17. Sétálunk, sétálunk, 1 kis dombra lecsücsülünk... azaz a legnehezebb mutatvány!

Üdv Whippetföldjén Kedves és talán már nem annyira kedvtelen Olvasóim!
Mai műsorunkban bemutatjuk (csak ma, csak Önöknek, csak ezen a csatornán...és a reklám alatt se kapcsoljanak el!) a legtöbb kutyatulajdonos rémálmát, a kutyasétáltatást. A kutya sétáltatása a legjobban várt esemény a legtöbb kutyás családban, és ezt mindkét fél egyaránt várja, persze csak azokban az esetekben, ahol a kutya a kutya, és a gazdi a gazdi! Ahol még nem derült ki, ki is a falkavezér, ott nem tudnám megmondani, melyik fél örül jobban a SÉTÁNAK. Azokban a falkákban, ahol a kutya viszi sétálni az embert, ott egy merő kínszenvedés az egész (vagy egy prosztata gyógyszer reklámja). Csak pórázfeszítés, meg ide-oda rángatás, izomláz, és vállficam... Egyes kis tömegű emberi egyedek képesek fától fáig futva sétáltatni az átlagnál - mondjuk úgy - határozottabban viselkedő, és ráadásul viszonylag nagy testű kutyeszokat. Elmennek az első fáig, átkarolják azt rémült arccal, kapaszkodva a fába, és erőt gyűjtve, majd a fát elengedve rohanás a póráz végén lobogva a következő fáig. Na szóval ezt kiküszöbölendő megosztok veletek egy híres kutyaidomártól ellesett trükköt, mellyel visszaveheted az irányítást a kutyád, és a SÉTA felett. Úgy mint a Nagy Levintől ellesett receptjeimet tervezem egy másik blogon...
A kutyát rövid pórázon vigyük gyakorolni, ne ezen a rettentően kényelmes 5-8 méterre kihúzható cuccon. Én is kényelmesebbnek tartom az utóbbit, de kiképzésre ez nem alkalmas. Igen, jól hallottad Kedves Olvasgatóm, ez bizony már kőkemény kiképzés. Ha a kutya elfogad téged vezetőnek, akkor semmi gond, mert szépen megy melletted, vagy icipicit lemaradva mögötted, lehetőleg a bal térded mellett. Na ez az állapot, amit irigykedve nézünk némely K-9-es kiképzésű német juhászok és terepruhás gazdáik esetében, és ami az esetek 98 %-ában nálunk és kutyánknál nem jön létre. Elmondanám neked, hogy nálunk sem működött, ugyanis TD koma mukimanó törpesárkány bizony kőkemény domináns elemeket produkált, azaz elsőnek futott ki-be az ajtón, csakis ő mehetett legelöl sétakor, és a rugós póráz sem sokat segített... Szóval a dominanciát kell csupáncsak megtörni, vagyis a kutyát követővé kell tenni, és ezzel együtt jár a legnehezebb feladat, VEZETŐ-vé válni. A vezető megy elöl, a követő pedig követi, ennél egyszerűbb képletet pillanatnyilag nem lehet létrehozni?! Ha ezt a gyakorlatban akarjuk alkalmazni, akkor semmi mást nem kell elérnünk, mint hogy a kutyánk minket kövessen, azaz mi menjünk előtte. Tehát indulj el, balodon a kutyáddal, lehetőleg az ő tempójában, a sebességet ráérsz később beállítani. A póráz legyen mindig laza. Amíg te mész elöl, addig Te Vagy a Vezető, ennélfogva a Kutya Követ téged. Ezt kell vele megszoktatni, ezért ha megelőzi a térded vonalát, azaz át akarja venni a vezető szerepet, és a póráz megfeszül, akkor jön a világraszóló trükk, vagyis hirtelen fordulj meg, 180 fokos jobbos fordulattal indulj el vissza felé, a pórázt a kutya méretéhez képest közepes erővel rántsd meg. Persze nem az a cél, hogy letörjön a feje, vagy hogy az ellenirányú rántástól dobjon egy hátast, csak annyi hogy megint Te menj elöl. Emlékezz, amíg te mész elöl, TE VAGY A VEZETŐ! Ez kérem szépen ennyire egyszerű. Mondjuk bármi ami a kutyád fejébe berögzült már, nehezen törölhető, éspedig annál nehezebben minél többször történt meg. Ez a gyakorlatban annyit jelent, ha 10-szer húzott már végig a séta alatt, akkor legalább 11-szer kell megcsinálnod a helyes gyakorlatot. Na jó, ez csak a vicc része a dolognak, mindenesetre sokszor gyakoroljátok! Jó móka, és TD-nél már az első gyakorló-sétán működött. Miután kipróbáltam, következő versenyzőnek jött Kisluli, és képzeljétek, vele is működött, körülbelül a tizedik 180 fokos forduló után TD beadta a derekát, és engedelmesen kocogott Lu lába mellett, hát ez szuper!
Tdi-re visszatérve, lassan eléri a 10 kilót, és egyre gyorsabban fut. Ami azt illeti, ha van valakinek Dezső nevű rendőr ismerőse, szeretném elkérni a lézeres sebességmérő trafipaxát egy mérés erejéig, persze csak ha látta az Üvegtigris Kettőt...

Apropó, láttál már fél méteres kutyát egy méteres lábakon...?

Na ezzel búcsúznék is, Kedves Olvasgatóm, az eddig tőlem nem megszokott, hasznos tanácsot is tartalmazó bejegyzés végére biggyesztett mottóval:

Ne feledd, amíg Te mész elöl, a többieknek esélyük sincs, hogy falkavezérek, vezetők legyenek...

15. Tudósítás Whippetfalváról, azaz hogy tölti egy napját a hupikék törpike...

Üdv Whippetfalván, Kedves és Kedvtelen Olvasóm!
Szeretném elmesélni neked TD, a kis wipigyerek egy teljes napját, hogy mélyebb összefüggéseket tudjál felfedezni a futás, és az alvás között. A hupikék színhez a kapcsolódási pont, az TD törzskönyvi színe, ami gyárilag "solid blue", azaz gyenge fordításban halvány kék, ez a gyakorlatban szürkés-kéket, és ebben a kora tavaszi napsütésben gyönyörű csillogó szürkés-kék metált jelent. Ezt egy profi autófényező tudná csak igazán értékelni...
A reggel 5 óra 20 perc környékén kezdődik, mivel Kisluli reggeli öltözködési és reggelizési, valamint fogmosási sebessége még csak véletlenül sem közelíti meg TDi futási sebességét. Na ez már magában sem semmi. Szóval ezzel a lendülettel természetesen fel szokott kelni az egész család. Jöhet a reggeli kötelező ébresztő-kávé Anyának, Kislulinak gabonapehely kis langyos tejjel, és természetesen TD sem maradhat ki a szórásból, reklamálna is ha megfeledkeznénk Róla! Épp aktuális kedvence a ProPlan Puppy lazacos száraz tápja, keverve egy kis csirkés-rizsessel, és ezt szoktam kicsit megbolondítani Kippy Puppy konzerv husival, legalábbis azokon a hétköznapokon, amikor nem áll rendelkezésünkre a már egyszer megénekelt, hétvégi húslevesekből megmaradt, és direkt Tádénak félretett zeller, fehér, és/vagy sárgarépa. Hill's Puppy-val kezdtünk, ám attól nagyon furi szaga lett a kutyának, ami egyedül Kislulinak tetszett. Viszont TD szisztematikusan kiválogatta a kedvenc bogyóit, és a Hill's mindig megmaradt, aztán az már csak akkor szokott elfogyni, amikor pár óra múlva már nagyon megéhezett. A reggeli, pontosabban az éjszakai szobatisztasággal néha még gondunk van, de ezt egy minden este kihelyezett újságpapírral véltem helyesen kezelni. Azonban érdekes tényként fedeztem fel épp tegnap, hogy napközben 4-5 órát is kibír a lakásban, ám éjszaka legtöbbször (későn elalvóként, és korán kelőként) akár hajnal 1 órakor szoktam utoljára kiengedni a kertbe, viszont 5 óra magasságában, néha még előbb is, ébredek, és ki tudom engedni. De sokszor ezt a kb. 4 órát sem bírja ki. lassan viszont véget ér a gyermekkor, úgyhogy teljesen le kell erről szoktatnom őkegyelmét.
