A kertünk nem nagy, épp ezért próbáljuk méreteihez képest kellemessé tenni magunk és kutyánk számára is. Ennek jegyében kis fekete műanyag lábakon álló napelemes lámpákat szúrtam le a kocsibejáró két oldalára, ezeknek kellemes halvány fénye éjjel tökéletesen jelöli a kocsi által megteendő utat a kaputól a garázsig. És ha TDi Whippetkirályfit dolgát végezni kiengedem esténként, akkor ő is lát, és nem megy neki a kerítésnek például. Mondjuk fényes nappal is többször nekirohant már, valami nagyon fontos dolgot cipelve a szájában, és közben kaján vigyorral hátrafelé nézett rám, akinek arra az arcában lévő dologra épp szükségem lett volna...
Ám valami megmagyarázhatatlan oknál fogva TDi nem szereti ezeket a kis lámpásokat, azaz éppen hogy szereti, de megenni szereti, nem a fényét nézegetni. Soha nem fogom megfejteni a miértjét annak, hogy mit szeret ezekben a kis műanyagcsövekből készült izékben, de lassan az összeset lerágja, és nem csak a rudakat, hanem a világító LED-eket tartalmazó átlátszó (szintén műanyag) lámpatesteket is. A minap pedig az Ildi öntözőkannáját kezdte meg, a nyuszijának a műanyag szemeit pedig már hetek óta próbálja leharapni... Tehát biztonsággal megállapítható, hogy szereti a műanyagot. Jaj, a kerti öntözőslagot tartó kiskocsiról majdnem megfeledkeztem, arról is lerágott minden műanyag csatlakozót. Az egészből annyi hasznom lett, hogy pár napja se kannából, se slaggal nem tudunk virágot öntözni, azaz hivatalos felmentésem van kertlocsolás alól! Ha tudja valaki, segítsen megfejteni, hogy a fogváltás kínjait laza, mondhatni könnyed eleganciával tűrő TDi Whippetkirályfi, hisz legutóbbi előtti felkonfomból kiderült a titok, és az ő igazi neve, miért nem rágott meg egyetlen egy cipőt sem anno, sőt a bútorok lábát sem. Az egész fog-csere projektet átvészeltük néhány félbeharapott teniszlabdával. Nem mintha panaszkodnék emiatt a hiányossága miatt, csak nem értem, hogy miután tökéletes fogazata teljes pompájában fehérlik a vigyori pofájában, miért pont most, és miért pont a műanyag ejtette rabságba minden gondolatát a mi egyetlen TáDénknak...
És ez a bűvkör olyan átmérővel rendelkezik, hogy a legszentebb esküjét (miszerint soha, de soha nem megy fel az asztalra) is megszegte a múltkor, mikor a slag végéről 6 darabban leváló műanyag-csatlakozó darabjait, minta gyanánt az utánpótlás miatt, a teraszasztalra tettem. Még szinte be sem léptem a bejárati ajtón TD már két mellső lábával fenn állt az asztalon, arcából még egy kicsit kilógott a kerti locsolócső csatlakozójának a darabkája. Eddig még ha kaját hagytunk az asztalon, akkor sem ment fel...
Igaz egy időben ugyanezt csinálta fadarabokkal, mostanság azonban a műanyag a nyerő!
Na már csak egy lépésnyire vagyunk az ablakon ki-be ugráló whippet rémképétől, mint ahogy néhány sorstársam elmeséléseiből hallottam. Ám a sátáni kacaj elmaradt, sőt ha hazaérkezvén TDi Whippetkirályfi füleit futó üzemmódban a fejére hátrasimítva, enyhén leeresztett, azaz vállai közé húzott fejjel közeledik, és megáll a terasz sarkán, nem fut örömködve elénk a kapuig, akkor tudjuk, hogy ma is volt valami áldozat, de bűnbánó arcára nézve nem is tudjuk igazán megszidni... Valami szidás félét kap, de csak a rend kedvéért, tulajdonképpen megmagyarázzuk azzal, hogy ha a kutyát nem rögtön a rossz cselekedet után, vagy közben kapod el, akkor ő már egy órával később nem tudja, miért is kap büntetést.
Nos ezennel búcsúzom ismét Kedves Olvasgató, és javaslom gondolkodjunk el azon, mi történne, ha kutyáink nem fadarabokat, vagy műanyag vackokat rágnának szét, hanem mondjuk téglát... Hát nem lenne hol laknunk, mire kinőné ezt a fránya szokását, mert ugye kinövi...?
Nyugi, 4-5 éves korára kinövi. Ez a műanyagimádat valami fajtaspecifikus szenvedélybetegség lehet. És az enyémek sem a fogzás ideje alatt, hanem utána "vesztek" meg. TPSZ Winston mondjuk a kárpitozott bútorokat részesítette előnyben, de a két Tegár Kapitány a műanyag mellett a követ, betont is szívesen őrli. Sajnos Ciramon gyakran le is nyeli az arcába került nem emészthető dolgokat, ezt azután az éjszaka kellős közepén az ágyneműbe szereti kitálalni. Két megoldás létezik szerintem, az első nem biztos, hogy népszerű és könnyen megvalósítható: mindig kell a falkába hozni egy új kölyköt, mert tapasztalataim szerint akkor az eggyel idősebbek lenyugszanak. Viszont ebben az esetben mindig van egy, aki rág. A másik, ami megvalósíthatóbb: el kell pakolni előlük a rágható és féltett cuccokat. Ez állandó készenlétet és összpontosítást kíván tőlünk, gazdiktól, mivel minden esetben egy lépéssel előttünk járnak. Ciramon épp tegnap lopta ki észrevétlenül az egyébként zárt ajtóval vigyázott előszobából a kedvenc nyári szandálomat. Holnap megyek a cipőboltba! Szóval: kitartás.
VálaszTörlés