PitaPata Dog tickers

PitaPata - Personal picturePitaPata Dog tickers

2011. január 31., hétfő

12. bejegyzés, azaz a whippetke kis kabátkája, tudod, mint a kisvakond nadrágja...

Üdv újra itt az éterben Kedves Olvasó!
Ma egy igencsak kényes kérdést szeretnék feszegetni, ami sokszor felborzolja a kedélyeket, legtöbb esetben megbotránkoztatja az átlagpolgárokat, de legalábbis kínos megjegyzéseket szül, ha meglátják a nyílt utcán. És ez a valami nem más, mint a whippet kabátkája! Láttál már kabátos kutyát az utcán sétálni? És mit gondoltál, ha a póráz egyik végén nem egy televízióból ismert celebet láttál, a másik végén meg nem egy nullaegészkettő kilós ölebet? Nem akarok semmilyen szófordulatot a szádba adni, kedves olvasóm, de valószínű hogy összemosolyogtál a melletted sétálóval, esetleg megjegyzést is tettél. Ezért nagy dilemma a whippet tulajdonosoknak, hogy adjanak-e kabátot a kutyeszukra. Ha adnak, megmosolyogják őket, ha nem, összefagyhat imádott kis kedvencük. A tenyésztőnkkel beszélgettem erről a kényes témáról, és ők sokat járnak versenyezni a kutyafalkájukkal, és ebből elég sokszor külföldön. Az igazi Európában megszólják azokat, akik kabát nélkül viszik ki kutyáikat a hidegebb téli napokon. Itthon sokan nem adnak a kutyákra kabátot, sokan viszont nyáron is öltöztetik a kis kedvencüket. na akkor hol is az a bizonyos igazság? Azt hiszem Mátyás királlyal együtt alászállt... Mindenesetre a kérdés megmaradt, és egyre többen teszik fel, ennek talán az is az oka, hogy egyre többen tartanak rövid vagy alig-szőrű kutyát lakásban. Az egész nap a lakásban élő kutyusoknak ugyanis nem képződik téli bundája, azaz a bunda alsó, bőrközeli rétegének nagyon finom szálakból kialakuló, szinte vízhatlan, tömör szőrrétege, mely a tél hidege ellen védi a kutya szervezetét. Nos TD bőrét megcsippentve, mintha egy A4-es rajzlapot fognánk, azaz ennek a hírös bunda alátétnek még a legkisebb nyoma sincs... Tehát őkegyelme nem fázik, hanem 200 Herz-en vibrálva remeg a hidegben. Annyira tud dideregni, hogy a gyors vibrációtól szinte nagyobbnak látszik egy-két centivel. Egyszóval én úgy döntöttem, hogy lesz kabátka. Mikor a kis herceget elvittük először az egyik nagymamiékhoz magunkkal, már felmerült a kérdés, nem fog ez a kutya fázni? Mondtam, nem fog, már fázik. És ugyebár ahogy ez egy nagymamához illik, rögtön felajánlotta, hogy majd ő köt egy kis kabátkát. Levettük a méreteket, és már csak azt kellett eldönteni, milyen színű legyen. És mivel Tádé koma olyan metál-szürke féle forma, kicsi kék gombszemekkel, ezért a rendelkezésre álló fonalak közül egy királykék szín lett kiválasztva. Tökéletes lesz, gondoltuk. Ám akkor még nem számoltunk a kutya-kabát-ellenistákkal! Mindenesetre a kis pullover tökéletesen sikeredett. Mindenkinek csak ajánlani tudom whippetek esetében a kötött cuccot, mivel elég érdekes testarányaik vannak. A vékonyka kis "zsiráfnyak", mélyen a könyékig érő erős mellkas, és onnan felfelé ívelő "behorpadt" hasvonal, amit nevezhetünk akár "darázsderéknak" is, egyszóval az üzletekben kapható egyenkabátkák nem, vagy nem tökéletesen illeszkednek egy wipire, így nem igazán védik a testüket. Ezért ajánlom minden whippetesnek a kötött kabátot, mert nyúlik, és a megfelelő helyen és a megfelelő formában védi a hidegtől a kis didergőket.Fontos szempont az is, hogy a wipi egy ide-oda futógép, azaz ebben a kötött cuccban viszonylag szabadon tud nyargalászni.

Szóval mikor elkészült, első dolgunk volt, hogy elmenjünk benne sétálni. Na ott aztán villogtak a vakuk, igaz csak átvitt értelemben, minden szembejövő, kivétel nélkül megbámulta TDi csodakabátját. Amúgy is szép a kis dög, ha kisüt a nap, csak úgy csillog az a kékes metál-szürke szőre, és nagymaminak igaza volt a színválasztásnál, mert a kék tök jól megy a színéhez.


Na ezt a kabátkát sikerült kinőni, úgyhogy maradva a kötött pulcsinál, most rendelünk egy nagyobbat.

Összefoglalva, ha megszólnak, ha nem, a Te döntésed, hogy adsz-e kabátot a kutyádra, de ha lakásban tartott ebről beszélünk, szerintem mindenképp adj rá valami melegítő ruhát, szeretni fog érte...
Búcsúzom mára, üdv a kabátos kutyáknak, és Neked is Kedves Olvasóm, aki most formálsz épp véleményt a kutyakabátról!

2011. január 28., péntek

11. TD a whippet nagykorú lett, tehát kinőtte a gyerekkori nyakörvét

Üdv Kedves és Kedvtelen Olvasóm!

TD koma mukimanó kinőtte a gyermekkori nyakörvét, amit még a kedves Kati és Zsolt adott neki, akiknél született. Nagykorúságát még egy orvos is igazolta, vagyis ma kapta meg az utolsó gyerekkori injekciót, vagyis mától teljes jogú tagja a nagykutyák társaságának...
Ennek örömére majdnem berókázott a kocsiba, de rendes volt, és megvárta míg odaérünk a dokihoz, azaz az állatkórházhoz, és csak annak parkolójában rakta ki. Tanulság: ha a kutyádat csak és kizárólag a dokihoz viszed kocsival, akkor ne csodálkozz, ha stresszelni fog, és összerondítja a hátsó ülést. Ezért úgy döntöttem, ezentúl többször fogunk csak úgy furikázni, hogy hozzászokhasson a kocsi mozgásához. Eddig háromszor utazott, egyszer haza Budapestről, kb három órán át, és az utolsó 5 kilométeren a 230-ból nyüszögött a kicsike, ekkor adtunk neki egy csipetnyi parizert az egyik szendvicsből. A házunktól 200 méterre dobta ki a taccsot... A második alkalom, mikor bemutattuk anyáméknak, aki rögtön kötött neki egy kiskabátot (na erről is beszélnünk kell még) Ez az út csak 3 kilométer, úgyhogy ott semmi gond nem volt. A harmadik alkalom az orvoshoz vezetett, oltásért mentünk akkor is, és ma újra autókáztunk egy kicsit. Kisluli érkezett haza Ausztriából, a suliból, elé mentünk a buszhoz, TD volt a meglepetés. Még soha nem jött ki elé TD, nagyon örültek egymásnak! Elvittük Kislulit a némettanárjához, aki a város túloldalán lakik, és kettő kutyája is van, és feltétlen meg kellett már mutatni neki TD-t, szóval jó néhány kilométert autóztunk. Majd haza, mert otthon felejtettem az oltási könyvét. Ezután jött az állatkórház, és szegény kis kutyám, mikor kiszállt a rendelő parkolójában felkavarodott gyomorral és megérezte a többiek félelmének szagát tipikus vészhelyzeti forgatókönyv szerint járt el. Ugyanis ha egy vadállat szorult vagy stresszes helyzetbe kerül, egyszerűen kidobja a taccsot, valamint székletet is ürít, ezzel testsúlya lényegesen kevesebb lesz, ami a menekülés sebességét fokozza, valamint a gyomortartalom emésztésére használt vér is fontosabb szerephez juthat. A meneküléshez ugyanis sokkal jobb vérellátás szükségeltetik az izmokban... Ja, egy jó tanács, ha a kutyád sokszor nyalogatja a szája szélét, akkor az a rosszullét jele, állj meg a kocsival, ha tudsz, és sétáltasd egy kicsit, míg megnyugszik!
Szóval TádikaHiperaktívMukiManóKutya végül is megnyugodott, és minden pánik nélkül megkapta a veszettség elleni utolsó oltását, így már akár meg is haraphat valakit, mondta a dokibácsi mosolyogva...
És ennek örömére elmentünk négy kutyás üzletbe, és végül a Thököly utcában sikerült S-es méretű whippet-nyakörvet vennem. A többi helyen furán néztek rám, mint egy UFO-ra, mikor gyerek whippetre kértem nyakörvet.

Gyönyörű szép bőr nyakörvet kapott nagykorú KenguruPatkányMukiManóCeruzaMajom, amiben most is itt feszít mellettem, mint egy nagy fiú, és az NCIS-t nézi flegma arccal, és néha lecsukódó szemekkel.
+ 1 Kép:
TD az öreg halász, és a tenger... ja nem is tenger, hanem a HALACSKA! AZ a HALACSKA!
Ezzel búcsúzom mára Kedves Olvasgató, nemsokára jelentkezem újra, és fárasztalak tovább titeket.

10. jubileumi kiadás, azaz mi a különbség egy sportkocsi és egy whippet között?

Üdv sokat megélt kedves Olvasóm, aki végig követted Tiszaparti Szélvész Szathmáry Komolytalan Bohóc Tádé kutya kiskamasszá válását, és kiképzését megörökítő blogsorozat születését.
Kitartásodért ezennel ünnepélyesen és virtuálisan átnyújtom a TádéMukiKomaCeruzamajomKengurupatkány betanítása során átélt legújabb kalandjaimat és tapasztalatgyűjteményemet...
Kiképzésének elején nem gondoltuk volna, hogy egy kölyökkutya az ÜL, FEKSZIK, PACSI parancsokon kívül könnyedén megtanítható bármi másra, de tévedtünk. Tádé kutya-koma a folyamatos gyakorlás, és a megfelelő motivációs falatkák hatására szépen vette az akadályokat. Mostanra már Szathmáry Kitartóan Oktató Kisgazdi Juli, azaz Kisluli is szinte 100%-os hatékonysággal tudja végrehajtatni vele a szigorú parancsszavakat. És SzigorúanNézőÉsEleinteKutyaEllenesDeMáraKutyaoktatóAnya is idomít, és meglepő módon egyre többet, és egyre nagyobb szeretettel foglalkozik TD-vel. A legfontosabb parancsszó egy wipi idomításánál a behívás során alkalmazott IDE HOZZÁM. A whippetek nagyon intelligens, ám ennek ellensúlyozására rendkívül önálló gondolkodású és cselekedetű kutyák, azaz ha valamit a fejükben vettek, akkor azt tűzön vízen keresztül megvalósítják, így akkor is figyelmet kell rájuk fordítani, mikor ők azt hiszik nem láthatjuk őket. Mivel egy alapvetően üldöző vadászatra kitenyésztett fajtáról beszélünk, melynek angol agárból és terrierekből történt kitenyésztését a 20. század elejére teszik, ezért viszonylag frissek az egyedek géninformációi arra, hogy minden, hangsúlyozom minden viszonylag kisebb méretű mozgó tárgynak utánavessék magukat. Ez a mozgó tárgy optimális alapesetben lehet egy nyúl, ez volt ugyebár a tenyésztési folyamat eredeti célja, és mivel az agarak leginkább a szemüket használják vadászatok alkalmával, a többi felhajtó és apportírozó vadászkutyával ellentétben, akik alapvetően szagok alapján vadásznak, minden kisebb méretű mozgó állat érdeklődésre tarthat számot egy whippet részéről. Ez az a genetikai kód, melyet könnyedén bekapcsolhat egy szél által elfújt, és az utcán gurgatott nejlonzacsi, cica, szomszéd néni kedvenc plüssjáték méretű ölebe, vagy bármi más embernél kisebb méretű mozgó izé. Érdekes módon Tédé figyelmét már messziről felkeltik a szüleikkel a tóparton sétáló kisgyermekek is, de csak a totyogó méretűek, azaz nála csak a 6-8 éves gyerekek kerültek át az "ember" kategóriába. Nem bántja őket, csak még nem emberként értékeli a közeledésüket. Szóval a behívásra visszatérve, egy whippet fejében ez a kód képes minden előző tanult folyamatnak egy bazi nagy DELETE-t nyomni, azaz ha nem tökéletes a behívási tudás, soha ne engedd el póráz nélkül a whipidet. Mi ezt a folyamatot addig tudtuk elvinni, hogy TD simán behívható, ha ilyen zavaró tényező nincs a képben. Ám mihelyst megjelenik valami ami ezt a vadász-préda ösztönt bekapcsolja, TD bizonytalanná válik, és ha nem tudom elég erőteljesen a falkavezér energiákat felé közvetíteni, akkor elveszíthetem az irányítást felette, és eluralkodik rajta a vadász... Ha egy whippet egyszer megindult, és ez gyakorlatilag a pillanat töredéke alatt megtörténhet, akkor már szinte megállíthatatlan, és amíg a prédát el nem kapta, nem is áll le. Behívása csak ezután lehetséges. A whippet hozzávetőlegesen 60 km/órás sebességgel tud futni, mit futni, szinte úszik a levegőben, minden porcikájával a préda irány és sebességváltásaira koncentrálva, és ezt a csúcssebességet néhány méteren belül képes elérni. Ha valaki látott már ilyen kisméretű agarakat futni, csak az tudja, milyen tökéletes munkát végzett a természet, és az a néhány tenyésztő, akik ezt a gyönyörű "futógépet" kitenyésztették. Minden alkatrésze a sebesség jegyében született, tényleg olyan mint egy szuper sportkocsi. Na akkor nézzük meg először a futóművet, ami ezt a sebességet eredményezi. Izmos, testméretéhez képest hosszú vékony lábak, melyek rendkívül jó tapadást eredményeznek még a legélesebb kanyarban is, és a fékhatás is elérheti a 4-5 G-t. A karosszéria légellenállása minimális, hiszen szemből nézve futás közben szinte fel sem mérhető a kutya valós mérete, hegyes orr, hosszúkás vékony pofi, tarkóra hátracsapott fülek, vékony nyak, keskeny, de nagyon mély mellkas, mely a pici versenygép motorját rejti. Mindez könnyített versenykarosszériában, hiszen egy whippi testsúlya 10-13 kilogramm felnőtt korában. Egy 50-52 centiméter marmagasságú kutya átlagosan 20-30 kiló, tehát a versenyre kikönnyített, erősített karosszériát bőven kipipálhatjuk. Szőrzete, azaz a fényezés nagyon vékony, ami a minimális légellenállás mellett viszonylag könnyű sérülékenységet is eredményez, de cserébe nagyon gyorsan begyógyulnak a karcolások. Pákó cica tanító jellegű pofonjainak nyoma, melyekkel TD-nek elmagyarázta, mi a különbség a Préda és a Pákó szó között, néhány nap alatt begyógyult... Ezenkívül a versenykocsi kabrióvá is átalakítható, vagy legalábbis pont annyira fogják az emberek séta közben megnézni, mint egy nyitott kétüléses sportkocsit...
Nos hát csak ez a különbség egy wipi és egy sportkocsi között... azaz szinte semmi, talán csak annyi, hogy egyáltalán nincs benzinszaga. Mondjuk a TD név kötelez...
A sebességet meg egyelőre képzeld hozzá...

2011. január 26., szerda

9. Segítség, kamaszodik a kutyám! Kamasz kutya kontra kamasz leánygyermek...

Üdvözülj meg Kedves Olvasgató, de majd csak kétszer annyi év múlva, mint gondolod.
Mindenesetre ma ismét megosztok Veled, és hidd el csak Veled egy nagyon tanulságos történetet egy komisz kamasz kutyáról, és még komiszabb kamaszka kisgazdájáról. A történet elején megemlíteném a könyörgésnek azt a fokát, melyet épp kis kamaszkává váló gyermekünk a kutya megvásárlása előtt produkált. Aki ezen már túlesett, az tökéletesen tisztában vele, hogy mi mindent képes egy kiskutyus után vágyakozó gyermek megígérni. Gyakorlatilag leígéri a csillagokat az égről, vagy mondhatnánk azt is, hogy inkább egy komplett csillagrendszert is képes leígérni onnan, csak hogy a vágyott kisállatot végre magához ölelhesse. "Apa, hidd el, minden nap megetetem, és sétálni is elviszem majd, csak vegyünk egy kiskutyát." Hányan és hányszor hallották már ezt a mondatot? És vajon hányféle formában? Hát ebbe a zsákutcába azt hiszen jó néhányan belesétáltunk, hiszen a picinyke (nem tudom mivel, de ügyesen kifacsart) könnyektől csillogó, könyörgő gyermeki pillantásnak hány keményszívű apa tudott eddig ellenállni? Talán volt a történelem során pár igazán kitartó, sziklaszilárd és könyörtelen szülő, de ez a szám gyakorlatilag elhanyagolható, azaz konvergál a nullához. Ám ami a kis állati jövevény érkezése után megmarad a csillagködnyi ígéretből, az általában pont ez a semmi, zéró, nulla, azaz épp hogy csak valami. Vagyis a minden nap én fogom etetniből csak a ni marad meg, a mindig elviszem sétálniból pedig szintén csak a ni, mint a Gyaloggaloppban a Lovagok akik azt mondják: NI!
Ám az ember szívesen megeteti és elviszi sétálni a közös kis kedvencet, és egy kis idő után a gyermek is be fog kapcsolódni ezekbe a programokba, pláne ha sikerül neki ezeket a tevékenységeket elmarketingelni, mint Tom Sawyernek a kerítésfestést, mely ugyebár köztudottan vacak meló, ám lelkesedésével nemcsak a kerítést festette le a sorban álló barátaival, hanem még ők "fizettek" érte.
12 üveggolyó, 1 döglött patkány madzagra kötve, 1 fél szájharmonika, valamint más hasonló kincsek, és még a kerítést is lefestette más, na ezt hívják marketingnek...
Egy kutya sétáltatására és étkeztetésére kiírt marketing pályázat már semmmiség egy 30 méteres kerítés lefestéséhez képest.
"Ekkor megjelent a színen Tom. Vödör meszet és hosszú nyelű meszelőt cipelt magával. Végignézett a kerítésen, és mélységes bánat szállta meg lelkét. A természet ragyogó vidámsága egyszerre elröppent. A kerítés vagy harminc méter hosszú és majdnem három méter magas volt.
Tom úgy érezte, hogy az élet reménytelen, súlyos teher. Sóhajtva mártotta meszelőjét a vödörbe, végighúzta a kerítés tetején, néhányszor megismételte ezt a műveletet, majd összehasonlította ezt a jelentéktelen fehér felületet a végtelen, messze nyúló kerítéssel, és elerőtlenedve leült egy fatörzsre. Ebben a pillanatban gondtalanul énekelve lépett ki a kapun Jim...
- Te, Jim! Nem akarsz egy kicsit meszelni? Hozok helyetted vizet.
Jim a fejét rázta...
- Kitoltak veled, mi?
Semmi válasz. Tom műértő szemmel vizsgálta az utolsó ecsetvonásokat, gyöngéd kézzel még egyszer végigsuhant rajta a meszelővel, és az eredményt ugyanolyan szakértelemmel vizsgálta. Ben melléje szegődött. Tomnak folyt a nyála az alma láttára, de hősiesen kitartott munkája mellett.
- Kaptál jó munkát. Hogy ízlik, mi? - szólt újra Ben.
- Te vagy, Ben? Észre sem vettelek.
- Megyek fürdeni, nem jössz? Persze, majd elfelejtettem, te inkább dolgozol! Ugye?
Tom egy darabig szótlanul nézte.
- Mondd: mit értesz tulajdonképpen munka alatt? - kérdezte végre.
- Ezt a meszelést például.
Tom bemártotta a meszelőt, és közömbösen felelte:
- Lehet, de az is lehet, hogy a meszelés nem munka. Egy biztos, nekem tetszik.
- A végén még bebeszélnéd nekem, hogy szívesen dolgozol.
Tom csak meszelt szakadatlanul.
- Mi az, hogy szívesen! Csak azt mondd meg, miért ne csinálnám szívesen? Azt hiszed, mindennap meszelhetek kerítést?
Ez persze mindjárt más színben tüntette fel a dolgot...
Tom keserű pofával adta át a meszelőt, de szíve vidám volt. És mialatt a kiérdemesült Big Missouri gőzös a forró napon arca verítékével dolgozott, a volt meszelőművész a közeli árnyékban egy hordón pihent, lábát a levegőbe lógatta, almáját rágta, és azon tűnődött, hogy keríthetné hálójába a többi ártatlant. Mert áldozatokban nem volt hiány. Egész sereg gyerek jött, hogy Tom munkáján mulasson, és ott maradt... meszelni.
Mikorára Ben megunta volna a munkát, Tom már "elcserélte" a következő részletmeszelést egy tűrhető állapotban levő papírsárkányért Billy Fisherrel, utána Johnny Miller következett, aki a ráeső részt egy döglött patkányért vette meg, amely egy hosszú madzagra volt kötve, hogy körbe lehessen forgatni.
Így ment ez órákon át, és mire a délután vége felé járt, Tom, aki még reggel földhözragadt szegény fiú volt, valósággal dúskált a "kincsekben".
Az említett földi javakon kívül a következőket gyűjtötte össze: tizenkét golyót, egy fél szájharmonikát, egy darab kék üveget, amelyen gyönyörűen át lehetett nézni, egy cérnaorsót, lakatkulcsot lakat nélkül, egy pár ebihalat, tűzköveket, egy félszemű macskakölyköt, egy rézkilincset, egy nyakörvet kutya nélkül, egy bicskanyelet, négy darab narancshéjat és egy öreg ablakráma darabjait. Azonfelül állandó társaságban, kellemes semmittevésben telt el ideje, a kerítést pedig "csak" háromszor sikerült végigmeszeltetnie. És ha nem fogy el a mész, Tom a falu összes gyermekeit teljes anyagi romlásba döntötte volna." Mark Twain...
Na ő tudta hogyan vegyen rá kamasz gyerekeket, hogy lefessék helyette a kerítést. Ezt a képességet kell tökélyre fejlesztenünk, ha nem akarunk minden egyes alkalommal könyörögni gyermekünknek.
Azaz tedd "szinte" elérhetetlenné a whippet-kutya etetését, és a sétát, és gyermeked mindent meg fog tenni, hogy mégis "elérje" azt!



Séta után, kaja előtt, mosolyogva...
És ezzel búcsúzom is drága Olvasóm, jó "kerítésfestést". Ám ha ezt a technikát elsajátítod, képes leszel embereket pozitívan irányítani. Ezt az én szakmámban zárástechnikának hívják...
A kamasz kutyákról majd később...

2011. január 24., hétfő

8. bluggy amúgy Fülig Jimmy módra...

Megjött az első like a facebookon, azaz meggjötte a zelsö lályk a fészbúkkon. Üdvözüllek kedvezs halogatóm! Ezt a bejedjzéset amúgy "rejtősre" vettemm.  Van edj régi jó czimborám, akivel szinte nég semikor se váltotunk úgy leveleket, hoggy az ne ijjen Füllig Jymmys legyen, bármere jár a világbam, mindég küdd 1 lapott mint esemeset,vadgy minth íméilt. Ez a stílusa naggyon nehézkes. És aki így tudd írni, akor őfeleségének is irha akár levelekket akivel hejet cserélt.
 Hát én aztánigazzán sziwessen csereberéznék pölö: a TDi kuttyával. Tögéletessen megidomintott kutya lévén van szó, ezért a reggelies mozzgás naggyon fontos neki. Kin fut, mint 1 db bolond, benne viszont mindha az elemeket veték volna kibelőle. Na szóbal ijen a wipphet! mind ety ellemeskuta. Udvarron pörög mind a búgócsigavér. de ben az ágyben,  mint a kómában levőők. Néha az miatt mer türelmedten és nyűszitt, hoty menjenek valakik játcani őveléje.  Vagy mer pissilnia kell, vgy ,mer éhes, más lehetősége ma nincsem 1 előre. De ellégé nehézkes eztet kitalálniuk. Igyhát csak sikeres indiái gondolata olvasó tanfojam elvégzések utánna lehet kitalálkozni, mit is akar őkegyelmetlensége legföképpen. Ezér nem únnya meg sose kinek vipettye van...
ma má máma vammá? vagy tsakk én fáraddok el gyorssan. megyek is aludni, mer Tádé korán kel, még korában mint kisluli, akinek a mai busz lekésve érte el a ziskoláját.
tiszteletel: pizkozs Fréd a kapitánj

Utóirás: még jön 1 kép is

2011. január 23., vasárnap

7. blögg, aműgy fransziássan...

Üdv a whippet-űrlény-kengurupatkány és ceruzamajom blogban, kedves Olvasóm!
Elég fura csak úgy beleírni az internet végtelenjébe, hiszen az embernek gőze nincs, hogy egyáltalán olvassa-e valaki, és vajon érdekel-e ez a téma másokat, és ebbe csak ma délután gondoltam bele igazán. Ilyen és ehhez hasonló kétségek merültek fel bennem ma délután kutyasétáltatás közben. Aztán rájöttem, hogy ezt a blogot úgyis csak saját magamnak kezdtem el írni, úgyhogy folytatom, hátha néha idetéved valaki, és elolvasás után véleményt formál a whippetekről, vagy akár kommentet is ír.
Szóval felvettem a blog-író pózt, amely úgy néz ki, hogy laptop ölbe, lábak a dohányzóasztalon, kutya a hónom alá fúrt orral... Apropó kutya, Tádé komabéka ma elérte a 7,3 kilogrammot, ami azzal párosul, hogy mindent felfal, és ezt értse mindenki szó szerint... Ez a közel hét és fél kilogramm igaz nem egy kerek szám, de rendesen elgondolkodtatott. A whippet standard szerinti súlya kanok esetében 11-12 kilogramm, amit közel 1 éves korában kéne elérni. A versenykutyák súlya komoly futóedzések, és megerőltető versenyek során elérheti a 13-14 kilót. Na a matek tök egyszerű, mert TD még nincs 5 hónapos, ráadásul nagyon kicsinyke fiú volt születésekor, még két leánytestvére is sokkal fejlettebb volt, most mégis elérte a felnőtt súlyának 70 százalékát. Bár Kati és Zsolt, a tenyésztők azt mondták, mindkét szülője nagy futóbajnok. Mindenesetre kövér whippetet még nem láttam, úgyhogy nem félek az ő elhízásától. ...és már az enyémtől sem, és nem csak azért, mert már eleve 110 kiló vagyok, hanem a mindennapos séták egyre hosszabb időtartama miatt. Ma például egészen egy másik bolygóig gyalogoltunk el a szokásos csapattal. Ott volt a múltkoron lebolonyézézett Panka, aki tulajdonképpen bichone frise, és aki leánykutya, de felemelt lábbal roppant határozottan jelöl meg minden bokrot, ott volt Honey, a golden retriver, aki hormonjainak hatását Kirával, a labradorral próbálta kiélni, ez azért is fura, mivel mindketten lányok. Kibeszéltük a gazdikkal a kutyákat, és azt a messzemenő következtetést vontuk le, hogy mindenki kutyájának van valami hibája, csak a TD a kivétel, és nem csak azért, mert ő egyedül fiú. Sértődött kérdések röpködtek a levegőben: Mitől kivétel a ti kutyátok, a Tádé? Válaszom roppant egyszerű volt, és villámgyors: Azért ő a kivétel, mert ő nem kutya, hanem űrlény! És ez szigorú tény, aki élt már együtt whippettel, az tudja miért mondtam ezt. Egy whipi viselkedése, észjárása sokkal közelebb áll egy UFO gondolkodásához, bár gőzöm nincs, hogy gondolkodik egy ilyen marslakó, de biztosak csak akkor lehetünk ebben a különbségben, ha már láttuk az E.T-t.
E.T. haza akart telefonálni, TD még soha nem járt eddig egy másik idegen bolygón, de ha ott lenne, valószínűleg mindent megtenne azért, hogy hazacsöröghessen telefonon...
Na térjünk csak vissza kicsit ehhez a súlykérdéshez. A mai sétánk három és fél órán keresztül tartott, óránként sétával leadható kalóriák száma néhány száz csak, mindenesetre három és fél óra az elég komoly kalóriamennyiség. Ennek TD szempontjából az volt az eredménye, hogy kétszer vacsizott, és most már 7,5 kiló. Én viszont nagy valószínűség szerint fogytam 27 dekagrammot. TD étrendjébe egy csomó vitaminforrást illesztettem, azaz egy csomó zöldséget is kap a ProPlan Puppy lazacos és csirkés száraztáp keveréke mellé, és imádja, talán azért mert általában a húslevesben főtt zöldségekről van szó. Csontot még nem kaphat, talán majd egy kicsit később. De abban biztos vagyok, hogy azt is felfalná. A tenyésztő mesélte, hogy a whipiknél előfordulhat, hogy rossz evők, és szinte könyörögni kell nekik, mint egy rossz kisgyereknek. Na TDi nem ebből a fajtából származik, mert ő gyakorlatilag belélegzi a kajáját, akármennyit, és akárhányszor. Szerintem annyit eszik, mint egy 5-ször ekkora kutyakölyök. Az agaraknak gyors az anyagcseréje, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. Azt is mondták, hogy a kiswhipik 7-8 hónapos korukban kezdenek el hirtelen megnőni, na TD ezt a növés dolgot már 4 hónapos korában elég rohamosan elkezdte.
Ezen felbuzdulva megyek a konyhába, és körülnézek, mivel pótolhatnám az én -szinte végzetes- kalóriaveszteségemet...
És az elmaradhatatlan kép:
Báj-báj kedves olvasóm, ahogy a német mondja olaszul! Örülök, hogy megint erre jártál, gyere máskor is, mert talán mégse csak magamnak írok.
Csoki, azaz csókolom:
búcsúzik zee és TDi, aki ma elmúlt 7,5 kiló...

2011. január 19., szerda

6. TD a kis whippet a fizikaórán, azaz minden test energiája egyenlő a tömege szorozva a sebessége négyzetével

Üdv a whippet fizikaórán Kedves Olvasgatóm!
TD-vel kirándultunk a hétvégén a csodálatos januári tavaszban. Kutyás csapattal mentünk ki Szombathely északi külterületére. Kisluli régi osztálytársai, és szüleik, akik a pozitív kutyatartói családmodellt már néhány éve bevezették, elhívtak minket egy igazi kutyás délutánra. Ilyen kutyás délutánok tavaly többször megrendezésre kerültek már, csakhogy eddig mi ezeken egyáltalán nem, vagy csak kutyátlan pártoló tagként tudtunk részt venni. Ám mióta megkutyásodtunk, és Tádilinkó megkapta a kötelező védőoltásait, azóta rendszeresen meghívást kapunk, olyan igazi kutyás meghívást. TD is növöget lassan, mert eddig csak az édes  kis plüsskutya szerű bolognese (ők most nem jöttek) volt az ő mérete a csapatból, Kira a labrador, és Honey a golden retriver kicsit túlméretesek voltak számára. Kira 9 hónapos, Honey másfél éves, és mindketten elég jól tápláltak. Ez a témakör gerjesztett is bőven táp-gramm-számolgatásba fulladó vitákat a gazdik között. Mindkettőjük tulajdonosa jelen volt most hétvégén is, nagyon jól el szoktunk beszélgetni, még a szilvesztert is együtt töltötte ez az összeszokott kis csapat. A kutyák is lezongorázták már kinek van nagyobb... Bár ez érdekes, ugyanis mindkét nagykutya, és a kicsi plüsskutyus is leányzó (bár Honey néha kissé férfiasan viselkedik...) Mindenesetre  a nagyok bőven 35 kiló felett vannak, de inkább közelebb a 40-hez. Na már most a fizika feladathoz szükség van még néhány adatra. Tehát adott két db 40 kilogramm tömegű leánykutya, és egy db Tiszaparti Szélvész Szathmáry Tády Kengurupatkány, aki mindösszesen 6,4 kilogrammot nyom. Engedjük össze a három kutyát, és vizsgáljuk meg az energia, azaz a CSÍÍÍ áramlását. Amíg a kutyák egy irányba szaladnak, addig nincs is semmi gond, hiszen attól hogy TD csak 6 kiló, attól még kb ugyanolyan gyorsan tud futni, mint a nálánál 6-7-szer nagyobb haverok, (vagy kicsit gyorsabban), ám amennyiben a mozgási vektorok szöget zárnak be, akkor érdekes jelenséget észlelhetünk.
Történt ugyanis, hogy kicsi Tádé levágott egy kanyart, és oldalról próbált átvágni a túlsó kutya oldalára, hogy végre megszerezhesse a szájából kilógó fadarabot. Apropó fadarab, a gazdik híresek arról, hogy súlyos ezreket költenek kutyajátékokra (mondjuk én is összevettem egy csomó hülyeséget), ám a kutyáik érdekes módon a lehető legegyszerűbb játékot élvezik, lásd 33,6 cm-es fadarab, másfél literes ásványvizes palack, stb... Na szóval visszatérve a hétvégi fizikaóránkra, TD levágta a szöget, és a következő másodpercben körülbelül 90 fokos szögben becsapódott valamelyik retriver oldalába. Talán még emlékszel kedves olvasgatóm, milyen fantasztikus élménnyel gazdagodtunk kb. 6. általános iskolai osztályban, fizika órán, mikor a tanárnéni összekoccintott egy nagy, és egy kicsi golyót. Persze hogy a pici pattant le szinte viccesen a nagyról, kivéve ha a kicsinek sokkal nagyobb volt a sebessége. Na ez a mi esetünkben a kutyáink korkülönbsége miatt 1:0 lett, és nem TD javára. Rettenetesen nagyot zakózott a kicsi. De nézzük meg 6-8 hónap múlva...
Whippet 14 kg, sebessége 60 km/h, retriver 40 kg, sebessége 35 km/h, azaz ha azt akarjuk hogy TD ne pattanjon le a nagydarab labradorokról, ahhoz a következő képletnek kell stimmelnie: Sebesség a négyzeten szorozva az adott kutya tömegével, jelen esetben: 60x60x14=50.400 , mint a mozgásba vitt energia mennyisége. A labradoré pedig 35x35x40=49.000  Vagyis kicsi Tádé ceruzamajom kontra bazinagyéserőslabrador 1:0 !!! Hurrá, akkor nekiállunk edzeni, mert szeretném látni, hogy pattan le egy 40 kilós retriver egy kis kengurupatkányról...
Ez nem TDi, mert róla még nem készültek kinti futós képek. De remélem lassan tényleg megérkezik a tavasz, és mehetünk rendszeresen futni, mert egy wipi azt szereti csak igazán, ám ha kifutotta magát, és hazaérünk, úgy fekszik el az ágyon, mintha kivették volna belőle az elemeket... és órákig alszik békésen szuszogva, lehetőleg valahol a gazdi nagyon-nagyon közelében.
Most én is megyek szuszogni, csak előbb pár percre kiengedem Őkegyelmét a kertbe.
ÁGYŐŐŐ, kedves Olvasgatóm!

Whippizee: 5. TD a kis whippet, aki keresőkutyának készül... ...

Whippizee: 5. TD a kis whippet, aki keresőkutyának készül... ...: "Hát üdv újra itt a whippet-kiképző és pályaválasztási blogban, kedves olvasóm! Ezúton közölném le Tiszaparti Szélvész Szathmáry Tádé Muki Ko..."

2011. január 18., kedd

5. TD a kis whippet, aki keresőkutyának készül... de egyelőre csak ikreket tud megtalálni!

Hát üdv újra itt a whippet-kiképző és pályaválasztási blogban, kedves olvasóm!
Ezúton közölném le Tiszaparti Szélvész Szathmáry Tádé Muki Koma kalandjait, melyekkel az emberidomítás rögös útján találkozott...
TD koma legújabb kalandja és mutatványa a kereséssel és a pályaválasztással kapcsolatos.
Négy és fél hónap minden szakmai tudásával felvértezve Tádi kutya úgy döntött, hogy kereső munkakutya lesz. Egyelőre csak tárgyakkal dolgozik, de célja az emberek megkeresése és megmentése (főleg a dívány alá szorult emberek megkeresése). Képes a "Hol van a halacska, hozd ide!" felkiáltásra fél percen belül előkeresni a lakás bármely pontjáról azt a plüss halacskát, mely beköltözése óta az egyik kedvenc játéka. Kapott még egy csomó vackot anno, menthol ízű zöld rágógumit, ami tulajdonképpen valamiféle fogtisztító kutyáknak, teniszlabdát, erős cérnákból font kötelet, amire két bazi nagy csomót kötöttek, és ilyesmiket. Gondoltam, ha a halacskát meg tudja különböztetni a teniszlabdától, az egy alkalommal még lehet akár véletlen is. Ám ezt többször is tudta produkálni. Mondjuk 5-6 perc után minden játékra képes ráunni...
Na mondom, ezt érdemes továbbfejleszteni. Így elkezdtünk teniszlabdát dobálni neki, "Hozd vissza a labdát!" felkiáltással, a labdát hozta nem az addig dobált halat. Így született még néhány visszahozható "fogalom": a Rágó, a Madzag, meg a Golyó... Elkezdtem golfozni tavaly, így tele van az egyik fiókom golflabdákkal. Kettőt ki szoktam venni, és a tenyeremben szoktam pörgetni amúgy olyan kínai akupresszúrás relaxációs gyakorlat gyanánt. Szóval egyszer csak elkezdte böködni a kezem, mivel izgatta a fantáziáját a két mozgó  golyó, és kilökte az egyik golflabdát, ami elgurult, és ő rögtön morogva utánavetette magát. Természetesen vissza is hozta, mint rendes kutya. Ezek után elneveztük a golflabdát Golyónak. Tegnap elgurult valahová az egyik, és mindenhol kerestem, de nem találtam sehol. Szerettem volna kicsit forgatni a tenyeremben, mert az valamiért tényleg megnyugtat, (pedig nem is tudok kínaiul) ezért odadugtam TD orra elé, és mondtam neki: Hol a Golyó, keresd meg, hozd ide! Tudom, hogy híres kutyológusok állítják, egy kutya nem érti az emberi beszédet, szavakat. Csak szagokat érez, meg ilyesmit. Egyik általam is nagyra tartott, és tisztelt szakember szerint leginkább csak energiákat érez. Mindenesetre TD, a kis whippi körülbelül 30-40 másodperc múlva hozta az elveszett golyót. Hát ez nem semmi, gondoltam, és örömömben meg akartam simogatni, de azzal a lendülettel nagy ívben levertem a televízió távirányítóját, ami csörömpölve darabokra hullott. Fenébe, gondoltam, megint hason csúszkálhatok, míg megtalálom az elemeket, meg a távszabályozó hátlapját. Hasra is vetődtem rögtön. Az egyik elemet és a fedlapot meg is találtam, de a másik elem sehol nem volt. A megtalált elemet odadugtam TD koma fitos orra elé, és mosolyogva mondtam neki: Hol a másik elem TD, hozd ide! A mosoly annak a vicces gondolatomnak szólt, hogy kizárt, hogy ezt is megértse, de egy gyenge kis próbálkozást megér...
Nézett rám az okos kis gomb szemeivel, leugrott az ülőgarnitúra puffjáról, és futott egy kört a dívány körül, majd bekúszott alá, kicsit morgott, majd kitolatott, és visszaült velem szembe a puffra.
Szájából egy AA Energizer elem lógott ki, mint egy félig elszívott cigaretta...
Méghogy a kutyák nem értik az emberi szavakat... Höhö, meg kackac!
Az én kutyám érti az emberi szót, és ráadásul továbbtanulás előtt áll, azaz lassan el kéne döntenünk, mi lesz belőle ha nagy lesz?!
Így döntöttük el TD-vel közösen, hogy keresőkutya lesz nagy korában, embereket fog megkeresni, de egyelőre csak ikreket vállal, akikből legalább az egyik rendelkezésre áll, és csak a másikat kell a dívány alól előkeresni...
Ő lesz, TD a HŐS, aki emberikreket keres a dívány alatt...

2011. január 11., kedd

4. valami, ami már majdnem alfa

Üdvözöllek újra a kutyakiképzés kalandos, és kihívásokkal teli világában Hű Olvasóm!

2 napja beindultak újra a munkás hétköznapok, amik sajna azzal járnak, hogy a kutyaidomítás kicsit szakaszossá vált. Ez egész pontosan azt jelenti, hogy az eddigi laza fél 7-es keléseim kicsit eltolódtak. Méghozzá fél 6-ra... Kisluli nevű leányzónk ugyanis 6 óra 20-kor induló iskolabuszával pöttyet felborította az ünnepek alatt megszokott menetrendet (mondjuk simán 1 nap alatt vissza tudnék szokni rá...) Azaz néha sikerül előbb felébrednem, mint őfőméltósága TD kishercegnek. Kutya kienged a kertbe, kávé főzés, közben kutyakaja bekeverése, és gyorsan megenni a reggelit, még mielőtt TD belélegzi a tápját, mert akkor újabb egészségügyi 5 perc a kertben. Az étkezéseinket eleinte a kutyus kajálásaihoz kellett igazítanunk, vagy mondhatjuk akár fordítva is, azaz ő csak akkor kapott, mikor elkészült az "emberebéd", mert így tudtuk csak elkerülni azt a híres nevezetes kunyerálást. 1-2 hét alatt azonban sikerült Tádét teljesen leszoktatni az étkezések alatti tipikus viselkedésről, ami ugyebár köztudottan abból áll, hogy az "aranyos" kiskutya felágaskodik az asztalnál csendben étkezni próbáló ember combjánál, és kidüllesztett könyörgő "kutyaszemekkel" KÉR... Erről csak kitartóan sokszor elvégzett felállás, és területkijelölő mozdulattal lehet védekezni, azaz viszonylag zárt lábbal a kutya és a kajával teli asztal közé állva, attól kicsi, de határozott lépésekkel eltávolítjuk a kutyeszt, majd visszaülünk, és tovább étkezünk. Mondanom se kell, ez egy valódi falkában a zsákmányhoz való hozzáférés sorrendjének beállításával egyenértékű, csak sokkal nagyobb acsarkodással, és morgással jár. TD mindenkinél, azaz a család mindhárom tagjánál rendszeresen próbálkozott. Azonban körülbelül 50-60, jól hallottad, azaz olvastad Kedves Olvasóm, ötven-hatvanszor megismételt mozdulatsor meghozta a várva-várt eredményt. Mostanra már nyugodtan hívhatunk akár vendégeket is, mert Tádé kerülgeti az asztalt, de már nem ugrál fel. Ma ki tudtam próbálni a "kutyákkal suttogó" sorozatából elsajátított falkavezér nézést is, vagy ahogy ő mondja: falkavezér energia sugárzást, ugyanis másfél hónapja házunkban élő TD főherceg koma eddig "ugyulibugyulikutyuli" révén mindig mindenhová elsőként ment be, és ott is középpontként volt kezelve. Ma azonban sikerült csupán csak azzal a bizonyos nézéssel, azaz tisztán energiával rávenni a kertben már szörnyű hosszú ideje (kb. 2 perce) 200 herzes rezgésszámmal vibrálva fagyoskodó kutya uraságot rávenni arra, hogy a bejáratnál "csak" másodikként jusson be a jó melegbe! Vagyis elismert a ranglétrán maga felettinek... Ez egy ilyen elkényeztetett kis "dögnél" nem kis eredmény, ugyanis őfőméltósága 5,9 kilogrammos súlyával, és éltes, 4 hónapos korával szinte bármilyen kutyával szemben alfa-hímként viselkedik (a 40 kilósokkal is). Ennek a rég várt állapotnak az elérésében sokat segített a játékok során történő leszorítás is, amit akkor szoktam alkalmazni, mikor TD kezdett bevadulni. Ilyenkor oldalára döntöttem, emberhez képest nagyon kicsi erővel leszorítottam a földre, és a nyakához hajolva imitáltam egy erősebb kutya foggal történő leszorítását. Még morogni is szoktam rá, soha nem gondoltam volna, de működik...
Szóval kutyának kutyatálból kell ennie, mert ha az asztaltól akár csak egyszer is kap valamit, akkor a több hetes, vagy akár hónapos (le)szoktatásnak annyi, ráadásul a whippet (kutya alakú űrlény) akár fel is ugrik az asztalra, és megszerzi magának amit akar, bár szigorúan csak akkor, ha a gazdi már nem látja.