Ezek után a reggeli rituálék után szétspriccel a család, és mindenki megy a dolgára. Kisluli iskolabusza 6 óra 20-kor indul, azaz 6.10-kor el kell indulni vele a buszpályaudvarra. Mivel TD még szobakutya, az aljszőrzetének teljes hiánya miatt, ezért benn lakik egész nap a házban. Ebből adódik, hogy 4-5 óránként haza kell hozzá menni valakinek, kiengedni a kertbe, és mivel még gyermek, ezért még/már háromszor kap nyaminyamit, ami az ő napjait alapvetően meghatározza. Kaja előtt még bele szokott férni egy jó fél, vagy háromnegyed órás séta is a tó partján. Ezt a nemes feladatot felváltva végezzük Ildivel, mivel én hetente több napot töltök valahol szerteszét az országban, néha azt sem tudva épp melyik városban vagyok... De a napi rendszeres séta sohasem maradhat ki, különben TD koma kicsit feszült marad, és ilyenkor egy lakásba zárt whippet... hát... ööö... nos a Katrina tornádó semmi volt ahhoz képest, amit egy frusztrált wipi képes tenni egy zárt lakásban. Jó néhány underground lelkivilágú, és introvertált lakberendező megirigyelhetné alkotói energiáit ilyenkor.
Aztán délután elkezd hazaszállingózni a család. Általában Kisluli érkezik haza először roppant megfáradva a suliból, de rögtön feléled, mikor TD körbeugrálja, és ebből nagy udvari játék szokott kerekedni, ami mindkettőjüknek hasznos. Kisluli szellemileg megfáradt kis feje kitisztul a friss féltavaszi napsütésben, TD számára pedig pont a fizikai terhelés kell, azaz ilyenkor bot eldob, visszahoz, teniszlabda detto, és néha még azért Pákó cicát is megkergeti, ugyanazzal a lendülettel, amivel a labda után futott még fél perccel korábban. Ilyenkor Kisluli rémülten próbálja megmenteni a cicáját, ám a TD kontra Pákó összecsapásokból néhány menetnyi box után legtöbbször a cica jön ki győztesként. Azt is tudni kell a whippetekről, hogy egy ilyen nagyon aktív fél-egy órás séta, vagy játék után képes több órát egyetlen mozdulat nélkül, mélyen szuszogva aludni. Ez azt hiszem a fajta alapvető jellemzői közé tartozik, azaz a kötelező aktív rohangálással töltött időt háromszor-négyszer annyi pihenéssel töltött idő követi. Elgondolkodtató mondjuk emeleti, lakótelepi lakásokban való tartásra való alkalmassága, mert tényleg sokat alszik, de sose feledkezzünk el arról, hogy a whippet egy futásra, nyúlvadászatra kitenyésztett fajta, azaz kötelező minden nap egy kicsit futtatni!

Annyira gyorsan bír futni, hogy néha lefényképezni is csak szemből lehet...
Ugyanis ha oldalról szeretnénk lefotózni, akkor általában csak ennyi látszik belőle:

A szokásos sokat mondó fotók megosztása után búcsúzom is Kedves Olvasóm, ezúton tolmácsolva TD csókjait (nyálmentes arcon nyalintásait) is, aki épp valamilyen csoda révén a heverő helyett a kosarában szuszog békésen...