59. Már megint az a fránya versenyszféra, avagy a "versenyszférák" zenéje...

Üdvözöllek kedves Olvasgatóm, jó hogy itt vagy újra nálunk, itt a Whippetfalvi RÉSZING DOG részlegnél...

Szinte meg is feledkeztem TDi Whippetkirályfi BányászGepárd legújabb eredményeit nyilvánosságra hozni, mert saját életem változásai annyira lekötöttek. Pedig fontos eseményről maradt le így majdnem eme internetes blog lelkes közönsége. Ugyanis TDi VersenyPocok MukiManó megszerezte a coursinges licenszét, és közben szinte észrevétlenül futott egy ötödik helyezést egy nemzetközi mezőnyben is.
Térjünk akkor a lényegre. Tegye fel a kezét, aki tudja, hogy mi a mákos tészta az a coursing! Látom, sokan képben vannak már, jól van akkor ezen túl is vagyunk, de ott amögött a képernyő mögött kis bizonytalanságot látok, hát fussunk át rajta még egyszer. Az agarak, és whippetek ugyebár vadászebek, ami azt jelenti, hogy évszázadokon át arra tenyésztették őket, hogy vadat kutassanak fel, hajtsanak, és ejtsenek el. Így ez az ösztön kiirthatatlanul bennük van. Ez tény! Az hogy ezt az ösztönt mivel lehet kielégíteni, sétával, futkározással, vagy valódi vadászattal, az már vélemény. Én magam részéről az "arany középút" híve vagyok, azaz TDi CeruzaMajom a vadászatnak azt a formáját űzi, amely szinte tökéletesen imitálja a vadászat minden izgalmát, mint például a nyúl kiszámíthatatlan mozdulatait, hirtelen irány- és sebességváltásait, de mindezt úgy, hogy egyetlen állatvédőnek sem áll fel a szőr a hátán, hiszen itt a "nyúl" többször használatos, azaz nem kell minden vadászatra új áldozatot keresnünk. A mi "nyulunk" egy szőrös nyúlbőr darabka jónéhány látványos neyloncsíkkal feldíszítve, amit több száz méter vékony zsinóron egy a pálya végén felállított gépezetet irányító ember húz, néhány fűben elrejtett tárcsa segítségével olyan cikk-cakkban, mintha egy valódi nyúl cikázna a réten. A neylon darabkák arra szolgálnak, hogy a fűben vadászó eb minél jobban lássa annak minden rezdülését, és irányváltását. A pálya hossza körülbelül 600 és 800 méter között változik, és a földre rögzített zsinórvezető tárcsák elhelyezése révén nagyon változatos és kanyargós "vadászat" készíthető elő. Az én kutyám, mint minden agár, remegni kezd, ahogy meghallja a többi kis vadász csaholását, és minden izmát megfeszítve, két hátsó lábára állva próbálja kideríteni épp merre menekül az a fránya "nyuszi".

A futamokat általában két kutya részvételével rendezik, akiket a gazdáik a megkülönböztethetőség kedvéért különböző színű mezbe öltöztetik, és a szájkosár viselete is kötelező, egyrészt hogy a kutyák még véletlenül se tegyenek kárt a másikban, másrészt hogy a műnyuszi valójában többször-használatos legyen.

A versenyszellem, ami nálunk embereknél a pénz, és a hatalom hajhászásában merül ki, kutyáinknál még természetes formában van jelen, azaz őket nem érdekli hogy a versenyen hányadik helyezést érik el, csak egy dologra koncentrálnak, elkapni a prédát! A serlegek, és díjak szerintem csak a gazdáknak szólnak, akik képesek szinte vérre menő vitákat folytatni, kinek a kutyája fut szebben, gyorsabban, vagy fordul a kanyarokban kisebb íven. A kutyákat vehetné példának sok ember, mondjuk a célmeghatározás kényes esetében, mert sokunk nem is tudja mennyire fontos a cél meghatározása. A kutyáink tudják, és mindig a legközelebbi célt határozzák meg, azaz futni, száguldani, és elkapni a nyulat.

Az emberek általában olyan távoli célokat (vagy nevezzük inkább álmoknak őket) tűznek ki maguk elé, hogy szinte esélytelen azokat elérniük, így aztán jó sokáig csak álmok maradnak... Csak azok az embertársaink sikeres "vadászok", azaz kapják el rendszeresen a "prédát", akik úgy tudnak a közvetlenül előttük száguldó célra koncentrálni, mint a szélvész gyorsaságú whippetek. Aztán ha elkapták, kicsit örülnek neki, majd jöhet a következő vad!
Hát mára ennyit a versenyekről, és a szellemekről... Javaslatom a következő Kedves Olvasgatóm, gyere el egyszer egy coursing versenyre, és győződj meg magad a mesém igazáról, ha esetleg ezután is úgy gondolod, hogy a célnak távolinak, és elérhetetlennek kell lennie, akkor is szemet gyönyörködtető látványban lesz részed, hiszen ezek a kecses és arisztokratikus mozgású "vadászok" szinte úsznak a levegőben vadászat közben. Mindenesetre bárhogy döntesz, várlak vissza ide az oldalra, hogy megosszam veled TDi WhippetKirályfi MukiManó BányászGepárd CeruzaMajom VersenyPocok legújabb kalandjait!