A szokásos kép, ami nélkül nem lehet blogot feltölteni: TD illedelmesen étkezik...
Búcsúzom, mert lemerül a laptop...

2011. január 6., csütörtök

3. blogi

Hát üdv újra a fedélzeten, kedves olvasóm!
A mai nap kemény munkával telt, már számomra. De családom számára is, ők ugyanis elkezdtek kutyát idomítani. Mikor ma hazaértem, Tádékengurupatkány a "helyén", azaz a kosarában feküdt, ahová csak nagy nehezen lehetett addig beimádkozni. Ildi, a párom közölte, hogy a TD tud ülni, és feküdni is... Csodálkozva néztem rá, mert ilyesmiket eddig is tudott, bátran ült a kajás tányérja mellett, amíg nem kapta meg a TIÉD vezényszót, és még halálmegvetőbb bátorsággal feküdte végig a fél napot, és szinte az egész éjszakát! De ő közölte, hogy mindezt parancsszóra is tudja. Na ez mindjárt más, mert ezeket a dolgokat én is sokat gyakoroltam vele, de nem gondoltam, hogy a párom is nekiáll a kutyanevelésnek. Azt is észrevettem, hogy az Ildi egyre többször foglalkozik a kutyával, sőt a múltkor észrevettem, hogy meg is simogatta, húúú... Ahhoz képest, hogy mennyire ellenezte a kutyát, mint olyat, na ahhoz képest hatalmas fejlődésen ment keresztül, és mindezt egy hónap alatt. Szóval egy antikutyista, aki kutyát idomít, és simogat! Na ez aztán a kiképzés! Kutyaidomár legyen a talpán, aki ezt egy embernél eléri. De ezt meg is kell örökíteni, úgyhogy a mai blogimat ennek szenteltem. Azért csak blogi, mert azért lényegesen kisebb terjedelmű, mint a komoly blogíróké.
Vagy inkább csak blogika...
Na, mára búcsúzom is, nemsokára jelentkezem TD, a kegyetlen ceruzamajom legújabb kalandjaival, és a megszokás kedvéért íme egy kép:




Ez nem az a kosár, ez az Ildi bevásárlókosara, amit TD koma érkezése napján alvóhelynek kiszemelt...
Az ő kosara később a mellette lévő rekeszben álló, sál-sapka-kesztyűtartó kosár lett, amibe először az eredeti tartalom miatt és tetejére költözött be, majd ünnepélyesen az lett kinevezve TD lakhelyének.
Most ki van párnázva, de csak vasár- és ünnepnapokon tartózkodik benne, mint Piszkos Fred a ládájában.
Szokásához híven most is itt szuszog a heverőn a hónom alá dugott orral, és "álmábanideodaszalad" ...

2011. január 4., kedd

2. próbálkozás

Üdv!

Hát ismét idekeveredtem a gép elé, és ráadásul időm is van rá, hogy írjak.
A hónom alatt fekszik TD a mini whippet, aki ma engem idomított. Gondoltam a szobatisztaságra szoktatás nem lesz olyan nagy dolog. Pár nap alatt, max pár hét alatt megtanulja ez a kis ceruzamajom, hogy mit jelent az udvar és a lakás közötti különbség. A 90 %-os eredmény, amit már az első hét után elértünk, kicsit magabiztossá tett, és azt hittem ez egyre jobb lesz, és egyre inkább megközelítjük a 100-at. Cserébe megkaptam a büntetést a naponta egyedül töltött néhány óráért, és legtöbbször egy kis ajándékcsomagot találtam a lakás meghatározott pontján. Kifejlesztettünk egy közös nyelvet, ami abból áll, hogy Tádé elfut az ajtóig, ha észreveszem, mehet ki elvégezni a dolgát, ha nem, akkor visszafut a helyére és elkezd hangtalanul ugatni, ami leginkább egy hal ugatására hasonlít: hap-hap. Ha ez sem segít, akkor elereszti a teljes hangját.
Erre már legtöbbször én is felfogom, hogy ki akar menni. Ma viszont ezt a rituálét eljátszotta hatszor egymás után. Azaz ő idomított be engem, hogy engedjem ki. Mint utóbb kiderült nem kis, vagy nagy dolga akadt volna, hanem a Pákó cica tányérjában maradt kajára pályázott a "rafkós kis dög". A macskakaja (száraztáp) ugyanis nálunk a "námbör ván", jutalomfalatnak is azt használjuk, mert megőrül érte. Szóval őkegyelme kitalálta a tutit. Eljátszotta nekem a jól nevelt szobatiszta okoskutyát, és akkor észrevétlenül megszerezheti a macska táljában maradt kaját. Mivel kinn már tök sötét volt, eleinte nem láttam hova fut, a második alkalom után gyanús lett. Mondtam magamban megnézem én ezt a szegény beteg hasmenős kutyát. Kimentem utána, miután elfutott a kert felé, a bokrok mögött visszaszivárgott a macska táljához, és csak a fémtál zörgését hallottam a sötétből. Na kis huncut, most megvagy, gondoltam. Behívtam. 3 perc múlva újra kezdte a műsort, nyüszögés az ajtóhoz futkosás, kiengedtem, de megint mentem utána. Nem hiszitek el, mikor észrevette, hogy én is kinn vagyok, megállt a kajás táltól kettő méterre, hátranézett, szóltam neki: NEM TIED! Erre irányt váltott, és befutott a bokrok közé. Behívtam. 3-4 perc és kezdte elölről. Kiengedtem, és lesétáltam a terasz széléig, hogy lássam mit csinál. Mikor fogta hogy megint ott vagyok, odébb ment 2 métert, és odakakkantott. Mondom neki okos kutya. Behívtam. Újra rákezdte, kiengedtem, és képzeljétek el, mikor rájött, hogy nem tud behúzni a csőbe, akkor nyomott egy újabb kis kupacot... Azaz beosztotta, hogy minden alkalommal legyen egy alibi-kupaca, és ezt megcsinálta hatszor, fél óra alatt... Kérem szépen ezt tudja egy whippet, és még csak négy hónapos, mi lesz itt később?