51. Kerékpáros kutyakalandok, azaz egy kilométerhiányos agarat még biciklivel se érsz utol...

Üdv nálunk Kedves Olvasgató!
Nyári szabadságodat töltöd éppen, vagy a munkahelyed klimatizált irodahelyiségében olvasgatsz minket, vagy otthon bekuckózva "szörfözöl" a neten? Teljesen mindegy, az a sebesség, amire most felkérlek, úgyis meghaladná a gyalogos, sőt még a 100 méteres sprinter tudásodat, ezért pattanj fel velünk erre a virtuális kerékpárra, biciklire, bicajra, cangára, móntenbájkra, szitibájkra, krújzerra... vagy amit éppen csak el akarsz képzelni magadnak erre a pár percre. Garantálom, hogy nem fogsz kiizzadni, lihegni, sőt még csak el sem fogsz fáradni, a holnapi izomlázról meg már ne is beszéljünk...
A történet ott kezdődött, hogy TDi mukimanó agáregér a napi kétszer, néha háromszor fél órás labdadobálós futtatás, és a mindennapi jó egyórás futtatás/sétáltatás ellenére kicsit frusztráltnak tűnt mostanában. A kutyafuttatón az őrületbe kergette szegény fajtatársait, mármint a Darwini besorolás szerinti kutyákat. Ő ugyanis úgy játszik, hogy FUT... SZÖKELL... mint egy szöcske, két másodpercenként irányt váltva ROHAN eszementen. A sétáltató gazdik ha meglátják, rémült arccal felveszik az amúgy minden kutyafuttató területen ajánlott roggyantott térdű, de a környezet hóhiányos volta miatt elég hülyén kinéző síelő-pózt! Ennek a póznak több előnye is van, egyrészt edzi a külső comb- és farizmainkat, másrészt egy 53 kilométerperórával közeledő, és a többi kutya oldalsó támadásait bekalkulálni még képtelen whippet, és az utána loholó 5-6 kutyesz becsapódása esetén nagy eséllyel megakadályozza, hogy a térdszalagjainkból masnit kössön egy baleseti sebész bácsi...
Egyszóval volt indokom elég, hogy ezt a KRESZ szerint szabálytalannak minősített, közlekedési bűncselekményt végrehajtsam. A szabályokat szerintem több helyen, és szinten is megsértettük, hiszen a kerékpár mellett futtatott kutya effektust négyzetre emelve, körülbelül 40-45 kilométer per órával száguldoztunk Szombathely kietlenebb mellékutcáiban. Az 50 km/h sebességhatárt azonban egyszer sem léptük túl... Talán ez enyhítő körülmény lesz, ha letartóztatnak minket ámokfutásért, bár tudtommal kevés olyan ámokot futót látott még a világ, aki ugyanazokban az elhagyott utcácskákban száguldozik fel és alá...
Mindenesetre TDi úgy futott, mint aki a boldogságban úszik! Hol mellben, hol pillangóban úszott, és csak néha váltott át gyorsúszásra, legnagyobb szerencsémre, mert ezekben a pillanatokban csak arra tudtam koncentrálni, hogy valahogy a kerékpár nyergében tudjak maradni. Ilyenkor úgy éreztem magam, mint a vitorlás regattát kísérő időmérő hajócska, mármint annyira billegtem a TDi által keltett lökéshullámok hátán. Imádta a versenyt, és amikor néha büszkén felnézett rám, szemében a következő felirat villogott: Tudtam, hogy az én gazdám még ilyen gyorsan is tud futni, nem tudom miért ült erre a csörgő-zörgő izére, de ha ettől ilyen gyors, akkor megtartom... Azt a boldogságot kellene látnod, Kedves Olvasgató, amikor a bicajt a kapu felé kezdem tolni, és elkiáltom magam: TD, séta! Odafut, és leül elém, szinte odatartva a nyakörvét, hogy feltegyem rá a pórázt, és minél előbb futhasson már! A kerékpár órája szerint első alkalommal 4 kilométert tekertem vele, második közös futásunk (és ezt csak azért emelem ki, mert még soha nem futottam TD-vel, a bal lábamba épített 38,5 centiméteres vas miatt...) már több mint 5 kilométer volt, és azóta mindig kicsit emelünk a távon. Tegnap a kutyafuttatónál álltunk meg pár percre. Na ez aztán mókásra sikeredett, TDi agáregér-sárkányfióka szokásos őrült hajszája csupáncsak 5-6 percig tartott a helyszínen megjelent kutyagazdák legnagyobb örömére, így ugyanis csak ebben a még elviselhetőnek tartott időintervallumban kellett idiótán kinéző nyári-síelő állásban tartózkodniuk. TDi úgy dőlt ki a sorból, hogy ha ember lett volna, akkor a rémült tömeg mentőt hívott volna, egyik pillanatban még a tőle megszokott 40-50 kilométeres sebességtartományt feszegetve kergette az egyik lelkes boxert, a másik pillanatban megállt a lábam és a bicikli között, mintegy védelmet keresve, és egyszerűen eldőlt! A többiek rémülten kérdezgették, hogy minden rendben van-e a kutyával, de én már sokszor láttam ezt a mutatványát, amikor egy pörgősebb sprint után úgy dőlt el, mintha kivették volna belőle az elemeket... Kellett vagy 5-6 perc, amíg kilihegte magát, és hazaindulhattunk. És hazáig még hátra volt majdnem egy kilométer, ám TDi mintha mi sem történt volna, úgy húzott, alig kellett tekernem, sőt indulás előtt még egy búcsúkört futott a kedvenc boxer haverjával. Sajna erről nem tudtam képeket készíteni, de megpróbálok ide beilleszteni egy régebbi videót a futkározásáról...

Én is néztem egy darabig, de a kép nem mozog, úgyhogy ez inkább csak egy fotó.
Na ennyit a számítástechnikai vénámból előbuggyanó szakmai tudás gyöngyöző forrásáról...

De ezzel búcsúzom is Kedves Olvasgatóm, ha már nem bírod a meleget, gyere vissza, hátha addig születik egy újabb szösszenet az élet rejtelmeit kutató kutyafuttatótól és lábánál hűségesen szuszogó TDi Whippetkirályfiról...

37. 3/3 ügynökök jelentéseiből kiderült... avagy a megfigyelés hatásmechanizmusa

Üdvözöllek A TD mukikoma-putyikutya megfigyelési és időjárás-előrejelzési oldalon Kedves Olvasgatóm!
Amit most megosztok Veled, kedves drága Olvasgató, az egy hétmérföldes csizmával is szinte utolérhetetlen felfedezés, és annak kibontakozási folyamata az én saját elmémben. (úgy tűnik ma az átlagosnál is messzebbre gurult a gyógyszerem...) Meghökkentő őszinteséggel írom majd le eme sorok között, hogy TD whippetvérfarkas-sárkányfióka-élőrettenet hogyan érzékeli az időjárás viszontagságainak változását innen bentről, a jó meleg szobából...
Gondolnád, hogy ez a kis űrlény - befőttesüvegben trónoló, és kis létrán fel s alá mászkáló békákat megszégyenítve - jelzi az időjárás változásait? Az esőt példának okáért úgy jelzi, hogy nem hajlandó kimenni a lakásból... Ha hosszas kergetőzés után mégis sikerülne az ajtóhoz terelni, és kiengedni, vagy inkább úgy mondanám, kitaszigálni, akkor miután az eresz alatt elbandukol a ház sarkáig, és onnan még kérdőn visszanézve azt kérdezi mélabús kutyaszemekkel: biztos hogy nekem ebben a locspocsba kell kimennem pisilni? A számára kezelhetetlen hideget pedig úgy jelzi, hogy elkezd vibrálva remegni, amit úgy képzelj el, mintha nagymamád régi Singer varrógépében a tűt kutyafogra cserélnéd, és azzal akarnál makramékat hímezni, miközben az elmúlt közel száz év igénybevételeitől a masina csapágasan ugrálva rezeg. Ilyenkor a kutyesz pár centivel nagyobbnak tűnik, mert olyan gyorsan vibrál, (méréseink szerint nagyjából 200 Herzes frekvenciával) hogy szószerint becsapja optikailag a szemed, és valós nyugalmi állapotbeli saját magánál lényegesen nagyobbnak látszik. A szél is érdekes hatással bír rá, és ezt a hatást úgy fejti ki, hogy az 1 órás sétát képes besűríteni 30-35 percbe, ilyenkor felgyorsul minden annak a nemes célnak az érdekében, hogy minél előbb hazaérhessen, és összegömbölyödve szuszoghasson tovább a kanapén... Ilyenkor felfüggeszti, vagy teljesen abbahagyja a kíváncsi szaglászást is, pedig normál esetben képes 2-3 percen keresztül kitartóan szagolgatni egy bizonyos fűcsomót (és azzal gondolom te is tisztában vagy, Kedves Olvasgatóm, hogy hány fűcsomó jön szembe velünk egy átlagos séta alkalmával...), a szokásos kacsakergetés a tóparton is csak úgy ímmel-ámmal történik. Mondjuk ilyen szelesebb időben csak minden tizedik madár után veti magát, azt is csak úgy tessék-lássék, merőben a megszokás kedvéért, legfeljebb a tóparton kisszékeken ücsörgő horgászok szórakoztatására. A napsütés előrejelzése a legszembetűnőbb meteorológiai szempontból, ugyanis a meglehetősen finnyás, és általában csak ágyban és kanapén fekvő TDi koronahercegi főméltósága bárhová hajlandó ilyenkor lefeküdni, még akár a lakás kőkemény járólappal burkolt aljzatára is, annak érdekében, hogy pár celsius fokot hűtsön a testhőmérsékletéből. A meleg mértékegységének legkiválóbb mutatója pedig a kilógó nyelve, pontos méréseim vannak arról, hogy hány fokos hőmérséklet emelkedés felel meg 1 centiméter nyelvkilógatásnak. (Ám száraz statisztikai adatokkal nem szeretnélek megterhelni Kedves Olvasgatóm, épp elég lehet neked a tőzsdei grafikonok böngészése, és a befektetési arany árfolyam emelkedésének nyomon követése.)
A hazánkban kevéssé honos természeti jelenségek vizsgálatához mint például a tornádó, még több külföldi tanulmányútra el kell utaznunk, de becsléseim szerint ezt úgy jelezné, hogy egyszerűen a levegőbe emelkedne futás közben... Bár a parkban észlelt tájfunjelenség, mely akkor keletkezett, mikor TDi a lehullott avarban körbe-körbe száguldozott, megzavarhat egy kisebb méretű tornádót, hiszen mint tudjuk az ellentétes irányú légmozgások kioltják egymást, így TD talán bevethető lenne kisebb természeti katasztrófák elhárítására is! Egyelőre a jégeső előrejelzésén, és megelőzésén dolgozunk, nem túl sok sikerrel, mert még a közönséges azaz mezei esőbe sem nagyon hajlandó kimenni. Nagy valószínűséggel most is esni fog, mert ki se mozdul, fejét a szokásos finom kis rezgő-remegő mozdulattal befúrta a derekam és a kanapé párnája közé, és egyenletesen szuszog.
Tehát a lényeg, és a Kérdés már csak az, hogy béka vagy whippet? Melyik a megbízhatóbb időjárás előrejelző?
Nem tudom, kedves Olvasgatóm, hiszen békám még nem volt, de meggyőződésem, hogy egy befőttesüvegbe zárt, létrás békával a derekam és a kanapé párnája között nem írnék blogot, az elmúlt fél év kutya és emberidomítási tapasztalatairól...
A békapártiak mentségére azért el kell mondanom, hogy bár nagyon nehéz munka legyeket és szúnyogokat fogni a kedvenc brekuszunk táplálására, a békák tartása sokkal kisebb beruházással jár. Ecetes vagy kovászos uborkát ugye majdnem mindenki szereti, innen megoldott az átlátszó időjárás-előrejelző-békaállomás beszerzése, kis létrát össze lehet tákolni két hurkapálcikából és néhány fogpiszkálóból, a whippet tartásához azonban egy hatalmas és kényelmes kanapét kell beszerezni...

Ágyban, párnák közt... időjárástelőrejelezni remekül tudó TD whippetke képével búcsúzom Kedves Olvasgatóm, és a döntést rád bízom:
Meghallgatod az időjárásjelentést a Híradó végén, vagy beszerzel egy meteorológiai érzékéről hírös whippetkét, akivel más egyéb társas tevékenységekben is részt tudsz venni, mint például a szaladgáljunk a parkban a labda, frisbi, stb-teljesenmindegyhogymi után, miközben vagy süt a nap Rátok, vagy nem annyira...

31. Puzzle, puzzle, de hova illik ez? Azaz néha túl sok, néha meg hiányzik...

Üdvözöllek Kedves Olvasgatóm a kirakós játékok birodalmában, ahol minden kis darabka illik valahová, de nem biztos, hogy nálad pont az a darab van, ami hiányzik a teljes és kész képhez.
Na ezt aztán jól megaszondtam, mi? Úgy megmondtam, hogy már majdnem én se értem. Ám ez csak trükk, hidd el tudom miről beszélek, hisz többszörösen átéltem, és élem a mai napig is! De hogy Te is értsd, miről beszélek, idézném egy régebbi beszélgetésemet TPSZ Katival, amikor is a kutyákról (persze épp whippikről, mert hát mi másról) beszélgettünk:
"Tökéletesen illeszkednek az ember életébe... Olyanok mint egy puzzle része, csak meg kell találni hova illeszthetők be." - találtam mondani.
Kati szerint eltalált mondat volt, és ha jobban belegondolok, valóban, hiszen mindannyiunk élete más és más. Nagyon sok apró kis részletből áll össze egy ember, egy pár, vagy egy egész család élete. De mindenhol találunk üres helyeket, ahonnan valami hiányzik. És így még nem teljes a kép... 
Van jó munkád, vagy épp nincs, saját lakásodban élsz, vagy épp bérelsz egyet, Pick-szalámit teszel a szendvicsedre, vagy párizsit, étteremben eszel, vagy a menzán, kocsival jársz, vagy tömegközlekedéssel, három gyerkőcöd van, vagy még csak tervezitek a jövetelét, ezek mind a puzzle részei, de mindenhol maradnak üres helyek. Na oda lehet beilleszteni ezeket a kis szeretetcsomagokat. És itt el kell mondanom, hogy tényleg nem mindenhova illik a kis whippet-puzzle, mert van ahová egy bernáthegyi-puzzle passzol, van ahová pedig egy magyar vizsla, de az is előfordulhat, mint nálunk az elmúlt öt évben, ugyanis a mi kirakós családi képünkbe eleinte csak egy, majd még egy cica illeszkedett. Aztán eljött az ideje annak, amikor a TD mukimanógumibogyószöcskesárkányfióka puzzle helye is elkezdett körvonalazódni. Egy évvel ezelőtt Ildianya még elképzelni sem tudta volna, hogy egy KUTYA mászkál az ő steril konyhájában, felmászik a kanapéra, miközben televíziót nézünk, és kicsi nedves orrocskáját remegő fejmozdulatokkal befúrja a dereka és a puha párnák közé. Kikaparja a tavalyi virágok gumóit a kertjében, és odahozza a lába elé teszi, és mikor ezért leszidom, olyan ártatlan szemekkel néz vissza rám, hogy egyszerűen képtelen vagyok rá haragudni. Teljes napos autós kirándulás, erdei csavargás, vagy csak egy kiadósabb séta (Lásd: http://whippizee.blogspot.com/2011/03/30-whippet-korzo-azaz-td-kavezni-indult.html ), mindenhol illik a képbe. A whippetet mint fajtát, az internetről kerestem ki anno, és a fő szempont az volt, hogy rövid szőrű, (antiallergén), nyugodt kutyánk legyen, ne ugasson sokat, se kicsi, se túl nagy ne legyen, egészséges legyen, és legfőképpen szerethető, azaz Ő legyen a tökéletes családi kutya. Bepróbáltuk a kicsi puzzle-kutyát a helyére... Ezért bátran ajánlom bárkinek, aki lakásban tartható kutyát keres, mert a napi egyszeri sétával, amiből legalább 15 perc futás, vagy aktív játék kell legyen, tökéletesen lefárasztható állatka, aki ezután órákig képes valamelyik ágyban vagy kanapén heverészni. De ha kerti jószágot szeretnél, akkor is megfelel, csak télire kell valami jó meleg helyet biztosítani neki, mert vékony kis bundája miatt fázós a kicsike. Rosszcsont, de jó értelemben, mindenki megnézi, mert imádni való kis pofija van, de felugrál, mert szereti az embereket. Jól tanítható, mert elképesztően okos, de csak akkor csinálja meg amit kérsz tőle, ha ő is akarja, vagy legalábbis nagyon szépen kérted. Játékos, de komoly is tud lenni. Gyerek mellett tökéleten viselkedik, nem agresszív, de kemény kis vadász-harcossá válik, ha meglát egy nyuszit, vagy a szomszéd néni cicáját. Mindenhová követi a gazdiját, és szó szerint úgy bújik, mint egy kiscica, de önálló személyiség, bár megadja a kellő tiszteletet a falkavezérnek, de tud irányítani, ha egy gyengébb falkatagra talál. Mosolyt fakaszt a legkomorabb üzletember arcára is, amikor ügyetlenkedve egyensúlyoz  egy ásványvizes palackot a szájában, és mellé akarja még harapni a kedvenc maciját is. Ennek a puzzle-nak nagyon egyszerű szabályai vannak, szeretni kell azt a kis lényt, és elképzelhetetlen szeretetet tud visszaadni. És csak ennyi kell ahhoz, hogy a PUZZLE teljes legyen. Egy kis mosoly és szeretet...

Erre a mosolyra gondoltam, Kedves Olvasgatóm, és erre a szeretetre:

Ennyi... nem ragozom tovább, ha érted mire gondolok Kedves Olvasgatóm, akkor jó, ha még nem, akkor gyere vissza ide még párszor erre az oldalra, hátha később sikerül...

14. Whippet vs. sárgarépa... azaz honnan támadnak a béta-karotinok

Üdv a tetthelyen kedv-S Olvasgatóm!
Mai örömködésem azzal kezdeném, hogy blogunk meghaladta az 500. oldal-megnyitását. Úgyhogy sorry, ha összeakadnak a billentyűk a mai írásomban, hiszen TD-vel virtuális kutya-pezsgőt bontottunk ennek örömére...
Köszönjük kitartó, és elég mazochista olvasóinknak, hogy nap mint nap olvasnak minket.
A mai bejegyzést a whippetek étkezési szokásainak feltárására szentelem. Na vegyük sorra a tényeket:
- A whippet egy kutyafajta, a kutya ragadozó, tehát normál esetben húst eszik, mint én! Ezért is volt annyira szimpatikus már az első pillanatban, jó tudom, hogy ez minden kutyára igaz...
- Aki szereti a húst, az rossz ember nem lehet... Én személy szerint biztos vagyok benne, hogy valami ehhez hasonló mondás szájról szájra száll évszázadok óta. Ám azt hiszem ezzel kicsit elkalandoztam a témától. Apropó hús, apropó elkalandozás, tegnap Tiszaparti Szélvész Katival cseteltem, és valahogy a Whippizee-re terelődött a szó, ő hirtelen beleolvasott, aztán jött Zsolt is a férje, majd a fia, a vége az lett, hogy Kati felolvasást tartott nekik, mert viccesnek találták TD kamaszodásának megörökített szösszeneteit. A hús viszont, ami ugye köztudottan a ragadozók táplálékának 99 %-át teszi ki, és amiről épp most készülök írni, na az viszont ott árválkodott a sütőben, és mivel az épp bizonyosan magas hőmérsékletre volt beüzemelve, a husinak kicsit melege lett. Mondhatnánk azt is, hogy az én hibámból le, vagy inkább elégett...
Idézném bocsánatkérő levelem tartalmának lényegre törő részeit:
"Szégyellem magam, és mindenesetre rettentően sajnálom a leégett husit, maximálisan együtt érzek vele, sőt a szívem szakad meg, hiszen mint azt az alkatomból is láthattátok nagy híve vagyok mindenféle húsnak. Valahogy úgy vagyok vele, mint Gombóc Artúr a csokoládéval. Szeretem a rántott husit, meg a sima husit, a kerek husit, a szögletes husit, a lapos husit, szeretem a lukacsos husit, a görbe husit, a bundás husit, a csupasz husit, a füstölt husit, vagyis mindenféle husit, ami 0,2 kilóméterperóránál lassabban közlekedik az asztalon...
Nem szeretnék felhagyni a blog-írással, és Te se hagyj fel a husisütéssel, legközelebb majd sikerülni fog. Ám ha legközelebb ilyesmire készülsz, értesíts, mert akkor aznap semmiképpen nem írok, sőt előtte is kihagyok pár napot a blog-írásból..."  :-) 
Visszarendeződés az 1 %-nyi sárgarépa, és 99%-nyi hús témaköréhez...
- A wipi egy vadászkutya, vagyis fut fut fut, cikkcakk, és flikkflakk, nyuszi hopp, nyuszi hopp, máris egyet megfogott, aztán meg is ette, vagyis ette volna, ha az éhes angliánus vadász koma el nem vette volna tőle. Tehát itt látható a vérszomjas vadász és áldozata a NYÚL...

Na jó, látom nem tudlak átverni, ez tényleg nem nyúl, ez egy HALACSKA, ráadásul plüss...
De a vérszomjas fenevad, az igazi!
Szóval mit adjunk whippet jellegű kutyusunknak, ha a nyulat már elvettük tőle?
És ne feledjük, a vadnyúl répát eszik, meg egyéb vitamindús jamijamikat. De mivel városi kutyáink ilyetén irányú érdeklődése kimerül a Hills, a Proplan, és a többi száraztáp zacsijának hátoldalán található táblázatok gramm adatainak elemzésében, ezért gondolnunk kell a kutyeszok ennél komolyabb vitaminellátására is. Ebből a megfontolásból adok én a TD-nak sárgarépát, és egyéb főleg húslevesben főtt zöldséget. Imádja!!! Bár az arányokra elég kényes, de azért mindig megpróbálok egy kicsit csalni a 99 % - 1 %-os arányból. Szóval összefoglalva, ha nem tudod kutyádat vitamindús vadnyúllal etetni, akkor valami más módon pótold ezt! Vagy marad a klasszikus módszer, ám ezt csak erős idegzetűeknek ajánlom:

Felhívjuk nézőink figyelmét, hogy a valósággal való bármely egyezés a véletlen műve, és filmünk forgatása alatt egy nyúl sem sérült meg igazán. A film címe Snoopy rosszul sikerült apportírozó és vadász-vizsgája...
És ezzel a lendülettel búcsúzom is Kedves Olvasóm. Csak egy jó tanács a legvégén:
Vigyázz a sütőben hagyott husira, mert ha leég ehetsz te is sárgarépát! Vagy...:

13 és fél... miért pont TD, miért pont whippet?

Pár sor TáDéról...
Hát az úgy indult, hogy kicsi lányom allergiája miatt majdnem nem lett kutyánk, régóta kerestem minden paraméternek megfelelő kutyát a neten. Gondolhatják mekkora őrültségnek vélték az ismerőseim, kutyafajtát választani a netről beszerzett adatok alapján?! Amit én kerestem: rövid szőr, ami ugye szinte antiallergén, közepes termet, azaz nem öleb, és nem is nagykutya, nem ugatós, nem támadós, nem harapós, emberekkel, gyerekekkel barátságos, nyugodt, akár lakásban is tartható, de azért kelljen sétáltatni (fő az egészség, menedzserbetegségek ellen is jó), frisbee-t dobálni, futtatni, lehessen vele nagyokat játszani, de aztán ha ennek vége, akkor ne zsezsegjen tovább, ne legyen erős kutyaszaga, és legyen SZÉP kutyaformája! Szóval ezeket az adatokat beütve a számítógép ezt dobta ki: WHIPPET! És miután minden létező helyről csak pozitív dolgokat hallottam róla, belevágtunk... és most itt szuszog a hónom alatt Tiszaparti Szélvész Szathmáry Mukimanó Ceruzamajom TáDé! Mindenki megnézi, ha sétálunk, vadidegenek kérdezik meg: milyen kutyus? De édes! Mindenki imádja, mert egyszerűen a whippetet erre találták fel! Ő is szeret mindenkit, de leginkább a gazdihoz, azaz bármely családtaghoz bújva szeret aludni a kanapén, összegömbölyödve, mint egy cica. Egyéniség, IQ bajnok a kutyák között, 6-7 játékát nevük alapján képes megkülönböztetni, és azt hozza oda, amelyiket kérem tőle. Ha kellően motiváljuk, bármit képes megtanulni, de 10-nél többször még semmit nem ismételt meg. Szóval ha nem tudna olyan gyorsan futni, mint a szélvész, akár EMBER is lehetne. De én azt ajánlom mindenkinek aki közelebbről megismerkedik egy whipivel, és befogadja a családjába, szeresse KUTYAKÉNT, mert akkor annyi szeretetet kap vissza tőle, amennyit el sem tud képzelni...

Szathmáry Zoltán alias Zee
http://whippizee.blogspot.com/