Üdvözöllek Kedves Olvasgatóm! Örülök, hogy az elmúlt fél évben folyamatosan, vagy kevésbé folyamatosan, de mindenképp kitartóan olvasgattál... 3700 alkalommal került ez idő alatt oldalunk elolvasgatásra! Gratulálok ehhez a példaértékű kitartásodhoz, amivel példaképhatást értél el a fiatalabb korosztályok előtt, legalábbis olvasgatás terén... Igaz nem kértelek, hogy az Egri csillagokat olvasd el minden héten, de talán ezzel is elértem valamit, ha mást nem, akkor azt, hogy hetente néhányszor, néhányan nem unatkoztatok olvasgatás közben. Még talán néhanapján mosolyt is sikerült csalni a "Való Világunk" okozta szürkeségben néhány orcára. Ennek a bejegyzésnek tulajdonképpen nincs is aktualitása, hiszen mint már említettem, ma pont nem jártam abban az utcában, ahol a téma hevert. (vagy mégis...?) Cserébe ma megtörtént TDi felnőtt kajára való áttérése, vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy áttérítése. Úgy gondoltam 9 hónapos koráig mindenképpen a gyerekkutya kaját fogja kapni, na ez épp mostanság telt le. Pont kezdett is kifogyni, ezért kocsiba vágtam magam, és elszaladtam a kedvenc kutya(had)táposomhoz. Megvitattuk, mivel is kéne folytatni TDi Whippetkirályfi élelmezését. Hosszas anekdotázás után, mely a felnőtt kutyakajára való áttéréstől indult, és a túlfizetett "félprofi" footballista sportolók környékén fejeződött be, kiderült hogy mi fontos a fehérje, kalcium, és szénhidrátszintek terén. Továbbá az is kiderült, hogy a kutyás bolt tulajdonosa egykoron válogatott birkózó volt, és így komoly rálátással rendelkezik a magyar sportéletre. Visszatérve egy tovaszökkenő pillanat erejéig a "félprofi" szóra, megmagyaráznám ennek a keletkezését. Mai focistáink duplán sőt inkább négyszeresen túl vannak fizetve, viszont a labdazsonglőrködés terén felmutatott képességeik csak negyede, némely esetekben nyolcada a profiknál szükségesen elvártnak, így jön ki az eredmény, miszerint fél-profi.
Na visszatérve kellemesebb kutyás témákra... Nem is olyan rég egy kedves ismerősömmel találkoztam, és mivel néhány évnyi információáramlás-hiány merült fel közöttünk, elbeszélgettünk a kimaradt néhány év/hónap eseményeiről. Így elmeséltem neki TDi történetét is, legnagyobb csodálkozásomra az illető figyelmeztetett, hogy egy kutya meggátol a szellemi felemelkedésben. Na ez az a téma gondoltam, amit vitára dobnék fel Kedves Olvasgatóim!
Mit gondolsz, a kutyád (ha ott fekszik a lábadnál, vagy ha egyelőre "csak" a gondolataidban heverészik ott...) visszatart a megvilágosodás, és lelki felemelkedés magasztos folyamatában?
Én személy szerint nem éreztem eddig, bár most így utólag ha visszagondolok, néha éreztem kisebb fogacskák nyomait a nadrágszáramon, mikor TD-vel kiskorában játszottunk, de ezt véletlennek minősítettem, és anno meg voltam róla győződve, hogy csak a játéka után kapott, és csak a véletlenek fura összejátszása, no meg a csillagok állásának évezredenként fennálló egybeesése miatt csípett bele a nadrágomba, és nem amiatt, hogy magasztos lelki céljaimat el ne tudjam érni...
De hallgassuk meg az utca emberét, aki épp az ott heverő "téma" mellett haladt el.
-Kedves Uram, megállíthatom egy pillanatra?- kérdeztem az épp arra haladó, kalapos, szemüveges, tehát láthatóan szellemi beállítottságú ballonkabátot viselő úrtól.
-Köszönöm, nem veszek semmit, és amúgy se érek rá!- mondta az illető, és szó nélkül felülemelkedett a helyzeten. Na nála példának okáért tényleg nem volt kutya. Próbálkozzunk tovább, gondoltam. Következő delikvens érkezett.
-Elnézést Hölgyem, kérdezhetek valamit?- fordultam az épp arra közeledő középkorú, nagyon jól szituált hölgy felé udvariasan. -Mit gondol Ön a ...
-Nem tudom, nem vagyok idevalósi!- vágta rá szemrebbenés nélkül, és széles műmosollyal megemelkedett hangulatban továbbsietett. De ahogy utánanéztem, nála sem láttam kutyát. Ám ekkor odalépett hozzám egy fiatal pár, egy egyetemista lány, és kicsit lányos arcú, és kézfejét kissé nőiesen tartó fiatalember, és megkérdezték:
-Eltévedtél? Tudunk segíteni? És mosolyogtak... A fiú karjában, vagy inkább a hóna alatt egy kis nano-kutyát szorongatott, aki érdeklődve szaglászott bele pici gomb orrával a füstös városi levegőbe. Talán megérezte rajtam, hogy én is lelkileg visszamaradott vagyok, és ez irányú együttérzését akarta csak kimutatni? Nem tudom, de az biztos, hogy valahogy, valamiért a kutyás emberekbe kicsit több "emberség" szorult... Lehet hogy soha nem fogunk lelkileg "felemelkedni", de ezek után erre a témakörre is elmondhatjuk, hogy minden relatív! Én már felemelkedtem arra a szintre, ahová mindig is szerettem volna elérni, legalább megpróbálom más emberek problémáit kicsit, és csak a magam földhözragadt módján átérezni, és ha tudok, segíteni rajta... Azt hiszem, ennél feljebb már nem is akarok emelkedni. Nekem pont jó itt ebben a magasságban, talán ha ennél feljebb emelkednék, még szédülnék is...
Remélem a TDi Whippetkirályfi ész nélküli rohangászása kellőképpen "felemelkedett", sajnos arról még nem készült videó, amikor a friesbijét 2 méter magasban kapja el...
Ezzel az emelkedett hangulatú videóval búcsúzom Kedves Olvasgatóm, ha mostanában kicsit több időm lesz, megígérem, hogy ilyen hasonlóan elvont írásokat nem fogok produkálni... :-)
PitaPata Dog tickers
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kutyakaja. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kutyakaja. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. június 7., kedd
2011. május 5., csütörtök
41. Antagonisztikus paradoxon, azaz minden relatív...
Üdvözöllek újra nálunk Kedves Olvasgatóm, és egyúttal szeretném megköszönni, hogy blogunk olvasottságát általam korábban el sem képzelt magasságokba segítetted repíteni, azaz lassan elérjük a 3000. Olvasgatót... Sose nem gondoltam volna, ahogy egy régi ismerősöm szokta hasonló esetekben kifejezni magát, hogy ennyi embert fog érdekelni TD a kicsi whippetkirályfi felcseperedésének szívszaggató története, ám a számok szigorú dolgok, és a szigorú dolgokkal nem szabad szembe menni. Tehát csendben megemelem a kalapomat, s őszülő fejemmel biccentve köszönöm, hogy perceket, sőt talán néhányan összességében órákat is töltöttetek ezen az oldalon. Nem, nem, ne ijedj meg Kedves Olvasgató, ezeket a sorokat nem búcsúzásnak szántam, bár most hogy visszaolvastam, számomra is olyan színű-szagú volt...
No de térjünk a lényegre végre, mert már érzem, hogy tűkön ülve várod, mi a fityfene is lehet az az antagonisztikus paradoxon?! Ha szó szerinti fordításban nézzük ezt az összefüggést, akkor végzetesen ellenséges, ellentétes állítások egy olyan halmazáról beszélünk, amelyek látszólag ellentmondásra vezetnek, vagy a józan észnek ellentmondó következtetés vonható le belőlük, ha a konkrét esetet vizsgáljuk etológiai szakértő szemével, akkor csak arról van szó, hogy TD-t "lekövérkutyázták"! Szakemberek és hozzá nemértő laikusok szájára is mosolyt csalhat egy olyan mondat, mely egy kövér agárról szól. TD konkrét esetében ugyebár egy sokat mozgatott, de versenyzésre még fel nem készített nyeretlen félévesről beszélünk, akinek nem mellesleg ceruzamajom az egyik álneve. Bár a kedves hölgy, aki emellett a megjegyzése mellett teljes szeretetéről biztosította TD kutyát, kritikai megállapítása hatására mukimanókoma még egy grammal sem eszik azóta kevesebbet, sőt... Talán azért lehet, mert feltételezéseim ellenére a kutyák mégsem értik az emberi beszédet, és itt kérek elnézést az általam nagyra csodált csodálatos kutyadokitól is, mert ő például állítja, hogy a kutyák energia-szinten beszélik az "embert".
A fent említett antagonisztikus paradoxon elhangzása után rögtön zsinatra hívtam Tiszaparti Szélvész Katit, hogy derítsünk fényt a háttérben keringő pletykákra, miszerint TD a tengerentúli gyorséttermek hulladékán felnövekvő amerikai fiatalságra hajazva, saját fajtársait súlyban többszörösen meghaladva képtelen lesz majd egy jóízű "nyuszifogásra", mert felesleges túlsúlya ezt majd nem engedi. Ám Kati megnyugtatott, egyrészt, hogy a hölgy amúgy kedves szokott lenni, másrészt TD táplálásában semmiféle hibát nem vétettem. Ő ugyanis azt az elvet vallja, és talán ennek az is lehet az oka, hogy a kezén több száz saját nevelésű whippetkutya ment át, hogy a növendék kutya előtt legyen annyi kaja, amennyit meg tud enni. Én is ezt a táplálási elvet vallom, azaz TD kengurupatkány mindig a mérlegelt súlyának megfelelő tápmennyiséget kapja, és abból általában mindig megmarad néhány szem, azaz pont annyit ehet, amennyire szüksége van. Ha és amennyiben a versenyek súlycsoportok szerint lesznek megrendezve, amire egyelőre nem túl sok esély látszik, akkor majd TD gumibogyóversenyistállószimatológépet egy komolyabb súlycsoportban indítjuk. A táplálkozásra visszatérve, kaptam egy emilt, melyben a whippetek táplálkozási szokásairól érdeklődött egy Kedves Leendő Whippettulajdonos (itt kívánnék nekik elegendő mennyiségű kitartást, mert mindjárt itt a május vége...) annak költségeiről, és a többi. Ennek jegyében elmondhatom, hogy a whippet néha rossz evő, néha meg nagyon is jó. Konkrétan egyik nap 200.-, másik nap akár 300.- Forintot is befalatoz, tehát kijelenthetjük, hogy a whippet egy kisfogyasztású sportkocsi mintájára készült hobbi állatka, szerintem ennyit még egy tengerimalac is megeszik... :o)
Ez egyébként nálunk, és konkrétan TD esetében abban nyilvánul meg, hogy a mindennapos tóparti sétáink során fel akarja-e falni a horgászok által a partra (szerintük a szegény kóbor macskáknak...) dobott, néha még élő, verdeső, máskor már több napos döglött halakat, vagy sem... Azaz séta mindig kaja előtt van, és ebből megállapíthatom, hogy már éhes-e? Optimális esetben Purina Proplan Puppy, azaz kölyök, bárányos és lazacos (kaviárost még nem gyártanak) száraztápok feles keverékét kapja némi Kippy konzervhusival feltuningolva. Több száraztápot kipróbáltunk, de volt amelyiktől fura szaga lett a kutyának, és volt olyan is, amit meg egyszerűen nem evett meg... A kutyák nem szeretik a változatosságot, és törekedjünk arra, hogy mindig ugyanazt a tápot kapják, ám én ennek ellenére néha megtöröm a monoton zabálást egy kis levesben főtt zöldséggel, imádja a karalábét, és a répát, no és persze a leveshusit is, ám csontot csak fél éves kora után adtam neki, akkor is csak azokat kapta meg, amelyek nem csöves, azaz belül üreges, és ez által szilánkosra törő pl. csirkecsontok. A Húsvéti Sonka szerepét nálunk az idén egy hibátlan pácolású füstölt csülök töltötte be, mint vendégművész, és ennek a csontja például TD sárkányfiókát napokra lekötötte, vagyis rágcsálta kicsit, majd elásta valamelyik bokor alatt, és másnap kezdődött a játék újra...
Amúgy most még háromszor kap enni, azaz reggel 6, déli 12, és este 6, és ezeket az időpontokat mindig próbálom percre pontosan megtartani, de ha valamilyen oknál fogva, vendégek stb., mégis meg találnék feledkezni ezekről a kényes terminusokról, akkor eleinte óvatos kis orr-bökésekkel, később ha nem kapcsolok, hogy mit akar, konkrét nyüszögéssel, melyet a tálja és köztem történő ide-oda futkosás közben ad elő, végső esetben pedig kétségbeesett ugatással jelez!
Visszatérve a kövér whippet paradoxonjára, azt tudnotok kell Kedves Olvasgatóim, hogy többen meggyanúsítottak már azzal is, hogy TD-t valószínűleg nem megfelelően etetjük, mert olyan kis vékonyka, persze ezen tábor képviselői nem "agarászok" voltak, hanem közönséges emberek, kik mit sem tudnak az agarak és whippetek varázslatos világáról, és csak egy vékonyka kiskutyát látnak. Én azonban kitartok az "arany középút" elve mellett, és soha nem fogom TD felhizlalni, hogy az átlagembereket szemét megnyugtassam, sem éheztetni, hogy a kényes agarász szemeknek megfelelővé faragjam le a súlyát, mindig annyit fogok neki adni, hogy az én szememben egy egészséges és vidám kis whippet maradjon. Amúgy jelentem tisztelettel TD kereken 14 kilogramm, és ez tökéletesen megfelel egy süldő lassan nyolc hónapos whippetfiú súlyának, aki ráadásul nem a kis szöcskék táborát erősíti, pedig kicsi korában ő volt az alom legkisebbje. És persze talán mondanom sem kell, hogy a reggelijét épp az imént falatozta be, és most itt alszik a derekam és a kanapé párnája között, fejét a párna mögé fúrva...
Így néz ki egy egészséges kicsi whippet, mikor elmegy látogatóba az előkelő angol rokonokhoz...
És ezzel mára búcsúzom is Kedves Olvasgatóm, kívánok neked szép napot, és azt, hogy csak annyi gondod legyen a közeljövőben, hogy mikor és mennyi kaját adj a kutyeszodnak, hogy minden elvárásnak megfelelj... :-) :o) Mosolyogj, hogy a kutyád is veled örülhessen, hisz ő csak azért létezik, hogy veled legyen, és neked örömet okozzon! Éljenek a jól táplált kutyák, és közben gondolj (ha megengedheted magadnak) azokra a kutyákra is, akiknek nem az jut, és nem annyi, amennyi a Tiédnek...
No de térjünk a lényegre végre, mert már érzem, hogy tűkön ülve várod, mi a fityfene is lehet az az antagonisztikus paradoxon?! Ha szó szerinti fordításban nézzük ezt az összefüggést, akkor végzetesen ellenséges, ellentétes állítások egy olyan halmazáról beszélünk, amelyek látszólag ellentmondásra vezetnek, vagy a józan észnek ellentmondó következtetés vonható le belőlük, ha a konkrét esetet vizsgáljuk etológiai szakértő szemével, akkor csak arról van szó, hogy TD-t "lekövérkutyázták"! Szakemberek és hozzá nemértő laikusok szájára is mosolyt csalhat egy olyan mondat, mely egy kövér agárról szól. TD konkrét esetében ugyebár egy sokat mozgatott, de versenyzésre még fel nem készített nyeretlen félévesről beszélünk, akinek nem mellesleg ceruzamajom az egyik álneve. Bár a kedves hölgy, aki emellett a megjegyzése mellett teljes szeretetéről biztosította TD kutyát, kritikai megállapítása hatására mukimanókoma még egy grammal sem eszik azóta kevesebbet, sőt... Talán azért lehet, mert feltételezéseim ellenére a kutyák mégsem értik az emberi beszédet, és itt kérek elnézést az általam nagyra csodált csodálatos kutyadokitól is, mert ő például állítja, hogy a kutyák energia-szinten beszélik az "embert".
A fent említett antagonisztikus paradoxon elhangzása után rögtön zsinatra hívtam Tiszaparti Szélvész Katit, hogy derítsünk fényt a háttérben keringő pletykákra, miszerint TD a tengerentúli gyorséttermek hulladékán felnövekvő amerikai fiatalságra hajazva, saját fajtársait súlyban többszörösen meghaladva képtelen lesz majd egy jóízű "nyuszifogásra", mert felesleges túlsúlya ezt majd nem engedi. Ám Kati megnyugtatott, egyrészt, hogy a hölgy amúgy kedves szokott lenni, másrészt TD táplálásában semmiféle hibát nem vétettem. Ő ugyanis azt az elvet vallja, és talán ennek az is lehet az oka, hogy a kezén több száz saját nevelésű whippetkutya ment át, hogy a növendék kutya előtt legyen annyi kaja, amennyit meg tud enni. Én is ezt a táplálási elvet vallom, azaz TD kengurupatkány mindig a mérlegelt súlyának megfelelő tápmennyiséget kapja, és abból általában mindig megmarad néhány szem, azaz pont annyit ehet, amennyire szüksége van. Ha és amennyiben a versenyek súlycsoportok szerint lesznek megrendezve, amire egyelőre nem túl sok esély látszik, akkor majd TD gumibogyóversenyistállószimatológépet egy komolyabb súlycsoportban indítjuk. A táplálkozásra visszatérve, kaptam egy emilt, melyben a whippetek táplálkozási szokásairól érdeklődött egy Kedves Leendő Whippettulajdonos (itt kívánnék nekik elegendő mennyiségű kitartást, mert mindjárt itt a május vége...) annak költségeiről, és a többi. Ennek jegyében elmondhatom, hogy a whippet néha rossz evő, néha meg nagyon is jó. Konkrétan egyik nap 200.-, másik nap akár 300.- Forintot is befalatoz, tehát kijelenthetjük, hogy a whippet egy kisfogyasztású sportkocsi mintájára készült hobbi állatka, szerintem ennyit még egy tengerimalac is megeszik... :o)
Ez egyébként nálunk, és konkrétan TD esetében abban nyilvánul meg, hogy a mindennapos tóparti sétáink során fel akarja-e falni a horgászok által a partra (szerintük a szegény kóbor macskáknak...) dobott, néha még élő, verdeső, máskor már több napos döglött halakat, vagy sem... Azaz séta mindig kaja előtt van, és ebből megállapíthatom, hogy már éhes-e? Optimális esetben Purina Proplan Puppy, azaz kölyök, bárányos és lazacos (kaviárost még nem gyártanak) száraztápok feles keverékét kapja némi Kippy konzervhusival feltuningolva. Több száraztápot kipróbáltunk, de volt amelyiktől fura szaga lett a kutyának, és volt olyan is, amit meg egyszerűen nem evett meg... A kutyák nem szeretik a változatosságot, és törekedjünk arra, hogy mindig ugyanazt a tápot kapják, ám én ennek ellenére néha megtöröm a monoton zabálást egy kis levesben főtt zöldséggel, imádja a karalábét, és a répát, no és persze a leveshusit is, ám csontot csak fél éves kora után adtam neki, akkor is csak azokat kapta meg, amelyek nem csöves, azaz belül üreges, és ez által szilánkosra törő pl. csirkecsontok. A Húsvéti Sonka szerepét nálunk az idén egy hibátlan pácolású füstölt csülök töltötte be, mint vendégművész, és ennek a csontja például TD sárkányfiókát napokra lekötötte, vagyis rágcsálta kicsit, majd elásta valamelyik bokor alatt, és másnap kezdődött a játék újra...
Amúgy most még háromszor kap enni, azaz reggel 6, déli 12, és este 6, és ezeket az időpontokat mindig próbálom percre pontosan megtartani, de ha valamilyen oknál fogva, vendégek stb., mégis meg találnék feledkezni ezekről a kényes terminusokról, akkor eleinte óvatos kis orr-bökésekkel, később ha nem kapcsolok, hogy mit akar, konkrét nyüszögéssel, melyet a tálja és köztem történő ide-oda futkosás közben ad elő, végső esetben pedig kétségbeesett ugatással jelez!
Visszatérve a kövér whippet paradoxonjára, azt tudnotok kell Kedves Olvasgatóim, hogy többen meggyanúsítottak már azzal is, hogy TD-t valószínűleg nem megfelelően etetjük, mert olyan kis vékonyka, persze ezen tábor képviselői nem "agarászok" voltak, hanem közönséges emberek, kik mit sem tudnak az agarak és whippetek varázslatos világáról, és csak egy vékonyka kiskutyát látnak. Én azonban kitartok az "arany középút" elve mellett, és soha nem fogom TD felhizlalni, hogy az átlagembereket szemét megnyugtassam, sem éheztetni, hogy a kényes agarász szemeknek megfelelővé faragjam le a súlyát, mindig annyit fogok neki adni, hogy az én szememben egy egészséges és vidám kis whippet maradjon. Amúgy jelentem tisztelettel TD kereken 14 kilogramm, és ez tökéletesen megfelel egy süldő lassan nyolc hónapos whippetfiú súlyának, aki ráadásul nem a kis szöcskék táborát erősíti, pedig kicsi korában ő volt az alom legkisebbje. És persze talán mondanom sem kell, hogy a reggelijét épp az imént falatozta be, és most itt alszik a derekam és a kanapé párnája között, fejét a párna mögé fúrva...
És ezzel mára búcsúzom is Kedves Olvasgatóm, kívánok neked szép napot, és azt, hogy csak annyi gondod legyen a közeljövőben, hogy mikor és mennyi kaját adj a kutyeszodnak, hogy minden elvárásnak megfelelj... :-) :o) Mosolyogj, hogy a kutyád is veled örülhessen, hisz ő csak azért létezik, hogy veled legyen, és neked örömet okozzon! Éljenek a jól táplált kutyák, és közben gondolj (ha megengedheted magadnak) azokra a kutyákra is, akiknek nem az jut, és nem annyi, amennyi a Tiédnek...
2011. február 10., csütörtök
15. Tudósítás Whippetfalváról, azaz hogy tölti egy napját a hupikék törpike...
Üdv Whippetfalván, Kedves és Kedvtelen Olvasóm!
Szeretném elmesélni neked TD, a kis wipigyerek egy teljes napját, hogy mélyebb összefüggéseket tudjál felfedezni a futás, és az alvás között. A hupikék színhez a kapcsolódási pont, az TD törzskönyvi színe, ami gyárilag "solid blue", azaz gyenge fordításban halvány kék, ez a gyakorlatban szürkés-kéket, és ebben a kora tavaszi napsütésben gyönyörű csillogó szürkés-kék metált jelent. Ezt egy profi autófényező tudná csak igazán értékelni...
A reggel 5 óra 20 perc környékén kezdődik, mivel Kisluli reggeli öltözködési és reggelizési, valamint fogmosási sebessége még csak véletlenül sem közelíti meg TDi futási sebességét. Na ez már magában sem semmi. Szóval ezzel a lendülettel természetesen fel szokott kelni az egész család. Jöhet a reggeli kötelező ébresztő-kávé Anyának, Kislulinak gabonapehely kis langyos tejjel, és természetesen TD sem maradhat ki a szórásból, reklamálna is ha megfeledkeznénk Róla! Épp aktuális kedvence a ProPlan Puppy lazacos száraz tápja, keverve egy kis csirkés-rizsessel, és ezt szoktam kicsit megbolondítani Kippy Puppy konzerv husival, legalábbis azokon a hétköznapokon, amikor nem áll rendelkezésünkre a már egyszer megénekelt, hétvégi húslevesekből megmaradt, és direkt Tádénak félretett zeller, fehér, és/vagy sárgarépa. Hill's Puppy-val kezdtünk, ám attól nagyon furi szaga lett a kutyának, ami egyedül Kislulinak tetszett. Viszont TD szisztematikusan kiválogatta a kedvenc bogyóit, és a Hill's mindig megmaradt, aztán az már csak akkor szokott elfogyni, amikor pár óra múlva már nagyon megéhezett. A reggeli, pontosabban az éjszakai szobatisztasággal néha még gondunk van, de ezt egy minden este kihelyezett újságpapírral véltem helyesen kezelni. Azonban érdekes tényként fedeztem fel épp tegnap, hogy napközben 4-5 órát is kibír a lakásban, ám éjszaka legtöbbször (későn elalvóként, és korán kelőként) akár hajnal 1 órakor szoktam utoljára kiengedni a kertbe, viszont 5 óra magasságában, néha még előbb is, ébredek, és ki tudom engedni. De sokszor ezt a kb. 4 órát sem bírja ki. lassan viszont véget ér a gyermekkor, úgyhogy teljesen le kell erről szoktatnom őkegyelmét.
Ezek után a reggeli rituálék után szétspriccel a család, és mindenki megy a dolgára. Kisluli iskolabusza 6 óra 20-kor indul, azaz 6.10-kor el kell indulni vele a buszpályaudvarra. Mivel TD még szobakutya, az aljszőrzetének teljes hiánya miatt, ezért benn lakik egész nap a házban. Ebből adódik, hogy 4-5 óránként haza kell hozzá menni valakinek, kiengedni a kertbe, és mivel még gyermek, ezért még/már háromszor kap nyaminyamit, ami az ő napjait alapvetően meghatározza. Kaja előtt még bele szokott férni egy jó fél, vagy háromnegyed órás séta is a tó partján. Ezt a nemes feladatot felváltva végezzük Ildivel, mivel én hetente több napot töltök valahol szerteszét az országban, néha azt sem tudva épp melyik városban vagyok... De a napi rendszeres séta sohasem maradhat ki, különben TD koma kicsit feszült marad, és ilyenkor egy lakásba zárt whippet... hát... ööö... nos a Katrina tornádó semmi volt ahhoz képest, amit egy frusztrált wipi képes tenni egy zárt lakásban. Jó néhány underground lelkivilágú, és introvertált lakberendező megirigyelhetné alkotói energiáit ilyenkor.
Aztán délután elkezd hazaszállingózni a család. Általában Kisluli érkezik haza először roppant megfáradva a suliból, de rögtön feléled, mikor TD körbeugrálja, és ebből nagy udvari játék szokott kerekedni, ami mindkettőjüknek hasznos. Kisluli szellemileg megfáradt kis feje kitisztul a friss féltavaszi napsütésben, TD számára pedig pont a fizikai terhelés kell, azaz ilyenkor bot eldob, visszahoz, teniszlabda detto, és néha még azért Pákó cicát is megkergeti, ugyanazzal a lendülettel, amivel a labda után futott még fél perccel korábban. Ilyenkor Kisluli rémülten próbálja megmenteni a cicáját, ám a TD kontra Pákó összecsapásokból néhány menetnyi box után legtöbbször a cica jön ki győztesként. Azt is tudni kell a whippetekről, hogy egy ilyen nagyon aktív fél-egy órás séta, vagy játék után képes több órát egyetlen mozdulat nélkül, mélyen szuszogva aludni. Ez azt hiszem a fajta alapvető jellemzői közé tartozik, azaz a kötelező aktív rohangálással töltött időt háromszor-négyszer annyi pihenéssel töltött idő követi. Elgondolkodtató mondjuk emeleti, lakótelepi lakásokban való tartásra való alkalmassága, mert tényleg sokat alszik, de sose feledkezzünk el arról, hogy a whippet egy futásra, nyúlvadászatra kitenyésztett fajta, azaz kötelező minden nap egy kicsit futtatni!
Annyira gyorsan bír futni, hogy néha lefényképezni is csak szemből lehet...
Ugyanis ha oldalról szeretnénk lefotózni, akkor általában csak ennyi látszik belőle:
A szokásos sokat mondó fotók megosztása után búcsúzom is Kedves Olvasóm, ezúton tolmácsolva TD csókjait (nyálmentes arcon nyalintásait) is, aki épp valamilyen csoda révén a heverő helyett a kosarában szuszog békésen...
Szeretném elmesélni neked TD, a kis wipigyerek egy teljes napját, hogy mélyebb összefüggéseket tudjál felfedezni a futás, és az alvás között. A hupikék színhez a kapcsolódási pont, az TD törzskönyvi színe, ami gyárilag "solid blue", azaz gyenge fordításban halvány kék, ez a gyakorlatban szürkés-kéket, és ebben a kora tavaszi napsütésben gyönyörű csillogó szürkés-kék metált jelent. Ezt egy profi autófényező tudná csak igazán értékelni...
A reggel 5 óra 20 perc környékén kezdődik, mivel Kisluli reggeli öltözködési és reggelizési, valamint fogmosási sebessége még csak véletlenül sem közelíti meg TDi futási sebességét. Na ez már magában sem semmi. Szóval ezzel a lendülettel természetesen fel szokott kelni az egész család. Jöhet a reggeli kötelező ébresztő-kávé Anyának, Kislulinak gabonapehely kis langyos tejjel, és természetesen TD sem maradhat ki a szórásból, reklamálna is ha megfeledkeznénk Róla! Épp aktuális kedvence a ProPlan Puppy lazacos száraz tápja, keverve egy kis csirkés-rizsessel, és ezt szoktam kicsit megbolondítani Kippy Puppy konzerv husival, legalábbis azokon a hétköznapokon, amikor nem áll rendelkezésünkre a már egyszer megénekelt, hétvégi húslevesekből megmaradt, és direkt Tádénak félretett zeller, fehér, és/vagy sárgarépa. Hill's Puppy-val kezdtünk, ám attól nagyon furi szaga lett a kutyának, ami egyedül Kislulinak tetszett. Viszont TD szisztematikusan kiválogatta a kedvenc bogyóit, és a Hill's mindig megmaradt, aztán az már csak akkor szokott elfogyni, amikor pár óra múlva már nagyon megéhezett. A reggeli, pontosabban az éjszakai szobatisztasággal néha még gondunk van, de ezt egy minden este kihelyezett újságpapírral véltem helyesen kezelni. Azonban érdekes tényként fedeztem fel épp tegnap, hogy napközben 4-5 órát is kibír a lakásban, ám éjszaka legtöbbször (későn elalvóként, és korán kelőként) akár hajnal 1 órakor szoktam utoljára kiengedni a kertbe, viszont 5 óra magasságában, néha még előbb is, ébredek, és ki tudom engedni. De sokszor ezt a kb. 4 órát sem bírja ki. lassan viszont véget ér a gyermekkor, úgyhogy teljesen le kell erről szoktatnom őkegyelmét.
Ezek után a reggeli rituálék után szétspriccel a család, és mindenki megy a dolgára. Kisluli iskolabusza 6 óra 20-kor indul, azaz 6.10-kor el kell indulni vele a buszpályaudvarra. Mivel TD még szobakutya, az aljszőrzetének teljes hiánya miatt, ezért benn lakik egész nap a házban. Ebből adódik, hogy 4-5 óránként haza kell hozzá menni valakinek, kiengedni a kertbe, és mivel még gyermek, ezért még/már háromszor kap nyaminyamit, ami az ő napjait alapvetően meghatározza. Kaja előtt még bele szokott férni egy jó fél, vagy háromnegyed órás séta is a tó partján. Ezt a nemes feladatot felváltva végezzük Ildivel, mivel én hetente több napot töltök valahol szerteszét az országban, néha azt sem tudva épp melyik városban vagyok... De a napi rendszeres séta sohasem maradhat ki, különben TD koma kicsit feszült marad, és ilyenkor egy lakásba zárt whippet... hát... ööö... nos a Katrina tornádó semmi volt ahhoz képest, amit egy frusztrált wipi képes tenni egy zárt lakásban. Jó néhány underground lelkivilágú, és introvertált lakberendező megirigyelhetné alkotói energiáit ilyenkor.
Aztán délután elkezd hazaszállingózni a család. Általában Kisluli érkezik haza először roppant megfáradva a suliból, de rögtön feléled, mikor TD körbeugrálja, és ebből nagy udvari játék szokott kerekedni, ami mindkettőjüknek hasznos. Kisluli szellemileg megfáradt kis feje kitisztul a friss féltavaszi napsütésben, TD számára pedig pont a fizikai terhelés kell, azaz ilyenkor bot eldob, visszahoz, teniszlabda detto, és néha még azért Pákó cicát is megkergeti, ugyanazzal a lendülettel, amivel a labda után futott még fél perccel korábban. Ilyenkor Kisluli rémülten próbálja megmenteni a cicáját, ám a TD kontra Pákó összecsapásokból néhány menetnyi box után legtöbbször a cica jön ki győztesként. Azt is tudni kell a whippetekről, hogy egy ilyen nagyon aktív fél-egy órás séta, vagy játék után képes több órát egyetlen mozdulat nélkül, mélyen szuszogva aludni. Ez azt hiszem a fajta alapvető jellemzői közé tartozik, azaz a kötelező aktív rohangálással töltött időt háromszor-négyszer annyi pihenéssel töltött idő követi. Elgondolkodtató mondjuk emeleti, lakótelepi lakásokban való tartásra való alkalmassága, mert tényleg sokat alszik, de sose feledkezzünk el arról, hogy a whippet egy futásra, nyúlvadászatra kitenyésztett fajta, azaz kötelező minden nap egy kicsit futtatni!
Annyira gyorsan bír futni, hogy néha lefényképezni is csak szemből lehet...
Ugyanis ha oldalról szeretnénk lefotózni, akkor általában csak ennyi látszik belőle:
2011. február 8., kedd
14. Whippet vs. sárgarépa... azaz honnan támadnak a béta-karotinok
Üdv a tetthelyen kedv-S Olvasgatóm!
Mai örömködésem azzal kezdeném, hogy blogunk meghaladta az 500. oldal-megnyitását. Úgyhogy sorry, ha összeakadnak a billentyűk a mai írásomban, hiszen TD-vel virtuális kutya-pezsgőt bontottunk ennek örömére...
Köszönjük kitartó, és elég mazochista olvasóinknak, hogy nap mint nap olvasnak minket.
A mai bejegyzést a whippetek étkezési szokásainak feltárására szentelem. Na vegyük sorra a tényeket:
- A whippet egy kutyafajta, a kutya ragadozó, tehát normál esetben húst eszik, mint én! Ezért is volt annyira szimpatikus már az első pillanatban, jó tudom, hogy ez minden kutyára igaz...
- Aki szereti a húst, az rossz ember nem lehet... Én személy szerint biztos vagyok benne, hogy valami ehhez hasonló mondás szájról szájra száll évszázadok óta. Ám azt hiszem ezzel kicsit elkalandoztam a témától. Apropó hús, apropó elkalandozás, tegnap Tiszaparti Szélvész Katival cseteltem, és valahogy a Whippizee-re terelődött a szó, ő hirtelen beleolvasott, aztán jött Zsolt is a férje, majd a fia, a vége az lett, hogy Kati felolvasást tartott nekik, mert viccesnek találták TD kamaszodásának megörökített szösszeneteit. A hús viszont, ami ugye köztudottan a ragadozók táplálékának 99 %-át teszi ki, és amiről épp most készülök írni, na az viszont ott árválkodott a sütőben, és mivel az épp bizonyosan magas hőmérsékletre volt beüzemelve, a husinak kicsit melege lett. Mondhatnánk azt is, hogy az én hibámból le, vagy inkább elégett...
Idézném bocsánatkérő levelem tartalmának lényegre törő részeit:
"Szégyellem magam, és mindenesetre rettentően sajnálom a leégett husit, maximálisan együtt érzek vele, sőt a szívem szakad meg, hiszen mint azt az alkatomból is láthattátok nagy híve vagyok mindenféle húsnak. Valahogy úgy vagyok vele, mint Gombóc Artúr a csokoládéval. Szeretem a rántott husit, meg a sima husit, a kerek husit, a szögletes husit, a lapos husit, szeretem a lukacsos husit, a görbe husit, a bundás husit, a csupasz husit, a füstölt husit, vagyis mindenféle husit, ami 0,2 kilóméterperóránál lassabban közlekedik az asztalon...
Nem szeretnék felhagyni a blog-írással, és Te se hagyj fel a husisütéssel, legközelebb majd sikerülni fog. Ám ha legközelebb ilyesmire készülsz, értesíts, mert akkor aznap semmiképpen nem írok, sőt előtte is kihagyok pár napot a blog-írásból..." :-)
Visszarendeződés az 1 %-nyi sárgarépa, és 99%-nyi hús témaköréhez...
- A wipi egy vadászkutya, vagyis fut fut fut, cikkcakk, és flikkflakk, nyuszi hopp, nyuszi hopp, máris egyet megfogott, aztán meg is ette, vagyis ette volna, ha az éhes angliánus vadász koma el nem vette volna tőle. Tehát itt látható a vérszomjas vadász és áldozata a NYÚL...
Na jó, látom nem tudlak átverni, ez tényleg nem nyúl, ez egy HALACSKA, ráadásul plüss...
De a vérszomjas fenevad, az igazi!
Szóval mit adjunk whippet jellegű kutyusunknak, ha a nyulat már elvettük tőle?
És ne feledjük, a vadnyúl répát eszik, meg egyéb vitamindús jamijamikat. De mivel városi kutyáink ilyetén irányú érdeklődése kimerül a Hills, a Proplan, és a többi száraztáp zacsijának hátoldalán található táblázatok gramm adatainak elemzésében, ezért gondolnunk kell a kutyeszok ennél komolyabb vitaminellátására is. Ebből a megfontolásból adok én a TD-nak sárgarépát, és egyéb főleg húslevesben főtt zöldséget. Imádja!!! Bár az arányokra elég kényes, de azért mindig megpróbálok egy kicsit csalni a 99 % - 1 %-os arányból. Szóval összefoglalva, ha nem tudod kutyádat vitamindús vadnyúllal etetni, akkor valami más módon pótold ezt! Vagy marad a klasszikus módszer, ám ezt csak erős idegzetűeknek ajánlom:
Felhívjuk nézőink figyelmét, hogy a valósággal való bármely egyezés a véletlen műve, és filmünk forgatása alatt egy nyúl sem sérült meg igazán. A film címe Snoopy rosszul sikerült apportírozó és vadász-vizsgája...
És ezzel a lendülettel búcsúzom is Kedves Olvasóm. Csak egy jó tanács a legvégén:
Vigyázz a sütőben hagyott husira, mert ha leég ehetsz te is sárgarépát! Vagy...:
Mai örömködésem azzal kezdeném, hogy blogunk meghaladta az 500. oldal-megnyitását. Úgyhogy sorry, ha összeakadnak a billentyűk a mai írásomban, hiszen TD-vel virtuális kutya-pezsgőt bontottunk ennek örömére...
Köszönjük kitartó, és elég mazochista olvasóinknak, hogy nap mint nap olvasnak minket.
A mai bejegyzést a whippetek étkezési szokásainak feltárására szentelem. Na vegyük sorra a tényeket:
- A whippet egy kutyafajta, a kutya ragadozó, tehát normál esetben húst eszik, mint én! Ezért is volt annyira szimpatikus már az első pillanatban, jó tudom, hogy ez minden kutyára igaz...
- Aki szereti a húst, az rossz ember nem lehet... Én személy szerint biztos vagyok benne, hogy valami ehhez hasonló mondás szájról szájra száll évszázadok óta. Ám azt hiszem ezzel kicsit elkalandoztam a témától. Apropó hús, apropó elkalandozás, tegnap Tiszaparti Szélvész Katival cseteltem, és valahogy a Whippizee-re terelődött a szó, ő hirtelen beleolvasott, aztán jött Zsolt is a férje, majd a fia, a vége az lett, hogy Kati felolvasást tartott nekik, mert viccesnek találták TD kamaszodásának megörökített szösszeneteit. A hús viszont, ami ugye köztudottan a ragadozók táplálékának 99 %-át teszi ki, és amiről épp most készülök írni, na az viszont ott árválkodott a sütőben, és mivel az épp bizonyosan magas hőmérsékletre volt beüzemelve, a husinak kicsit melege lett. Mondhatnánk azt is, hogy az én hibámból le, vagy inkább elégett...
Idézném bocsánatkérő levelem tartalmának lényegre törő részeit:
"Szégyellem magam, és mindenesetre rettentően sajnálom a leégett husit, maximálisan együtt érzek vele, sőt a szívem szakad meg, hiszen mint azt az alkatomból is láthattátok nagy híve vagyok mindenféle húsnak. Valahogy úgy vagyok vele, mint Gombóc Artúr a csokoládéval. Szeretem a rántott husit, meg a sima husit, a kerek husit, a szögletes husit, a lapos husit, szeretem a lukacsos husit, a görbe husit, a bundás husit, a csupasz husit, a füstölt husit, vagyis mindenféle husit, ami 0,2 kilóméterperóránál lassabban közlekedik az asztalon...
Nem szeretnék felhagyni a blog-írással, és Te se hagyj fel a husisütéssel, legközelebb majd sikerülni fog. Ám ha legközelebb ilyesmire készülsz, értesíts, mert akkor aznap semmiképpen nem írok, sőt előtte is kihagyok pár napot a blog-írásból..." :-)
Visszarendeződés az 1 %-nyi sárgarépa, és 99%-nyi hús témaköréhez...
- A wipi egy vadászkutya, vagyis fut fut fut, cikkcakk, és flikkflakk, nyuszi hopp, nyuszi hopp, máris egyet megfogott, aztán meg is ette, vagyis ette volna, ha az éhes angliánus vadász koma el nem vette volna tőle. Tehát itt látható a vérszomjas vadász és áldozata a NYÚL...
De a vérszomjas fenevad, az igazi!
Szóval mit adjunk whippet jellegű kutyusunknak, ha a nyulat már elvettük tőle?
És ne feledjük, a vadnyúl répát eszik, meg egyéb vitamindús jamijamikat. De mivel városi kutyáink ilyetén irányú érdeklődése kimerül a Hills, a Proplan, és a többi száraztáp zacsijának hátoldalán található táblázatok gramm adatainak elemzésében, ezért gondolnunk kell a kutyeszok ennél komolyabb vitaminellátására is. Ebből a megfontolásból adok én a TD-nak sárgarépát, és egyéb főleg húslevesben főtt zöldséget. Imádja!!! Bár az arányokra elég kényes, de azért mindig megpróbálok egy kicsit csalni a 99 % - 1 %-os arányból. Szóval összefoglalva, ha nem tudod kutyádat vitamindús vadnyúllal etetni, akkor valami más módon pótold ezt! Vagy marad a klasszikus módszer, ám ezt csak erős idegzetűeknek ajánlom:
És ezzel a lendülettel búcsúzom is Kedves Olvasóm. Csak egy jó tanács a legvégén:
Vigyázz a sütőben hagyott husira, mert ha leég ehetsz te is sárgarépát! Vagy...:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)