-ideoda-cikkcakk-hipphopp-putyikutya száguldozásai után órákig szokott - szinte meg sem rezdülve - szunyálni, felmértem az ebből a testhelyzetből származó anyagi és fizikális mellékhatásokat tekintve is eléggé megterhelő hátrányokat, és úgy döntöttem, hogy az amerikai ingatlan-túlfinanszírozás okozta banki összerezdülésből gazdasági válságba, majd onnan egy hirtelen és hetyke huszárvágással világgazdasági válságba átcsapó ingatlanválság folyományaként kialakuló "béka segg"-e alá bekúszó ingatlanárakat cowboy-osan meglovagolva, belevágunk TD számára egy saját ingatlan megvásárlásába! (Szerző megjegyzése: Azt a leborult szivarvégit, ezt még én is kétszer olvastam vissza...) Tehát legény avagy leány legyen a talpán és a gáton is, aki elsőre fogja, mit is akartam itten elregélni!
Mindenesetre az ingatlanfejlesztési folyamat végeredménye lett eme nagy értékű kutyaingatlan (zálog, hitel és tehermentes!), melyet hazaszállítása után rögtön elkezdtem összeszerelni. TD hatalmas érdeklődéssel figyelte minden mozdulatomat. Alig vártam hogy kész legyen, ám ő még nálam is türelmetlenebb volt, és a félkész ház alapjait lefektetve már rögtön birtokba akarta venni, na gondoltam ez jó jel, mert azért lelkiismeretes gazdi révén, kicsit tartottam az enyhén sztereotypnek tartott "kutyádat katrocban tartod?" beszólásoktól. Elkészült a nagy mű, és képzeld el, TD-t ki sem tudtam szedni az új csodapalotájából. Büszkén feszített a szőnyegpadlós kecóban... Mondjuk egy icipici szerepet azért tulajdoníthatunk az óvatosan a sarokba elhelyezett jutalomfalatkáknak is... Ennek örömére el is kereszteltük Házikónak... Tehát nálunk a menj a helyedre, az valami büntetésféle maradt, a menj a házikódba pedig, egy kellemes pihenés és egy jó alvás!
Tátáááám, és íme itt a szerzemény, melynek árára rányomta bélyegét a világgazdasági válság, és a közelgő Húsvéti Ünnepek előszele is... és nem utolsó sorban köszönjük Kittinek az akciós árat!

És itt búcsúzom is Kedves Olvasgatóm, Kellemes Húsvéti Ünnepeket, kutyátoknak Nyúlban gazdagot, Nektek pediglen Kedves Olvasgatóm inkább sonkában...

29. Versenyszféra, azaz TDi magas fordulatszámon pörgetve...

Üdvözöllek Kedves Olvasgatóm a versenyszférában, amely nem a kiemelten magas bér és egyéb sikerdíj jellegű kifizetésekről szól (most kivételesen), hanem a sebességről. Vé egyenlő megtett Út osztva a megtételhez szükséges Idővel. Hát Kedves Olvasgatóim, ez a szám nálunk egyenlő 330 kilométer, osztva azzal az öt órával, ami alatt a Kecskemétre vezető utat sikerült abszolválnunk, ebből számítható a sebesség... Húha, matekból mindig egy kicsit pöszén számoltam, ezért inkább visszatérnék a szubjektívabb dolgokhoz. Kaptam egy meghívót Tiszaparti Szélvész Katiéktól a Kecskeméti Évadnyitó Coursingra, és itt jöhet az első kérdésed Kedves Olvasgató, aki velem együtt még (a kivételek pont konditerembe mentek, hogy lenyomják a szabályokat) soha nem hallottad ezt a szót, mi a mákos tészta az a coursing? Na ez kérlek szépen modern kori nyúlvadászat, ráadásul olyan, ahol a nyuszi nem "egyszerhasználatos", tehát megfelel az EU állatvédőinek, és a Greenpeace aktivistáinak, és az ő minden kívánalmaiknak, azaz MŰNYÚL! Hát igazából a műnyúl szó már magában is aprócska költői túlzásnak tűnik, ha meglátod az illető "állatkát", ugyanis az látszólag csupán színes nejlon szalagokból áll, s így tulajdonképpen nem is túl sok köze van a nyúl nevű vadállathoz. Ám az angol, magyar, afgán, és egyéb nemzetiségű agarak, whippetkék, sőt tacsik és még jó néhány féle fajta kutya mégis önfeledt, és mámoros száguldásba kezd, amikor a műnyúl megindul előttük. Lába sincs, csak néhány száz méternyi zsinór, és a madzag végén lévő feltekerő szerkezet, melyet jelen esetben TPSZ Zsolt irányított, ő a nyuszi feje, hiszen ő határozza meg a műnyuszi menekülési sebességét, hogy mindig néhány méterrel a kutyák előtt "szaladjon", motiválva őket vadászösztönük kibontakoztatására. A pálya mindig változik, ugyanis a kis földhöz rögzített zsinórvezető-tárcsák (ezek cikk-cakkban történő elhelyezése adja a pálya kiszámíthatatlanságát) áthelyezésével végtelen variáció állítható elő egy 4-5 focipályányi földterületen. Az okosabb kutyeszok ugyanis megtanulják a pályán "kiszámíthatatlanul" cikázó nyuszi mozgását, és a kanyarokat levágva elévághatnak. A kutyeszokat a bírók nem csak a sebességük, hanem a futásuk stílusa, a kanyartechnikájuk, és még egy csomó számomra kínai dolog alapján pontozzák.

Ezen rövidnek még a legkevésbé sem nevezhető bevezető után, elmesélem neked, milyen viszontagságok árán jutott kis családunk személyesen is eme értékes információk birtokába. Az autóm egy szervizben töltötte a hosszú hétvégét sírdogálva, amiért egy buta kisfiú a rollerjével az egész jobb oldalát lezúzta, hogy bekenhesse Bepanthennel... Ezért egészen az indulás előtti napig kétséges volt, hogy tudunk-e egyáltalán menni. Mivel a buta kisfiú kenőcse semmit nem használt, a kocsim persze nem készült el, ezért a párom kis C3 autójával vágtunk neki az oda-vissza közel 700 km-es távnak. Három ember és egy kutya... TD ugyebár erős hajlamot mutat a kis Vuk érdemérem megszerzésére, és ennek tanúbizonyságaként az első 30 kilométeren megfogott két rókát is... na ezért késtünk egy icipicit el. Az út többi részét azzal töltöttük, hogy azon vitatkoztunk, Ferkó vagy Lackó Tanyát kell majd keresnünk, esetleg valami harmadik nevűt. Nem tudom meséltem-e már, de az arc és a névmemóriám elég gyenge, de csak ez a kettő. Délre azért odaértünk a magyar puszta közepére, kicsit meg is ijedtem az utolsó 1 km-től, de megérkezve egy gémeskút körül egy csodálatos kis lovas-tanyát találtunk, ahol lovak, disznók, és tyúkok szaladgáltak szerteszét. Városi gyerek lévén, nagyon tetszett a hely. Ennyi "futógépet" egy helyen eddig még nem láttam, volt itt mindenféle agár, sőt foxi, tacsi, és még terelőkutyák is. Pont jókor érkeztünk, mert a kicsik "futama" pont akkor kezdődött. Egy éves kor alatt nem futhatnak, ezért csak egy úgynevezett "szoktató futam" keretében néhány méterre húzzák a nyuszit a piciknek. TD volt a harmadik, soha még csak nem is látott ilyesmit, de az ösztön az erős benne, ezért kis gondolkodás után megiramodott, és a nagyokat megszégyenítő vágtát vágott le azon a kb. száz méteren. Nagy dicséretet kapott. Az első élmények jelentősen meghatározzák a kutyesz további coursingos jövőjét. Hát ezekkel TD-nek egy icipici problémája sem akadt, sőt! Remekül futott! Egy finom csirkepörkölt mellett eltöltött ebéd után jöttek vissza a pályára a nagyok, és szemet gyönyörködtető vágtákkal kápráztatták el a nézőközönséget. A fotósok újra elfoglalták azokat a pozíciókat, ahonnan a legjobb szögből lehet a legprofesszionálisabb fotókat rögzíteni, de ahová sajnos nem juthatott el a faszén parazsán sült diós-, mákos-, és kakaós kuglóf... Kisluli is befutott a nagyok közé fotómasinájával, de csak és kizárólag a sütemény alapos, ízlelőbimbók általi bevizsgálása után. Hazafelé az autóban közölte, hogy valószínűleg agár-fotós lesz. Kedvence a Nagy Orosz, akiről gazdija lelkesen adott leírást, mikor megdicsértük, milyen szép feje van közölte, hogy itt el is fogyott az összes jó tulajdonsága, de Kisluli szereti a kihívásokat, ezért elhatározta, hogy a Nagy Oroszokra specializálódik... Ennyi kecses eleganciával felvonuló nemes küzdelemre készülő kutyát még soha sem láttam, a vadászat illata lengte be a pusztát, ezek a mai harcosok sikítva nyüszítettek, hogy engedjék már őket futni, hiszen 5 percenként elindult egy futam, ahol néha egyedül, néha ketten is futottak. Mit futottak? Szálltak a levegőben. Repültek a nyuszi után. Szeretnék tudni így küzdeni egy célért, mint ezek a kis hobbiállatként tartott gazdi kedvencei. Na ezt nevezem én versenyszférának...

Köszönet Csete Zsoltnak, és Kecskés Zsófi közbenjárásának, ezért a mindent elmondó képért! És Ildinek a Kislulit és TD-t ábrázoló (f)elsőért.
Ezzel búcsúzom is Kedves Olvasgatóm, szép napot, csillogó szemeket, és jó versenyzést az élet bármely területén. Tudj úgy küzdeni, mint ŐK! Hajrá!

14. Whippet vs. sárgarépa... azaz honnan támadnak a béta-karotinok

Üdv a tetthelyen kedv-S Olvasgatóm!
Mai örömködésem azzal kezdeném, hogy blogunk meghaladta az 500. oldal-megnyitását. Úgyhogy sorry, ha összeakadnak a billentyűk a mai írásomban, hiszen TD-vel virtuális kutya-pezsgőt bontottunk ennek örömére...
Köszönjük kitartó, és elég mazochista olvasóinknak, hogy nap mint nap olvasnak minket.
A mai bejegyzést a whippetek étkezési szokásainak feltárására szentelem. Na vegyük sorra a tényeket:
- A whippet egy kutyafajta, a kutya ragadozó, tehát normál esetben húst eszik, mint én! Ezért is volt annyira szimpatikus már az első pillanatban, jó tudom, hogy ez minden kutyára igaz...
- Aki szereti a húst, az rossz ember nem lehet... Én személy szerint biztos vagyok benne, hogy valami ehhez hasonló mondás szájról szájra száll évszázadok óta. Ám azt hiszem ezzel kicsit elkalandoztam a témától. Apropó hús, apropó elkalandozás, tegnap Tiszaparti Szélvész Katival cseteltem, és valahogy a Whippizee-re terelődött a szó, ő hirtelen beleolvasott, aztán jött Zsolt is a férje, majd a fia, a vége az lett, hogy Kati felolvasást tartott nekik, mert viccesnek találták TD kamaszodásának megörökített szösszeneteit. A hús viszont, ami ugye köztudottan a ragadozók táplálékának 99 %-át teszi ki, és amiről épp most készülök írni, na az viszont ott árválkodott a sütőben, és mivel az épp bizonyosan magas hőmérsékletre volt beüzemelve, a husinak kicsit melege lett. Mondhatnánk azt is, hogy az én hibámból le, vagy inkább elégett...
Idézném bocsánatkérő levelem tartalmának lényegre törő részeit:
"Szégyellem magam, és mindenesetre rettentően sajnálom a leégett husit, maximálisan együtt érzek vele, sőt a szívem szakad meg, hiszen mint azt az alkatomból is láthattátok nagy híve vagyok mindenféle húsnak. Valahogy úgy vagyok vele, mint Gombóc Artúr a csokoládéval. Szeretem a rántott husit, meg a sima husit, a kerek husit, a szögletes husit, a lapos husit, szeretem a lukacsos husit, a görbe husit, a bundás husit, a csupasz husit, a füstölt husit, vagyis mindenféle husit, ami 0,2 kilóméterperóránál lassabban közlekedik az asztalon...
Nem szeretnék felhagyni a blog-írással, és Te se hagyj fel a husisütéssel, legközelebb majd sikerülni fog. Ám ha legközelebb ilyesmire készülsz, értesíts, mert akkor aznap semmiképpen nem írok, sőt előtte is kihagyok pár napot a blog-írásból..."  :-) 
Visszarendeződés az 1 %-nyi sárgarépa, és 99%-nyi hús témaköréhez...
- A wipi egy vadászkutya, vagyis fut fut fut, cikkcakk, és flikkflakk, nyuszi hopp, nyuszi hopp, máris egyet megfogott, aztán meg is ette, vagyis ette volna, ha az éhes angliánus vadász koma el nem vette volna tőle. Tehát itt látható a vérszomjas vadász és áldozata a NYÚL...

Na jó, látom nem tudlak átverni, ez tényleg nem nyúl, ez egy HALACSKA, ráadásul plüss...
De a vérszomjas fenevad, az igazi!
Szóval mit adjunk whippet jellegű kutyusunknak, ha a nyulat már elvettük tőle?
És ne feledjük, a vadnyúl répát eszik, meg egyéb vitamindús jamijamikat. De mivel városi kutyáink ilyetén irányú érdeklődése kimerül a Hills, a Proplan, és a többi száraztáp zacsijának hátoldalán található táblázatok gramm adatainak elemzésében, ezért gondolnunk kell a kutyeszok ennél komolyabb vitaminellátására is. Ebből a megfontolásból adok én a TD-nak sárgarépát, és egyéb főleg húslevesben főtt zöldséget. Imádja!!! Bár az arányokra elég kényes, de azért mindig megpróbálok egy kicsit csalni a 99 % - 1 %-os arányból. Szóval összefoglalva, ha nem tudod kutyádat vitamindús vadnyúllal etetni, akkor valami más módon pótold ezt! Vagy marad a klasszikus módszer, ám ezt csak erős idegzetűeknek ajánlom:

Felhívjuk nézőink figyelmét, hogy a valósággal való bármely egyezés a véletlen műve, és filmünk forgatása alatt egy nyúl sem sérült meg igazán. A film címe Snoopy rosszul sikerült apportírozó és vadász-vizsgája...
És ezzel a lendülettel búcsúzom is Kedves Olvasóm. Csak egy jó tanács a legvégén:
Vigyázz a sütőben hagyott husira, mert ha leég ehetsz te is sárgarépát! Vagy...: