Ma Kisluli megkért, hogy lassabban írjak, mert csak néhány napja kezdte el olvasni a blogot, ki tudja tulajdonképpen milyen indíttatásból, és nem tud utolérni. Ezért elhatároztam, hogy l a s s a b b a n f o g o k í r n i . Á, ez így nem jó, inkább megbeszélem vele, hogy olvasson gyorsabban. Szerintem te is jobban örülsz ennek a második megoldásnak.
A legtöbb családban a gyerkőc szeretné legjobban, ha a család egy kutyával gyarapodna, és mi felnőttek vagyunk általában ellene. A gyerekek játéknak tekintik a kutyát, és a kutyesz is játszópajtásnak tekinti a gyerekeket. Tehát ne is számíts arra, hogy a gyermeked minden nap sétálni viszi majd a kutyust, és rendszeresen figyel majd a napi háromszori kutyakajára is, mint ahogy azt fogadkozva megígérte, mielőtt a kutyát elhoztátok. Viszont a játék terén verhetetlen és soha ki nem fogyó elemekkel rendelkező "duracellnyuszi"-ként fognak mindketten viselkedni. A falka, ami jelen esetben a család, ugyanolyan hierarchia alapján működik, mint egy farkasfalka, azaz van egy vezető, és vannak a követői. De a követők között is vannak vezetők, sőt mindenkinek van egy vezetője, és így mindenkinek vannak követői is. Ha a kutya lesz a vezető, akkor vége a család nyugalmának, mert tényleg ő fogja irányítani az embereket. Egy eb ugyanis ténylegesen képes embereket idomítani. Lásd: http://whippizee.blogspot.com/2011/02/20-jubileumi-kiadas-azaz-hogy-latja-egy.html Ha a gyerek tölti be ezt a posztot, akkor sem túl rózsás a helyzet, mert míg a kutyánk "csak" bohócot csinál belőlünk a szomszédok és más ismerősök előtt, addig a gyerek kész anyagi csődbe is tud dönteni. De nem szeretnék az anyagiak piszkos világa felé elkanyarodni, inkább nézzük meg egy kicsit részletesebben emocionális oldalról ezt a kérdést. Nincs még gyereked? Vagy ellenkezőleg, már nincs, mert kirepültek a nagyvilágba a fiókáid? Esetleg a tipikus, és optimálisnak kikiáltott magyar családmodellel szemben csak egy gyermeked van, és nem is akartok többet? Akkor fogadj be egy kiskutyust, mindegy hogy egy állatmenhelyről, vagy egy menő tenyésztő díjnyertes kenneljéből származik, mert most nem az a fontos mennyibe kerül! A kutya ugyanis már nem státuszszimbólum... Illetve csak olyan mértékben az, hogy egyáltalán legyen. Mert ez a "státuszszimbólum" összehozza a családot. Mert nyugalmat és harmóniát sugároz. Mert biztonságban érezheted magad mellette. Mert a tizenéves kamasz fiad, akinek az is ciki, ha közvetlenül a suli előtt teszed ki a kocsiból, és pusziról, vagy egy ölelésről már régóta szó sem lehet, na ő újra együtt fog veletek sétálni, mert a kutya valamiért, valahogyan közelebb hozza az embereket. Mert ha már régóta egyedül élsz, akkor lesz kivel törődnöd, és ha elmentek sétálni, az emberek megjegyzik, milyen aranyos kiskutya, és máris nem vagy többé egyedül, mert emberekkel beszélgetsz, úgy hogy észre sem veszed. Mert a kutya szeretetet hordoz, méghozzá végtelen és kifogyhatatlan mennyiségben, olyan mint egy perpetuum mobile, azaz csak egy kicsi szeretet kell neki, és ő végtelen mennyiségben viszonozza azt. Hát ez a kutya...
És a gyerek? Az egy más kérdés, de ha a gyereked minden vágya egy kiskutya, és ki ne szeretne egyet, és van rá csak egy szemernyi esély, hogy az a kutyesz elfér valahol a lakás egyik zugában, akkor egyezz bele, és nézz a csemetéd szemébe, amikor megérkezik az a kis jövevény. Megéri...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése