60. Jubileumi bejegyzés, mely szerint megettem egy papucsot...

Üdvözöllek Kedves Olvasgató a "hogyan nőjünk fel anélkül, hogy megennénk a gazdánk papucsát, majd mikor már megnyugodott, hogy tényleg felnőtt a kutyája, hogyan együk meg mégis a kedvencét..." című blogbejegyzésben!
Az úgy történt, hogy a gazdáim megint otthon felejtettek, de ez már kezd rendszeres lenni. Na én ezt egyszerűen megelégeltem, és fellázadtam! Nem örülök ennek a rossz szokásuknak, egyszerűen elmennek otthonról, és úgy csinálnak, mintha én nem is léteznék. Egyszerűen otthon hagynak... Pedig én olyan szívesen mennék velük mindenfelé, igaz a nagy berregő és remegő, meg billegő dobozukat nem annyira szeretem. Többször előfordult már, hogy a vacsorámat is odabüfiztem nekik, hogy azonnal hagyják abba a nagy ablakos guruló doboz berregtetését, és billegtetését, de ezek nem értenek a szóból. De sokszor mennek el itthonról gyalog is, lehet hogy távolabb ülnek be a berregő dobozba, de én ezt már általában nem látom. Szóval egyedül nem annyira érdekes a játék, sem a futkározás. Ezért szeretem ha velük lehetek, ott mindig történik valami érdekes, érezni a különböző szagokat, nagyon sok millió különböző idegen, és néhány ismerős megszokott szagot. Minden nap el szoktam vinni őket egy jó helyre, ahol elengedem őket a pórázom végéről, és amíg ők bambán egy helyben nézegetnek, addig én végre szabadon futhatok! Aztán megkergetem a nagy víz partján a repülő fura szagú "nyuszikat", néha egy egy kis darabkájuk a számban marad. A gazdáim ilyenkor azt szokták kiabálni, hogy "TD azonnal köpd ki a kacsát!" Nem tudom mi a bajuk azzal, hogy a repülő "nyuszikat" megkergetem, szerintem ez nagyon is jó szórakozás...
Ha sokat sétálhatok a nagy víz körül, esetleg még messzebb is eljutunk, ahol teljesen idegen szagok vannak, azt szeretem a legjobban. Ezeken a helyeken minden dolgot, ami kiemelkedik a földből én is megjelölök...
De a guruló dobozokat például nem engedik megjelölni, nem mindig értem ám őket, szóval elég furák, mert a gazdám is állandóan osztogatja a szagát egy kis kártyával. Azt mondja "névjegy", de szerintem csak a szaga van rajta...

Na szóval amikor nem visznek magukkal, akkor a saját kertemben szoktam valami elfoglaltságot keresni magamnak. Előfordul, hogy érdekes szagot érzek valahol, ahol szerintük nincs is semmi, és "miért ástál ide egy bazi nagy lyukat?" felkiáltással visszaszórják a földet, amit kemény munkával kitermeltem. A kis edénykék, amikbe pici zöld fákat tesznek, azok a kedvenceim, ha egy újat tesznek ki nekem, akkor azt leellenőrzöm, hogy rendes íze van-e?! Ezt sem szeretik, mert ezeket is mindig visszateszik, de engem nehéz átverni, mert következő világosság alatt újra kikaparom... Ma találtam egy olyan dolgot, amit a hátsó lábukra szoktak húzni, eddig sose bántottam ezeket, mert nem érdekeltek, de ma valami felkeltette az érdeklődésemet. Szoktam kicsi zizegő, repülő dolgokra is vadászni. Ezek nagyon pici "repülő nyulak", de annál izgalmasabb levadászni őket. Talán egy ilyen kis repülő izé szállhatott a közepes gazda hátsóláb védőjére... Mindenesetre azt vettem észre, hogy már a számban van, és ha már a fogaim között volt, kicsit megráztam, hátha kiesik belőle a pici repülő dolog, de semmi... úgyhogy leharaptam belőle egy kisebb darabkát, hogy jobban belelássak. Ám ez kevésnek tűnt, így a biztonság kedvéért, szétrágtam apró kis darabokra, nehogy a kis repülő nyúl el tudjon bújni valahol benne. Kettő is volt ebből a fura lábvédőből, az egyiket apró darabokra szedtem, a másikat viszont elrejtettem egy jó kis titkos helyen, ahol nehezen, vagy egyáltalán nem fogják megtalálni. De mikor hazajöttek, a helyemre küldtek mérgesen. Valahol éreztem, hogy ezt a dolgot nem kellett volna miszlikbe aprítani, de a vadászat nem olyan amit csak úgy félbe lehet hagyni, ezt mindenki tudja. Ám a gazdáim furán vadásznak, soha nem látom őket lesben állni, vagy lelapulva figyelni a fűben, és mégis mindig van zsákmány, minden este, és minden reggel... Biztos rájövök majd egyszer hogyan csinálják! Addig is kitartóan ások, rágok, és vadászok, de csak a biztonság kedvéért...

56. TDi BányászGepárd aranyat ás...

Üdvözöllek Kedves Olvasgatóm, kánikulában szívesen állnál egy hűs patak csobogó vizében, kezedben aranymosó tállal, vagy inkább az árnyékból figyelnéd az aranyásók kemény munkáját, és este felvásárolnád a termést? Mindegy melyik csoportba tartozol, ha az arany megmozgatja a fantáziád. A mai apropónk egyébként az 1900 $-t is meghaladó unciánkénti nemzetközi aranyár! A lényeg, hogy birtokolni akard! Legyél kicsit whippet! :o)
Napokban feltettem a FaceBook-ra egy sokrétű és hosszú megjegyzésáradatot/vitát kiváltó post-ot, "A whippetek 12 alapszabálya" címmel, ami épp a birtoklásról szólt:

1. Ha nekem valami tetszik, az az enyém!

2. Ha valami már a számban van, az az enyém!

3. Ha valami kis idővel ezelőtt a számban volt, az az enyém!

4. Ha el tudom venni tőled, akkor az az enyém!

5. Ha valamiről azt hiszed a tiéd, az is az enyém!

6. Ha valami csak úgy néz ki, mintha az enyém lenne, akkor az az enyém!

7. Ha valamit én láttam meg először, akkor az az enyém!

8. Ha te játszol valamivel, és leteszed, akkor az az enyém!

9. Ha valamit széttépek, akkor minden darabja az enyém!

10. Ha valami a tiéd volt eddig, felejtsd el!

11. Ha valami az enyém, soha nem lesz a tiéd!

12. Ha valami már elromlott, az a tiéd!

Cöcöcö... mondhatod, hogy nem kell, vagy hogy nem érdekel, de valljuk be őszintén, ez az arany dolog, amit titkon mindenki birtokolni akar. Ha lehetősége lenne rá, biztos téglaszámra halmozná, vagy ékszerként magára aggatná legszívesebben az ember fia és lánya. És ebben nagyon is az agarainkra hasonlítunk, hisz ők is csak birtokolni akarnak, csak nekik mindegy mit... illetve ez így természetesen nem szó szerint igaz. A lényeg az hogy Valamit akarnak birtokolni, nem kell annak több ezer éves múlttal rendelkező nemesfém tárgynak lennie, elég egy megcsócsált ásványvizes palack, vagy egy kétujjnyi vastag faág. Sőt vannak egyes egyedek, akik a gazdájukat, és/vagy családtagjaikat is birtokolni akarják.
Mindenesetre TDi ásott egy akkora lyukat közvetlenül a bejárat elé, hogy elgondolkodtatott. Lehet, hogy mégis az arany-kincsre hajt? A tárna mérete alapján a Karib tengeri kalózflotta több száz évnyi teljes felhalmozott arany-zsákmányát akarja kitermelni... A másik feltételezésem, hogy a családunk védelmében állított csapdát a gonosz behatoló bácsik ellen, akik miután bemásznak a kerítésen, elsüllyednek ebben a gigantikus elefánt-csapdában. Bármelyik megoldásnak meg kell találnom a pozitív oldalát, mert különben végzetes agyi elváltozásokat fogok elszenvedni, vagy egy kubikos brigádot kell fogadnom, akik szorgalmas ellen-kampány keretében betemetik ezt, ráadásul teljes munkaidőre bejelentve határozatlan ideig, hogy minden nap be tudjak járni a kocsival az udvarra. Próbáltam már magam is visszatemetni, de valahogy eltűnt a megfelelő földmennyiség, azaz a barlang csak félig telt meg, és a rendelkezésre álló föld már elfogyott... De vajon hova tűnhetett el a másik fele, amivel még mindig csapágyassá lehetne tenni egy kisebb méretű teherautócskát. Legjobb lenne ha meg tudnám győzni TDi BányászGepárdot arról, hogy várja inkább ki, amíg valaki kiássa helyette, és csak aztán csapjon le a gazdag prédára.

Ki gondolta volna erről a kis CeruzaMajomról, hogy még 1 éves kora előtt eléri a BányászGepárd rangot...
Ezzel mára búcsúzom Kedves Olvasgatóm, áss vagy lapátolj, vagy egyszerűen csak együttérzőn bólogass, lényeg hogy mutasd ki a véleményed... :o)

37. 3/3 ügynökök jelentéseiből kiderült... avagy a megfigyelés hatásmechanizmusa

Üdvözöllek A TD mukikoma-putyikutya megfigyelési és időjárás-előrejelzési oldalon Kedves Olvasgatóm!
Amit most megosztok Veled, kedves drága Olvasgató, az egy hétmérföldes csizmával is szinte utolérhetetlen felfedezés, és annak kibontakozási folyamata az én saját elmémben. (úgy tűnik ma az átlagosnál is messzebbre gurult a gyógyszerem...) Meghökkentő őszinteséggel írom majd le eme sorok között, hogy TD whippetvérfarkas-sárkányfióka-élőrettenet hogyan érzékeli az időjárás viszontagságainak változását innen bentről, a jó meleg szobából...
Gondolnád, hogy ez a kis űrlény - befőttesüvegben trónoló, és kis létrán fel s alá mászkáló békákat megszégyenítve - jelzi az időjárás változásait? Az esőt példának okáért úgy jelzi, hogy nem hajlandó kimenni a lakásból... Ha hosszas kergetőzés után mégis sikerülne az ajtóhoz terelni, és kiengedni, vagy inkább úgy mondanám, kitaszigálni, akkor miután az eresz alatt elbandukol a ház sarkáig, és onnan még kérdőn visszanézve azt kérdezi mélabús kutyaszemekkel: biztos hogy nekem ebben a locspocsba kell kimennem pisilni? A számára kezelhetetlen hideget pedig úgy jelzi, hogy elkezd vibrálva remegni, amit úgy képzelj el, mintha nagymamád régi Singer varrógépében a tűt kutyafogra cserélnéd, és azzal akarnál makramékat hímezni, miközben az elmúlt közel száz év igénybevételeitől a masina csapágasan ugrálva rezeg. Ilyenkor a kutyesz pár centivel nagyobbnak tűnik, mert olyan gyorsan vibrál, (méréseink szerint nagyjából 200 Herzes frekvenciával) hogy szószerint becsapja optikailag a szemed, és valós nyugalmi állapotbeli saját magánál lényegesen nagyobbnak látszik. A szél is érdekes hatással bír rá, és ezt a hatást úgy fejti ki, hogy az 1 órás sétát képes besűríteni 30-35 percbe, ilyenkor felgyorsul minden annak a nemes célnak az érdekében, hogy minél előbb hazaérhessen, és összegömbölyödve szuszoghasson tovább a kanapén... Ilyenkor felfüggeszti, vagy teljesen abbahagyja a kíváncsi szaglászást is, pedig normál esetben képes 2-3 percen keresztül kitartóan szagolgatni egy bizonyos fűcsomót (és azzal gondolom te is tisztában vagy, Kedves Olvasgatóm, hogy hány fűcsomó jön szembe velünk egy átlagos séta alkalmával...), a szokásos kacsakergetés a tóparton is csak úgy ímmel-ámmal történik. Mondjuk ilyen szelesebb időben csak minden tizedik madár után veti magát, azt is csak úgy tessék-lássék, merőben a megszokás kedvéért, legfeljebb