Üdvözöllek Kedves Olvasgatóm, megint unatkozol, hogy idetévedtél? Vagy pont azért jöttél, hogy a lényeges tudást, amit számodra összefoglalva, pontokba rendszerezve vázlatszerűen, és persze könnyen emészthetően feltálalok, magadba szívd, és huss már rohanj is tovább, mert lassul a "mókuskerék" és jaj, nagy baj lesz, ha megáll...? Mindegy mi volt a motivációd, hogy minket olvass, a lényeg hogy itt vagy velünk. Hisz sok nálam okosabb és minden téren kiműveltebb tudor elemezte már, hogy mit és miért tesz az ember, ám én meg vagyok győződve róla, hogy teljesen mindegy MIÉRT. A lényeg az, hogy végül is megteszi-e, vagy sem... Legyen a folyamat vége az, hogy elolvassa a kiszemelt blogot, vagy megeszi-e az utolsó Nutellás vajaskenyeret... Te megtetted, legalábbis a blog vonatkozásában, és ezért büszke vagyok rád, Kedves Olvasgatóm! A Nutellás kenyérről még nincsenek információim, ám ha a FB-ra felmegyek, biztos kiderítem előbb, vagy utóbb, mi történhetett vele, és ki is a tettes tulajdonképpen...
És ráadásul nem kell kapkodva, csak minden második sort elolvasnod, hisz a mókuskereket addig hajtják majd mások, és ha egy kicsit lassabb is lesz nélküled, hidd el soha nem áll meg! Hisz az szinte lehetetlen, hogy a Nagy Nemzeti Mókuskerék Forgató Zrt. összes szerződött meghajtója egyszerre olvassa ezt a blogot...?! Ugye, hogy ugye... Gondold csak végig (vagy kérdezd meg Besenyő Pista Bácsit), ha ez így lenne, akkor mi lennénk a Nagy Nemzeti Mókuskerék Megállító NyRt., ami egyben azt is jelentené, hogy azzal megtörnénk egy monopóliumot, és át is vállalnánk egy kicsit a kerékforgatást, sőt még ha nem is vállalnánk, akkor is elkezdene valami forogni itt. Mert ugye azzal Te is egyet értesz, ha valahol 3 embernél több megjelenik, ott elkezdenek a dolgok pörögni. És a kis pörgést átveszik mások, akik kicsit jobban pörgetik, és aztán megint jönnek, kopogtatnak... és ez így megy tovább egészen addig, míg észre nem vesszük, hogy mi lettünk a Nagy Nemzeti Mókuskerék Forgató Intézet 2.0 , és akkor már nincs megállás...
Na ezt szeretném elkerülni, ezért csak ennyit, és ilyeneket írok, hogy írásaimmal az egyes számú Mókuskerékből épp annyi forgatót vonjak ki, amit a rendszer még észre sem vesz! ( a szerk. megjegyzése: :-) )
És ráadásul egy ideje én is ennek a NNMF Zrt.-nek lettem a nem túl lelkes, de mindenképpen aktívnak nevezhető tagja (vagy nevezhetjük bátran, és egyszerűen rabszolgájának is). Ez is ritkítja az itt megjelenő bejegyzéseim számát, hisz néha nekem is kell egy kicsit forgatnom a kereket, mert ez a nagy és közös kerék nem elég hogy láthatóan lassabban forog, mostanában még inog is. Sőt az sem mindegy, hogy ha egy pillanatra kiugrasz belőle, azt melyik oldalán teszed. Ugyanis elképzelhető az, hogy amint kiugrasz, hogy pihenj egy kicsit, a Mókuskerék elgázol, azaz elüt, vagy hogy finomabban és árnyaltabban fogalmazzak, eltapos, mint egy porszemet! Van lehetőséged saját Mókuskerék Bt.-t vagy Kft.-t indítani, de ugye a Nagy Mókuskerék Zrt-vel szemben ezeket éjjel nappal, váltótárs nélkül kell forgatni, igaz tudsz lassabban, vagy gyorsabban forogni, mert ez esetben Te magad határozod meg a pörgetési sebességet, míg a NNMF Zrt. esetében a sok milliomodikként szinte hatással sem vagy a sebességére, viszont vedd figyelembe azt a korántsem elhanyagolható tényt, miszerint a Nagy Kerék erősebb mint a kicsi, ezért néha utoléri és megeszi azt... Válasszon mindenki érzése szerint, ám mivel én voltam olyan szerencsés/tlen, hogy mindkettőt kipróbálhattam, bizton állíthatom, hogy a kicsi eldőlhet, a nagy meg eltaposhat, tehát veszélyes üzem mindkettő, hisz könnyen alattuk végezhetjük!
Ezért is érdemes kicsit átváltani néha Kutyába, és sétáltatni, futtatni, labdát eldobálni, ül-fekszik-ottmaradóst játszani, kutyagumit szedni, és tudni, hogy ezen a téren nem közlekedik a NNMF Zrt. busza...
Na a kutyáról jut eszembe, nekem is van ám egy, mondjuk ő nem teljesen kutya, hanem félig UFO, de azért tud "rendesen" ugatni, és ő nem más, mint a híresen hírhedt TDi Mukimanó Ceruzamajom WhippetKirályfi! Az eddigi összes bejegyzésem róla szólt, és elnézést is kell kérnem vagy ezért, vagy azért, hogy ez a bejegyzés eddig nem vele foglalkozott. A lényeg, hogy elnézzétek nekem, ezeket a NNMF Zrt. ellen elkövetett partizáncselekedeteket! Visszatérve TDi-re, őkegyelmessége elmúlt kilenc hónapos, és ezzel a kisgyermekkor, mely bohókás, és megható történeteivel sokszor mosolyt, vagy könnyet csalt az arcunkra, egyszer és mindenkorra véget ért! Ez most nagyon szigorúan és szomorúan hangzott, de ne félj Kedves Olvasgatóm, ezzel még korántsem ért véget a bohóckodósan komoly, bolondosan szívszorító történetek sora. Igaz a héten épp nem történt semmi ezekhez hasonlatos, ezért hát a fentebb olvasható magasröptű és mélyenszántó gondolatsor, de én kitartóan figyelek, és ha TD bármi furát, nem megszokottat tesz, vagy esetleg olyasmi történik velünk, amit a móka kedvéért megosztanék veled, akkor hidd el, kiugrok a Nagy Nemzeti Mókuskerékből, és rögtön megírom, mert ami neked az olvasgatás, nekem az az írogatás... Sokszor annyira hiányzik, mint egy korty víz az egy hete a Namíb Sivatagban botorkáló amerikai turistának, vagy mint egy púp-specialista gerincsebész az Elfújta a szél castingján várakozó Quasimodonak, szóval nagyon! Kell hogy kijöjjön valahogy a stressz, és ezzel biztosan nem vagyok egyedül, csak van aki homokzsákokat püföl, van aki ezt élesben a diszkóban teszi meg embertársaival, és van olyan is aki pulóvert kötöget, vagy könyveket olvasgat, én meg írogatok. Mindenki megoldja valahogy, és leereszti a gőzt...
Az írogatáshoz viszont téma kell, és ez a téma sokszor hiányzik. De mire nem jó egy vicces kis Ceruzamajomra emlékeztető állatka? Apropó aki még nem olvasta az első néhány bejegyzést itt a blogon, az sürgősen tekerjen vissza az elejére (a jobb oldalon található menüben kattanj az első hónapokra...
http://whippizee.blogspot.com/2011_01_01_archive.html) de ha sietsz vissza a Mókuskerekedbe, akkor elmesélem röviden, miért és honnan a Ceruzamajom elnevezés.
Volt egyszer, hol nem volt, túl azon a réten, ahol egy öreg pincér dugóhúzójára emlékeztető farkú kismalac az orrával a földet piszkálta, (de soha nem említették többet, egy mesében sem, hogy talált-e valamit) ám azért az átlátszónak korántsem nevezhető Üveghegyen innen (erről se szól egy mese sem, ha jobban utánanézel...) Egy szónak is száz a vége, vagy mi a szösz, szóval történt egyszer réges-rég, talán már öt vagy hat hónapja is lehetett, de a vének még emlékeznek talán, hogy látogatóba jött hozzánk egy családi barátunk. Nagyon magas, vékony lány, inkább asszony, mert hát a gyermeke is magasabb nálam, és köszönteni akarta a kis herceget TD-t. Ám a WhippetKirályfi kutyákat meghazudtoló módon felmászott rá... és ezt értsd úgy ahogy mondom, szabályszerűen felkapaszkodott, mint egy kismajom a pálmafára, és teszi ezt minden alkalommal mikor Emő látogatóba jön hozzánk. Egyszerűen annyira megörül neki, hogy felcsimpaszkodik a nyakába, és elkezdi rágcsálni a haját. Tehát innen a "majomság" része a dolognak, de mi a helyzet a "ceruzasággal"? Nem tudom láttál-e már agarat futni? Ha igen, nincs több kérdésem, bírónő... Ha nem, akkor képzelj el egy vékony kutyát, bár sokak szerint az agarakat éheztetik, azért áll ki minden bordájuk, jelentem alássan az nem a bordája, hanem a fűrész-izma, ami az embernél talán egyes testépítőkön figyelhető egyedül meg, és nem eszik keveset, speciel az én 14 kilós mukimanówhippetem annyit eszik, mint egy huszonöt kilós, jól hallottad, 25 kg-os vadászkutya! Na szóval, mikor egy agár elkezd futni, a teste először kinyúlik, olyan hosszúra, amit a kutyát látva el sem tudnál képzelni, szó szerint mint egy ceruza, kis hegyes orra csak úgy hasítja a levegőt, majd összehajtja magát, ilyenkor az első lábai hátul lógnak ki a képből, a két hátsó lába pedig megelőzve az elsőket már 20-30 centivel előbbre keresi a kapaszkodót, majd ezt újra a teljesen kinyújtott ceruza-póz követi. Hát innen a Ceruzamajom kifejezés...
Na valami ilyesmire gondolok...
Meg ilyesmire...
És aztán megint a ceruza-póz...
(köszönet TPSZ Katinak, és Zsófinak valamint kutyáiknak a szemléletes képekért)
Szemet gyönyörködtető látvány egy agarat élőben futni látni, de hidd el, csak mi látjuk ezt futásnak. Ők nem futnak, hanem vadásznak, ősi ösztöntől vezéreltetve, kikapcsolják a külvilágot, és csak a vadat látják, lett légyen az egy igazi nyúl, vagy csak egy szél által a parkban kergetett nejlonzacskó...
Ha mi is ennyire tudnánk a pillanatnak élni, és az előttünk álló feladatra, mint vadra gondolni, akkor egy pillanatig sem éreznénk "mókuskeréknek" az életünk...
Köszönöm megtisztelő figyelmedet Kedves Olvasgatóm, mára ennyi a technika és tudomány vívmányaiból, jövő héten újra jelentkezem!
Na akkor el is értünk a lényeghez, a MIT-hez, mert ez itt a fő kérdés! Férfitársaim nevében jelentem, mi általában az utolsó nap utolsó pillanataiban vesszük meg szeretteinknek az ajándékot. Kedves hölgyeim, ti viszont gondosan előre eltervezve, már talán nyár végén megvettétek... Szóval a MIT-re visszatérve, az emberek egymásnak általában olyan ajándékot adnak, amit maguk is szívesen kapnának, vagy nekik is tetszik. Ez eddig rendben is van, de mitévők legyünk egy kutyával? Mert a selyemnyakkendő, vagy az a cuki kis táska egyáltalán nem hozná lázba a házi kedvencünket, bár ez TDi Whippetkirályfi esetében egyáltalán nem igaz, hiszen nagy vadász lévén, képes lenne a fantáziáját kicsinykét jobban bevetve röpke 10 perc alatt becserkészni, levadászni, és egy mindent megsemmisítő utolsó támadással széttépni egy Armani nyakkendőt, vagy egy LV retikült is... Amúgy Ő a világ legszelídebb jószága, kedvessége határtalan, bújós mint egy cica, de védelmezőn lép fel mind a 16 kilójával, ha a családot, az ő kis falkáját veszélyben érzi. Főleg a postást tartja kitartó, és ráadásul életveszélyes támadónak, mikor a postaládába dobálja azokat a nagyon is veszélyesnek tűnő leveleket. Néhányak szerint TDi-nek olyan szaga van, mint egy tavalyi karácsonyi sütinek, ami a doboz alján véletlenül megmaradt. Édeskésen finom, tele az előző karácsony emlékeivel, de azért mégse enné meg az ember, mert végülis egy kutyáról beszélünk... Szóval egy kis kedvesség-bonbon Ő, így aztán megérdemli az ajándékot akár Karácsonyra, akár bármely napjára az évnek.
