47. Ki sétáltat kit, azaz csoportterápia a kutyafuttatón...

Üdvözöllek Kedves Olvasgatóm, megint unatkozol, hogy idetévedtél? Vagy pont azért jöttél, hogy a lényeges tudást, amit számodra összefoglalva, pontokba rendszerezve vázlatszerűen, és persze könnyen emészthetően feltálalok, magadba szívd, és huss már rohanj is tovább, mert lassul a "mókuskerék" és jaj, nagy baj lesz, ha megáll...? Mindegy mi volt a motivációd, hogy minket olvass, a lényeg hogy itt vagy velünk. Hisz sok nálam okosabb és minden téren kiműveltebb tudor elemezte már, hogy mit és miért tesz az ember, ám én meg vagyok győződve róla, hogy teljesen mindegy MIÉRT. A lényeg az, hogy végül is megteszi-e, vagy sem... Legyen a folyamat vége az, hogy elolvassa a kiszemelt blogot, vagy megeszi-e az utolsó Nutellás vajaskenyeret... Te megtetted, legalábbis a blog vonatkozásában, és ezért büszke vagyok rád, Kedves Olvasgatóm! A Nutellás kenyérről még nincsenek információim, ám ha a FB-ra felmegyek, biztos kiderítem előbb, vagy utóbb, mi történhetett vele, és ki is a tettes tulajdonképpen...
És ráadásul nem kell kapkodva, csak minden második sort elolvasnod, hisz a mókuskereket addig hajtják majd mások, és ha egy kicsit lassabb is lesz nélküled, hidd el soha nem áll meg! Hisz az szinte lehetetlen, hogy a Nagy Nemzeti Mókuskerék Forgató Zrt. összes szerződött meghajtója egyszerre olvassa ezt a blogot...?! Ugye, hogy ugye... Gondold csak végig (vagy kérdezd meg Besenyő Pista Bácsit), ha ez így lenne, akkor mi lennénk a Nagy Nemzeti Mókuskerék Megállító NyRt., ami egyben azt is jelentené, hogy azzal megtörnénk egy monopóliumot, és át is vállalnánk egy kicsit a kerékforgatást, sőt még ha nem is vállalnánk, akkor is elkezdene valami forogni itt. Mert ugye azzal Te is egyet értesz, ha valahol 3 embernél több megjelenik, ott elkezdenek a dolgok pörögni. És a kis pörgést átveszik mások, akik kicsit jobban pörgetik, és aztán megint jönnek, kopogtatnak... és ez így megy tovább egészen addig, míg észre nem vesszük, hogy mi lettünk a Nagy Nemzeti Mókuskerék Forgató Intézet 2.0 , és akkor már nincs megállás...
Na ezt szeretném elkerülni, ezért csak ennyit, és ilyeneket írok, hogy írásaimmal az egyes számú Mókuskerékből épp annyi forgatót vonjak ki, amit a rendszer még észre sem vesz! ( a szerk. megjegyzése: :-) )
És ráadásul egy ideje én is ennek a NNMF Zrt.-nek lettem a nem túl lelkes, de mindenképpen aktívnak nevezhető tagja (vagy nevezhetjük bátran, és egyszerűen rabszolgájának is). Ez is ritkítja az itt megjelenő bejegyzéseim számát, hisz néha nekem is kell egy kicsit forgatnom a kereket, mert ez a nagy és közös kerék nem elég hogy láthatóan lassabban forog, mostanában még inog is. Sőt az sem mindegy, hogy ha egy pillanatra kiugrasz belőle, azt melyik oldalán teszed. Ugyanis elképzelhető az, hogy amint kiugrasz, hogy pihenj egy kicsit, a Mókuskerék elgázol, azaz elüt, vagy hogy finomabban és árnyaltabban fogalmazzak, eltapos, mint egy porszemet! Van lehetőséged saját Mókuskerék Bt.-t vagy Kft.-t indítani, de ugye a Nagy Mókuskerék Zrt-vel szemben ezeket éjjel nappal, váltótárs nélkül kell forgatni, igaz tudsz lassabban, vagy gyorsabban forogni, mert ez esetben Te magad határozod meg a pörgetési sebességet, míg a NNMF Zrt. esetében a sok milliomodikként szinte hatással sem vagy a sebességére, viszont vedd figyelembe azt a korántsem elhanyagolható tényt, miszerint a Nagy Kerék erősebb mint a kicsi, ezért néha utoléri és megeszi azt... Válasszon mindenki érzése szerint, ám mivel én voltam olyan szerencsés/tlen, hogy mindkettőt kipróbálhattam, bizton állíthatom, hogy a kicsi eldőlhet, a nagy meg eltaposhat, tehát veszélyes üzem mindkettő, hisz könnyen alattuk végezhetjük!
Ezért is érdemes kicsit átváltani néha Kutyába, és sétáltatni, futtatni, labdát eldobálni, ül-fekszik-ottmaradóst játszani, kutyagumit szedni, és tudni, hogy ezen a téren nem közlekedik a NNMF Zrt. busza...
Na a kutyáról jut eszembe, nekem is van ám egy, mondjuk ő nem teljesen kutya, hanem félig UFO, de azért tud "rendesen" ugatni, és ő nem más, mint a híresen hírhedt TDi Mukimanó Ceruzamajom WhippetKirályfi! Az eddigi összes bejegyzésem róla szólt, és elnézést is kell kérnem vagy ezért, vagy azért, hogy ez a bejegyzés eddig nem vele foglalkozott. A lényeg, hogy elnézzétek nekem, ezeket a NNMF Zrt. ellen elkövetett partizáncselekedeteket! Visszatérve TDi-re, őkegyelmessége elmúlt kilenc hónapos, és ezzel a kisgyermekkor, mely bohókás, és megható történeteivel sokszor mosolyt, vagy könnyet csalt az arcunkra, egyszer és mindenkorra véget ért! Ez most nagyon szigorúan és szomorúan hangzott, de ne félj Kedves Olvasgatóm, ezzel még korántsem ért véget a bohóckodósan komoly, bolondosan szívszorító történetek sora. Igaz a héten épp nem történt semmi ezekhez hasonlatos, ezért hát a fentebb olvasható magasröptű és mélyenszántó gondolatsor, de én kitartóan figyelek, és ha TD bármi furát, nem megszokottat tesz, vagy esetleg olyasmi történik velünk, amit a móka kedvéért megosztanék veled, akkor hidd el, kiugrok a Nagy Nemzeti Mókuskerékből, és rögtön megírom, mert ami neked az olvasgatás, nekem az az írogatás... Sokszor annyira hiányzik, mint egy korty víz az egy hete a Namíb Sivatagban botorkáló amerikai turistának, vagy mint egy púp-specialista gerincsebész az Elfújta a szél castingján várakozó Quasimodonak, szóval nagyon! Kell hogy kijöjjön valahogy a stressz, és ezzel biztosan nem vagyok egyedül, csak van aki homokzsákokat püföl, van aki ezt élesben a diszkóban teszi meg embertársaival, és van olyan is aki pulóvert kötöget, vagy könyveket olvasgat, én meg írogatok. Mindenki megoldja valahogy, és leereszti a gőzt...
Az írogatáshoz viszont téma kell, és ez a téma sokszor hiányzik. De mire nem jó egy vicces kis Ceruzamajomra emlékeztető állatka? Apropó aki még nem olvasta az első néhány bejegyzést itt a blogon, az sürgősen tekerjen vissza az elejére (a jobb oldalon található menüben kattanj az első hónapokra... http://whippizee.blogspot.com/2011_01_01_archive.html) de ha sietsz vissza a Mókuskerekedbe, akkor elmesélem röviden, miért és honnan a Ceruzamajom elnevezés.
Volt egyszer, hol nem volt, túl azon a réten, ahol egy öreg pincér dugóhúzójára emlékeztető farkú kismalac az orrával a földet piszkálta, (de soha nem említették többet, egy mesében sem, hogy talált-e valamit) ám azért az átlátszónak korántsem nevezhető Üveghegyen innen (erről se szól egy mese sem, ha jobban utánanézel...) Egy szónak is száz a vége, vagy mi a szösz, szóval történt egyszer réges-rég, talán már öt vagy hat hónapja is lehetett, de a vének még emlékeznek talán, hogy látogatóba jött hozzánk egy családi barátunk. Nagyon magas, vékony lány, inkább asszony, mert hát a gyermeke is magasabb nálam, és köszönteni akarta a kis herceget TD-t. Ám a WhippetKirályfi kutyákat meghazudtoló módon felmászott rá... és ezt értsd úgy ahogy mondom, szabályszerűen felkapaszkodott, mint egy kismajom a pálmafára, és teszi ezt minden alkalommal mikor Emő látogatóba jön hozzánk. Egyszerűen annyira megörül neki, hogy felcsimpaszkodik a nyakába, és elkezdi rágcsálni a haját. Tehát innen a "majomság" része a dolognak, de mi a helyzet a "ceruzasággal"? Nem tudom láttál-e már agarat futni? Ha igen, nincs több kérdésem, bírónő... Ha nem, akkor képzelj el egy vékony kutyát, bár sokak szerint az agarakat éheztetik, azért áll ki minden bordájuk, jelentem alássan az nem a bordája, hanem a fűrész-izma, ami az embernél talán egyes testépítőkön figyelhető egyedül meg, és nem eszik keveset, speciel az én 14 kilós mukimanówhippetem annyit eszik, mint egy huszonöt kilós, jól hallottad, 25 kg-os vadászkutya! Na szóval, mikor egy agár elkezd futni, a teste először kinyúlik, olyan hosszúra, amit a kutyát látva el sem tudnál képzelni, szó szerint mint egy ceruza, kis hegyes orra csak úgy hasítja a levegőt, majd összehajtja magát, ilyenkor az első lábai hátul lógnak ki a képből, a két hátsó lába pedig megelőzve az elsőket már 20-30 centivel előbbre keresi a kapaszkodót, majd ezt újra a teljesen kinyújtott ceruza-póz követi. Hát innen a Ceruzamajom kifejezés...

Na valami ilyesmire gondolok...

Meg ilyesmire...

És aztán megint a ceruza-póz...
(köszönet TPSZ Katinak, és Zsófinak valamint kutyáiknak a szemléletes képekért)
Szemet gyönyörködtető látvány egy agarat élőben futni látni, de hidd el, csak mi látjuk ezt futásnak. Ők nem futnak, hanem vadásznak, ősi ösztöntől vezéreltetve, kikapcsolják a külvilágot, és csak a vadat látják, lett légyen az egy igazi nyúl, vagy csak egy szél által a parkban kergetett nejlonzacskó...
Ha mi is ennyire tudnánk a pillanatnak élni, és az előttünk álló feladatra, mint vadra gondolni, akkor egy pillanatig sem éreznénk "mókuskeréknek" az életünk...
Köszönöm megtisztelő figyelmedet Kedves Olvasgatóm, mára ennyi a technika és tudomány vívmányaiból, jövő héten újra jelentkezem!

45. Harc a gonosz öntözőkannával, azaz ehető-e a műanyag?

Üdvözöllek újra nálunk Kedves Olvasgatóm! Mai bejegyzésem arról szeretne szólni, ugyanis szinte önálló tudatra ébredt a blog, hogy miért kezd el különböző dolgokat megrágni egy kutya. Ráadásul egy olyan kutya, akire lassan rá lehet fogni, hogy közben szép csendben felnőtt lett. TPSZ Kati elmondta annak idején, hogy a whippik 7-8 hónapos korukban őrülnek meg, addig kedves kiskutyák, akiket ölelget az ember, és szeretgeti őket, mert kedvesek, és aranyoskák... Aztán egyszer csak kattan valami a kis fejükben, és megőrülnek, rosszak lesznek, kiszámíthatatlanok, pontosabban nagyon is kiszámíthatóan rosszak, huncutak, ravaszak, ablakon át kis sátáni kacajjal az ajkukon közlekedők, azaz nehezen fegyelmezhetők. Hát ez a kattanás TD esetében valamikor mostanában történhetett meg, de olyan halk volt, hogy sajnos én például egyáltalán nem hallottam, vagy akkor kattanhatott, amikor én épp dolgoztam, vagy amikor a fürdőszobában voltam...
A kertünk nem nagy, épp ezért próbáljuk méreteihez képest kellemessé tenni magunk és kutyánk számára is. Ennek jegyében kis fekete műanyag lábakon álló napelemes lámpákat szúrtam le a kocsibejáró két oldalára, ezeknek kellemes halvány fénye éjjel tökéletesen jelöli a kocsi által megteendő utat a kaputól a garázsig. És ha TDi Whippetkirályfit dolgát végezni kiengedem esténként, akkor ő is lát, és nem megy neki a kerítésnek például. Mondjuk fényes nappal is többször nekirohant már, valami nagyon fontos dolgot cipelve a szájában, és közben kaján vigyorral hátrafelé nézett rám, akinek arra az arcában lévő dologra épp szükségem lett volna...
Ám valami megmagyarázhatatlan oknál fogva TDi nem szereti ezeket a kis lámpásokat, azaz éppen hogy szereti, de megenni szereti, nem a fényét nézegetni. Soha nem fogom megfejteni a miértjét annak, hogy mit szeret ezekben a kis műanyagcsövekből készült izékben, de lassan az összeset lerágja, és nem csak a rudakat, hanem a világító LED-eket tartalmazó átlátszó (szintén műanyag) lámpatesteket is. A minap pedig az Ildi öntözőkannáját kezdte meg, a nyuszijának a műanyag szemeit pedig már hetek óta próbálja leharapni... Tehát biztonsággal megállapítható, hogy szereti a műanyagot. Jaj, a kerti öntözőslagot tartó kiskocsiról majdnem megfeledkeztem, arról is lerágott minden műanyag csatlakozót. Az egészből annyi hasznom lett, hogy pár napja se kannából, se slaggal nem tudunk virágot öntözni, azaz hivatalos felmentésem van kertlocsolás alól! Ha tudja valaki, segítsen megfejteni, hogy a fogváltás kínjait laza, mondhatni könnyed eleganciával tűrő TDi Whippetkirályfi, hisz legutóbbi előtti felkonfomból kiderült a titok, és az ő igazi neve, miért nem rágott meg egyetlen egy cipőt sem anno, sőt a bútorok lábát sem. Az egész fog-csere projektet átvészeltük néhány félbeharapott teniszlabdával. Nem mintha panaszkodnék emiatt a hiányossága miatt, csak nem értem, hogy miután tökéletes fogazata teljes pompájában fehérlik a vigyori pofájában, miért pont most, és miért pont a műanyag ejtette rabságba minden gondolatát a mi egyetlen TáDénknak...
És ez a bűvkör olyan átmérővel rendelkezik, hogy a legszentebb esküjét (miszerint soha, de soha nem megy fel az asztalra) is megszegte a múltkor, mikor a slag végéről 6 darabban leváló műanyag-csatlakozó darabjait, minta gyanánt az utánpótlás miatt, a teraszasztalra tettem. Még szinte be sem léptem a bejárati ajtón TD már két mellső lábával fenn állt az asztalon, arcából még egy kicsit kilógott a kerti locsolócső csatlakozójának a darabkája. Eddig még ha kaját hagytunk az asztalon, akkor sem ment fel...
Igaz egy időben ugyanezt csinálta fadarabokkal, mostanság azonban a műanyag a nyerő!
Na már csak egy lépésnyire vagyunk az ablakon ki-be ugráló whippet rémképétől, mint ahogy néhány sorstársam elmeséléseiből hallottam. Ám a sátáni kacaj elmaradt, sőt ha hazaérkezvén TDi Whippetkirályfi füleit futó üzemmódban a fejére hátrasimítva, enyhén leeresztett, azaz vállai közé húzott fejjel közeledik, és megáll a terasz sarkán, nem fut örömködve elénk a kapuig, akkor tudjuk, hogy ma is volt valami áldozat, de bűnbánó arcára nézve nem is tudjuk igazán megszidni... Valami szidás félét kap, de csak a rend kedvéért, tulajdonképpen megmagyarázzuk azzal, hogy ha a kutyát nem rögtön a rossz cselekedet után, vagy közben kapod el, akkor ő már egy órával később nem tudja, miért is kap büntetést.

És íme a folytonossági hiánnyal küzdő kerti öntözőkanna, melynek a biztonság kedvéért az aljára is harapott pár lukat... Gondolom, hogy jobban szellőzzön!
Nos ezennel búcsúzom ismét Kedves Olvasgató, és javaslom gondolkodjunk el azon, mi történne, ha kutyáink nem fadarabokat, vagy műanyag vackokat rágnának szét, hanem mondjuk téglát... Hát nem lenne hol laknunk, mire kinőné ezt a fránya szokását, mert ugye kinövi...?

