2 napja beindultak újra a munkás hétköznapok, amik sajna azzal járnak, hogy a kutyaidomítás kicsit szakaszossá vált. Ez egész pontosan azt jelenti, hogy az eddigi laza fél 7-es keléseim kicsit eltolódtak. Méghozzá fél 6-ra... Kisluli nevű leányzónk ugyanis 6 óra 20-kor induló iskolabuszával pöttyet felborította az ünnepek alatt megszokott menetrendet (mondjuk simán 1 nap alatt vissza tudnék szokni rá...) Azaz néha sikerül előbb felébrednem, mint őfőméltósága TD kishercegnek. Kutya kienged a kertbe, kávé főzés, közben kutyakaja bekeverése, és gyorsan megenni a reggelit, még mielőtt TD belélegzi a tápját, mert akkor újabb egészségügyi 5 perc a kertben. Az étkezéseinket eleinte a kutyus kajálásaihoz kellett igazítanunk, vagy mondhatjuk akár fordítva is, azaz ő csak akkor kapott, mikor elkészült az "emberebéd", mert így tudtuk csak elkerülni azt a híres nevezetes kunyerálást. 1-2 hét alatt azonban sikerült Tádét teljesen leszoktatni az étkezések alatti tipikus viselkedésről, ami ugyebár köztudottan abból áll, hogy az "aranyos" kiskutya felágaskodik az asztalnál csendben étkezni próbáló ember combjánál, és kidüllesztett könyörgő "kutyaszemekkel" KÉR... Erről csak kitartóan sokszor elvégzett felállás, és területkijelölő mozdulattal lehet védekezni, azaz viszonylag zárt lábbal a kutya és a kajával teli asztal közé állva, attól kicsi, de határozott lépésekkel eltávolítjuk a kutyeszt, majd visszaülünk, és tovább étkezünk. Mondanom se kell, ez egy valódi falkában a zsákmányhoz való hozzáférés sorrendjének beállításával egyenértékű, csak sokkal nagyobb acsarkodással, és morgással jár. TD mindenkinél, azaz a család mindhárom tagjánál rendszeresen próbálkozott. Azonban körülbelül 50-60, jól hallottad, azaz olvastad Kedves Olvasóm, ötven-hatvanszor megismételt mozdulatsor meghozta a várva-várt eredményt. Mostanra már nyugodtan hívhatunk akár vendégeket is, mert Tádé kerülgeti az asztalt, de már nem ugrál fel. Ma ki tudtam próbálni a "kutyákkal suttogó" sorozatából elsajátított falkavezér nézést is, vagy ahogy ő mondja: falkavezér energia sugárzást, ugyanis másfél hónapja házunkban élő TD főherceg koma eddig "ugyulibugyulikutyuli" révén mindig mindenhová elsőként ment be, és ott is középpontként volt kezelve. Ma azonban sikerült csupán csak azzal a bizonyos nézéssel, azaz tisztán energiával rávenni a kertben már szörnyű hosszú ideje (kb. 2 perce) 200 herzes rezgésszámmal vibrálva fagyoskodó kutya uraságot rávenni arra, hogy a bejáratnál "csak" másodikként jusson be a jó melegbe! Vagyis elismert a ranglétrán maga felettinek... Ez egy ilyen elkényeztetett kis "dögnél" nem kis eredmény, ugyanis őfőméltósága 5,9 kilogrammos súlyával, és éltes, 4 hónapos korával szinte bármilyen kutyával szemben alfa-hímként viselkedik (a 40 kilósokkal is). Ennek a rég várt állapotnak az elérésében sokat segített a játékok során történő leszorítás is, amit akkor szoktam alkalmazni, mikor TD kezdett bevadulni. Ilyenkor oldalára döntöttem, emberhez képest nagyon kicsi erővel leszorítottam a földre, és a nyakához hajolva imitáltam egy erősebb kutya foggal történő leszorítását. Még morogni is szoktam rá, soha nem gondoltam volna, de működik...
Szóval kutyának kutyatálból kell ennie, mert ha az asztaltól akár csak egyszer is kap valamit, akkor a több hetes, vagy akár hónapos (le)szoktatásnak annyi, ráadásul a whippet (kutya alakú űrlény) akár fel is ugrik az asztalra, és megszerzi magának amit akar, bár szigorúan csak akkor, ha a gazdi már nem látja.
A szokásos kép, ami nélkül nem lehet blogot feltölteni: TD illedelmesen étkezik...
Búcsúzom, mert lemerül a laptop...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése