Üdvözlünk a FUTÁS VILÁGÁBAN, és ezennel ünnepélyesen bejelentem, hogy ezt a bejegyzést már egyik lelkes Olvasónk megrendelésére kotyvasztottam össze, párom gasztroblog-kalandjai mintájára. Tehát végy kilenc és fél kiló whippetet, 53 kiló Ildit, egy magányosan futó szomszédasszonyt, és kész a recept. Kezdjük is a főzést...
Tehát az egyik főszereplő Ő maga, az ex-antikutyista, mármint a párom Ildi lesz. A másik pedig természetesen maga a "whippet", mint már többször említettem nektek, egy futásra, és főként nyulak utáni ide-oda rohanásra kitenyésztett kutya, aki él-hal a futkározásért. Annyira bele tudja élni magát a futás okozta örömbe, hogy néha körülbelül negyvennel fut el mellettem, igaz már fékezve, mikor behívom. Szomszédasszonyunk viszont már régóta fut esténként Kirával, a csapat egyik labrador tagjával. És ma megtörtént a régóta várt áttörés, vagyis Ildi kapott egy felkérést, hogy menjenek együtt futni, és ő a világ legtermészetesebb módján el akarta vinni magával a kis bolondos TD kutyát. TD, mint futókutya... hát sok mindent el tudok képzelni róla, de ezek között nem szerepel a fegyelmezetten a futópartnere mellett ügető kis Tádé. Mindenesetre megtörtént az első edzés, amin TD csak két gáncsolásos csípődobást vetett be, de Ildi védte a helyzetet, és egy jól irányzott testcsellel kiküszöbölte az esést. Mindenesetre a jég megtört, és úgy néz ki folyamatos gyakorlással ez a közös futóedzés csak használni fog minden résztvevőnek.
Apropó "megtört jég", tegnapelőtti tóparti sétánk elég rövidre sikeredett, ugyanis TD ceruzamajom egyre többször futhat a tóparton póráz nélkül, mert a behívásra egyre jobban reagál. Erre gondolva aznap is szépen elengedtem, úgy ahogy a nagykönyvben is meg van írva, egy kis fegyelmezett masírozás a póráz végén, szépen a gazdi bal lába mellett, aztán megállítani, leültetni, póráz le, aztán FUTÁS, mert az a jutalom a fegyelmezett munkáért. Na TD mukimanó meg is jutalmazta magát rendesen, mert annyira megörült, hogy eszement rohangálásba kezdett, és az egyik ilyen sprintjének a végén hirtelen a tó jegén kötött ki, és mivel erőteljes olvadásnak indult már a tó vize, a jég megreccsent alatta, a lendület azonban továbbvitte a szilárd jégre. Tapasztalt vízi-mentőként rögtön az jutott eszembe, hogy ha a póráz rajta lenne semmi gond, mert azon ki tudom húzni, de tökre nem volt rajta. Tehát nagy bátran kihívtam, és ez az okos kis dög beugrott a 0 fokos vízbe és gondolkodás nélkül kiúszott. Nagyon megörültem neki, HOGY TUD ÚSZNI, mert ez legalább kiderült! Na innen aztán futólépés hazáig, hogy meg ne fázzon, gyors törölközőbe csavarás, és egy kis langyos víz a táljába a nagy ijedelemre. 10 perc múlva, mintha mi sem történt volna, szuszogott a kanapén, azóta sincs semmi baja. Nem fázott meg, mondhatni kutya baja. Azt hiszem ez köszönhető a Tiszaparti-Szélvészek Anyja, Kati jó tanácsának, mégpedig a néhány naponta a kajájába rejtett közönséges azaz mezei C vitaminnak.
A mai kötelező képem a FUTÁS jegyében született:
Arra pontosan nem emlékszem, ez a FUTÁS előtt vagy után készült, mindenesetre egy ex-antikutyista és futópartnere TDi látható a képen szoros gazdi-kutyi kontaktusban!
Ezúton búcsúzom Kedves Olvasgatóm, a következő bejegyzés -terveim szerint- újra a kiképzésről fog szólni, csak pár nap türelmet kérnék, és visszatér az izgalom az életünkbe, azaz elmesélem TD hogyan tanult meg SÉTÁLNI! Megtaláltam a második séta, azaz FUTÁS utáni képet, amit eddig kerestem...
Pöttyet megfáradt a kis aranyom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése