59. Már megint az a fránya versenyszféra, avagy a "versenyszférák" zenéje...

Üdvözöllek kedves Olvasgatóm, jó hogy itt vagy újra nálunk, itt a Whippetfalvi RÉSZING DOG részlegnél...

Szinte meg is feledkeztem TDi Whippetkirályfi BányászGepárd legújabb eredményeit nyilvánosságra hozni, mert saját életem változásai annyira lekötöttek. Pedig fontos eseményről maradt le így majdnem eme internetes blog lelkes közönsége. Ugyanis TDi VersenyPocok MukiManó megszerezte a coursinges licenszét, és közben szinte észrevétlenül futott egy ötödik helyezést egy nemzetközi mezőnyben is.
Térjünk akkor a lényegre. Tegye fel a kezét, aki tudja, hogy mi a mákos tészta az a coursing! Látom, sokan képben vannak már, jól van akkor ezen túl is vagyunk, de ott amögött a képernyő mögött kis bizonytalanságot látok, hát fussunk át rajta még egyszer. Az agarak, és whippetek ugyebár vadászebek, ami azt jelenti, hogy évszázadokon át arra tenyésztették őket, hogy vadat kutassanak fel, hajtsanak, és ejtsenek el. Így ez az ösztön kiirthatatlanul bennük van. Ez tény! Az hogy ezt az ösztönt mivel lehet kielégíteni, sétával, futkározással, vagy valódi vadászattal, az már vélemény. Én magam részéről az "arany középút" híve vagyok, azaz TDi CeruzaMajom a vadászatnak azt a formáját űzi, amely szinte tökéletesen imitálja a vadászat minden izgalmát, mint például a nyúl kiszámíthatatlan mozdulatait, hirtelen irány- és sebességváltásait, de mindezt úgy, hogy egyetlen állatvédőnek sem áll fel a szőr a hátán, hiszen itt a "nyúl" többször használatos, azaz nem kell minden vadászatra új áldozatot keresnünk. A mi "nyulunk" egy szőrös nyúlbőr darabka jónéhány látványos neyloncsíkkal feldíszítve, amit több száz méter vékony zsinóron egy a pálya végén felállított gépezetet irányító ember húz, néhány fűben elrejtett tárcsa segítségével olyan cikk-cakkban, mintha egy valódi nyúl cikázna a réten. A neylon darabkák arra szolgálnak, hogy a fűben vadászó eb minél jobban lássa annak minden rezdülését, és irányváltását. A pálya hossza körülbelül 600 és 800 méter között változik, és a földre rögzített zsinórvezető tárcsák elhelyezése révén nagyon változatos és kanyargós "vadászat" készíthető elő. Az én kutyám, mint minden agár, remegni kezd, ahogy meghallja a többi kis vadász csaholását, és minden izmát megfeszítve, két hátsó lábára állva próbálja kideríteni épp merre menekül az a fránya "nyuszi".

A futamokat általában két kutya részvételével rendezik, akiket a gazdáik a megkülönböztethetőség kedvéért különböző színű mezbe öltöztetik, és a szájkosár viselete is kötelező, egyrészt hogy a kutyák még véletlenül se tegyenek kárt a másikban, másrészt hogy a műnyuszi valójában többször-használatos legyen.

A versenyszellem, ami nálunk embereknél a pénz, és a hatalom hajhászásában merül ki, kutyáinknál még természetes formában van jelen, azaz őket nem érdekli hogy a versenyen hányadik helyezést érik el, csak egy dologra koncentrálnak, elkapni a prédát! A serlegek, és díjak szerintem csak a gazdáknak szólnak, akik képesek szinte vérre menő vitákat folytatni, kinek a kutyája fut szebben, gyorsabban, vagy fordul a kanyarokban kisebb íven. A kutyákat vehetné példának sok ember, mondjuk a célmeghatározás kényes esetében, mert sokunk nem is tudja mennyire fontos a cél meghatározása. A kutyáink tudják, és mindig a legközelebbi célt határozzák meg, azaz futni, száguldani, és elkapni a nyulat.

Az emberek általában olyan távoli célokat (vagy nevezzük inkább álmoknak őket) tűznek ki maguk elé, hogy szinte esélytelen azokat elérniük, így aztán jó sokáig csak álmok maradnak... Csak azok az embertársaink sikeres "vadászok", azaz kapják el rendszeresen a "prédát", akik úgy tudnak a közvetlenül előttük száguldó célra koncentrálni, mint a szélvész gyorsaságú whippetek. Aztán ha elkapták, kicsit örülnek neki, majd jöhet a következő vad!
Hát mára ennyit a versenyekről, és a szellemekről... Javaslatom a következő Kedves Olvasgatóm, gyere el egyszer egy coursing versenyre, és győződj meg magad a mesém igazáról, ha esetleg ezután is úgy gondolod, hogy a célnak távolinak, és elérhetetlennek kell lennie, akkor is szemet gyönyörködtető látványban lesz részed, hiszen ezek a kecses és arisztokratikus mozgású "vadászok" szinte úsznak a levegőben vadászat közben. Mindenesetre bárhogy döntesz, várlak vissza ide az oldalra, hogy megosszam veled TDi WhippetKirályfi MukiManó BányászGepárd CeruzaMajom VersenyPocok legújabb kalandjait!

58. Elkeseredett próbálkozás, hogy újra blogíró lehessek... azaz mennyi időnket veszi el egy munkahely-váltás

Kedves Olvasgatóm, örömmel tájékoztatlak, hogy nem szabadultál meg tőlem, csak az elmúlt hónapban zajlott egyébirányú elfoglaltságaim minden olyan alkalmat kitoloncoltak a határidőnaplómból, ami blogírásra lett volna alkalmas. De most végre utolértem magam, és szorítottam egy órácskát ennek a számomra amúgy nagyon kedves elfoglaltságnak.
Blogom tulajdonképpen TDi CeruzaMajom MukiManó BányászGepárd SárkányFióka fejlődési grádicsait lett volna hivatott nyomon követni, ám sokszor elkalandoztam az élet egyéb területeire, vagy húztam látványos, esetleg tanulságos párhuzamokat a kutya, vagy a kutyanevelés, és az élet egyéb szintén nem elhanyagolható területei közé. Azt gondoltam ma kivesézhetnénk a munka, munkahely, és a munka-hejj témaköröket. És persze mindezt egy komolyabb írás-vetítővel rávetíthetnénk a kutyaidomítás sikerekkel és kudarckákkal tarkított harcmezőire, csak hogy egy kellemesen zöld és természetközeli hátteret adjunk ennek a fránya témakörnek.
Szóval a minap arra ébredtem, hogy már nem igazán érzem olyan jól magam a "munkahelyemen". Ezt a szót azért tettem idézőjelbe, mert az én munkahelyem gyakorlatilag Magyarország, és a kocsim volt... Majd erről is ejtek pár szót később, de először mindenképpen szeretném tisztázni a miért-eket. Mindjárt az elején le kell szögeznem, hogy én szeretem a munkámat, szeretek emberekkel foglalkozni, beszélgetni, megtanítani nekik különböző dolgokat, majd a kezdeti sikereiknek ugyanannyira tudok örülni, mint ők saját maguk. Ezzel az oldallal nincs is semmi probléma, az én felfogásomban így "dolgozik" egy vezető. Ám a másik, a "sötét oldal" annál inkább nem tetszik, ha erre a másik oldalra ráadásul átáll néhány barát, az sem tetszik, és ha ez a másik oldal elkezd teljesen hülyének nézni, sőt az általam képviselt kollégákat is hülyének nézi, na az már túlmegy minden határon. Ez a "vezetők" sorsa, mondták cinikus mosollyal a szájuk sarkában a sötét oldal lovagjai, erősödj meg, keményedj meg, és akkor veled lehet az ERŐ! ...és közben taposs el néhány száz embert... Hát, köszönöm ebből nem kérek. De mi köze van ennek az egész munkahelyi probléma-csomagnak a kutyák viselkedéséhez? Jogos a kérdés, ám ha jobban megvizsgálunk egy főemlős csoportot, mint pl. az EMBER, akkor remekül láthatjuk a párhuzamokat a többi emlős viselkedésével. Vannak Vezetők, és vannak a falkát létrehozó egyedek. A falkának mindig szüksége van Vezetőre, aki döntéseket hoz, megvédi és vezeti a falkát, létezésével biztosítja a falkatagok megfelelően biztonságos életvitelét. Tehát a falka mindig választ is egyet, de az emberek esetében ez a választás nem mindig azt az egyedet érinti, aki a legmegfelelőbb lenne az adott embercsoport szempontjából. Így hát amikor már nem tudtam ellátni ezeket a feladatokat, inkább leléptem a "falkámtól", és létrehoztam egy újat. Érdekes mód a régi "falkám" néhány egyede követett, azok akik látták a vezetőség hibáit, és természetesnek tartották azt, hogy ha a "vezető" távozik, akkor ők is mennek vele. Ám ennél még érdekesebb jelenség az, ami alátámasztotta az én meglátásomat, hogy a cég szinte kiürült, tömegesen mondtak fel a munkatársak, nem csak az én csapatom, hanem más területeken dolgozók is.
És hogy TDi Mukimanócska hogyan és mennyiben érintett ebben a falka-váltásban? Hát képzeljétek el, Ő továbbra is hűséges tagja az otthoni falkának, erőteljes dominanciával rendelkező "középvezetői" státuszban... És hogy e mellé a sok maszlag mellé tegyek valami értékeset is, búcsúzóul bemásolok ide nektek, Kedves Olvasgatóim egy számomra kedves, és szinte mindent elmondó idézetet:

"Ő a másik szem, mely átlát a felhőkön, a másik fül, mely a szél zúgásán is túl hall. Egy kis rész belőlem, amely a tengerig elér. Ahogy a lábamnál pihen, amint a legkisebb mosolyomra farkcsóválással válaszol, s a fájdalmas pillantás, ha nélküle indulok el, ezerszer elmondta már, hogy egyedül értem él. Talán bele is betegszik az aggodalomba, amikor nincs velem, hogy gondoskodjon rólam. Amikor rossz vagyok, könnyen megbocsát. Amikor mérges vagyok, addig mókázik, míg meg nem nevettet. Ha boldog vagyok, örül ő is. Ha bolond vagyok, nem neheztel érte. Amikor elégedett vagyok, ő is büszke magára. Nélküle nem lennék önmagam. Vele erőm teljében vagyok. Ő maga a hűség. Általa tanultam meg, mi az odaadás. Általa ismertem meg a titkos nyugalmat és békességet. Megtanított figyelni olyan dolgokra, amelyeket korábban észre se vettem. Amikor térdemre teszi a fejét, elmúlnak az emberi fájdalmaim. Ha mellettem van, megvéd a sötétségtől és a világ más ismeretlen dolgaitól. Megígérte, hogy várni fog rám... akármeddig... akárhol - ha szükségem lesz rá. És én tudom, hogy szükségem lesz - ahogy mindig is volt. Ő az én kutyám."

-----Gene Hill-----