39. TD elvonulása a HEGYRE, azaz spirituális feltöltődés az Őrségben

Üdvözöllek Kedves Olvasgatóm a TD a hegyre megy című blogban, amely miről másról szólna mint arról, hogyan kell a HEGY-re menni, és ott kikapcsolódni, feltöltődni, futni a nedves hajnali fűben, labdát kiharapni, alkalmazkodni, kirándulást szervezni, kirándulni, vásárban menni, vásárolni, étterembe menni, étteremben enni, pórázon menni, póráz nélkül lenni, gyerekekkel játszani, felnőtteket játékra bírni... és hasonló elfoglaltságok.
A hosszú hétvége terve az volt, hogy elutazunk valahova nem túl messzire, de legalább akkora távolságra, hogy érezhetően zöldebb legyen a fű, tisztább a levegő, és legfőképpen kevesebb a térerő... Erre a megtisztelő feladatra több jelentkező tájegység is adódott, ám mi hosszú, átalvatlan és megerőltető gondolkodással töltött éjszakák után az Őrséget választottuk! Az Őrség valahol ott van, ahol az Óperenciás tenger habjai nyaldossák az Üveghegy lábait, tulajdonképpen pontosan ott, ahol Vas megye és Zala megye halmazainak közös metszete leledzik. Valójában az Őrség az a tájegység, amit ha egyszer meglátogatott az ember és nem kergették el egy bazi nagy husánggal, akkor biztosan vissza akar oda menni...
Hát ezzel mi is így voltunk/vagyunk. Azt hiszem legalább 100-szor voltunk már, de minden alkalom, amikor a barátaink ide szerveznek egy weekendet, tökéletes lehetőség arra, hogy újra elvarázsoltassuk magunkat a táj szépségével... Lankás domboldalak, hatalmas zöld rétek...
Ám az eddigi túráink alkalmával eggyel kevesebb tényezőt kellett figyelembe vennünk, és ez az elhanyagolhatónak még csak egy kissé sem nevezhető faktor bizony TD mukikoma-sárkányfióka...
De immár minden családi és egyéb rendezvényünk megszervezése során bizony számolnunk kell vele. És ez a számítás néha nem túl egyszerű. Egy 4 napos "hosszú hétvége" 2-3 baráti családdal, pedig bőven tartogathat néhány megszorító intézkedést egy kutyával a fedélzeten. Gondoltam én eddig! Ám az elmúlt négy nap tapasztalatai ennek bizony ellentmondanak, ugyanis egy kutya okozhat gondot, ám egy WHIPPET aligha. Fenntartásaim voltak a zökkenőmentes lebonyolítással kapcsolatban, és mindenre fel is készültünk. TD kapott egy ketrecnek álcázott "házikót", melynek szerepe az elkülönítés lett volna a félelemtől sikítva menekülő gyermekektől, ám a gyerekek szerettek vele játszani, vagy az étteremben töltött idő kármentesített eltöltésére, ám TD minden alkalommal türelmesen ült, vagy feküdt az éttermi asztalunk lábánál... Több különböző méretű pórázzal is készültem, hogy majd ki tudjuk kötni, de erre is csak akkor volt szükség, amikor a gyerkőcök röplabdázni akartak, mert ezt TD mindennél jobban szereti. Ha labdapattogást hall, akkor ő is elkezd pattogni... Na ezt nem bírták a gyerekek egyedül, mert TD eléggé defenzíven játssza a röplabdát...
Egyszóval a hétvégét zökkenőmentesnek ítélem, bár őszintén szólva a többi résztvevőt még nem kérdeztem meg. A saját családom részéről csak pozitív visszajelzéseket kaptunk, mármint én és TD. IldiAnya csodálkozott a problémamentességen, Kisluli pedig szinte észre sem vette, hogy a kutyesz is ott van velünk, eltekintve a néhány alkalomtól, mikor elkérte hogy ő sétáltathassa. Ezzel a sétáltatással kapcsolatban az egyik baráti házaspár érdekes felfedezést tett, mivel komolyan kamaszodó fiúgyermekük eddig még csak közelébe sem ment egy kutyának sem, (pedig van saját kutyájuk is) TD pórázát viszont elkérte, és a megdöbbentő az volt, hogy a kutya ott volt a póráz túlsó végén... Szóval putyikutya-pikkpakk-dirrdurr-mukimanó (a dirrdurr jelzőt akkor szerezte, amikor egy jól irányzott harapással kivégezte a három perccel korábban megkapott húsvéti ajándéklabdáját) jól viselkedett, és tökéletesen kiegészítette a hétvége programját. Mindenhova el tudtuk vinni, mondjuk a szállás lefoglalásakor ajánlott megkérdezni a tulajdonost, hogy engedi-e egy kutya ott alvását. Őrségi tipp: Nagyrákos Boncz Porta! (ez itt a reklám helye...) Kedves és Kutyabarát tulajdonosok nem gördítettek akadályt TD húsvéti sziesztája elé. Így bebizonyosodhatott, hogy TD nem is annyira sárkányfióka, sőt... Tökéletes társ egy ilyen kiránduláshoz, persze csak a ha a gazdi vele van. Nagy tömegről nem számolhatok be, de a Húsvéti vásárban megjelent  néhány száz fős próbaközönségünknek TD nagyon is tetszett, igaz a rendezvényeken kizárólag csak pórázon vettünk részt. TDi 5-ösre vizsgázott!!! Kicsit tartottam az Őrségben magától értetődő kerítés nélküli üzemmód miatt is, de félelmeim itt is alaptalannak bizonyultak, hiszen Tádé teljesen szabadon kóborgott a mintegy 3-4 hektáros területen a ház körül, és ha kicsit messzebb merészkedett, az első fütty után nullaegészkettő másodperc múlva megjelentek a fülei a magas fűben, és eszeveszett sebességgel rohant vissza a dombtetőn álló házunkhoz.
A hely tökéletes volt, mivel az országúttól nagyjából 250-300 méterre lévő gyönyörűen felújított 5 szobás ház egy kis domb tetején helyezkedett el, ahonnan lesétálva 30 méternyire állt egy kis csárda. A kerthelyiségben fogyasztottuk el minden este a vacsoránkat, TD pedig miután ő indulás előtt megkapta a sajátját, türelmesen feküdt a lábamnál. Na erről a kis ugribugriról én sem nagyon tudtam eddig elképzelni ezt a nyugalmat. Finomabbnál finomabb illatok terjengtek a konyha felől, a gyerekek kiabálva futkároztak a zöld gyepen, és ennek ellenére TD szinte meg sem mozdult, csak akkor vakkantott egy kisebbet, mikor egy másik vacsorázó társaság szintén kutyával érkezett.
Ezek után bárhová szívesen elmegyünk kutyával, ahol őt is szívesen látják. Az előző részekben leírt autós-tengeribetegségnek nyoma sem volt, hála az indulások előtt beadott B6 vitaminnak, és a nyugodt környezetnek. A whippet tökéletes útitárs...

A kisgyerekek eleinte kicsit félve, később egyre nagyobb szeretettel játszottak vele. Dobálták el neki a magunkkal hozott, és frissen megkapott labdákat, és a helyszínen talált fabotokat. Jelentem TD tökéletesen beilleszkedett.

Játszópajtást, igazit, azonban csak a vásárban sétálgatva találtunk, egy 4 hónapos kis magyar vizsla személyében...
Összefoglalva a hétvége tökéletes volt, megtaláltuk a szomszéd falu különböző pontjain elrejtett, és kis térképek segítségével könnyedén felkutatható kerámia-tojásokat, mind az ötöt. Azt hiszem gyermekeinknek ez a játék okozta a legnagyobb örömet. TD kutya is remekül érezte magát, és ezt leginkább magasan csóvált farkából láthattuk. A falusi turizmus és a whippet kézen fogva járnak. Ha nem hiszed, járjál utána...
Búcsúzom is Kedves Olvasgatóm, és remélem hamarosan újra jelentkezhetek a következő bejegyzéssel, addig is kitartást és türelmet kívánok...

38. TD a kis whippet ingatlan tulajdonos lett... azaz válság ide, vagy oda, lakni mégis csak kell valahol!

Üdvözöllek újra nálunk Kedves (és türelmes ;o)) Olvasgatóm!
Üdv a kutyaingatlan-tanácsadási blogban, vagyis elmesélem Neked TDi mukimanó-putyikutya ingatlanszerzési akcióját. Na szóval, az úgy kezdődött, hogy TD sárkányfióka, akkor még mondjuk csak édibédi tündérmanócska, beköltözött hozzánk. Első körben Anya pink bevásárlókosarát vette birtokba, mint önkéntes és önkényes lakásfoglaló.

Ebben lakott pár napig, majd észlelve a társadalmi igazságtalanság magas fokú megnyilvánulását, mely szerint mi, a két lábon járó személyzet, sokkal tágasabb helyeken töltjük az őkegyelmessége kiszolgálása után nekünk megérdemelten járó pihenőidőnket, átköltözött a kanapéra...

Itt csövezett néhány hónapig, amíg ki nem tavaszodott, megjegyzés: ilyen nyakatekert pózban csak egy agár féleség képes kényelmesen aludni. Tehát ha ilyen pózban találod a kutyádat, ne hívd az állatorvost, mert aggodalomra semmi ok, ez nála teljesen életszerű. Az "életszerű" kontra "nem életszerű" szavak mostanában igenis divatba jöttek, ahogy legutóbb annak a bizonyos hivatalnak az egyik alkalmazottja (én csak pribéknek hívom őket, persze csakis a hátuk megett...) fogalmazott a saját anyukámtól kölcsönkapott pénzről, ami A-val kezdődik, és általában PEH-hel fejeződik be... Ez a szóviccem sajnos már elveszítette régi szikráit, mivel ezt a bizonyos hivatalt már átkeresztelték, vagy az amerikai tengerészgyalogság, vagy az Avatar című filmben szereplő 4méteres kék lények tiszteletére...) De a nevét továbbra is tilos kiejteni a szánkon, ezért maradjunk az Anri Potyié varázslótanoncról szóló mese mentén a TUDJUKKI név mellett. Visszatérve a kutyák fekvési helyzetek során megvalósított kitekeredett pozícióihoz, el kell mondanom azt is, hogy TD ceruzamajom bizony több fekhellyel is kísérletezett már. Példának okáért meghódította a nálunk honos, és ezáltal már bennszülöttnek tekinthető (mondjuk fekete is, de nem kicsit...) Fekete Pákó cica nyári lakát.

 

Nos hosszas kísérletezgetések után megállapította, hogy a legkedvezőbb fekvés mégis inkább itt adódik:

Ám én személy szerint ennek az alárendelt szerepnek annyira mégsem örültem, és mivel TDi kengurupatkány-ideoda-cikkcakk-hipphopp-putyikutya száguldozásai után órákig szokott - szinte meg sem rezdülve - szunyálni, felmértem az ebből a testhelyzetből származó anyagi és fizikális mellékhatásokat tekintve is eléggé megterhelő hátrányokat, és úgy döntöttem, hogy az amerikai ingatlan-túlfinanszírozás okozta banki összerezdülésből gazdasági válságba, majd onnan egy hirtelen és hetyke huszárvágással világgazdasági válságba átcsapó ingatlanválság folyományaként kialakuló "béka segg"-e alá bekúszó ingatlanárakat cowboy-osan meglovagolva, belevágunk TD számára egy saját ingatlan megvásárlásába! (Szerző megjegyzése: Azt a leborult szivarvégit, ezt még én is kétszer olvastam vissza...) Tehát legény avagy leány legyen a talpán és a gáton is, aki elsőre fogja, mit is akartam itten elregélni!
Mindenesetre az ingatlanfejlesztési folyamat végeredménye lett eme nagy értékű kutyaingatlan (zálog, hitel és tehermentes!), melyet hazaszállítása után rögtön elkezdtem összeszerelni. TD hatalmas érdeklődéssel figyelte minden mozdulatomat. Alig vártam hogy kész legyen, ám ő még nálam is türelmetlenebb volt, és a félkész ház alapjait lefektetve már rögtön birtokba akarta venni, na gondoltam ez jó jel, mert azért lelkiismeretes gazdi révén, kicsit tartottam az enyhén sztereotypnek tartott "kutyádat katrocban tartod?" beszólásoktól. Elkészült a nagy mű, és képzeld el, TD-t ki sem tudtam szedni az új csodapalotájából. Büszkén feszített a szőnyegpadlós kecóban... Mondjuk egy icipici szerepet azért tulajdoníthatunk az óvatosan a sarokba elhelyezett jutalomfalatkáknak is... Ennek örömére el is kereszteltük Házikónak... Tehát nálunk a menj a helyedre, az valami büntetésféle maradt, a menj a házikódba pedig, egy kellemes pihenés és egy jó alvás!
Tátáááám, és íme itt a szerzemény, melynek árára rányomta bélyegét a világgazdasági válság, és a közelgő Húsvéti Ünnepek előszele is... és nem utolsó sorban köszönjük Kittinek az akciós árat!

És itt búcsúzom is Kedves Olvasgatóm, Kellemes Húsvéti Ünnepeket, kutyátoknak Nyúlban gazdagot, Nektek pediglen Kedves Olvasgatóm inkább sonkában...

37. 3/3 ügynökök jelentéseiből kiderült... avagy a megfigyelés hatásmechanizmusa

Üdvözöllek A TD mukikoma-putyikutya megfigyelési és időjárás-előrejelzési oldalon Kedves Olvasgatóm!
Amit most megosztok Veled, kedves drága Olvasgató, az egy hétmérföldes csizmával is szinte utolérhetetlen felfedezés, és annak kibontakozási folyamata az én saját elmémben. (úgy tűnik ma az átlagosnál is messzebbre gurult a gyógyszerem...) Meghökkentő őszinteséggel írom majd le eme sorok között, hogy TD whippetvérfarkas-sárkányfióka-élőrettenet hogyan érzékeli az időjárás viszontagságainak változását innen bentről, a jó meleg szobából...
Gondolnád, hogy ez a kis űrlény - befőttesüvegben trónoló, és kis létrán fel s alá mászkáló békákat megszégyenítve - jelzi az időjárás változásait? Az esőt példának okáért úgy jelzi, hogy nem hajlandó kimenni a lakásból... Ha hosszas kergetőzés után mégis sikerülne az ajtóhoz terelni, és kiengedni, vagy inkább úgy mondanám, kitaszigálni, akkor miután az eresz alatt elbandukol a ház sarkáig, és onnan még kérdőn visszanézve azt kérdezi mélabús kutyaszemekkel: biztos hogy nekem ebben a locspocsba kell kimennem pisilni? A számára kezelhetetlen hideget pedig úgy jelzi, hogy elkezd vibrálva remegni, amit úgy képzelj el, mintha nagymamád régi Singer varrógépében a tűt kutyafogra cserélnéd, és azzal akarnál makramékat hímezni, miközben az elmúlt közel száz év igénybevételeitől a masina csapágasan ugrálva rezeg. Ilyenkor a kutyesz pár centivel nagyobbnak tűnik, mert olyan gyorsan vibrál, (méréseink szerint nagyjából 200 Herzes frekvenciával) hogy szószerint becsapja optikailag a szemed, és valós nyugalmi állapotbeli saját magánál lényegesen nagyobbnak látszik. A szél is érdekes hatással bír rá, és ezt a hatást úgy fejti ki, hogy az 1 órás sétát képes besűríteni 30-35 percbe, ilyenkor felgyorsul minden annak a nemes célnak az érdekében, hogy minél előbb hazaérhessen, és összegömbölyödve szuszoghasson tovább a kanapén... Ilyenkor felfüggeszti, vagy teljesen abbahagyja a kíváncsi szaglászást is, pedig normál esetben képes 2-3 percen keresztül kitartóan szagolgatni egy bizonyos fűcsomót (és azzal gondolom te is tisztában vagy, Kedves Olvasgatóm, hogy hány fűcsomó jön szembe velünk egy átlagos séta alkalmával...), a szokásos kacsakergetés a tóparton is csak úgy ímmel-ámmal történik. Mondjuk ilyen szelesebb időben csak minden tizedik madár után veti magát, azt is csak úgy tessék-lássék, merőben a megszokás kedvéért, legfeljebb a tóparton kisszékeken ücsörgő horgászok szórakoztatására. A napsütés előrejelzése a legszembetűnőbb meteorológiai szempontból, ugyanis a meglehetősen finnyás, és általában csak ágyban és kanapén fekvő TDi koronahercegi főméltósága bárhová hajlandó ilyenkor lefeküdni, még akár a lakás kőkemény járólappal burkolt aljzatára is, annak érdekében, hogy pár celsius fokot hűtsön a testhőmérsékletéből. A meleg mértékegységének legkiválóbb mutatója pedig a kilógó nyelve, pontos méréseim vannak arról, hogy hány fokos hőmérséklet emelkedés felel meg 1 centiméter nyelvkilógatásnak. (Ám száraz statisztikai adatokkal nem szeretnélek megterhelni Kedves Olvasgatóm, épp elég lehet neked a tőzsdei grafikonok böngészése, és a befektetési arany árfolyam emelkedésének nyomon követése.)
A hazánkban kevéssé honos természeti jelenségek vizsgálatához mint például a tornádó, még több külföldi tanulmányútra el kell utaznunk, de becsléseim szerint ezt úgy jelezné, hogy egyszerűen a levegőbe emelkedne futás közben... Bár a parkban észlelt tájfunjelenség, mely akkor keletkezett, mikor TDi a lehullott avarban körbe-körbe száguldozott, megzavarhat egy kisebb méretű tornádót, hiszen mint tudjuk az ellentétes irányú légmozgások kioltják egymást, így TD talán bevethető lenne kisebb természeti katasztrófák elhárítására is! Egyelőre a jégeső előrejelzésén, és megelőzésén dolgozunk, nem túl sok sikerrel, mert még a közönséges azaz mezei esőbe sem nagyon hajlandó kimenni. Nagy valószínűséggel most is esni fog, mert ki se mozdul, fejét a szokásos finom kis rezgő-remegő mozdulattal befúrta a derekam és a kanapé párnája közé, és egyenletesen szuszog.
Tehát a lényeg, és a Kérdés már csak az, hogy béka vagy whippet? Melyik a megbízhatóbb időjárás előrejelző?
Nem tudom, kedves Olvasgatóm, hiszen békám még nem volt, de meggyőződésem, hogy egy befőttesüvegbe zárt, létrás békával a derekam és a kanapé párnája között nem írnék blogot, az elmúlt fél év kutya és emberidomítási tapasztalatairól...
A békapártiak mentségére azért el kell mondanom, hogy bár nagyon nehéz munka legyeket és szúnyogokat fogni a kedvenc brekuszunk táplálására, a békák tartása sokkal kisebb beruházással jár. Ecetes vagy kovászos uborkát ugye majdnem mindenki szereti, innen megoldott az átlátszó időjárás-előrejelző-békaállomás beszerzése, kis létrát össze lehet tákolni két hurkapálcikából és néhány fogpiszkálóból, a whippet tartásához azonban egy hatalmas és kényelmes kanapét kell beszerezni...

Ágyban, párnák közt... időjárástelőrejelezni remekül tudó TD whippetke képével búcsúzom Kedves Olvasgatóm, és a döntést rád bízom:
Meghallgatod az időjárásjelentést a Híradó végén, vagy beszerzel egy meteorológiai érzékéről hírös whippetkét, akivel más egyéb társas tevékenységekben is részt tudsz venni, mint például a szaladgáljunk a parkban a labda, frisbi, stb-teljesenmindegyhogymi után, miközben vagy süt a nap Rátok, vagy nem annyira...

36. TD ugat, azaz E.T. haza telefon...

Üdvözöllek Kedves Olvasgatóm, a földönkívüliek partraszállását kutató oldalon!
Hosszú idő telt el a legutóbbi jelentkezésem óta. Sok minden történt azóta, s ezek közül talán a legfontosabb, hogy TD mukimanókoma elkezdett ugatni, de nem csak úgy néha ugatgatni, hanem rendszeresen és komolynak tűnő hangon ugatni. A hét hónap alatt, mióta nálunk lakik, alig hallatta a hangját, jó néha énekelt, és vakkantott is egy párat, de igazi ugatással csak ritkán "szórakoztatott" minket. Mostanában azonban egyre többször engedi ki a hangját. Kicsit mutálós a hangja, azaz már kellően mély ahhoz, hogy kutyának nézzék, és a kisebb gyerekek meg is ijednek tőle, de ahhoz még egy kicsit magas, hogy hosszabb távon el lehessen hallgatni. Ugat, ha éhes, ugat, ha játszani akar, és akkor is ugat, ha már játszunk vele, de valamiért nem tetszik neki... Paff, én olyan kutyát akartam, amelyik nem ugatós! Hát ez a kis ördögfióka pedig ugat... Reménykedem benn, hogy ez csak egy átmeneti állapot, és majd kinövi, mert hát a kamaszoknál is van egy hasonló, úgynevezett dackorszak, amikor mindenre van valami visszaszólásuk. Kislulinál is pont most van ez a korszak, ugyanis mostanában minden mondata úgy kezdődik, hogy DE... vagy TUDOM, DE... esetleg: OKÉ, DE... Tehát ő is visszaugat! Na emellé jött TD visszadumálása, azaz feleselése. Például a labdázás az a tevékenység, amit nem lehet előtte csinálni, mert ha focilabdát lát, akkor "vadul" nekifeszül a póráznak, és veszettül elkezd ugatni. Nem tudom mikor alakult ki nála ez a reflex, de egy ideje ha focizó gyerekeket lát legszívesebben odarohanna, és addig ugat kétségbeesetten, amíg rá nem vetheti magát a labdára. Ami ezután következik az a világ legmókásabb dolga. Ugyebár nem egy dobermann termetű ebről beszélünk, tehát beharapni nem tudja a labdát, így hát csak próbálja megharapni, és emiatt nyitott szájjal "terelgeti" a labdát, és amilyen hangokat közben kiad attól leginkább be kell pisilni, úgy röhög az ember. Azt viszont érzékeny kis lelke nem engedi, hogy őt valaki csak úgy kinevesse, ezért egy idő után elkezd ugatni. Ilyenkor azzal lehet kizökkenteni az ugatásból, ha messzebbre dobjuk neki újra a labdát, és ő megint hősként utánaeredhet, és megmentheti a világot a gonosz labdamanó óriástól...
Búcsúzom is mert itt énekel megint, amiből arra következtetek, hogy mehetek ki játszani, mert mozgásigény az van... Hoppá, hozta a teniszlabdáját, ez egyértelmű jele annak hogy játszanom kell, pláne azért, mert egy laza mozdulattal ledobta elém a billentyűzetre...

35. TD kört futott, kicsi volt, de kör...

Üdvözlet az oldalon Kedves Olvasgató!
Hétvégén elhajóztunk Écsre, ami Nyúl mellett van, és amiért mentünk, az nem más, mint hogy nyulat fogjunk! TD koma izgatottan szállt be reggel a számára hajónak tűnő kocsiba, mert tudta valami jó helyre mehetünk csak, de a biztonság kedvéért pont ugyanott, ahol a múltkor, kidobta a taccsot. Kétszer is, csak hogy minden stimmeljen a múltkori útról... Aztán előre tovább, és Écsig pihi volt. Pannonhalma halma melletti halmon rendezte meg a HAK a coursinget, két kicsinek éppen nem mondható halom között, pontosabban a rajt és a cél az innenső halom tetején volt. A két halom között egy mély völgy nyújtózott, tökéletes hegyi versenyre adva lehetőséget. Addig nem is volt baj, amíg TD gyerek-futása nem következett. Ám mivel ő még csak gyermekkorú whippet, ezért nem futhat teljes kört, ami olyan 6-700 méter hosszú cikk-cakkos pálya, hanem csak egy kis szakaszt, ami lehetőleg tök egyenes. Na ezt a laza egyenest kellett a túlsó domb tetejéről indítani, amihez ugyebár át kellett kelnünk a völgyön, és feljutni a szemközti domboldal tetejére. A parkoló kocsik mellett a zöld fűben ücsörögve egyáltalán nem tűnt veszélyes meredélynek... Ám engem már a lefelé való futás is kifárasztott, ám a túlsó hegyorom megmászását csak és kizárólag kedvenc whippetkém kedvéért vállaltam. Miután dél-tiroli alpinistákat megszégyenítő bátorsággal és kitartással feljutottam a túlsó hegycsúcsra, megindítottuk TD-t, aki mint egy kis vadászgép indult a műnyuszi után. Indítás előtt már remegett, annyira futni akart. Félelmetes látni, mikor egy ilyen pici kis izomgolyó megindul, és minden idegszálával a nejlondarabokkal feldíszített nyuszira koncentrál, annak minden irányváltását rögtön leköveti, és mikor utoléri, büszkén megtépi. TD nagyon ügyesen futotta le ezt az egyenest. Ez rólam már kevésbé volt elmondható... Míg neki meg se kottyant a hegyről le, hegyre fel, addig mi Kislulival a tüdőnket köptük ki, míg visszafutottunk a fogadóoldalra.
De szerencsére pont megérkezett az ebéd, ami finom vörösboros marhapörkölt volt nokedlival, és savanyú uborkával. Tökéletes ebéd, egy tökéletes napon, ugyanis az időjárás is olyan kegyes volt velünk, mint a természet, aki ezt a völgyet létrehozta. Hétágra sütött a nap, csicseregtek a madarak, és repkedtek a ... mellettünk gyakorló cross-motorosok... ugyanis egy motocross pálya volt a szomszédunkban. Délután azonban egyre több motoros jött át hozzánk, hogy megcsodálják a kicsi és nagy agarakat, amint a "nyuszit" űzik. Ebéd után jött az igazi lehetőség TD számára. Megkértük Zsoltot, aki crossmotorjával kitartóan húzta vissza a nyuszit a kezdőpontig, hogy egy majdnem igazi, de méreteiben TD életkorához igazított kis pályát képezzen. A rajt és a cél ugyanott volt mint a nagyoknak, csak a pálya felső felén elhelyezkedő kötélvezető-tárcsákat kihagyva, egy körülbelül fele olyan hosszú pályát alakított ki. TD ezt a második futását követően már semmire nem figyelt, amíg ott voltunk, csak és kizárólag a "nyuszira" és a völgyben száguldozó rokonaira. Haza is alig akart jönni. Csúnya fertőzést kapott, és ezzel mindenki vigyázzon, aki egy ilyen helyre viszi a kutyáját, mert onnan mint fertőzött nyuszifogó "nyúlvadászó-vadászkutya" fog visszajönni... TD például most rendelt magának egy kicsi zöld kalapot, egy nyuszifarokkal a pántjában... Hiába mondtam neki, hogy a fácántollas a menőbb. Nagyon ügyesen vette a kanyarokat, és mint a szél úgy ért be a célba. Oda futottam, hogy megdicsérjem, de sikerült olyan rosszul lépnem a lejtőn, hogy kiment a térdem. Na onnantól már csak a sántikálás maradt. Hát én most egy darabig nem futok a nyuszi után...
TD a tegnapi nap óta, megjegyzem teljesen jogosan, TDi-nek hívatja magát! Kisluli továbbra is agármániás, és már 10 féle agarat ismer, én pedig csak simán jól éreztem magam, köszönöm a meghívást.

Így búcsúzom is Kedves Olvasgatóm, és csak ajánlani tudom ezt a kedves társaságot, akik kutyáikkal friss levegőn töltik hétvégéiket. Jókat beszélgetve, és kellemes élményeket gyűjtve, maguknak és imádott kutyáiknak is...