TD-vel kirándultunk a hétvégén a csodálatos januári tavaszban. Kutyás csapattal mentünk ki Szombathely északi külterületére. Kisluli régi osztálytársai, és szüleik, akik a pozitív kutyatartói családmodellt már néhány éve bevezették, elhívtak minket egy igazi kutyás délutánra. Ilyen kutyás délutánok tavaly többször megrendezésre kerültek már, csakhogy eddig mi ezeken egyáltalán nem, vagy csak kutyátlan pártoló tagként tudtunk részt venni. Ám mióta megkutyásodtunk, és Tádilinkó megkapta a kötelező védőoltásait, azóta rendszeresen meghívást kapunk, olyan igazi kutyás meghívást. TD is növöget lassan, mert eddig csak az édes kis plüsskutya szerű bolognese (ők most nem jöttek) volt az ő mérete a csapatból, Kira a labrador, és Honey a golden retriver kicsit túlméretesek voltak számára. Kira 9 hónapos, Honey másfél éves, és mindketten elég jól tápláltak. Ez a témakör gerjesztett is bőven táp-gramm-számolgatásba fulladó vitákat a gazdik között. Mindkettőjük tulajdonosa jelen volt most hétvégén is, nagyon jól el szoktunk beszélgetni, még a szilvesztert is együtt töltötte ez az összeszokott kis csapat. A kutyák is lezongorázták már kinek van nagyobb... Bár ez érdekes, ugyanis mindkét nagykutya, és a kicsi plüsskutyus is leányzó (bár Honey néha kissé férfiasan viselkedik...) Mindenesetre a nagyok bőven 35 kiló felett vannak, de inkább közelebb a 40-hez. Na már most a fizika feladathoz szükség van még néhány adatra. Tehát adott két db 40 kilogramm tömegű leánykutya, és egy db Tiszaparti Szélvész Szathmáry Tády Kengurupatkány, aki mindösszesen 6,4 kilogrammot nyom. Engedjük össze a három kutyát, és vizsgáljuk meg az energia, azaz a CSÍÍÍ áramlását. Amíg a kutyák egy irányba szaladnak, addig nincs is semmi gond, hiszen attól hogy TD csak 6 kiló, attól még kb ugyanolyan gyorsan tud futni, mint a nálánál 6-7-szer nagyobb haverok, (vagy kicsit gyorsabban), ám amennyiben a mozgási vektorok szöget zárnak be, akkor érdekes jelenséget észlelhetünk.
Történt ugyanis, hogy kicsi Tádé levágott egy kanyart, és oldalról próbált átvágni a túlsó kutya oldalára, hogy végre megszerezhesse a szájából kilógó fadarabot. Apropó fadarab, a gazdik híresek arról, hogy súlyos ezreket költenek kutyajátékokra (mondjuk én is összevettem egy csomó hülyeséget), ám a kutyáik érdekes módon a lehető legegyszerűbb játékot élvezik, lásd 33,6 cm-es fadarab, másfél literes ásványvizes palack, stb... Na szóval visszatérve a hétvégi fizikaóránkra, TD levágta a szöget, és a következő másodpercben körülbelül 90 fokos szögben becsapódott valamelyik retriver oldalába. Talán még emlékszel kedves olvasgatóm, milyen fantasztikus élménnyel gazdagodtunk kb. 6. általános iskolai osztályban, fizika órán, mikor a tanárnéni összekoccintott egy nagy, és egy kicsi golyót. Persze hogy a pici pattant le szinte viccesen a nagyról, kivéve ha a kicsinek sokkal nagyobb volt a sebessége. Na ez a mi esetünkben a kutyáink korkülönbsége miatt 1:0 lett, és nem TD javára. Rettenetesen nagyot zakózott a kicsi. De nézzük meg 6-8 hónap múlva...
Whippet 14 kg, sebessége 60 km/h, retriver 40 kg, sebessége 35 km/h, azaz ha azt akarjuk hogy TD ne pattanjon le a nagydarab labradorokról, ahhoz a következő képletnek kell stimmelnie: Sebesség a négyzeten szorozva az adott kutya tömegével, jelen esetben: 60x60x14=50.400 , mint a mozgásba vitt energia mennyisége. A labradoré pedig 35x35x40=49.000 Vagyis kicsi Tádé ceruzamajom kontra bazinagyéserőslabrador 1:0 !!! Hurrá, akkor nekiállunk edzeni, mert szeretném látni, hogy pattan le egy 40 kilós retriver egy kis kengurupatkányról...
Most én is megyek szuszogni, csak előbb pár percre kiengedem Őkegyelmét a kertbe.
ÁGYŐŐŐ, kedves Olvasgatóm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése