No de térjünk a lényegre végre, mert már érzem, hogy tűkön ülve várod, mi a fityfene is lehet az az antagonisztikus paradoxon?! Ha szó szerinti fordításban nézzük ezt az összefüggést, akkor végzetesen ellenséges, ellentétes állítások egy olyan halmazáról beszélünk, amelyek látszólag ellentmondásra vezetnek, vagy a józan észnek ellentmondó következtetés vonható le belőlük, ha a konkrét esetet vizsgáljuk etológiai szakértő szemével, akkor csak arról van szó, hogy TD-t "lekövérkutyázták"! Szakemberek és hozzá nemértő laikusok szájára is mosolyt csalhat egy olyan mondat, mely egy kövér agárról szól. TD konkrét esetében ugyebár egy sokat mozgatott, de versenyzésre még fel nem készített nyeretlen félévesről beszélünk, akinek nem mellesleg ceruzamajom az egyik álneve. Bár a kedves hölgy, aki emellett a megjegyzése mellett teljes szeretetéről biztosította TD kutyát, kritikai megállapítása hatására mukimanókoma még egy grammal sem eszik azóta kevesebbet, sőt... Talán azért lehet, mert feltételezéseim ellenére a kutyák mégsem értik az emberi beszédet, és itt kérek elnézést az általam nagyra csodált csodálatos kutyadokitól is, mert ő például állítja, hogy a kutyák energia-szinten beszélik az "embert".
A fent említett antagonisztikus paradoxon elhangzása után rögtön zsinatra hívtam Tiszaparti Szélvész Katit, hogy derítsünk fényt a háttérben keringő pletykákra, miszerint TD a tengerentúli gyorséttermek hulladékán felnövekvő amerikai fiatalságra hajazva, saját fajtársait súlyban többszörösen meghaladva képtelen lesz majd egy jóízű "nyuszifogásra", mert felesleges túlsúlya ezt majd nem engedi. Ám Kati megnyugtatott, egyrészt, hogy a hölgy amúgy kedves szokott lenni, másrészt TD táplálásában semmiféle hibát nem vétettem. Ő ugyanis azt az elvet vallja, és talán ennek az is lehet az oka, hogy a kezén több száz saját nevelésű whippetkutya ment át, hogy a növendék kutya előtt legyen annyi kaja, amennyit meg tud enni. Én is ezt a táplálási elvet vallom, azaz TD kengurupatkány mindig a mérlegelt súlyának megfelelő tápmennyiséget kapja, és abból általában mindig megmarad néhány szem, azaz pont annyit ehet, amennyire szüksége van. Ha és amennyiben a versenyek súlycsoportok szerint lesznek megrendezve, amire egyelőre nem túl sok esély látszik, akkor majd TD gumibogyóversenyistállószimatológépet egy komolyabb súlycsoportban indítjuk. A táplálkozásra visszatérve, kaptam egy emilt, melyben a whippetek táplálkozási szokásairól érdeklődött egy Kedves Leendő Whippettulajdonos (itt kívánnék nekik elegendő mennyiségű kitartást, mert mindjárt itt a május vége...) annak költségeiről, és a többi. Ennek jegyében elmondhatom, hogy a whippet néha rossz evő, néha meg nagyon is jó. Konkrétan egyik nap 200.-, másik nap akár 300.- Forintot is befalatoz, tehát kijelenthetjük, hogy a whippet egy kisfogyasztású sportkocsi mintájára készült hobbi állatka, szerintem ennyit még egy tengerimalac is megeszik... :o)
Ez egyébként nálunk, és konkrétan TD esetében abban nyilvánul meg, hogy a mindennapos tóparti sétáink során fel akarja-e falni a horgászok által a partra (szerintük a szegény kóbor macskáknak...) dobott, néha még élő, verdeső, máskor már több napos döglött halakat, vagy sem... Azaz séta mindig kaja előtt van, és ebből megállapíthatom, hogy már éhes-e? Optimális esetben Purina Proplan Puppy, azaz kölyök, bárányos és lazacos (kaviárost még nem gyártanak) száraztápok feles keverékét kapja némi Kippy konzervhusival feltuningolva. Több száraztápot kipróbáltunk, de volt amelyiktől fura szaga lett a kutyának, és volt olyan is, amit meg egyszerűen nem evett meg... A kutyák nem szeretik a változatosságot, és törekedjünk arra, hogy mindig ugyanazt a tápot kapják, ám én ennek ellenére néha megtöröm a monoton zabálást egy kis levesben főtt zöldséggel, imádja a karalábét, és a répát, no és persze a leveshusit is, ám csontot csak fél éves kora után adtam neki, akkor is csak azokat kapta meg, amelyek nem csöves, azaz belül üreges, és ez által szilánkosra törő pl. csirkecsontok. A Húsvéti Sonka szerepét nálunk az idén egy hibátlan pácolású füstölt csülök töltötte be, mint vendégművész, és ennek a csontja például TD sárkányfiókát napokra lekötötte, vagyis rágcsálta kicsit, majd elásta valamelyik bokor alatt, és másnap kezdődött a játék újra...
Amúgy most még háromszor kap enni, azaz reggel 6, déli 12, és este 6, és ezeket az időpontokat mindig próbálom percre pontosan megtartani, de ha valamilyen oknál fogva, vendégek stb., mégis meg találnék feledkezni ezekről a kényes terminusokról, akkor eleinte óvatos kis orr-bökésekkel, később ha nem kapcsolok, hogy mit akar, konkrét nyüszögéssel, melyet a tálja és köztem történő ide-oda futkosás közben ad elő, végső esetben pedig kétségbeesett ugatással jelez!
Visszatérve a kövér whippet paradoxonjára, azt tudnotok kell Kedves Olvasgatóim, hogy többen meggyanúsítottak már azzal is, hogy TD-t valószínűleg nem megfelelően etetjük, mert olyan kis vékonyka, persze ezen tábor képviselői nem "agarászok" voltak, hanem közönséges emberek, kik mit sem tudnak az agarak és whippetek varázslatos világáról, és csak egy vékonyka kiskutyát látnak. Én azonban kitartok az "arany középút" elve mellett, és soha nem fogom TD felhizlalni, hogy az átlagembereket szemét megnyugtassam, sem éheztetni, hogy a kényes agarász szemeknek megfelelővé faragjam le a súlyát, mindig annyit fogok neki adni, hogy az én szememben egy egészséges és vidám kis whippet maradjon. Amúgy jelentem tisztelettel TD kereken 14 kilogramm, és ez tökéletesen megfelel egy süldő lassan nyolc hónapos whippetfiú súlyának, aki ráadásul nem a kis szöcskék táborát erősíti, pedig kicsi korában ő volt az alom legkisebbje. És persze talán mondanom sem kell, hogy a reggelijét épp az imént falatozta be, és most itt alszik a derekam és a kanapé párnája között, fejét a párna mögé fúrva...
És ezzel mára búcsúzom is Kedves Olvasgatóm, kívánok neked szép napot, és azt, hogy csak annyi gondod legyen a közeljövőben, hogy mikor és mennyi kaját adj a kutyeszodnak, hogy minden elvárásnak megfelelj... :-) :o) Mosolyogj, hogy a kutyád is veled örülhessen, hisz ő csak azért létezik, hogy veled legyen, és neked örömet okozzon! Éljenek a jól táplált kutyák, és közben gondolj (ha megengedheted magadnak) azokra a kutyákra is, akiknek nem az jut, és nem annyi, amennyi a Tiédnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése