A mai nap kemény munkával telt, már számomra. De családom számára is, ők ugyanis elkezdtek kutyát idomítani. Mikor ma hazaértem, Tádékengurupatkány a "helyén", azaz a kosarában feküdt, ahová csak nagy nehezen lehetett addig beimádkozni. Ildi, a párom közölte, hogy a TD tud ülni, és feküdni is... Csodálkozva néztem rá, mert ilyesmiket eddig is tudott, bátran ült a kajás tányérja mellett, amíg nem kapta meg a TIÉD vezényszót, és még halálmegvetőbb bátorsággal feküdte végig a fél napot, és szinte az egész éjszakát! De ő közölte, hogy mindezt parancsszóra is tudja. Na ez mindjárt más, mert ezeket a dolgokat én is sokat gyakoroltam vele, de nem gondoltam, hogy a párom is nekiáll a kutyanevelésnek. Azt is észrevettem, hogy az Ildi egyre többször foglalkozik a kutyával, sőt a múltkor észrevettem, hogy meg is simogatta, húúú... Ahhoz képest, hogy mennyire ellenezte a kutyát, mint olyat, na ahhoz képest hatalmas fejlődésen ment keresztül, és mindezt egy hónap alatt. Szóval egy antikutyista, aki kutyát idomít, és simogat! Na ez aztán a kiképzés! Kutyaidomár legyen a talpán, aki ezt egy embernél eléri. De ezt meg is kell örökíteni, úgyhogy a mai blogimat ennek szenteltem. Azért csak blogi, mert azért lényegesen kisebb terjedelmű, mint a komoly blogíróké.
Vagy inkább csak blogika...
Na, mára búcsúzom is, nemsokára jelentkezem TD, a kegyetlen ceruzamajom legújabb kalandjaival, és a megszokás kedvéért íme egy kép:
Ez nem az a kosár, ez az Ildi bevásárlókosara, amit TD koma érkezése napján alvóhelynek kiszemelt...
Az ő kosara később a mellette lévő rekeszben álló, sál-sapka-kesztyűtartó kosár lett, amibe először az eredeti tartalom miatt és tetejére költözött be, majd ünnepélyesen az lett kinevezve TD lakhelyének.
Most ki van párnázva, de csak vasár- és ünnepnapokon tartózkodik benne, mint Piszkos Fred a ládájában.
Szokásához híven most is itt szuszog a heverőn a hónom alá dugott orral, és "álmábanideodaszalad" ...
De a kutya nem való az ágyra!! ;) :D
VálaszTörlésEz egy (meleg)ágyi kutya... :)
VálaszTörlés