29. Versenyszféra, azaz TDi magas fordulatszámon pörgetve...

Üdvözöllek Kedves Olvasgatóm a versenyszférában, amely nem a kiemelten magas bér és egyéb sikerdíj jellegű kifizetésekről szól (most kivételesen), hanem a sebességről. Vé egyenlő megtett Út osztva a megtételhez szükséges Idővel. Hát Kedves Olvasgatóim, ez a szám nálunk egyenlő 330 kilométer, osztva azzal az öt órával, ami alatt a Kecskemétre vezető utat sikerült abszolválnunk, ebből számítható a sebesség... Húha, matekból mindig egy kicsit pöszén számoltam, ezért inkább visszatérnék a szubjektívabb dolgokhoz. Kaptam egy meghívót Tiszaparti Szélvész Katiéktól a Kecskeméti Évadnyitó Coursingra, és itt jöhet az első kérdésed Kedves Olvasgató, aki velem együtt még (a kivételek pont konditerembe mentek, hogy lenyomják a szabályokat) soha nem hallottad ezt a szót, mi a mákos tészta az a coursing? Na ez kérlek szépen modern kori nyúlvadászat, ráadásul olyan, ahol a nyuszi nem "egyszerhasználatos", tehát megfelel az EU állatvédőinek, és a Greenpeace aktivistáinak, és az ő minden kívánalmaiknak, azaz MŰNYÚL! Hát igazából a műnyúl szó már magában is aprócska költői túlzásnak tűnik, ha meglátod az illető "állatkát", ugyanis az látszólag csupán színes nejlon szalagokból áll, s így tulajdonképpen nem is túl sok köze van a nyúl nevű vadállathoz. Ám az angol, magyar, afgán, és egyéb nemzetiségű agarak, whippetkék, sőt tacsik és még jó néhány féle fajta kutya mégis önfeledt, és mámoros száguldásba kezd, amikor a műnyúl megindul előttük. Lába sincs, csak néhány száz méternyi zsinór, és a madzag végén lévő feltekerő szerkezet, melyet jelen esetben TPSZ Zsolt irányított, ő a nyuszi feje, hiszen ő határozza meg a műnyuszi menekülési sebességét, hogy mindig néhány méterrel a kutyák előtt "szaladjon", motiválva őket vadászösztönük kibontakoztatására. A pálya mindig változik, ugyanis a kis földhöz rögzített zsinórvezető-tárcsák (ezek cikk-cakkban történő elhelyezése adja a pálya kiszámíthatatlanságát) áthelyezésével végtelen variáció állítható elő egy 4-5 focipályányi földterületen. Az okosabb kutyeszok ugyanis megtanulják a pályán "kiszámíthatatlanul" cikázó nyuszi mozgását, és a kanyarokat levágva elévághatnak. A kutyeszokat a bírók nem csak a sebességük, hanem a futásuk stílusa, a kanyartechnikájuk, és még egy csomó számomra kínai dolog alapján pontozzák.

Ezen rövidnek még a legkevésbé sem nevezhető bevezető után, elmesélem neked, milyen viszontagságok árán jutott kis családunk személyesen is eme értékes információk birtokába. Az autóm egy szervizben töltötte a hosszú hétvégét sírdogálva, amiért egy buta kisfiú a rollerjével az egész jobb oldalát lezúzta, hogy bekenhesse Bepanthennel... Ezért egészen az indulás előtti napig kétséges volt, hogy tudunk-e egyáltalán menni. Mivel a buta kisfiú kenőcse semmit nem használt, a kocsim persze nem készült el, ezért a párom kis C3 autójával vágtunk neki az oda-vissza közel 700 km-es távnak. Három ember és egy kutya... TD ugyebár erős hajlamot mutat a kis Vuk érdemérem megszerzésére, és ennek tanúbizonyságaként az első 30 kilométeren megfogott két rókát is... na ezért késtünk egy icipicit el. Az út többi részét azzal töltöttük, hogy azon vitatkoztunk, Ferkó vagy Lackó Tanyát kell majd keresnünk, esetleg valami harmadik nevűt. Nem tudom meséltem-e már, de az arc és a névmemóriám elég gyenge, de csak ez a kettő. Délre azért odaértünk a magyar puszta közepére, kicsit meg is ijedtem az utolsó 1 km-től, de megérkezve egy gémeskút körül egy csodálatos kis lovas-tanyát találtunk, ahol lovak, disznók, és tyúkok szaladgáltak szerteszét. Városi gyerek lévén, nagyon tetszett a hely. Ennyi "futógépet" egy helyen eddig még nem láttam, volt itt mindenféle agár, sőt foxi, tacsi, és még terelőkutyák is. Pont jókor érkeztünk, mert a kicsik "futama" pont akkor kezdődött. Egy éves kor alatt nem futhatnak, ezért csak egy úgynevezett "szoktató futam" keretében néhány méterre húzzák a nyuszit a piciknek. TD volt a harmadik, soha még csak nem is látott ilyesmit, de az ösztön az erős benne, ezért kis gondolkodás után megiramodott, és a nagyokat megszégyenítő vágtát vágott le azon a kb. száz méteren. Nagy dicséretet kapott. Az első élmények jelentősen meghatározzák a kutyesz további coursingos jövőjét. Hát ezekkel TD-nek egy icipici problémája sem akadt, sőt! Remekül futott! Egy finom csirkepörkölt mellett eltöltött ebéd után jöttek vissza a pályára a nagyok, és szemet gyönyörködtető vágtákkal kápráztatták el a nézőközönséget. A fotósok újra elfoglalták azokat a pozíciókat, ahonnan a legjobb szögből lehet a legprofesszionálisabb fotókat rögzíteni, de ahová sajnos nem juthatott el a faszén parazsán sült diós-, mákos-, és kakaós kuglóf... Kisluli is befutott a nagyok közé fotómasinájával, de csak és kizárólag a sütemény alapos, ízlelőbimbók általi bevizsgálása után. Hazafelé az autóban közölte, hogy valószínűleg agár-fotós lesz. Kedvence a Nagy Orosz, akiről gazdija lelkesen adott leírást, mikor megdicsértük, milyen szép feje van közölte, hogy itt el is fogyott az összes jó tulajdonsága, de Kisluli szereti a kihívásokat, ezért elhatározta, hogy a Nagy Oroszokra specializálódik... Ennyi kecses eleganciával felvonuló nemes küzdelemre készülő kutyát még soha sem láttam, a vadászat illata lengte be a pusztát, ezek a mai harcosok sikítva nyüszítettek, hogy engedjék már őket futni, hiszen 5 percenként elindult egy futam, ahol néha egyedül, néha ketten is futottak. Mit futottak? Szálltak a levegőben. Repültek a nyuszi után. Szeretnék tudni így küzdeni egy célért, mint ezek a kis hobbiállatként tartott gazdi kedvencei. Na ezt nevezem én versenyszférának...

Köszönet Csete Zsoltnak, és Kecskés Zsófi közbenjárásának, ezért a mindent elmondó képért! És Ildinek a Kislulit és TD-t ábrázoló (f)elsőért.
Ezzel búcsúzom is Kedves Olvasgatóm, szép napot, csillogó szemeket, és jó versenyzést az élet bármely területén. Tudj úgy küzdeni, mint ŐK! Hajrá!