21. Alfa vagy komám, de nem is kicsit...avagy mit tegyünk ha domináns a kutyánk?

Üdv újra a szájbertér ezen békés kis csücskében, Kedves és ebben a zord szeles időben talán kicsit Kedvtelen Olvasgatóim! Mindenesetre ma is hét ágra sütött a nap, és innen bentről kellemesnek nézett ki a kinti zord tél. Ám senkit ne tévesszen meg a fényerő megaluxokban mérhető tobzódása, ugyanis ha sál sapka és hat pulóver nélkül próbáltál volna meg kimenni, úgy jártál volna, mint én ma délelőtt. Szokásos ebéd előtti egészségügyi sétánkra indultunk TD komával. A sarkon túl ott fénylett a tó felszíne, melyen meg-megcsillant a napfény, és az elmúlt napok mínusz 12 fokos éjszakái megtéve hatásukat, újra hatalmas jégtáblák úszkáltak. Az egyik túlsó part közeli jégtáblán fókákat véltem felfedezni... Húsz percet bírtam akkut arcüreggyulladásom, és erőteljesen kamaszodó, domináns, kis alfahím kutyám rendetlen viselkedése miatt sétálni, ugyanis a jegesen metsző szélben ő is nehezen vette a pórázon nem húzom a főnököt, nem ugatok, és nem rágom a madzagomat című akadályokat. Nálunk mindig séta után van a kajáltatás, hiszen neki az a jutalom egy kemény munkával töltött séta után, ha felfalhat 10 másodperc alatt egy teljes tál kaját. Csakhogy ma egy kicsit ziláltabbra sikerült a közös séta. TD ugatott, rágta és rángatta a pórázt, egyik gyakorlatot sem élvezte, talán egyedül a szokásos rohanós köreit, amiket elengedése utáni 2-3 percben szokott bemutatni. Ez úgy néz ki, hogy leveszem róla a pórázt, és csak annyit mondok neki, hogy mehetsz, erre ő kettő másodperc alatt felgyorsul körülbelül 40-50 kilométer per órára, és addig rohan folyamatosan a lehullott avarban, amíg ki nem futja magát, mindezt egy 100-150 méteres sugarú körben. Ez a futás, vagy inkább száguldás megvolt ma is, ám a behívásnál már éreztem egy kis dacot őkelmében. Aztán jöttek a pórázos gyakorlatok, de valahogy nem akart működni, akárhányszor ismételtük. Így aztán kb. 15 perc után feladtam, és ebben közrejátszott az a tény is, hogy már szó szerint átfújt a fejemen a mínusz (nem kamuzok) 273 Celsius fokos szél. Szerintem TD-t is zavarta valami, vagy a napkitörések gyakoroltak stresszes hatást rá, nem tudom. Mindenesetre a visszaúton már egy vadászó jegesmedvét is látni véltem a túlsó parton gyanútlanul napfürdőző fókák jégtáblái körül... A hazafelé kicsit elengedtem TD-t had fussa ki magát, de ő befutott egy bozótba és onnan nem tudtam kihívni, ezért folyamatosan hívva elindultam hazafelé. Egyszer csak látom ám, TD koma üget a tóparti utca aszfaltján, míg én a tóparti sétányon hívogattam. Még kitartott a séta előtt zsebrevágott jutifalat, tehát be tudtam hívni, szerencsére, aztán egy kis fegyelmezés következett, és 5 percen belül már otthon is voltunk. Azóta azon gondolkodom, mi okozhatta a tökéletesen begyakorolt behívás késlekedését, a pórázrágást, az ugatást, és a kifutást az úttestre? (hál istennek ez egy eldugott kis utca, amin óránként csak 1-2 autó megy el) Ám arra a következtetésre jutottam, hogy a kamaszkor egyre gyorsabb érkezésén túl, csakis a jegesmedve látványa zavarhatta meg TD ceruzamajom viselkedését, és egyre biztosabb voltam/vagyok benne, hogy az a medve tényleg ott volt. A másik lehetőség, hogy ez a kis domináns alfácska megpróbálta kihasználni a fókák és a metsző hideg által előidézett gyengeségemet, és egy zsenántos huszárvágással átvenni a hatalmat négy személyes kis falkánkban. Összeesküvés-elmélet ide, jegesmedve oda, a puccsot még időben megakadályoztam. Hazaértünk, és a rövid tóparti fegyelmezés után még nagyjából 15 percig nem kapta meg a megszokott kajáját, és ez megtörte alfasárkányfióka hatalomátvételi terveit, és minden ez irányú törekvését. Az én whippetemről had osszak meg veled egy nagyon fontos infót: szeret domináns viselkedést produkálni, ezért nagyon nagyokat szokott nyekkenni, mikor egy nagyobb kutya a földhöz keni egy jól irányzott mellső láblegyintéssel. A kutyánk dominancia-problémáit leghatékonyabban úgy tudjuk kezelni, hogy enyhe nyomással az oldalára fektetjük, és megpróbáljuk úgy tartani, amíg a kívánt megadó magatartást el nem érjük. TD-nél ezt elég sokszor be kellett mutatni, mert ő aztán eléggé komoly feladatokat rótt ránk dominancia-kezelés terén. Viszont ha ezt a témakört nem rendezzük le maximum öt-hat hónapos koráig, akkor ennek a kérdésnek lőttek... Azaz kiképezünk egy alfahím, vagy alfanőstény kutyát magunknak, aki mindenben a fejünkre fog nőni, viszont cserébe nem kell majd azon gondolkodni, hogy merre, mikor és hogyan, mert a kutya majd rendesen eldönti helyettünk...

Így aztán búcsúzom is Kedves Olvasgatóm, hisz figyelnem kell TDi mukimanó ceruzamajom sárkányfióka kengurupatkány minden egyes mozdulatát, ugyanis a falkavezéri trónom elég jelentős billegésbe kezdett. Megyek keresek egy söralátétet, hogy kihézagoljam a trónus lábait...