Minden jóravaló családban van egy (két, három...) majdnem vagy teljesen-családtag kutya, akit mindenki szeretget, kényeztet. A gyerekek nyúzhatják, a fülét húzhatják... azaz levezethetik rajta a testvér-hiányukat, testvér-többletüket, vagy akár az iskolai frusztrációjukat, persze mindezt merő szeretetből. A felnőttek pedig kiélvezhetik a kedvességét, amit az esetlegesen már kamaszodó gyermeküktől nem mindig és minden esetben kapnak meg. Megsimogathatják, ha jól viselkedett, és nem ásott ki egy növényt sem a kertből, fél köbméteres lyukat hagyva maga mögött, és nem is terítette ki büszkén a küszöb előtti lábtörlőre, mint egy prédát... Szóval az "alany" adott!
Nézzük meg a másik paramétert, az időtényezőt, azaz a Karácsonyt. Kedves ünnep ez, kandallók melegétől és a szeretettől (mely egész évben is ott volt, de mégis alig volt rá idő) otthonos "otthon", a gyertyafénytől falon ugráló halvány árnyékok, szegfűszeges, fahéjas sütemények lakást belengő mennyei illata, sugdolózó, titkolózó felnőttek és izgatott kisgyermekek várakozása... Egyszóval az időtényező is pont megfelelő. Vizsgáljuk meg akkor egy kicsinykét az igét. Vegyünk, venni, vásárolni... A kor kedvenc szava, hisz "fogyasztói társadalmunkban" szinte elítélik azokat, akik nem tesznek eleget a kor és embertársaik iránt érzett felelősségtudatuk elvárásainak, és nem VÁSÁROLNAK szinte folyamatosan, hisz mint tudjuk a kereskedelem, és az azt kiszolgáló ipar, és az ipart kiszolgáló alapanyagipar mind mind emberek ezreinek, millióinak ad munkát, lehetővé téve hogy a jövedelmükből tovább virágoztassák a gazdaságot! Tehát alapjában véve ez is kipipálható.
Na akkor el is értünk a lényeghez, a MIT-hez, mert ez itt a fő kérdés! Férfitársaim nevében jelentem, mi általában az utolsó nap utolsó pillanataiban vesszük meg szeretteinknek az ajándékot. Kedves hölgyeim, ti viszont gondosan előre eltervezve, már talán nyár végén megvettétek... Szóval a MIT-re visszatérve, az emberek egymásnak általában olyan ajándékot adnak, amit maguk is szívesen kapnának, vagy nekik is tetszik. Ez eddig rendben is van, de mitévők legyünk egy kutyával? Mert a selyemnyakkendő, vagy az a cuki kis táska egyáltalán nem hozná lázba a házi kedvencünket, bár ez TDi Whippetkirályfi esetében egyáltalán nem igaz, hiszen nagy vadász lévén, képes lenne a fantáziáját kicsinykét jobban bevetve röpke 10 perc alatt becserkészni, levadászni, és egy mindent megsemmisítő utolsó támadással széttépni egy Armani nyakkendőt, vagy egy LV retikült is... Amúgy Ő a világ legszelídebb jószága, kedvessége határtalan, bújós mint egy cica, de védelmezőn lép fel mind a 16 kilójával, ha a családot, az ő kis falkáját veszélyben érzi. Főleg a postást tartja kitartó, és ráadásul életveszélyes támadónak, mikor a postaládába dobálja azokat a nagyon is veszélyesnek tűnő leveleket. Néhányak szerint TDi-nek olyan szaga van, mint egy tavalyi karácsonyi sütinek, ami a doboz alján véletlenül megmaradt. Édeskésen finom, tele az előző karácsony emlékeivel, de azért mégse enné meg az ember, mert végülis egy kutyáról beszélünk... Szóval egy kis kedvesség-bonbon Ő, így aztán megérdemli az ajándékot akár Karácsonyra, akár bármely napjára az évnek.
De hogy konkrétan mit kap most Karácsonyra? Na azt még mindig nem tudom...
Legszívesebben FUTÁST vagy egy nagy SÉTÁT vennék neki!
Ezért ha valahol, valaki egy üzletben találna ilyet, könyörögve kérem, dobjon egy üzit... :-)
Hálásan köszönve várok minden Kedves Olvasgatómtól ötleteket arra, hogy tulajdonképpen "Mitisvegyünkkarácsonyraegymajdnemcsaládtagnak" !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése