PitaPata Dog tickers

PitaPata - Personal picturePitaPata Dog tickers

2011. augusztus 26., péntek

56. TDi BányászGepárd aranyat ás...

Üdvözöllek Kedves Olvasgatóm, kánikulában szívesen állnál egy hűs patak csobogó vizében, kezedben aranymosó tállal, vagy inkább az árnyékból figyelnéd az aranyásók kemény munkáját, és este felvásárolnád a termést? Mindegy melyik csoportba tartozol, ha az arany megmozgatja a fantáziád. A mai apropónk egyébként az 1900 $-t is meghaladó unciánkénti nemzetközi aranyár! A lényeg, hogy birtokolni akard! Legyél kicsit whippet! :o)
Napokban feltettem a FaceBook-ra egy sokrétű és hosszú megjegyzésáradatot/vitát kiváltó post-ot, "A whippetek 12 alapszabálya" címmel, ami épp a birtoklásról szólt:


1. Ha nekem valami tetszik, az az enyém!
2. Ha valami már a számban van, az az enyém!
3. Ha valami kis idővel ezelőtt a számban volt, az az enyém!
4. Ha el tudom venni tőled, akkor az az enyém!
5. Ha valamiről azt hiszed a tiéd, az is az enyém!
6. Ha valami csak úgy néz ki, mintha az enyém lenne, akkor az az enyém!
7. Ha valamit én láttam meg először, akkor az az enyém!
8. Ha te játszol valamivel, és leteszed, akkor az az enyém!
9. Ha valamit széttépek, akkor minden darabja az enyém!
10. Ha valami a tiéd volt eddig, felejtsd el!
11. Ha valami az enyém, soha nem lesz a tiéd!
12. Ha valami már elromlott, az a tiéd!

Cöcöcö... mondhatod, hogy nem kell, vagy hogy nem érdekel, de valljuk be őszintén, ez az arany dolog, amit titkon mindenki birtokolni akar. Ha lehetősége lenne rá, biztos téglaszámra halmozná, vagy ékszerként magára aggatná legszívesebben az ember fia és lánya. És ebben nagyon is az agarainkra hasonlítunk, hisz ők is csak birtokolni akarnak, csak nekik mindegy mit... illetve ez így természetesen nem szó szerint igaz. A lényeg az hogy Valamit akarnak birtokolni, nem kell annak több ezer éves múlttal rendelkező nemesfém tárgynak lennie, elég egy megcsócsált ásványvizes palack, vagy egy kétujjnyi vastag faág. Sőt vannak egyes egyedek, akik a gazdájukat, és/vagy családtagjaikat is birtokolni akarják.
Mindenesetre TDi ásott egy akkora lyukat közvetlenül a bejárat elé, hogy elgondolkodtatott. Lehet, hogy mégis az arany-kincsre hajt? A tárna mérete alapján a Karib tengeri kalózflotta több száz évnyi teljes felhalmozott arany-zsákmányát akarja kitermelni... A másik feltételezésem, hogy a családunk védelmében állított csapdát a gonosz behatoló bácsik ellen, akik miután bemásznak a kerítésen, elsüllyednek ebben a gigantikus elefánt-csapdában. Bármelyik megoldásnak meg kell találnom a pozitív oldalát, mert különben végzetes agyi elváltozásokat fogok elszenvedni, vagy egy kubikos brigádot kell fogadnom, akik szorgalmas ellen-kampány keretében betemetik ezt, ráadásul teljes munkaidőre bejelentve határozatlan ideig, hogy minden nap be tudjak járni a kocsival az udvarra. Próbáltam már magam is visszatemetni, de valahogy eltűnt a megfelelő földmennyiség, azaz a barlang csak félig telt meg, és a rendelkezésre álló föld már elfogyott... De vajon hova tűnhetett el a másik fele, amivel még mindig csapágyassá lehetne tenni egy kisebb méretű teherautócskát. Legjobb lenne ha meg tudnám győzni TDi BányászGepárdot arról, hogy várja inkább ki, amíg valaki kiássa helyette, és csak aztán csapjon le a gazdag prédára.
Ki gondolta volna erről a kis CeruzaMajomról, hogy még 1 éves kora előtt eléri a BányászGepárd rangot...
Ezzel mára búcsúzom Kedves Olvasgatóm, áss vagy lapátolj, vagy egyszerűen csak együttérzőn bólogass, lényeg hogy mutasd ki a véleményed... :o)

2011. augusztus 25., csütörtök

55. Vers a Vadászhoz...

Vers a Vadászhoz

Az őszből valami sárgásan villan,
az avaron halkan préda illan,
szemében halk-halvány fény csillan,
a Vadásznak izma összerándul...

Futása inkább lehetne vágta,
orrát a lágy levegőbe vájja,
szívében nincs haragnak lángja,
élete szűk zsákutca lett...

A rőt bokor alatt valami villan,
tűéles fogsor élesen csattan,
körforgás nem áll meg, csak lassan
a levélre fröccsen a sáros vér...

54. Az én kutyám, az én "lényem"...

Üdv újra nálunk Kedves Olvasgató, a nyári szabadságolások letelte utáni lélegzetvételnyi kis időben, mikor még lehet egy kicsit szusszanni a nagy őszi pörgés előtt. Ma nem is akarok másról írni neked, csak egy könnyed kis brain-stormingot arról, mennyire másolja egy kutya a gazdáját (vagy visszafelé...). Bizonyára hallottad már azokat a mendemondákat, miszerint a gazda olyan kutyát választ, aki hasonlít saját magához, és ha nem, akkor meg úgyis hozzáhasonul majd. Vagy Ő, vagy a kutya...
Sem alátámasztani, sem cáfolni nem tudom az elhangzottakat, inkább Rád bízom Kedves Olvasgatóm, hogy szabadon eldöntsd, kinek hiszel.
Az úgy történt, hogy egyszer egy szép napon elhatároztam, hogy hosszú-hosszú kihagyás után újra szeretnék egy kutyust, aki még nem ismeri a történetnek a múlt homályába vesző részleteit, kérem lapozzon vissza a kezdetekhez, ahol is leírtam TDi Mukimanó Sárkányfióka Bányászgepárd beköltözésének teljes előzmény-, és/vagy következményáradatát. Sokáig keresgéltem a legmegfelelőbb fajtát, és mivel a kiválasztás paraméterrendszerre oly mértékben volt összetett, hogy a teljes posztot elfoglalná a leírása, ezért inkább belinkelem neked Kedves Olvasgatóm. Lásd a történet teljes hátterét: http://whippizee.blogspot.com/2011/02/13-es-fel-miert-pont-td-miert-pont.html
Tehát a vezérfonalunkhoz visszatérve, én egy olyan kutyát találtam, aki (és ez az "aki" szó, bár látszólag nyelvtani, ragozási, etikai, és ráadásul még szociológiai vonatkozásban is helytelennek tűnik, mégis teljesen helyénvaló) külsejét tekintve tökéletes ellentétem, viszont belső értékeit alaposabban megvizsgálva szinte már nevezhető a genetikai másolatomnak, na nem azért, mintha helyteleníteném a nyulak szabadságharcos mozgalmát, vagy némely egyedeinek ez irányú felszabadító tevékenységet hirdető mezei véleménynyilvánításának gyökereinél történő elfojtását, nem dehogy. Inkább mélyebb összefüggésekre rávilágító hasonlatosságokat véltem felfedezni TDi Rontombontom Whippetkirályfi és a saját világnézetem között.
Visszatérve kicsit a külső ismertetőjegyek elemzéséhez, a "kövér" agáros megjegyzés kivételével semmi, de tényleg semmi hasonlatosság nem jegyezhető fel az Adenauer-keresztünk NEM HASONLÍT oldalára. TDi Ceruzamajom ugyanis egy tipikus agár, annak minden külső és természetesen belső tulajdonságözönével. Itt szintén csak egy linket kapsz Kedves Olvasgatóm, hiszen semmiképpen nem szeretnék az önplágium, vagy a felesleges billentyű-csattogtatás vétkébe esni... http://whippizee.blogspot.com/2011/01/10-jubileumi-kiadas-azaz-mi-kulonbseg.html
Szóval az itt említett írást kiegészítendő, megjegyezném én még mindig 112 kg vagyok, aki ezek után bárminemű hasonlóságot merészel észrevenni köztem és TDi ceruzamajom között, azt azonnali hatállyal, minden protekciómat a végletekig kihasználva, elküldeném egy komolyabb szemfenék-vizsgálatra...
Tehát a külső hasonlatosság-nemhasonlatosság kérdése erőteljesen kipipálva! Na, akkor csapjunk bele az Adenauer-keresztünk másik oldalának kitöltésébe. Jut eszembe, mindenkinek megvan ez az Adenauer nevű bácsi? Német származású politikus volt a porosz államtanácsban, és a későbbi NSZK-ban (na most meg ezt is el kéne magyaráznom, mert az olvasótábor jelentős része egy másik történelemkönyvből tanult már, és nem tudom azokban szerepelt-e az NDK-NSZK történelmi párhuzama!? No mindegy, reméljük a legjobbakat...), aki a döntéseit a pozitív és a negatív következmények száma alapján hozta meg, azaz ha a pozitív érvek sorakoztak nagyobb számban a híres Adenauer-kereszt alatt, akkor mehetett a buli, ha a negatívok, akkor bizony nem!
Szóval a HASONLÍT-oldalra visszatérve, nézzük csak ezeket a tulajdonságokat egyesével. Mivel belső tulajdonságokról fogunk beszélni, kérem a megrögzött állatelleneseket, nyugodtan váltsanak át egy másik blogra, mert itt állatok érzéseiről fogok írni, mert szerintem ugyanúgy éreznek és gondolkodnak, mint mi emberek. Egyszerűbben, és talán inkább azt mondanám kevésbé árnyaltabban, de erősebben éreznek, mint mi, ám mindenesetre határozottan állítom, hogy konkrét érzéseik vannak. Éreznek szomorúságot, örömöt, féltenek minket, sőt féltékenyek is tudnak lenni. Sokszor vehetjük észre, hogy nem is csak a területüket védik, hanem inkább a "falkájuk", azaz a család tagjait. Tudom, hogy ehhez a cikkhez kicsit ki kell most adnom magamat, de talán nem lesz belőle baj... Sok mindent el lehet rólam mondani, de azt biztos nem, hogy én vagyok a világ legkedvesebb embere, legalábbis a külsőm alapján biztos nem egy édes kis Bichon Frise jutna eszedbe...
Sokkal inkább talán egy Fila Brasiliero, a maga brutális rabszolga-vadász fogazatával és hatalmasan ijesztő robusztus testfelépítésével...
De az tuti biztos, hogy nem egy gepárdra emlékeztető, kecses kis whippet jószág, aki villámgyors, ám könyörtelen vadász:
Bár attól most az egyszer megkíméllek Kedves Olvasgatóm, hogy rólam kelljen egy képet megnézned, de hidd el, talán még a Fila Brasiliero áll hozzám legközelebb külső jegyeit tekintve...
És ha ebben megegyezhetünk, akkor térjünk át a belső jegyekre ismét.
Én egy őrző-védő kft teljes személyzete tudok lenni egy pillanat alatt, ha a családom, vagy a hozzám közel állók veszélyhelyzetbe kerülnek, sőt még akkor is, ha csak úgy néz ki, mintha abba kerültek volna... Ez sajnos nem túl jó tulajdonság, ha már nem a Vadnyugaton, vagy valahol a dzsungelben élünk, bár ez inkább a diplomácia teljes fegyverarzenálját felvonultató feleségem véleménye... Én a mai napig a kelleténél egy fokkal határozottabb fellépés mellett teszem le a voksomat, de fizikai erőszakot csak a legvégső esetben alkalmaznék. Hála Istennek, erre testi adottságaim (nevezzük őket enyhén túldimenzionáltaknak...) miatt ritkán kellett sort keríteni, 43 év alatt talán kétszer-háromszor. TDi CsaládiHős Whippetkirályfi szintén ez a típus, bár valamiért nem veszi tudomásul, hogy az ő testi ereje messze elmarad egy Filáétól! Ő védelmez! Mert legbelül ő is egy Hős, aki megmenti a Világot...
És meg tud sértődni, pont ugyanúgy mint a gazdi, és tud önfeledten, boldogan rajongani valamiért, bár ez mondjuk rajta sokkal inkább észrevehető, mint a gazdin... És tud szomorú lenni, lelógó fülekkel csak feküdni, és nézni hogy megy el a világ mellette, de tud vidáman szökdécselve labdát kergetni, aminek az gazdi-kompatibilis megfelelője talán a kajakozás, vagy mostanában épp a golf...
Egyszóval ugyanúgy érez, és ráadásul ugyanúgy ki is mutatja. Mondjuk én még nem téptem szét bosszúból a teraszon felejtett újságokat, csak azért mert nem mehettem el a család többi tagjával valahová, de azért hajlamos vagyok ez irányú hiányérzetemnek valami mással hangot adni. Sokszor kergettem már délibábokat, ami nála a mindig mindenhová elbújó cicák űzésével egyenértékű, ugyanis ő sem tudta még egyszer sem elérni a ravasz Pákó cicát, mielőtt az átbújt volna a szomszéd kerítésének résein, pont ugyanúgy, ahogy én támadom az utóbbi években rendszeresen az emberi agyak szélmalmait fáradhatatlanul, de sosem szűnő Don Quijote-i lelkesedéssel...
És ami talán a legszembetűnőbb, hogy ezek a hangulatok szinte mindig leképezik az én hangulatingadozásaimat, azaz ha én jól érzem magam, akkor TDi Mukimanó is boldog, ha viszont valami elrontotta a kedvemet, akkor ezt ő előbb érzékeli, mint bárki más a közvetlen környezetemből. Érdekes kapcsolat ez két lény között, kicsit talán hasonlíthatók vagyunk az Avatar című filmben elfantáziált, gyökereken, ágakon, és hajfonatokon keresztül kommunikáló lényekhez, csak nekünk még kis világító szálacskákra sincs szükségünk Tádéval...
Összefoglalva Kedves Olvasgatóm, ha még nem érezted azt, hogy egy élőlény azért van körülötted, hogy az érzéseid tükörképeként funkcionáljon, leegyszerűsítve, felerősítve, és visszasugározva azokat, akkor fogadj be egy kiskutyát, és neveld fel. Soha nem fog elhagyni, becsapni, gonoszkodni veled, csak szeretetet fog adni, hűséget, és gondoskodást, de csak annyit amennyit tőled kap, egy kicsi plusszal megnövelve, és ez a kis extra Ő maga, a teljes lényével...

2011. augusztus 18., csütörtök

53. Nyár, szabadság, és még ami kell...

Üdvözöllek egy "kisebb" kihagyás után újra a whippetes blogban Kedves Olvasgató!
Ha nem épp a Balaton partján lógatod a lábadat, akkor közlöm Veled, hogy brutális meleggel folytatódik az idei monszun-évszak... Ugyanis lassan már teljesen átrendeződnek az évszakok a mi kis Magyarhonunkban. Szinte egész nyáron esett... Sebaj így könnyebb lesz az átállás a rizstermesztésre! Talán Te is észrevetted, egyre erősebben koncentrálunk a kínai nagy tesó felé, és ott aztán sok fogy ebből a magféleségből.
Na de térjünk rá a lényegre, amiért megint összegyűltünk, a whippet-lélek rejtelmeire...
TDi Mukimanó Egyreinkábbsárkányfióka gyökeres változásokon ment keresztül az utóbbi egy-két hónapban. Azontúl, hogy a fejhangon történő ugatásból elkezdett kutyaugatásra egyre inkább hasonlító hangokat kiadni, egészen addig, hogy olyan igazi kemény-macsós, házőrzős kapuhoz-szaladásokat is bemutat már néha. Ez számomra megdöbbentő változás, mert TDi eddig pont magasról pottyantott az utcánkban elhaladó bármiféle forgalomra. Mostanában észrevette, hogy ez egy terület, amit érdekes mód mégsem a jelölős technikával birtokol, azaz a jelölést csak és kizárólag séták alatt eszközöli. Ami nem is túl nagy baj, mert így legalább a tujáink nem égnek ki. Itthon továbbra is inkább a funkcionális pisilési módot használja... A megkímélt tuja-életekért cserébe viszont a hét törpét megszégyenítő mélységű bányavájatokat készít alapos műgonddal! Nem jöttem rá a gödrök funkciójára, mert nem temet el benne csontokat, vagy más tárgyakat, nem is fekszik bele, hogy hűsítse magát a nedvesebb hidegebb földben, semmit nem csinál a lyukakkal, csak kiássa őket... Viszont elég nagy számban készíti ezen műremekeket. Épp elég számban ahhoz, hogy ha minden nap betemetek egyet, akkor másnap hazaérkezésemkor legalább eggyel több legyen... De ha legalább a funkciójára rájönnék!? Talán facsemeték ültetéséhez készíti elő a helyet...? Vagy kerti tavat szeretne, hogy úszkálhasson...? Mondjuk van egy halvány sejtésem, talán Kínába akar átásni... mert szeretné ellesni a rizstermesztés rejtelmeit... :-)
Azt hiszem keresek egy rizses tápot, talán ezzel megoldhatom ezt a bokaficamító problémát!
Mondjuk ezen a képen direkt ártatlannak tűnik... És aki már látott whippetet "nézni", az tudja miről beszélek. Ők MINDIG ÁRTATLANOK, legalábbis tökéletesen el tudják játszani... :o)
Ezzel búcsúzom is Kedves Olvasgatóm, és ha esetleg a Te kutyád is át akar ásni Kínába, a Föld másik felére, javaslom térjetek át a rizses tápra, talán ez lesz a megoldás, mást egyelőre nem tudok javasolni...