62. A whippet és a kanapé, azaz vannak dolgok, amik összetartoznak...

Üdvözöllek Kedves Olvasgatóm!
Rögtön egyik kedves filmemből vett idézettel kezdem a mai posztot, azaz vannak dolgok amik úgy vannak egymással, "mint a borsó meg a héja"... Na ugye, Te már tudod is, melyik filmből van...? Hát elárulom, hogy Forrest Gump ezen mondatát találtam pont megfelelőnek arra, hogy a kedvenc whippetjeink viszonyát eme másik kedves lakberendezési tárgyunkkal, a kanapéval bemutassam neked.
A kanapé francia szó, valami olyasmit jelent, hogy kényelmesen bútordarab vagyok, és elpilledhetsz rajtam a nap bármely szakában, nézheted a kedvenc filmedet rólam egy tál pattogatott kukoricával, vagy a focicsapatod bajnoki meccsét sörrel a kezedben, felkucorodhatsz rám törökülésben miközben a barátaid hangosan szidják a főnökeiket egy szál ropival és egy pohár itallal hadonászva, sőt a fél éjszakát is eltöltheted rajtam pokrócba csavarva laptoppal az öledben... A fent nevezett bútor méreteit tekintve, mindig kisebb, mint amekkorára szükség van, de persze léteznek belőle egyedien nagy példányok is. Lehet kettő, három, vagy akár négy személyes. Az egy személyes kanapékat valami megmagyarázhatatlan oknál fogva fotelnek hívják. Készülhet fából, fémből, de a fő jellemzője, hogy puha szövet vagy bőrbevonata vonzza a megfáradt testeket. Ez valami fizikai törvényszerűség izé, mármint az a tömegvonzás, amellyel egy kanapé hívogat.
De nézzük meg most a másik szereplőt is. A whippet egy a kutyára jelentős mértékben hasonlító, de attól alapvető különbségeket felmutató körülbelül negyven-ötven centi magas állatka, súlya elérheti akár a tizenöt kilogrammot is, négy rendkívül izmos lábát ügyesen használva lényegesen magasabbra is képes lenne feljutni, mint a kanapé harminc centis szintje. Némelyek ezt meg is teszik, de az általam vizsgált egyed példának okáért "csak" a fejemre szokott néha nekifutás nélkül, azaz helyből ülve ártatlanul felugrani... De ez egy másik tanulmány témája lesz, mert megér egy külön fejezetet!
Szóval vizsgáljuk meg jobban, hogyan is alakult ki a történelem folyamán ez a szimbiózis, hiszen minden kétséget kizáróan erről beszélhetünk. Régóta viták folynak erről tudóstársaim és közöttem, mi volt előbb a whippet, vagy a kanapé? Mindenesetre ha egy háznál megjelenik egy whippi, és már van kanapéjuk, akkor a kiskutya első dolga lesz, hogy felmásszon rá, ha viszont elsőként a whippet érkezik a házhoz, és a kanapét csak később szerezzük be, akkor is bizton állíthatom, hogy a bútor leszállítását követő egy órán belül a kutyánkat valószínűsíthetően a kanapé párnasora mögött fogjuk legkönnyebben megtalálni...
Had mutassam be egy példával a whippi és a kanapé viszonyát. Tekintetedet vesd a mellékelt bizonyító erejű fotókra, ahol a whippet-kanapé szimbiózis eklatáns példáját láthatod...és láss csodát, a pici whippet felülkerekedett a hatalmas kanapéval szemben!
De folytathatom a sort további esettanulmány értékű fotók elemzésével, hiszen erről a témakörről minden a kutyafajtát alaposabban ismerő kollégának bőven van képanyaga... Esetünkben Tiszaparti Szélvész TDi Whippetkirályfi látható. Ahogy saját szemeddel is láthatod, és mint köztudott a whippet három testrészből áll, fej, tor, és potroh... vagy valami ehhez hasonló. Namármost az első képen az egyed feji része látható a kanapé párnái közül felbukkanva, a másodikon pedig a potroha... A tor részéről készült fotót még keresgélem a nyilvántartásban. Na meg is van, ezt láthatod a harmadik képen, mely a teljes egyedet láttatni engedi. Tájegységenként változhat a testrészek elnevezése is, van ahol fejnek, testnek, és lábnak nevezik a whippet részeit. A kanapé részeinek elnevezéséről is folynak viták szakmai körökben, de ott talán egyértelműbb az ülőrész, háttámla, és láb tagolást illetve elnevezéseket használni...

De megfigyeléseim során megfigyeltem (megfigyelted a szófordulatok heves csatáját?) hogy a whippet legesleginkább a gazdi közelségére vágyik, és szimbiózisát a kanapéval csak egyetlen okból hozta létre, hogy a kedvenc falkatársa, az ember közelében lehessen, vagy ha az nincs ott, akkor legalább a szaga közelében. A whippet egyébiránt a világ legkedvesebb lénye, ha éppen nem vadászik, mert amúgy könyörtelen gyilkológép ő, és csak másodállásban kis házi kedvenc, aki elnyújtózva henyél a kanapén egy egy sikeres laposan kúszós becserkészés, fékevesztett rohammal megüldözés, és villámként becsapódó levadászás után...
Ennyit mára a whippetek vad lelkivilágának és a kanapék tehetetlen megadásának romantikus történetéről Kedves Olvasgatóm, várlak vissza blogomba, ahol legközelebb TDI WhippetKirályfi MukiManó BányászGepárd SárkányFióka KenguruPatkány CeruzaMajom legújabb kalandjairól olvashatsz majd...

58. Elkeseredett próbálkozás, hogy újra blogíró lehessek... azaz mennyi időnket veszi el egy munkahely-váltás

Kedves Olvasgatóm, örömmel tájékoztatlak, hogy nem szabadultál meg tőlem, csak az elmúlt hónapban zajlott egyébirányú elfoglaltságaim minden olyan alkalmat kitoloncoltak a határidőnaplómból, ami blogírásra lett volna alkalmas. De most végre utolértem magam, és szorítottam egy órácskát ennek a számomra amúgy nagyon kedves elfoglaltságnak.
Blogom tulajdonképpen TDi CeruzaMajom MukiManó BányászGepárd SárkányFióka fejlődési grádicsait lett volna hivatott nyomon követni, ám sokszor elkalandoztam az élet egyéb területeire, vagy húztam látványos, esetleg tanulságos párhuzamokat a kutya, vagy a kutyanevelés, és az élet egyéb szintén nem elhanyagolható területei közé. Azt gondoltam ma kivesézhetnénk a munka, munkahely, és a munka-hejj témaköröket. És persze mindezt egy komolyabb írás-vetítővel rávetíthetnénk a kutyaidomítás sikerekkel és kudarckákkal tarkított harcmezőire, csak hogy egy kellemesen zöld és természetközeli hátteret adjunk ennek a fránya témakörnek.
Szóval a minap arra ébredtem, hogy már nem igazán érzem olyan jól magam a "munkahelyemen". Ezt a szót azért tettem idézőjelbe, mert az én munkahelyem gyakorlatilag Magyarország, és a kocsim volt... Majd erről is ejtek pár szót később, de először mindenképpen szeretném tisztázni a miért-eket. Mindjárt az elején le kell szögeznem, hogy én szeretem a munkámat, szeretek emberekkel foglalkozni, beszélgetni, megtanítani nekik különböző dolgokat, majd a kezdeti sikereiknek ugyanannyira tudok örülni, mint ők saját maguk. Ezzel az oldallal nincs is semmi probléma, az én felfogásomban így "dolgozik" egy vezető. Ám a másik, a "sötét oldal" annál inkább nem tetszik, ha erre a másik oldalra ráadásul átáll néhány barát, az sem tetszik, és ha ez a másik oldal elkezd teljesen hülyének nézni, sőt az általam képviselt kollégákat is hülyének nézi, na az már túlmegy minden határon. Ez a "vezetők" sorsa, mondták cinikus mosollyal a szájuk sarkában a sötét oldal lovagjai, erősödj meg, keményedj meg, és akkor veled lehet az ERŐ! ...és közben taposs el néhány száz embert... Hát, köszönöm ebből nem kérek. De mi köze van ennek az egész munkahelyi probléma-csomagnak a kutyák viselkedéséhez? Jogos a kérdés, ám ha jobban megvizsgálunk egy főemlős csoportot, mint pl. az EMBER, akkor remekül láthatjuk a párhuzamokat a többi emlős viselkedésével. Vannak Vezetők, és vannak a falkát létrehozó egyedek. A falkának mindig szüksége van Vezetőre, aki döntéseket hoz, megvédi és vezeti a falkát, létezésével biztosítja a falkatagok megfelelően biztonságos életvitelét. Tehát a falka mindig választ is egyet, de az emberek esetében ez a választás nem mindig azt az egyedet érinti, aki a legmegfelelőbb lenne az adott embercsoport szempontjából. Így hát amikor már nem tudtam ellátni ezeket a feladatokat, inkább leléptem a "falkámtól", és létrehoztam egy újat. Érdekes mód a régi "falkám" néhány egyede követett, azok akik látták a vezetőség hibáit, és természetesnek tartották azt, hogy ha a "vezető" távozik, akkor ők is mennek vele. Ám ennél még érdekesebb jelenség az, ami alátámasztotta az én meglátásomat, hogy a cég szinte kiürült, tömegesen mondtak fel a munkatársak, nem csak az én csapatom, hanem más területeken dolgozók is.
És hogy TDi Mukimanócska hogyan és mennyiben érintett ebben a falka-váltásban? Hát képzeljétek el, Ő továbbra is hűséges tagja az otthoni falkának, erőteljes dominanciával rendelkező "középvezetői" státuszban... És hogy e mellé a sok maszlag mellé tegyek valami értékeset is, búcsúzóul bemásolok ide nektek, Kedves Olvasgatóim egy számomra kedves, és szinte mindent elmondó idézetet:

"Ő a másik szem, mely átlát a felhőkön, a másik fül, mely a szél zúgásán is túl hall. Egy kis rész belőlem, amely a tengerig elér. Ahogy a lábamnál pihen, amint a legkisebb mosolyomra farkcsóválással válaszol, s a fájdalmas pillantás, ha nélküle indulok el, ezerszer elmondta már, hogy egyedül értem él. Talán bele is betegszik az aggodalomba, amikor nincs velem, hogy gondoskodjon rólam. Amikor rossz vagyok, könnyen megbocsát. Amikor mérges vagyok, addig mókázik, míg meg nem nevettet. Ha boldog vagyok, örül ő is. Ha bolond vagyok, nem neheztel érte. Amikor elégedett vagyok, ő is büszke magára. Nélküle nem lennék önmagam. Vele erőm teljében vagyok. Ő maga a hűség. Általa tanultam meg, mi az odaadás. Általa ismertem meg a titkos nyugalmat és békességet. Megtanított figyelni olyan dolgokra, amelyeket korábban észre se vettem. Amikor térdemre teszi a fejét, elmúlnak az emberi fájdalmaim. Ha mellettem van, megvéd a sötétségtől és a világ más ismeretlen dolgaitól. Megígérte, hogy várni fog rám... akármeddig... akárhol - ha szükségem lesz rá. És én tudom, hogy szükségem lesz - ahogy mindig is volt. Ő az én kutyám."

-----Gene Hill-----

27. Kutya gyerekszemmel és gyerek kutyaszemmel...

Üdvözöllek Kedves Olvasgatóm! Megint itt? Én is...
Ma Kisluli megkért, hogy lassabban írjak, mert csak néhány napja kezdte el olvasni a blogot, ki tudja tulajdonképpen milyen indíttatásból, és nem tud utolérni. Ezért elhatároztam, hogy l a s s a b b a n   f o g o k   í r n i . Á, ez így nem jó, inkább megbeszélem vele, hogy olvasson gyorsabban. Szerintem te is jobban örülsz ennek a második megoldásnak.
A legtöbb családban a gyerkőc szeretné legjobban, ha a család egy kutyával gyarapodna, és mi felnőttek vagyunk általában ellene. A gyerekek játéknak tekintik a kutyát, és a kutyesz is játszópajtásnak tekinti a gyerekeket. Tehát ne is számíts arra, hogy a gyermeked minden nap sétálni viszi majd a kutyust, és rendszeresen figyel majd a napi háromszori kutyakajára is, mint ahogy azt fogadkozva megígérte, mielőtt a kutyát elhoztátok. Viszont a játék terén verhetetlen és soha ki nem fogyó elemekkel rendelkező "duracellnyuszi"-ként fognak mindketten viselkedni. A falka, ami jelen esetben a család, ugyanolyan hierarchia alapján működik, mint egy farkasfalka, azaz van egy vezető, és vannak a követői. De a követők között is vannak vezetők, sőt mindenkinek van egy vezetője, és így mindenkinek vannak követői is. Ha a kutya lesz a vezető, akkor vége a család nyugalmának, mert tényleg ő fogja irányítani az embereket. Egy eb ugyanis ténylegesen képes embereket idomítani. Lásd: http://whippizee.blogspot.com/2011/02/20-jubileumi-kiadas-azaz-hogy-latja-egy.html Ha a gyerek tölti be ezt a posztot, akkor sem túl rózsás a helyzet, mert míg a kutyánk "csak" bohócot csinál belőlünk a szomszédok és más ismerősök előtt, addig a gyerek kész anyagi csődbe is tud dönteni. De nem szeretnék az anyagiak piszkos világa felé elkanyarodni, inkább nézzük meg egy kicsit részletesebben emocionális oldalról ezt a kérdést. Nincs még gyereked? Vagy ellenkezőleg, már nincs, mert kirepültek a nagyvilágba a fiókáid? Esetleg a tipikus, és optimálisnak kikiáltott magyar családmodellel szemben csak egy gyermeked van, és nem is akartok többet? Akkor fogadj be egy kiskutyust, mindegy hogy egy állatmenhelyről, vagy egy menő tenyésztő díjnyertes kenneljéből származik, mert most nem az a fontos mennyibe kerül! A kutya ugyanis már nem státuszszimbólum... Illetve csak olyan mértékben az, hogy egyáltalán legyen. Mert ez a "státuszszimbólum" összehozza a családot. Mert nyugalmat és harmóniát sugároz. Mert biztonságban érezheted magad mellette. Mert a tizenéves kamasz fiad, akinek az is ciki, ha közvetlenül a suli előtt teszed ki a kocsiból, és pusziról, vagy egy ölelésről már régóta szó sem lehet, na ő újra együtt fog veletek sétálni, mert a kutya valamiért, valahogyan közelebb hozza az embereket. Mert ha már régóta egyedül élsz, akkor lesz kivel törődnöd, és ha elmentek sétálni, az emberek megjegyzik, milyen aranyos kiskutya, és máris nem vagy többé egyedül, mert emberekkel beszélgetsz, úgy hogy észre sem veszed. Mert a kutya szeretetet hordoz, méghozzá végtelen és kifogyhatatlan mennyiségben, olyan mint egy perpetuum mobile, azaz csak egy kicsi szeretet kell neki, és ő végtelen mennyiségben viszonozza azt. Hát ez a kutya...
És a gyerek? Az egy más kérdés, de ha a gyereked minden vágya egy kiskutya, és ki ne szeretne egyet, és van rá csak egy szemernyi esély, hogy az a kutyesz elfér valahol a lakás egyik zugában, akkor egyezz bele, és nézz a csemetéd szemébe, amikor megérkezik az a kis jövevény. Megéri...