a tóparton kisszékeken ücsörgő horgászok szórakoztatására. A napsütés előrejelzése a legszembetűnőbb meteorológiai szempontból, ugyanis a meglehetősen finnyás, és általában csak ágyban és kanapén fekvő TDi koronahercegi főméltósága bárhová hajlandó ilyenkor lefeküdni, még akár a lakás kőkemény járólappal burkolt aljzatára is, annak érdekében, hogy pár celsius fokot hűtsön a testhőmérsékletéből. A meleg mértékegységének legkiválóbb mutatója pedig a kilógó nyelve, pontos méréseim vannak arról, hogy hány fokos hőmérséklet emelkedés felel meg 1 centiméter nyelvkilógatásnak. (Ám száraz statisztikai adatokkal nem szeretnélek megterhelni Kedves Olvasgatóm, épp elég lehet neked a tőzsdei grafikonok böngészése, és a befektetési arany árfolyam emelkedésének nyomon követése.)
A hazánkban kevéssé honos természeti jelenségek vizsgálatához mint például a tornádó, még több külföldi tanulmányútra el kell utaznunk, de becsléseim szerint ezt úgy jelezné, hogy egyszerűen a levegőbe emelkedne futás közben... Bár a parkban észlelt tájfunjelenség, mely akkor keletkezett, mikor TDi a lehullott avarban körbe-körbe száguldozott, megzavarhat egy kisebb méretű tornádót, hiszen mint tudjuk az ellentétes irányú légmozgások kioltják egymást, így TD talán bevethető lenne kisebb természeti katasztrófák elhárítására is! Egyelőre a jégeső előrejelzésén, és megelőzésén dolgozunk, nem túl sok sikerrel, mert még a közönséges azaz mezei esőbe sem nagyon hajlandó kimenni. Nagy valószínűséggel most is esni fog, mert ki se mozdul, fejét a szokásos finom kis rezgő-remegő mozdulattal befúrta a derekam és a kanapé párnája közé, és egyenletesen szuszog.
Tehát a lényeg, és a Kérdés már csak az, hogy béka vagy whippet? Melyik a megbízhatóbb időjárás előrejelző?
Nem tudom, kedves Olvasgatóm, hiszen békám még nem volt, de meggyőződésem, hogy egy befőttesüvegbe zárt, létrás békával a derekam és a kanapé párnája között nem írnék blogot, az elmúlt fél év kutya és emberidomítási tapasztalatairól...
A békapártiak mentségére azért el kell mondanom, hogy bár nagyon nehéz munka legyeket és szúnyogokat fogni a kedvenc brekuszunk táplálására, a békák tartása sokkal kisebb beruházással jár. Ecetes vagy kovászos uborkát ugye majdnem mindenki szereti, innen megoldott az átlátszó időjárás-előrejelző-békaállomás beszerzése, kis létrát össze lehet tákolni két hurkapálcikából és néhány fogpiszkálóból, a whippet tartásához azonban egy hatalmas és kényelmes kanapét kell beszerezni...

Ágyban, párnák közt... időjárástelőrejelezni remekül tudó TD whippetke képével búcsúzom Kedves Olvasgatóm, és a döntést rád bízom:
Meghallgatod az időjárásjelentést a Híradó végén, vagy beszerzel egy meteorológiai érzékéről hírös whippetkét, akivel más egyéb társas tevékenységekben is részt tudsz venni, mint például a szaladgáljunk a parkban a labda, frisbi, stb-teljesenmindegyhogymi után, miközben vagy süt a nap Rátok, vagy nem annyira...

28. Nem jut eszembe semmilyen jó cím, azaz lásd meg az erdőtől a fát...

Üdvözöllek Kedves Olvasgatóm! Üdv itt tavaszország határán, a rájzing szán alatt!
Miről is lehetne egy ilyen csodaszép napsütötte márciusi délutánon írni, mint a JÓ-ról, és tudom sokatok szája sarkában megjelent most az a bizonyos "cinikus" mosoly, de nem, kérlek alássan Kedves Olvasgató, ne higgy a sok éves berögződéseknek. Még számomra is fura a gondolat, hogy JÓ-l is alakulhatnak a dolgok, de azt hiszem majd csak valahogy megszokom. Mindenképpen meg kell hogy szokjam, mert a minap úgy döntöttem, hogy életmódváltásra van szükségem, mert az eddigi életmód váltásaim, nem váltottak eléggé, vagyis inkább nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeimet, vagy mondhatnánk úgy is, hogy nem is nagyon váltottam igazán. Ideges voltam és feszült, de a feszültség, aminek az a funkciója, hogy adrenalint termeljen a szervezet, miáltal a felfokozott vérkeringés segítségével az agyunkba juttatott többletmennyiségű vér veszettül kezdjen el olyan idegsejteket táplálni, amelyek megoldják a konfliktushelyzetet. Páff, ez nálam egyáltalán nem jött be, sőt a szokásos magas vérnyomásos tünetegyüttes mellé még kifejezetten rossz közérzet is párosult. Összenéztünk TDi komámmal, és úgy döntöttünk, hogy ha az eddigi intézkedések nem, vagy alig hozták meg eredményeiket, akkor most radikálisabb, úgymond whippetesebb változásokra lesz szükség. És ezeket csak központi intézkedésekkel tudjuk befolyásolni, tehát kirúgtuk az eddigi tanácsadói szerződés-hegyekkel lefedezett "milliomos tanácsadóinkat", és magunk vettük át az irányítást. Hoztunk három igen egyszerűen betartható szabályt, azaz kötelező minden nap legalább harminc perc séta. Pont. Kötelező minden nap háromszor tíz perc játék. Pont. Kötelezően ajánlott minden nap harmincszor egy percig mosolyogni. Pont. Na jó ebbe a szabályba tettünk egy kisebb méretű kondenzátort, mert példának okáért, ha nem süt ilyen gyönyörűen a nap, mint most, akkor ugyebár elég nehéz ennyit mosolyogni, ezért úgy döntöttünk ezekben az esetekben elegendő a kétségbeesett vigyor. Pont. Talán észrevetted, hogy mindezen tevékenységek csak háromszor fél órácskát vesznek el életünkből, azaz bőven marad még huszonkettő és fél. Azzal a lendülettel kineveztük saját végrehajtó hatalmunkat is, és összevontuk egy fegyveresnek minősülő testülettel, aki az Ildi volt. Így aztán biztosak lehetünk benne, hogy be fogjuk tartani a saját törvényeinket. Azért csak három, mert TD koma eddig tud csak számolni, azaz ÜL, FEKSZIK, BUM-BUM! Ebből az első kettőt bizonyára minden kutyamentes háztartásban élő rendes állampolgár is ismeri, ám úgy gondolom, hogy az utolsó egy kis magyarázatra szorul. Ezt a vezényszót, mert hát erről van itt nagyjából szó, Kisluli hozta haza egyszer, mikor még TD talán nem is élt. Elmesélte, hogy a szomszédék Szekér Kirája, aki egy édes labrador, remekül játszotta a tetszhalottat, oldalára dőlve eme vezényszó elcsattanásakor. Mintha egy jól célzott lövés terítette volna le, úgy dőlt el, és persze várta a jutalomfalatot. Nos ezeket már TD is tudja, mint a kutya ABC-t. Grrr, Waff, Waúúú. Sőt TD amilyen okoska, már tájszólásban is nyomja ugyanezt: Ghrrr, Wáfff, Wáuuú.
Nem semmi, mire képes egy kis jutalomkeksz-csont...
Most is éppen itt fekszik a lábamnál a teraszon, mert benn olyan sötét volt, és hát a D vitamin is kell lassan, ezért kivonultunk testületileg a teraszra lihegni. Ilyet sem csinált még, mint a fekve lihegés, azt a leborult szivarvégit a téli lakásban tartott kutyájának! Rendesen melege van a vékony kis bundájában, és fél óránként szalad be vizet inni. Én bloggok, Tádé őfőméltósága sárkányfióka kengurupatkány pedig fekszik a cicáktól elbitorolt avíttos kültéri párnán, és néha felugrik, hogy elzavarjon egy-egy szemtelenül a ház falán napozgató legyet... Amin én jókat mosolygok, a napocska is süt rendesen, és szinte észre sem vettem, hogy elkezdtem az életmódváltásomat. Ugyanis a mai séta már duplán megtörtént, sőt ma TDi pesti rokonai és üzletfelei érkeznek látogatóba kis vidéki városunkba, így az ő fogadásuk is egy külön rendezvény lesz jó kis futkosással, játékkal, és persze további mosolygással, ami mindig rám jön, ha whippiket látok.

A szokásos illusztrációs jellegű képpel búcsúzom Kedves Olvasgatóim, mert mennem kell életmód edzésre, mert itt az idő váltani...

21. Alfa vagy komám, de nem is kicsit...avagy mit tegyünk ha domináns a kutyánk?

Üdv újra a szájbertér ezen békés kis csücskében, Kedves és ebben a zord szeles időben talán kicsit Kedvtelen Olvasgatóim! Mindenesetre ma is hét ágra sütött a nap, és innen bentről kellemesnek nézett ki a kinti zord tél. Ám senkit ne tévesszen meg a fényerő megaluxokban mérhető tobzódása, ugyanis ha sál sapka és hat pulóver nélkül próbáltál volna meg kimenni, úgy jártál volna, mint én ma délelőtt. Szokásos ebéd előtti egészségügyi sétánkra indultunk TD komával. A sarkon túl ott fénylett a tó felszíne, melyen meg-megcsillant a napfény, és az elmúlt napok mínusz 12 fokos éjszakái megtéve hatásukat, újra hatalmas jégtáblák úszkáltak. Az egyik túlsó part közeli jégtáblán fókákat véltem felfedezni... Húsz percet bírtam akkut arcüreggyulladásom, és erőteljesen kamaszodó, domináns, kis alfahím kutyám rendetlen viselkedése miatt sétálni, ugyanis a jegesen metsző szélben ő is nehezen vette a pórázon nem húzom a főnököt, nem ugatok, és nem rágom a madzagomat című akadályokat. Nálunk mindig séta után van a kajáltatás, hiszen neki az a jutalom egy kemény munkával töltött séta után, ha felfalhat 10 másodperc alatt egy teljes tál kaját. Csakhogy ma egy kicsit ziláltabbra sikerült a közös séta. TD ugatott, rágta és rángatta a pórázt, egyik gyakorlatot sem élvezte, talán egyedül a szokásos rohanós köreit, amiket elengedése utáni 2-3 percben szokott bemutatni. Ez úgy néz ki, hogy leveszem róla a pórázt, és csak annyit mondok neki, hogy mehetsz, erre ő kettő másodperc alatt felgyorsul körülbelül 40-50 kilométer per órára, és addig rohan folyamatosan a lehullott avarban, amíg ki nem futja magát, mindezt egy 100-150 méteres sugarú körben. Ez a futás, vagy inkább száguldás megvolt ma is, ám a behívásnál már éreztem egy kis dacot őkelmében. Aztán jöttek a pórázos gyakorlatok, de valahogy nem akart működni, akárhányszor ismételtük. Így aztán kb. 15 perc után feladtam, és ebben közrejátszott az a tény is, hogy már szó szerint átfújt a fejemen a mínusz (nem kamuzok) 273 Celsius fokos szél. Szerintem TD-t is zavarta valami, vagy a napkitörések gyakoroltak stresszes hatást rá, nem tudom. Mindenesetre a visszaúton már egy vadászó jegesmedvét is látni véltem a túlsó parton gyanútlanul napfürdőző fókák jégtáblái körül... A hazafelé kicsit elengedtem TD-t had fussa ki magát, de ő befutott egy bozótba és onnan nem tudtam kihívni, ezért folyamatosan hívva elindultam hazafelé. Egyszer csak látom ám, TD koma üget a tóparti utca aszfaltján, míg én a tóparti sétányon hívogattam. Még kitartott a séta előtt zsebrevágott jutifalat, tehát be tudtam hívni, szerencsére, aztán egy kis fegyelmezés következett, és 5 percen belül már otthon is voltunk. Azóta azon gondolkodom, mi okozhatta a tökéletesen begyakorolt behívás késlekedését, a pórázrágást, az ugatást, és a kifutást az úttestre? (hál istennek ez egy eldugott kis utca, amin óránként csak 1-2 autó megy el) Ám arra a következtetésre jutottam, hogy a kamaszkor egyre gyorsabb érkezésén túl, csakis a jegesmedve látványa zavarhatta meg TD ceruzamajom viselkedését, és egyre biztosabb voltam/vagyok benne, hogy az a medve tényleg ott volt. A másik lehetőség, hogy ez a kis domináns alfácska megpróbálta kihasználni a fókák és a metsző hideg által előidézett gyengeségemet, és egy zsenántos huszárvágással átvenni a hatalmat négy személyes kis falkánkban. Összeesküvés-elmélet ide, jegesmedve oda, a puccsot még időben megakadályoztam. Hazaértünk, és a rövid tóparti fegyelmezés után még nagyjából 15 percig nem kapta meg a megszokott kajáját, és ez megtörte alfasárkányfióka hatalomátvételi terveit, és minden ez irányú törekvését. Az én whippetemről had osszak meg veled egy nagyon fontos infót: szeret domináns viselkedést produkálni, ezért nagyon nagyokat szokott nyekkenni, mikor egy nagyobb kutya a földhöz keni egy jól irányzott mellső láblegyintéssel. A kutyánk dominancia-problémáit leghatékonyabban úgy tudjuk kezelni, hogy enyhe nyomással az oldalára fektetjük, és megpróbáljuk úgy tartani, amíg a kívánt megadó magatartást el nem érjük. TD-nél ezt elég sokszor be kellett mutatni, mert ő aztán eléggé komoly feladatokat rótt ránk dominancia-kezelés terén. Viszont ha ezt a témakört nem rendezzük le maximum öt-hat hónapos koráig, akkor ennek a kérdésnek lőttek... Azaz kiképezünk egy alfahím, vagy alfanőstény kutyát magunknak, aki mindenben a fejünkre fog nőni, viszont cserébe nem kell majd azon gondolkodni, hogy merre, mikor és hogyan, mert a kutya majd rendesen eldönti helyettünk...

Így aztán búcsúzom is Kedves Olvasgatóm, hisz figyelnem kell TDi mukimanó ceruzamajom sárkányfióka kengurupatkány minden egyes mozdulatát, ugyanis a falkavezéri trónom elég jelentős billegésbe kezdett. Megyek keresek egy söralátétet, hogy kihézagoljam a trónus lábait...