3. blogi

Hát üdv újra a fedélzeten, kedves olvasóm!
A mai nap kemény munkával telt, már számomra. De családom számára is, ők ugyanis elkezdtek kutyát idomítani. Mikor ma hazaértem, Tádékengurupatkány a "helyén", azaz a kosarában feküdt, ahová csak nagy nehezen lehetett addig beimádkozni. Ildi, a párom közölte, hogy a TD tud ülni, és feküdni is... Csodálkozva néztem rá, mert ilyesmiket eddig is tudott, bátran ült a kajás tányérja mellett, amíg nem kapta meg a TIÉD vezényszót, és még halálmegvetőbb bátorsággal feküdte végig a fél napot, és szinte az egész éjszakát! De ő közölte, hogy mindezt parancsszóra is tudja. Na ez mindjárt más, mert ezeket a dolgokat én is sokat gyakoroltam vele, de nem gondoltam, hogy a párom is nekiáll a kutyanevelésnek. Azt is észrevettem, hogy az Ildi egyre többször foglalkozik a kutyával, sőt a múltkor észrevettem, hogy meg is simogatta, húúú... Ahhoz képest, hogy mennyire ellenezte a kutyát, mint olyat, na ahhoz képest hatalmas fejlődésen ment keresztül, és mindezt egy hónap alatt. Szóval egy antikutyista, aki kutyát idomít, és simogat! Na ez aztán a kiképzés! Kutyaidomár legyen a talpán, aki ezt egy embernél eléri. De ezt meg is kell örökíteni, úgyhogy a mai blogimat ennek szenteltem. Azért csak blogi, mert azért lényegesen kisebb terjedelmű, mint a komoly blogíróké.
Vagy inkább csak blogika...
Na, mára búcsúzom is, nemsokára jelentkezem TD, a kegyetlen ceruzamajom legújabb kalandjaival, és a megszokás kedvéért íme egy kép:

Ez nem az a kosár, ez az Ildi bevásárlókosara, amit TD koma érkezése napján alvóhelynek kiszemelt...
Az ő kosara később a mellette lévő rekeszben álló, sál-sapka-kesztyűtartó kosár lett, amibe először az eredeti tartalom miatt és tetejére költözött be, majd ünnepélyesen az lett kinevezve TD lakhelyének.
Most ki van párnázva, de csak vasár- és ünnepnapokon tartózkodik benne, mint Piszkos Fred a ládájában.
Szokásához híven most is itt szuszog a heverőn a hónom alá dugott orral, és "álmábanideodaszalad" ...

2. próbálkozás

Üdv!

Hát ismét idekeveredtem a gép elé, és ráadásul időm is van rá, hogy írjak.
A hónom alatt fekszik TD a mini whippet, aki ma engem idomított. Gondoltam a szobatisztaságra szoktatás nem lesz olyan nagy dolog. Pár nap alatt, max pár hét alatt megtanulja ez a kis ceruzamajom, hogy mit jelent az udvar és a lakás közötti különbség. A 90 %-os eredmény, amit már az első hét után elértünk, kicsit magabiztossá tett, és azt hittem ez egyre jobb lesz, és egyre inkább megközelítjük a 100-at. Cserébe megkaptam a büntetést a naponta egyedül töltött néhány óráért, és legtöbbször egy kis ajándékcsomagot találtam a lakás meghatározott pontján. Kifejlesztettünk egy közös nyelvet, ami abból áll, hogy Tádé elfut az ajtóig, ha észreveszem, mehet ki elvégezni a dolgát, ha nem, akkor visszafut a helyére és elkezd hangtalanul ugatni, ami leginkább egy hal ugatására hasonlít: hap-hap. Ha ez sem segít, akkor elereszti a teljes hangját.

Erre már legtöbbször én is felfogom, hogy ki akar menni. Ma viszont ezt a rituálét eljátszotta hatszor egymás után. Azaz ő idomított be engem, hogy engedjem ki. Mint utóbb kiderült nem kis, vagy nagy dolga akadt volna, hanem a Pákó cica tányérjában maradt kajára pályázott a "rafkós kis dög". A macskakaja (száraztáp) ugyanis nálunk a "námbör ván", jutalomfalatnak is azt használjuk, mert megőrül érte. Szóval őkegyelme kitalálta a tutit. Eljátszotta nekem a jól nevelt szobatiszta okoskutyát, és akkor észrevétlenül megszerezheti a macska táljában maradt kaját. Mivel kinn már tök sötét volt, eleinte nem láttam hova fut, a második alkalom után gyanús lett. Mondtam magamban megnézem én ezt a szegény beteg hasmenős kutyát. Kimentem utána, miután elfutott a kert felé, a bokrok mögött visszaszivárgott a macska táljához, és csak a fémtál zörgését hallottam a sötétből. Na kis huncut, most megvagy, gondoltam. Behívtam. 3 perc múlva újra kezdte a műsort, nyüszögés az ajtóhoz futkosás, kiengedtem, de megint mentem utána. Nem hiszitek el, mikor észrevette, hogy én is kinn vagyok, megállt a kajás táltól kettő méterre, hátranézett, szóltam neki: NEM TIED! Erre irányt váltott, és befutott a bokrok közé. Behívtam. 3-4 perc és kezdte elölről. Kiengedtem, és lesétáltam a terasz széléig, hogy lássam mit csinál. Mikor fogta hogy megint ott vagyok, odébb ment 2 métert, és odakakkantott. Mondom neki okos kutya. Behívtam. Újra rákezdte, kiengedtem, és képzeljétek el, mikor rájött, hogy nem tud behúzni a csőbe, akkor nyomott egy újabb kis kupacot... Azaz beosztotta, hogy minden alkalommal legyen egy alibi-kupaca, és ezt megcsinálta hatszor, fél óra alatt... Kérem szépen ezt tudja egy whippet, és még csak négy hónapos, mi lesz itt később?