58. Elkeseredett próbálkozás, hogy újra blogíró lehessek... azaz mennyi időnket veszi el egy munkahely-váltás

Kedves Olvasgatóm, örömmel tájékoztatlak, hogy nem szabadultál meg tőlem, csak az elmúlt hónapban zajlott egyébirányú elfoglaltságaim minden olyan alkalmat kitoloncoltak a határidőnaplómból, ami blogírásra lett volna alkalmas. De most végre utolértem magam, és szorítottam egy órácskát ennek a számomra amúgy nagyon kedves elfoglaltságnak.
Blogom tulajdonképpen TDi CeruzaMajom MukiManó BányászGepárd SárkányFióka fejlődési grádicsait lett volna hivatott nyomon követni, ám sokszor elkalandoztam az élet egyéb területeire, vagy húztam látványos, esetleg tanulságos párhuzamokat a kutya, vagy a kutyanevelés, és az élet egyéb szintén nem elhanyagolható területei közé. Azt gondoltam ma kivesézhetnénk a munka, munkahely, és a munka-hejj témaköröket. És persze mindezt egy komolyabb írás-vetítővel rávetíthetnénk a kutyaidomítás sikerekkel és kudarckákkal tarkított harcmezőire, csak hogy egy kellemesen zöld és természetközeli hátteret adjunk ennek a fránya témakörnek.
Szóval a minap arra ébredtem, hogy már nem igazán érzem olyan jól magam a "munkahelyemen". Ezt a szót azért tettem idézőjelbe, mert az én munkahelyem gyakorlatilag Magyarország, és a kocsim volt... Majd erről is ejtek pár szót később, de először mindenképpen szeretném tisztázni a miért-eket. Mindjárt az elején le kell szögeznem, hogy én szeretem a munkámat, szeretek emberekkel foglalkozni, beszélgetni, megtanítani nekik különböző dolgokat, majd a kezdeti sikereiknek ugyanannyira tudok örülni, mint ők saját maguk. Ezzel az oldallal nincs is semmi probléma, az én felfogásomban így "dolgozik" egy vezető. Ám a másik, a "sötét oldal" annál inkább nem tetszik, ha erre a másik oldalra ráadásul átáll néhány barát, az sem tetszik, és ha ez a másik oldal elkezd teljesen hülyének nézni, sőt az általam képviselt kollégákat is hülyének nézi, na az már túlmegy minden határon. Ez a "vezetők" sorsa, mondták cinikus mosollyal a szájuk sarkában a sötét oldal lovagjai, erősödj meg, keményedj meg, és akkor veled lehet az ERŐ! ...és közben taposs el néhány száz embert... Hát, köszönöm ebből nem kérek. De mi köze van ennek az egész munkahelyi probléma-csomagnak a kutyák viselkedéséhez? Jogos a kérdés, ám ha jobban megvizsgálunk egy főemlős csoportot, mint pl. az EMBER, akkor remekül láthatjuk a párhuzamokat a többi emlős viselkedésével. Vannak Vezetők, és vannak a falkát létrehozó egyedek. A falkának mindig szüksége van Vezetőre, aki döntéseket hoz, megvédi és vezeti a falkát, létezésével biztosítja a falkatagok megfelelően biztonságos életvitelét. Tehát a falka mindig választ is egyet, de az emberek esetében ez a választás nem mindig azt az egyedet érinti, aki a legmegfelelőbb lenne az adott embercsoport szempontjából. Így hát amikor már nem tudtam ellátni ezeket a feladatokat, inkább leléptem a "falkámtól", és létrehoztam egy újat. Érdekes mód a régi "falkám" néhány egyede követett, azok akik látták a vezetőség hibáit, és természetesnek tartották azt, hogy ha a "vezető" távozik, akkor ők is mennek vele. Ám ennél még érdekesebb jelenség az, ami alátámasztotta az én meglátásomat, hogy a cég szinte kiürült, tömegesen mondtak fel a munkatársak, nem csak az én csapatom, hanem más területeken dolgozók is.
És hogy TDi Mukimanócska hogyan és mennyiben érintett ebben a falka-váltásban? Hát képzeljétek el, Ő továbbra is hűséges tagja az otthoni falkának, erőteljes dominanciával rendelkező "középvezetői" státuszban... És hogy e mellé a sok maszlag mellé tegyek valami értékeset is, búcsúzóul bemásolok ide nektek, Kedves Olvasgatóim egy számomra kedves, és szinte mindent elmondó idézetet:

"Ő a másik szem, mely átlát a felhőkön, a másik fül, mely a szél zúgásán is túl hall. Egy kis rész belőlem, amely a tengerig elér. Ahogy a lábamnál pihen, amint a legkisebb mosolyomra farkcsóválással válaszol, s a fájdalmas pillantás, ha nélküle indulok el, ezerszer elmondta már, hogy egyedül értem él. Talán bele is betegszik az aggodalomba, amikor nincs velem, hogy gondoskodjon rólam. Amikor rossz vagyok, könnyen megbocsát. Amikor mérges vagyok, addig mókázik, míg meg nem nevettet. Ha boldog vagyok, örül ő is. Ha bolond vagyok, nem neheztel érte. Amikor elégedett vagyok, ő is büszke magára. Nélküle nem lennék önmagam. Vele erőm teljében vagyok. Ő maga a hűség. Általa tanultam meg, mi az odaadás. Általa ismertem meg a titkos nyugalmat és békességet. Megtanított figyelni olyan dolgokra, amelyeket korábban észre se vettem. Amikor térdemre teszi a fejét, elmúlnak az emberi fájdalmaim. Ha mellettem van, megvéd a sötétségtől és a világ más ismeretlen dolgaitól. Megígérte, hogy várni fog rám... akármeddig... akárhol - ha szükségem lesz rá. És én tudom, hogy szükségem lesz - ahogy mindig is volt. Ő az én kutyám."

-----Gene Hill-----

27. Kutya gyerekszemmel és gyerek kutyaszemmel...

Üdvözöllek Kedves Olvasgatóm! Megint itt? Én is...
Ma Kisluli megkért, hogy lassabban írjak, mert csak néhány napja kezdte el olvasni a blogot, ki tudja tulajdonképpen milyen indíttatásból, és nem tud utolérni. Ezért elhatároztam, hogy l a s s a b b a n   f o g o k   í r n i . Á, ez így nem jó, inkább megbeszélem vele, hogy olvasson gyorsabban. Szerintem te is jobban örülsz ennek a második megoldásnak.
A legtöbb családban a gyerkőc szeretné legjobban, ha a család egy kutyával gyarapodna, és mi felnőttek vagyunk általában ellene. A gyerekek játéknak tekintik a kutyát, és a kutyesz is játszópajtásnak tekinti a gyerekeket. Tehát ne is számíts arra, hogy a gyermeked minden nap sétálni viszi majd a kutyust, és rendszeresen figyel majd a napi háromszori kutyakajára is, mint ahogy azt fogadkozva megígérte, mielőtt a kutyát elhoztátok. Viszont a játék terén verhetetlen és soha ki nem fogyó elemekkel rendelkező "duracellnyuszi"-ként fognak mindketten viselkedni. A falka, ami jelen esetben a család, ugyanolyan hierarchia alapján működik, mint egy farkasfalka, azaz van egy vezető, és vannak a követői. De a követők között is vannak vezetők, sőt mindenkinek van egy vezetője, és így mindenkinek vannak követői is. Ha a kutya lesz a vezető, akkor vége a család nyugalmának, mert tényleg ő fogja irányítani az embereket. Egy eb ugyanis ténylegesen képes embereket idomítani. Lásd: http://whippizee.blogspot.com/2011/02/20-jubileumi-kiadas-azaz-hogy-latja-egy.html Ha a gyerek tölti be ezt a posztot, akkor sem túl rózsás a helyzet, mert míg a kutyánk "csak" bohócot csinál belőlünk a szomszédok és más ismerősök előtt, addig a gyerek kész anyagi csődbe is tud dönteni. De nem szeretnék az anyagiak piszkos világa felé elkanyarodni, inkább nézzük meg egy kicsit részletesebben emocionális oldalról ezt a kérdést. Nincs még gyereked? Vagy ellenkezőleg, már nincs, mert kirepültek a nagyvilágba a fiókáid? Esetleg a tipikus, és optimálisnak kikiáltott magyar családmodellel szemben csak egy gyermeked van, és nem is akartok többet? Akkor fogadj be egy kiskutyust, mindegy hogy egy állatmenhelyről, vagy egy menő tenyésztő díjnyertes kenneljéből származik, mert most nem az a fontos mennyibe kerül! A kutya ugyanis már nem státuszszimbólum... Illetve csak olyan mértékben az, hogy egyáltalán legyen. Mert ez a "státuszszimbólum" összehozza a családot. Mert nyugalmat és harmóniát sugároz. Mert biztonságban érezheted magad mellette. Mert a tizenéves kamasz fiad, akinek az is ciki, ha közvetlenül a suli előtt teszed ki a kocsiból, és pusziról, vagy egy ölelésről már régóta szó sem lehet, na ő újra együtt fog veletek sétálni, mert a kutya valamiért, valahogyan közelebb hozza az embereket. Mert ha már régóta egyedül élsz, akkor lesz kivel törődnöd, és ha elmentek sétálni, az emberek megjegyzik, milyen aranyos kiskutya, és máris nem vagy többé egyedül, mert emberekkel beszélgetsz, úgy hogy észre sem veszed. Mert a kutya szeretetet hordoz, méghozzá végtelen és kifogyhatatlan mennyiségben, olyan mint egy perpetuum mobile, azaz csak egy kicsi szeretet kell neki, és ő végtelen mennyiségben viszonozza azt. Hát ez a kutya...
És a gyerek? Az egy más kérdés, de ha a gyereked minden vágya egy kiskutya, és ki ne szeretne egyet, és van rá csak egy szemernyi esély, hogy az a kutyesz elfér valahol a lakás egyik zugában, akkor egyezz bele, és nézz a csemetéd szemébe, amikor megérkezik az a kis jövevény. Megéri...

17. Sétálunk, sétálunk, 1 kis dombra lecsücsülünk... azaz a legnehezebb mutatvány!

Üdv Whippetföldjén Kedves és talán már nem annyira kedvtelen Olvasóim!
Mai műsorunkban bemutatjuk (csak ma, csak Önöknek, csak ezen a csatornán...és a reklám alatt se kapcsoljanak el!) a legtöbb kutyatulajdonos rémálmát, a kutyasétáltatást. A kutya sétáltatása a legjobban várt esemény a legtöbb kutyás családban, és ezt mindkét fél egyaránt várja, persze csak azokban az esetekben, ahol a kutya a kutya, és a gazdi a gazdi! Ahol még nem derült ki, ki is a falkavezér, ott nem tudnám megmondani, melyik fél örül jobban a SÉTÁNAK. Azokban a falkákban, ahol a kutya viszi sétálni az embert, ott egy merő kínszenvedés az egész (vagy egy prosztata gyógyszer reklámja). Csak pórázfeszítés, meg ide-oda rángatás, izomláz, és vállficam... Egyes kis tömegű emberi egyedek képesek fától fáig futva sétáltatni az átlagnál - mondjuk úgy - határozottabban viselkedő, és ráadásul viszonylag nagy testű kutyeszokat. Elmennek az első fáig, átkarolják azt rémült arccal, kapaszkodva a fába, és erőt gyűjtve, majd a fát elengedve rohanás a póráz végén lobogva a következő fáig. Na szóval ezt kiküszöbölendő megosztok veletek egy híres kutyaidomártól ellesett trükköt, mellyel visszaveheted az irányítást a kutyád, és a SÉTA felett. Úgy mint a Nagy Levintől ellesett receptjeimet tervezem egy másik blogon...
A kutyát rövid pórázon vigyük gyakorolni, ne ezen a rettentően kényelmes 5-8 méterre kihúzható cuccon. Én is kényelmesebbnek tartom az utóbbit, de kiképzésre ez nem alkalmas. Igen, jól hallottad Kedves Olvasgatóm, ez bizony már kőkemény kiképzés. Ha a kutya elfogad téged vezetőnek, akkor semmi gond, mert szépen megy melletted, vagy icipicit lemaradva mögötted, lehetőleg a bal térded mellett. Na ez az állapot, amit irigykedve nézünk némely K-9-es kiképzésű német juhászok és terepruhás gazdáik esetében, és ami az esetek 98 %-ában nálunk és kutyánknál nem jön létre. Elmondanám neked, hogy nálunk sem működött, ugyanis TD koma mukimanó törpesárkány bizony kőkemény domináns elemeket produkált, azaz elsőnek futott ki-be az ajtón, csakis ő mehetett legelöl sétakor, és a rugós póráz sem sokat segített... Szóval a dominanciát kell csupáncsak megtörni, vagyis a kutyát követővé kell tenni, és ezzel együtt jár a legnehezebb feladat, VEZETŐ-vé válni. A vezető megy elöl, a követő pedig követi, ennél egyszerűbb képletet pillanatnyilag nem lehet létrehozni?! Ha ezt a gyakorlatban akarjuk alkalmazni, akkor semmi mást nem kell elérnünk, mint hogy a kutyánk minket kövessen, azaz mi menjünk előtte. Tehát indulj el, balodon a kutyáddal, lehetőleg az ő tempójában, a sebességet ráérsz később beállítani. A póráz legyen mindig laza. Amíg te mész elöl, addig Te Vagy a Vezető, ennélfogva a Kutya Követ téged. Ezt kell vele megszoktatni, ezért ha megelőzi a térded vonalát, azaz át akarja venni a vezető szerepet, és a póráz megfeszül, akkor jön a világraszóló trükk, vagyis hirtelen fordulj meg, 180 fokos jobbos fordulattal indulj el vissza felé, a pórázt a kutya méretéhez képest közepes erővel rántsd meg. Persze nem az a cél, hogy letörjön a feje, vagy hogy az ellenirányú rántástól dobjon egy hátast, csak annyi hogy megint Te menj elöl. Emlékezz, amíg te mész elöl, TE VAGY A VEZETŐ! Ez kérem szépen ennyire egyszerű. Mondjuk bármi ami a kutyád fejébe berögzült már, nehezen törölhető, éspedig annál nehezebben minél többször történt meg. Ez a gyakorlatban annyit jelent, ha 10-szer húzott már végig a séta alatt, akkor legalább 11-szer kell megcsinálnod a helyes gyakorlatot. Na jó, ez csak a vicc része a dolognak, mindenesetre sokszor gyakoroljátok! Jó móka, és TD-nél már az első gyakorló-sétán működött. Miután kipróbáltam, következő versenyzőnek jött Kisluli, és képzeljétek, vele is működött, körülbelül a tizedik 180 fokos forduló után TD beadta a derekát, és engedelmesen kocogott Lu lába mellett, hát ez szuper!
Tdi-re visszatérve, lassan eléri a 10 kilót, és egyre gyorsabban fut. Ami azt illeti, ha van valakinek Dezső nevű rendőr ismerőse, szeretném elkérni a lézeres sebességmérő trafipaxát egy mérés erejéig, persze csak ha látta az Üvegtigris Kettőt...

Apropó, láttál már fél méteres kutyát egy méteres lábakon...?

Na ezzel búcsúznék is, Kedves Olvasgatóm, az eddig tőlem nem megszokott, hasznos tanácsot is tartalmazó bejegyzés végére biggyesztett mottóval:

Ne feledd, amíg Te mész elöl, a többieknek esélyük sincs, hogy falkavezérek, vezetők legyenek...

4. valami, ami már majdnem alfa

Üdvözöllek újra a kutyakiképzés kalandos, és kihívásokkal teli világában Hű Olvasóm!

2 napja beindultak újra a munkás hétköznapok, amik sajna azzal járnak, hogy a kutyaidomítás kicsit szakaszossá vált. Ez egész pontosan azt jelenti, hogy az eddigi laza fél 7-es keléseim kicsit eltolódtak. Méghozzá fél 6-ra... Kisluli nevű leányzónk ugyanis 6 óra 20-kor induló iskolabuszával pöttyet felborította az ünnepek alatt megszokott menetrendet (mondjuk simán 1 nap alatt vissza tudnék szokni rá...) Azaz néha sikerül előbb felébrednem, mint őfőméltósága TD kishercegnek. Kutya kienged a kertbe, kávé főzés, közben kutyakaja bekeverése, és gyorsan megenni a reggelit, még mielőtt TD belélegzi a tápját, mert akkor újabb egészségügyi 5 perc a kertben. Az étkezéseinket eleinte a kutyus kajálásaihoz kellett igazítanunk, vagy mondhatjuk akár fordítva is, azaz ő csak akkor kapott, mikor elkészült az "emberebéd", mert így tudtuk csak elkerülni azt a híres nevezetes kunyerálást. 1-2 hét alatt azonban sikerült Tádét teljesen leszoktatni az étkezések alatti tipikus viselkedésről, ami ugyebár köztudottan abból áll, hogy az "aranyos" kiskutya felágaskodik az asztalnál csendben étkezni próbáló ember combjánál, és kidüllesztett könyörgő "kutyaszemekkel" KÉR... Erről csak kitartóan sokszor elvégzett felállás, és területkijelölő mozdulattal lehet védekezni, azaz viszonylag zárt lábbal a kutya és a kajával teli asztal közé állva, attól kicsi, de határozott lépésekkel eltávolítjuk a kutyeszt, majd visszaülünk, és tovább étkezünk. Mondanom se kell, ez egy valódi falkában a zsákmányhoz való hozzáférés sorrendjének beállításával egyenértékű, csak sokkal nagyobb acsarkodással, és morgással jár. TD mindenkinél, azaz a család mindhárom tagjánál rendszeresen próbálkozott. Azonban körülbelül 50-60, jól hallottad, azaz olvastad Kedves Olvasóm, ötven-hatvanszor megismételt mozdulatsor meghozta a várva-várt eredményt. Mostanra már nyugodtan hívhatunk akár vendégeket is, mert Tádé kerülgeti az asztalt, de már nem ugrál fel. Ma ki tudtam próbálni a "kutyákkal suttogó" sorozatából elsajátított falkavezér nézést is, vagy ahogy ő mondja: falkavezér energia sugárzást, ugyanis másfél hónapja házunkban élő TD főherceg koma eddig "ugyulibugyulikutyuli" révén mindig mindenhová elsőként ment be, és ott is középpontként volt kezelve. Ma azonban sikerült csupán csak azzal a bizonyos nézéssel, azaz tisztán energiával rávenni a kertben már szörnyű hosszú ideje (kb. 2 perce) 200 herzes rezgésszámmal vibrálva fagyoskodó kutya uraságot rávenni arra, hogy a bejáratnál "csak" másodikként jusson be a jó melegbe! Vagyis elismert a ranglétrán maga felettinek... Ez egy ilyen elkényeztetett kis "dögnél" nem kis eredmény, ugyanis őfőméltósága 5,9 kilogrammos súlyával, és éltes, 4 hónapos korával szinte bármilyen kutyával szemben alfa-hímként viselkedik (a 40 kilósokkal is). Ennek a rég várt állapotnak az elérésében sokat segített a játékok során történő leszorítás is, amit akkor szoktam alkalmazni, mikor TD kezdett bevadulni. Ilyenkor oldalára döntöttem, emberhez képest nagyon kicsi erővel leszorítottam a földre, és a nyakához hajolva imitáltam egy erősebb kutya foggal történő leszorítását. Még morogni is szoktam rá, soha nem gondoltam volna, de működik...
Szóval kutyának kutyatálból kell ennie, mert ha az asztaltól akár csak egyszer is kap valamit, akkor a több hetes, vagy akár hónapos (le)szoktatásnak annyi, ráadásul a whippet (kutya alakú űrlény) akár fel is ugrik az asztalra, és megszerzi magának amit akar, bár szigorúan csak akkor, ha a gazdi már nem látja.

A szokásos kép, ami nélkül nem lehet blogot feltölteni: TD illedelmesen étkezik...
Búcsúzom, mert lemerül a laptop...