58. Elkeseredett próbálkozás, hogy újra blogíró lehessek... azaz mennyi időnket veszi el egy munkahely-váltás

Kedves Olvasgatóm, örömmel tájékoztatlak, hogy nem szabadultál meg tőlem, csak az elmúlt hónapban zajlott egyébirányú elfoglaltságaim minden olyan alkalmat kitoloncoltak a határidőnaplómból, ami blogírásra lett volna alkalmas. De most végre utolértem magam, és szorítottam egy órácskát ennek a számomra amúgy nagyon kedves elfoglaltságnak.
Blogom tulajdonképpen TDi CeruzaMajom MukiManó BányászGepárd SárkányFióka fejlődési grádicsait lett volna hivatott nyomon követni, ám sokszor elkalandoztam az élet egyéb területeire, vagy húztam látványos, esetleg tanulságos párhuzamokat a kutya, vagy a kutyanevelés, és az élet egyéb szintén nem elhanyagolható területei közé. Azt gondoltam ma kivesézhetnénk a munka, munkahely, és a munka-hejj témaköröket. És persze mindezt egy komolyabb írás-vetítővel rávetíthetnénk a kutyaidomítás sikerekkel és kudarckákkal tarkított harcmezőire, csak hogy egy kellemesen zöld és természetközeli hátteret adjunk ennek a fránya témakörnek.
Szóval a minap arra ébredtem, hogy már nem igazán érzem olyan jól magam a "munkahelyemen". Ezt a szót azért tettem idézőjelbe, mert az én munkahelyem gyakorlatilag Magyarország, és a kocsim volt... Majd erről is ejtek pár szót később, de először mindenképpen szeretném tisztázni a miért-eket. Mindjárt az elején le kell szögeznem, hogy én szeretem a munkámat, szeretek emberekkel foglalkozni, beszélgetni, megtanítani nekik különböző dolgokat, majd a kezdeti sikereiknek ugyanannyira tudok örülni, mint ők saját maguk. Ezzel az oldallal nincs is semmi probléma, az én felfogásomban így "dolgozik" egy vezető. Ám a másik, a "sötét oldal" annál inkább nem tetszik, ha erre a másik oldalra ráadásul átáll néhány barát, az sem tetszik, és ha ez a másik oldal elkezd teljesen hülyének nézni, sőt az általam képviselt kollégákat is hülyének nézi, na az már túlmegy minden határon. Ez a "vezetők" sorsa, mondták cinikus mosollyal a szájuk sarkában a sötét oldal lovagjai, erősödj meg, keményedj meg, és akkor veled lehet az ERŐ! ...és közben taposs el néhány száz embert... Hát, köszönöm ebből nem kérek. De mi köze van ennek az egész munkahelyi probléma-csomagnak a kutyák viselkedéséhez? Jogos a kérdés, ám ha jobban megvizsgálunk egy főemlős csoportot, mint pl. az EMBER, akkor remekül láthatjuk a párhuzamokat a többi emlős viselkedésével. Vannak Vezetők, és vannak a falkát létrehozó egyedek. A falkának mindig szüksége van Vezetőre, aki döntéseket hoz, megvédi és vezeti a falkát, létezésével biztosítja a falkatagok megfelelően biztonságos életvitelét. Tehát a falka mindig választ is egyet, de az emberek esetében ez a választás nem mindig azt az egyedet érinti, aki a legmegfelelőbb lenne az adott embercsoport szempontjából. Így hát amikor már nem tudtam ellátni ezeket a feladatokat, inkább leléptem a "falkámtól", és létrehoztam egy újat. Érdekes mód a régi "falkám" néhány egyede követett, azok akik látták a vezetőség hibáit, és természetesnek tartották azt, hogy ha a "vezető" távozik, akkor ők is mennek vele. Ám ennél még érdekesebb jelenség az, ami alátámasztotta az én meglátásomat, hogy a cég szinte kiürült, tömegesen mondtak fel a munkatársak, nem csak az én csapatom, hanem más területeken dolgozók is.
És hogy TDi Mukimanócska hogyan és mennyiben érintett ebben a falka-váltásban? Hát képzeljétek el, Ő továbbra is hűséges tagja az otthoni falkának, erőteljes dominanciával rendelkező "középvezetői" státuszban... És hogy e mellé a sok maszlag mellé tegyek valami értékeset is, búcsúzóul bemásolok ide nektek, Kedves Olvasgatóim egy számomra kedves, és szinte mindent elmondó idézetet:

"Ő a másik szem, mely átlát a felhőkön, a másik fül, mely a szél zúgásán is túl hall. Egy kis rész belőlem, amely a tengerig elér. Ahogy a lábamnál pihen, amint a legkisebb mosolyomra farkcsóválással válaszol, s a fájdalmas pillantás, ha nélküle indulok el, ezerszer elmondta már, hogy egyedül értem él. Talán bele is betegszik az aggodalomba, amikor nincs velem, hogy gondoskodjon rólam. Amikor rossz vagyok, könnyen megbocsát. Amikor mérges vagyok, addig mókázik, míg meg nem nevettet. Ha boldog vagyok, örül ő is. Ha bolond vagyok, nem neheztel érte. Amikor elégedett vagyok, ő is büszke magára. Nélküle nem lennék önmagam. Vele erőm teljében vagyok. Ő maga a hűség. Általa tanultam meg, mi az odaadás. Általa ismertem meg a titkos nyugalmat és békességet. Megtanított figyelni olyan dolgokra, amelyeket korábban észre se vettem. Amikor térdemre teszi a fejét, elmúlnak az emberi fájdalmaim. Ha mellettem van, megvéd a sötétségtől és a világ más ismeretlen dolgaitól. Megígérte, hogy várni fog rám... akármeddig... akárhol - ha szükségem lesz rá. És én tudom, hogy szükségem lesz - ahogy mindig is volt. Ő az én kutyám."

-----Gene Hill-----