35. TD kört futott, kicsi volt, de kör...

Üdvözlet az oldalon Kedves Olvasgató!
Hétvégén elhajóztunk Écsre, ami Nyúl mellett van, és amiért mentünk, az nem más, mint hogy nyulat fogjunk! TD koma izgatottan szállt be reggel a számára hajónak tűnő kocsiba, mert tudta valami jó helyre mehetünk csak, de a biztonság kedvéért pont ugyanott, ahol a múltkor, kidobta a taccsot. Kétszer is, csak hogy minden stimmeljen a múltkori útról... Aztán előre tovább, és Écsig pihi volt. Pannonhalma halma melletti halmon rendezte meg a HAK a coursinget, két kicsinek éppen nem mondható halom között, pontosabban a rajt és a cél az innenső halom tetején volt. A két halom között egy mély völgy nyújtózott, tökéletes hegyi versenyre adva lehetőséget. Addig nem is volt baj, amíg TD gyerek-futása nem következett. Ám mivel ő még csak gyermekkorú whippet, ezért nem futhat teljes kört, ami olyan 6-700 méter hosszú cikk-cakkos pálya, hanem csak egy kis szakaszt, ami lehetőleg tök egyenes. Na ezt a laza egyenest kellett a túlsó domb tetejéről indítani, amihez ugyebár át kellett kelnünk a völgyön, és feljutni a szemközti domboldal tetejére. A parkoló kocsik mellett a zöld fűben ücsörögve egyáltalán nem tűnt veszélyes meredélynek... Ám engem már a lefelé való futás is kifárasztott, ám a túlsó hegyorom megmászását csak és kizárólag kedvenc whippetkém kedvéért vállaltam. Miután dél-tiroli alpinistákat megszégyenítő bátorsággal és kitartással feljutottam a túlsó hegycsúcsra, megindítottuk TD-t, aki mint egy kis vadászgép indult a műnyuszi után. Indítás előtt már remegett, annyira futni akart. Félelmetes látni, mikor egy ilyen pici kis izomgolyó megindul, és minden idegszálával a nejlondarabokkal feldíszített nyuszira koncentrál, annak minden irányváltását rögtön leköveti, és mikor utoléri, büszkén megtépi. TD nagyon ügyesen futotta le ezt az egyenest. Ez rólam már kevésbé volt elmondható... Míg neki meg se kottyant a hegyről le, hegyre fel, addig mi Kislulival a tüdőnket köptük ki, míg visszafutottunk a fogadóoldalra.
De szerencsére pont megérkezett az ebéd, ami finom vörösboros marhapörkölt volt nokedlival, és savanyú uborkával. Tökéletes ebéd, egy tökéletes napon, ugyanis az időjárás is olyan kegyes volt velünk, mint a természet, aki ezt a völgyet létrehozta. Hétágra sütött a nap, csicseregtek a madarak, és repkedtek a ... mellettünk gyakorló cross-motorosok... ugyanis egy motocross pálya volt a szomszédunkban. Délután azonban egyre több motoros jött át hozzánk, hogy megcsodálják a kicsi és nagy agarakat, amint a "nyuszit" űzik. Ebéd után jött az igazi lehetőség TD számára. Megkértük Zsoltot, aki crossmotorjával kitartóan húzta vissza a nyuszit a kezdőpontig, hogy egy majdnem igazi, de méreteiben TD életkorához igazított kis pályát képezzen. A rajt és a cél ugyanott volt mint a nagyoknak, csak a pálya felső felén elhelyezkedő kötélvezető-tárcsákat kihagyva, egy körülbelül fele olyan hosszú pályát alakított ki. TD ezt a második futását követően már semmire nem figyelt, amíg ott voltunk, csak és kizárólag a "nyuszira" és a völgyben száguldozó rokonaira. Haza is alig akart jönni. Csúnya fertőzést kapott, és ezzel mindenki vigyázzon, aki egy ilyen helyre viszi a kutyáját, mert onnan mint fertőzött nyuszifogó "nyúlvadászó-vadászkutya" fog visszajönni... TD például most rendelt magának egy kicsi zöld kalapot, egy nyuszifarokkal a pántjában... Hiába mondtam neki, hogy a fácántollas a menőbb. Nagyon ügyesen vette a kanyarokat, és mint a szél úgy ért be a célba. Oda futottam, hogy megdicsérjem, de sikerült olyan rosszul lépnem a lejtőn, hogy kiment a térdem. Na onnantól már csak a sántikálás maradt. Hát én most egy darabig nem futok a nyuszi után...
TD a tegnapi nap óta, megjegyzem teljesen jogosan, TDi-nek hívatja magát! Kisluli továbbra is agármániás, és már 10 féle agarat ismer, én pedig csak simán jól éreztem magam, köszönöm a meghívást.

Így búcsúzom is Kedves Olvasgatóm, és csak ajánlani tudom ezt a kedves társaságot, akik kutyáikkal friss levegőn töltik hétvégéiket. Jókat beszélgetve, és kellemes élményeket gyűjtve, maguknak és imádott kutyáiknak is...