22. Kisluli Nagyluli lett, de mi köze ennek TD óvodai hiányzásához?

Üdvözöllek Kedves Olvasgatóm, üdv az Első Magyar Kutyaovi Hiányzásokat Igazoló Lapon!

Ugyanis a mai kutyaóvodáról a közepesnél lényegesebben nagyobb lendülettel lekéstünk... Az úgy volt, hogy Kisluli leányom pár éve minden szülinapján elvárja tőlünk, hogy születése pontos időpontjában azaz február 27-én hajnali öt óra tizenX perckor felébresszük, mert egy születésnapi köszöntő akkor hangzik a legjobban, ha a megfelelő időpontban hangzik el, és mi lenne megfelelőbb erre, mint annak a pillanatnak a tényleges megfelelője, mikor ő először felsírt, és ha elfogadsz egy pontosítást, akkor ő felnevetett. Ugyanis születése pillanatában először kidugta a nyelvét, majd elmosolyodott... Na innen van a 1. fanyar, 2. humora... Szóval visszatérve a jelenbe, azaz a közelmúltba, ma hajnalban is felkeltünk Ildivel, aki hivatásos mintaanyákat megszégyenítő precizitással már előző nap megsütötte Lu kedvenc tortáját (melynek receptjét erőteljes könyörgés hatására esetlegesen megírok a AnagyLevin, pontosabban http://anagylevin.blogspot.com/ -on). Szóval torta bekészítve a hűtőbe, 12 gyertya és gyufa mellette. Óra zizeg 5 előtt, két zombi szülő letámolyog a konyhába, gyertyák meggyújtva, félkómában "Heppibörszdéj" elénekelve, gyermek elégedetten beleharap a tortába (ezt egy éves kora óta minden szülinapon előadta), majd mindenki visszabújik az ágyba... És ezzel a lendülettel be is aludtunk! Kilenc óra előtt ébredés. Ez gáz, már a második alkalommal lekéstük az ovis edzést. Apa, nem kellene valami igazolást írni? A kérdés ártatlan, de becsületes. Ez a blog-bejegyzés fejben már reggel megszületett, csak váratott a felmentő igazolás megvalósulása, mert a délelőtt a szülinap jegyében telt, rendelésre készült rántott husi (lásd: http://anagylevin.blogspot.com/2011/02/2-mit-fozzek-mindegy-ismeros-helyzet.html ) legyártása, és elfogyasztása, majd ebéd után kutyás csapatgyűlés. Jelenlévők: Szekér Kira, Kárpáti Honey, és Szathmáry TPSZ TDi, valamint az érintettek emberi gondviselői. Helyszín egy közeli ERDŐ! Azaz megtörtént a várva várt első alkalom, TD koma ceruzamajom első találkozása az ősrengeteggel, azaz a híres hírneves szombathelyi Parkerdővel! Ez a vasárnap délutáni szieszta már szinte hagyomány a csapatban, és még az időjárás is mellénk állt ma, hiszen a Tisza partjával ellentétben nálunk még egy pihe hó sem esett, és az erdőben többek szerint működött a padlófűtés. Mindenesetre elállt a szél, és így kellemes 3-4 fokban valósíthattuk meg régóta dédelgetett elképzelésünket, a kutyás kávézást a parkerdő melletti padokon ücsörögve. Ebéd után így aztán felkészültünk, lefőztünk egy csomó adag kávét, termoszba öntöttük, a szülinapi tortából jó pár szeletet bedobozoltunk, és nekivágtunk a "nagy" kirándulásnak... Látni kellett volna azt az örömöt amivel TDi és a többi kutya nekivágtak az erdőjárásnak, csak úgy szállt az avar, amint kondenzcsíkot húzva önfeledten repkedtek felette. Állítólag hat kilométert tettünk meg így, kutyáink ide-oda száguldoztak cikázva, szemükben csillogott a vadászat szellemének árnya, kicsi lelkük mámorosan követte villámként cikázó testüket a vadállatok szagcsíkjain. Mi eközben megvitattuk az aktuális gazdasági és politikai változásokat, és azok közvetett és közvetlen hatását a saját, és kutyáink életére. Gyermekeink pedig rendes tinikhez méltón, pár száz méterrel lemaradva, sutyorogtak mögöttünk, néha egy -egy jutifalattal gyakorolva a behívást. Az erdőből kiérve letelepedtünk néhány rönkből ácsolt asztalhoz, és mint egy piknikező siserehad előkaptuk a kocsik csomagtartójából a termoszt és a többi cuccot. A kutyeszok kis tálban kaptak vizet, belafatyolták, és lepihentek az asztal lábánál. Forró kávé, süti, a gyerkőcöknek forró kakaó, no meg kell hagyni, kellemes délután volt...
Hát Kedves Olvasgatóim, ennyi volt a mai hiányzásunk története a kutyaoviból, és ezúton üzenjük Zita kutyaóvónéninek, hogy jövő héten mindenképpen ott leszünk, kisdobos becsszó!

Búcsúzom, és alig várom már, hogy megint történjen valami velünk, amit leírhatok. Ha észrevételed, vagy témaötleted van, Kedves Olvasgatóm, tedd meg hogy leírod a lenti üzenőfalon, mert alig várom, hogy pl. új témát dobjatok fel, én szívesen megírnám...

18. Kutyaovi, vagy mi a szösz...

Üdv a kutyaoktatási reform csatahajójának fedélzetén Kedves Olvasgatóm!
Mai foglalkozásunk témája a kutyeszok intézményesített képzési rendszerének átvilágítása. Megyek fel is kapcsolom a lámpát... Áz úúúgy vooolt..., kezdené visszafogott lelkendezéssel Pandacsöki Boborján, a híres, és MMÉ, azaz "méltánmindenhezértő" Besenyő Pista bácsi tanítványa, hogy elmentünk a kutyaiskolába. Ráadásul kétszer is, első alkalommal csak a kerítés külső oldalfelületéig értünk, és ott bámulva megálltunk, hisz a kerítés túloldalán nem láttam ötven kilogramm alatti egyedeket, és ez mind a kutyákra mind gazdáikra igaz volt. Német juhász, azaz farkaskutya, óriás snaucer, vagyis Pityke őrmester kedvence, rottweiler, és más egyéb rettentően őrző-védő kutya masírozott fel alá a placcon. Na gondoltam, ha ezek közé az én bohókás mukimanó ceruzamajom sárkányfióka TD-met beengedem, akkor lámpavason végzem, és nem azért mert a gazdák felhúznak, hanem, mert TD kiprovokálja a kergetőzést, felborítva a hetek, hónapok alatt kierőszakolt csapatfegyelmet, majd mikor a nagyok üldözőbe veszik a lábam alá menekülne, így semmi más esélyem nem maradna a túlélésre, minthogy egy közeli lámpaoszlopra meneküljek. Így szégyen szemre hazakullogtunk. Következő vasárnapra azonban utcáról be nem szerezhető információkat kaptam Zitától, Fügevizsla gazdijától, mégpedig egy rejtélyes kutyaovi létezéséről. Ezzel az információval felvértezve, de természetesen a jelzett időpontot jelentősen meghaladó időintervallumban,azaz a közepesnél lényegesen jobban elkésve, ismét meglátogattuk a kutyatanoda intézményét. És láss csodát, ez alkalommal átjutottunk a pszichésen is áthatolhatatlannak tartott kerítésen. Odabenn épp vége volt a foglalkozásnak, és kedves emberek vezették el mellettünk kedves kutyáikat, akik a kerítés túloldaláról nézve őrző-védő kommandó látszatát keltették, ugyanolyan farokcsóváló kutyeszok voltak, mint TD, és így közelebbről nézve már nem is voltak olyan nagyok és félelmetesek. Mindenesetre a kiképző nénivel megbeszéltük, hogy a következő vasárnap a fél kilences kiscsoport a nekünk való. TDi otthoni kiképzése, egyéni képzési módszereimmel addig volt elegendő, míg a társasági viselkedésig el nem jutottunk, ám mihelyst egy másik kutya kerül a képbe, TD koma átvált sárkányfióka üzemmódra, és miközben ide-oda repked az illető kutyus körül, gyakorlatilag még a nevére se nagyon hallgat. Amúgy ül, fekszik, marad, különböző tárgyakat tud megkülönböztetni, és odahozni parancsszóra, behívható síppal, vezényszóval, kajáláskor csak a Tiéd vezényszó elhangzása után kezdi el belélegezni a jamijamit, egyszóval rendkívül értelmes kis dög. De a szocializációs folyamat megragadt nála az ÉN fogalmánál, ezért úgy döntöttünk ezt a készséget csak csoportban tudja elsajátítani. Itt megemlékeznék előző, imádott beagle kutyámról Döméről, aki köztudottan a világ "legkölyökkutyapofijubb" ebe volt, minden létező kutyaiskolai feladatot végrehajtott, a két méteres palánkon német juhászokat megszégyenítő sebességgel és bátorsággal vetette át magát, egyedül a csibészelés nem ment neki soha, mégpedig a tenyésztése során elért konfliktuskerülő falka-magatartásformája miatt. Talán mindenki látott már ilyet, egy kiképző rongyos védőöltözetben, egy hatalmas és biztonságos műkarral hadonászik és kiabál, rossz ember benyomását keltve, a gazdi pedig csibész, fogd meg kiáltással ráereszti a kutyát. Na erre a kutyák 99 %-a ráront a csibészre, és próbál beleharapni lehetőleg a műkarba, legalábbis a maskarában rohangáló kiképzőnek ez a célja... Dömike ezeket a gyakorlatokat nyüszögve az ölemben szokta végig nézni, a hónom alá dugott fejjel. Viszont falkakutya jellegénél fogva imádott más kutyák között lenni. Tulajdonképpen TD is imád, csak máshogy. Nála a kutyák között lenni, az azt jelenti, hogy kutyák előtt-között-mögött lenni, DE negyven kilométer per órás átlagsebességgel...
Gondolhatod kedves Olvasgatóm, hogy alig várom a vasárnapot, amikor TD koma beáll a sorba...
És ha annyit el tudok érni vele, hogy a többi kutya látványától elért szöcske üzemmódból sikerül visszaállítanom normál kutya üzemmódra, már akkor hálás leszek a kutyaovinak.

Nem is gondolnád, kedves Olvasgatóm, hogy ez a kutyafejű párna milyen szökdécselésbe, és pattogásba tör ki ha egy másik kutya közelébe kerül. Egyszerűen ugrálnia és rohannia KELL!
Na szóval alig várom, hogy tapasztalataimat elmesélhessem neked, addig is búcsúzom, szép napot! TD is üdvözöl, most éppen álmában különböző magasságú hangokon énekelve nyüszít a kanapé azon sarkában ahol a fénykép készült...
Ha esetleg azt olvasnád az újságokban, hogy ezt a kutyaovit lerombolta egy megvadult kutyafalka, amelynek élén egy kék whippet rohant, akkor várom további kutyaóvodák címeit köszönettel...