31. Puzzle, puzzle, de hova illik ez? Azaz néha túl sok, néha meg hiányzik...

Üdvözöllek Kedves Olvasgatóm a kirakós játékok birodalmában, ahol minden kis darabka illik valahová, de nem biztos, hogy nálad pont az a darab van, ami hiányzik a teljes és kész képhez.
Na ezt aztán jól megaszondtam, mi? Úgy megmondtam, hogy már majdnem én se értem. Ám ez csak trükk, hidd el tudom miről beszélek, hisz többszörösen átéltem, és élem a mai napig is! De hogy Te is értsd, miről beszélek, idézném egy régebbi beszélgetésemet TPSZ Katival, amikor is a kutyákról (persze épp whippikről, mert hát mi másról) beszélgettünk:
"Tökéletesen illeszkednek az ember életébe... Olyanok mint egy puzzle része, csak meg kell találni hova illeszthetők be." - találtam mondani.
Kati szerint eltalált mondat volt, és ha jobban belegondolok, valóban, hiszen mindannyiunk élete más és más. Nagyon sok apró kis részletből áll össze egy ember, egy pár, vagy egy egész család élete. De mindenhol találunk üres helyeket, ahonnan valami hiányzik. És így még nem teljes a kép... 
Van jó munkád, vagy épp nincs, saját lakásodban élsz, vagy épp bérelsz egyet, Pick-szalámit teszel a szendvicsedre, vagy párizsit, étteremben eszel, vagy a menzán, kocsival jársz, vagy tömegközlekedéssel, három gyerkőcöd van, vagy még csak tervezitek a jövetelét, ezek mind a puzzle részei, de mindenhol maradnak üres helyek. Na oda lehet beilleszteni ezeket a kis szeretetcsomagokat. És itt el kell mondanom, hogy tényleg nem mindenhova illik a kis whippet-puzzle, mert van ahová egy bernáthegyi-puzzle passzol, van ahová pedig egy magyar vizsla, de az is előfordulhat, mint nálunk az elmúlt öt évben, ugyanis a mi kirakós családi képünkbe eleinte csak egy, majd még egy cica illeszkedett. Aztán eljött az ideje annak, amikor a TD mukimanógumibogyószöcskesárkányfióka puzzle helye is elkezdett körvonalazódni. Egy évvel ezelőtt Ildianya még elképzelni sem tudta volna, hogy egy KUTYA mászkál az ő steril konyhájában, felmászik a kanapéra, miközben televíziót nézünk, és kicsi nedves orrocskáját remegő fejmozdulatokkal befúrja a dereka és a puha párnák közé. Kikaparja a tavalyi virágok gumóit a kertjében, és odahozza a lába elé teszi, és mikor ezért leszidom, olyan ártatlan szemekkel néz vissza rám, hogy egyszerűen képtelen vagyok rá haragudni. Teljes napos autós kirándulás, erdei csavargás, vagy csak egy kiadósabb séta (Lásd: http://whippizee.blogspot.com/2011/03/30-whippet-korzo-azaz-td-kavezni-indult.html ), mindenhol illik a képbe. A whippetet mint fajtát, az internetről kerestem ki anno, és a fő szempont az volt, hogy rövid szőrű, (antiallergén), nyugodt kutyánk legyen, ne ugasson sokat, se kicsi, se túl nagy ne legyen, egészséges legyen, és legfőképpen szerethető, azaz Ő legyen a tökéletes családi kutya. Bepróbáltuk a kicsi puzzle-kutyát a helyére... Ezért bátran ajánlom bárkinek, aki lakásban tartható kutyát keres, mert a napi egyszeri sétával, amiből legalább 15 perc futás, vagy aktív játék kell legyen, tökéletesen lefárasztható állatka, aki ezután órákig képes valamelyik ágyban vagy kanapén heverészni. De ha kerti jószágot szeretnél, akkor is megfelel, csak télire kell valami jó meleg helyet biztosítani neki, mert vékony kis bundája miatt fázós a kicsike. Rosszcsont, de jó értelemben, mindenki megnézi, mert imádni való kis pofija van, de felugrál, mert szereti az embereket. Jól tanítható, mert elképesztően okos, de csak akkor csinálja meg amit kérsz tőle, ha ő is akarja, vagy legalábbis nagyon szépen kérted. Játékos, de komoly is tud lenni. Gyerek mellett tökéleten viselkedik, nem agresszív, de kemény kis vadász-harcossá válik, ha meglát egy nyuszit, vagy a szomszéd néni cicáját. Mindenhová követi a gazdiját, és szó szerint úgy bújik, mint egy kiscica, de önálló személyiség, bár megadja a kellő tiszteletet a falkavezérnek, de tud irányítani, ha egy gyengébb falkatagra talál. Mosolyt fakaszt a legkomorabb üzletember arcára is, amikor ügyetlenkedve egyensúlyoz  egy ásványvizes palackot a szájában, és mellé akarja még harapni a kedvenc maciját is. Ennek a puzzle-nak nagyon egyszerű szabályai vannak, szeretni kell azt a kis lényt, és elképzelhetetlen szeretetet tud visszaadni. És csak ennyi kell ahhoz, hogy a PUZZLE teljes legyen. Egy kis mosoly és szeretet...

Erre a mosolyra gondoltam, Kedves Olvasgatóm, és erre a szeretetre:

Ennyi... nem ragozom tovább, ha érted mire gondolok Kedves Olvasgatóm, akkor jó, ha még nem, akkor gyere vissza ide még párszor erre az oldalra, hátha később sikerül...