Mai foglalkozásunk témája a kutyeszok intézményesített képzési rendszerének átvilágítása. Megyek fel is kapcsolom a lámpát... Áz úúúgy vooolt..., kezdené visszafogott lelkendezéssel Pandacsöki Boborján, a híres, és MMÉ, azaz "méltánmindenhezértő" Besenyő Pista bácsi tanítványa, hogy elmentünk a kutyaiskolába. Ráadásul kétszer is, első alkalommal csak a kerítés külső oldalfelületéig értünk, és ott bámulva megálltunk, hisz a kerítés túloldalán nem láttam ötven kilogramm alatti egyedeket, és ez mind a kutyákra mind gazdáikra igaz volt. Német juhász, azaz farkaskutya, óriás snaucer, vagyis Pityke őrmester kedvence, rottweiler, és más egyéb rettentően őrző-védő kutya masírozott fel alá a placcon. Na gondoltam, ha ezek közé az én bohókás mukimanó ceruzamajom sárkányfióka TD-met beengedem, akkor lámpavason végzem, és nem azért mert a gazdák felhúznak, hanem, mert TD kiprovokálja a kergetőzést, felborítva a hetek, hónapok alatt kierőszakolt csapatfegyelmet, majd mikor a nagyok üldözőbe veszik a lábam alá menekülne, így semmi más esélyem nem maradna a túlélésre, minthogy egy közeli lámpaoszlopra meneküljek. Így szégyen szemre hazakullogtunk. Következő vasárnapra azonban utcáról be nem szerezhető információkat kaptam Zitától, Fügevizsla gazdijától, mégpedig egy rejtélyes kutyaovi létezéséről. Ezzel az információval felvértezve, de természetesen a jelzett időpontot jelentősen meghaladó időintervallumban,azaz a közepesnél lényegesen jobban elkésve, ismét meglátogattuk a kutyatanoda intézményét. És láss csodát, ez alkalommal átjutottunk a pszichésen is áthatolhatatlannak tartott kerítésen. Odabenn épp vége volt a foglalkozásnak, és kedves emberek vezették el mellettünk kedves kutyáikat, akik a kerítés túloldaláról nézve őrző-védő kommandó látszatát keltették, ugyanolyan farokcsóváló kutyeszok voltak, mint TD, és így közelebbről nézve már nem is voltak olyan nagyok és félelmetesek. Mindenesetre a kiképző nénivel megbeszéltük, hogy a következő vasárnap a fél kilences kiscsoport a nekünk való. TDi otthoni kiképzése, egyéni képzési módszereimmel addig volt elegendő, míg a társasági viselkedésig el nem jutottunk, ám mihelyst egy másik kutya kerül a képbe, TD koma átvált sárkányfióka üzemmódra, és miközben ide-oda repked az illető kutyus körül, gyakorlatilag még a nevére se nagyon hallgat. Amúgy ül, fekszik, marad, különböző tárgyakat tud megkülönböztetni, és odahozni parancsszóra, behívható síppal, vezényszóval, kajáláskor csak a Tiéd vezényszó elhangzása után kezdi el belélegezni a jamijamit, egyszóval rendkívül értelmes kis dög. De a szocializációs folyamat megragadt nála az ÉN fogalmánál, ezért úgy döntöttünk ezt a készséget csak csoportban tudja elsajátítani. Itt megemlékeznék előző, imádott beagle kutyámról Döméről, aki köztudottan a világ "legkölyökkutyapofijubb" ebe volt, minden létező kutyaiskolai feladatot végrehajtott, a két méteres palánkon német juhászokat megszégyenítő sebességgel és bátorsággal vetette át magát, egyedül a csibészelés nem ment neki soha, mégpedig a tenyésztése során elért konfliktuskerülő falka-magatartásformája miatt. Talán mindenki látott már ilyet, egy kiképző rongyos védőöltözetben, egy hatalmas és biztonságos műkarral hadonászik és kiabál, rossz ember benyomását keltve, a gazdi pedig csibész, fogd meg kiáltással ráereszti a kutyát. Na erre a kutyák 99 %-a ráront a csibészre, és próbál beleharapni lehetőleg a műkarba, legalábbis a maskarában rohangáló kiképzőnek ez a célja... Dömike ezeket a gyakorlatokat nyüszögve az ölemben szokta végig nézni, a hónom alá dugott fejjel. Viszont falkakutya jellegénél fogva imádott más kutyák között lenni. Tulajdonképpen TD is imád, csak máshogy. Nála a kutyák között lenni, az azt jelenti, hogy kutyák előtt-között-mögött lenni, DE negyven kilométer per órás átlagsebességgel...
Gondolhatod kedves Olvasgatóm, hogy alig várom a vasárnapot, amikor TD koma beáll a sorba...
És ha annyit el tudok érni vele, hogy a többi kutya látványától elért szöcske üzemmódból sikerül visszaállítanom normál kutya üzemmódra, már akkor hálás leszek a kutyaovinak.
Na szóval alig várom, hogy tapasztalataimat elmesélhessem neked, addig is búcsúzom, szép napot! TD is üdvözöl, most éppen álmában különböző magasságú hangokon énekelve nyüszít a kanapé azon sarkában ahol a fénykép készült...
Ha esetleg azt olvasnád az újságokban, hogy ezt a kutyaovit lerombolta egy megvadult kutyafalka, amelynek élén egy kék whippet rohant, akkor várom további kutyaóvodák címeit köszönettel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése