43. Jesszusom, már itt tartunk? TD de szépen megnőttél...azaz mi a "minőségi kutyatartás" mint közgazdasági fogalom

Üdvözöllek a Whippetfalvi Harsona hasábjain Kedves Olvasgató!
Ha jobban belegondolok, nem is olyan rég volt, mikor elkezdtem merengeni a kérdésen Kutya, vagy Nem Kutya? És aztán hosszas töprengés, elmélkedés, és matematikai valószínűségszámítási kísérletek eredményeként megszületett a döntés: IgenKutya... És ennek a döntésnek pozitív vonulatait alátámasztandó született ez a kis blog. Most visszatekintve, hogy már túl vagyunk a nehezén, azt gondolom, jó döntés volt, sőt mondhatnám azt is a blogírás sem volt rossz... De ezt inkább neked kell eldöntened, Kedves Olvasgatóm, esetleg lapozz vissza a blog első néhány kis bejegyzésére, és konstatáld magad a fejlődés, vagy nemfejlődés jeleit... :-)
A viszonylagosan "nagy" látogatottságból, ám az ennek ellenére tapasztalható kevés visszajelzésből, kommentből ítélve, olvasgatható, de még fel kellene dobni valamilyen szenzációval, vagy a bulvársajtóból vett szófordulatokkal. Talán megpróbálkozom néhány hangzatos, és akár a címlapokon is helyét megálló bejelentéssel:
A VV 4 előtt született TD, de szülei jó ideig rejtegették a világ elől! Vagy:
Meztelen fotói miatt nem került be a Villába TD, akiről régi kapcsolata most kitálal... Esetleg:
TD szörnyű gyermekkorát egy bevásárlókosárban töltötte, és a földről etették nevelőszülei!
És ehhez hasonlókat. Szerintem sokat dobna az olvasottsági statisztikáinkon...
Bár ha jobban belegondolok, talán nem is ez volt a célom, mikor elkezdtem ezt a blogot, hanem sokkal inkább az, hogy olyanoknak is kedvet csináljak a kutyatartáshoz, akik még csak az első bekezdésben megfogalmazott kérdést cincálgatják éppen, csendben a fejükben, tévézés közben. És ha ebben a témakörben nem kaptam volna már több pozitív visszajelzést, akkor lehet, hogy már ritkultak volna a bejegyzések, és a többi célját el nem érő blogocska sorsára jutottunk volna, én whippiZee és az én kedves TDi ceruzamajmom.
Bár attól, hogy valaki nem tálalja az internet személytelen, bármit befogadó, de néha rögtön kiköpő és amúgy meg elég feneketlen mélységeibe, vagy nézőpont kérdéseként magasságaiba a kutyája étkezési, vagy sétáltatási, esetleg anyagcsere folyamatainak elemzését, attól még maximálisan lehet jó kutyatartó, sőt talán csak néhány olyan velem hasonszőrű elvetemült ember van, aki élvezetet talál abban, hogy ezeket a mellékesnek tűnő, ám mások számára kis kapaszkodót, vagy talán támpontot jelentő infókat a weben keresztül továbbadja, és ezzel esetleg másokat tájékoztat, hovatovább még szórakoztatgat is...
Egyszóval mai merengésem témája csak annyi akar lenni, hogy felgyorsult világunkba hogyan illeszthető bele egy kutya? Jelentem alássan, JÓL! És talán ezek a sorok győznek meg valakit arról, hogy milyen jó dolog is a "minőségi kutyatartás". Na ezennel egy érdekes fogalom született, szóljanak a fanfárok Kedves Olvasgatóm, hiszen a minőségi borivás már köztudatalatti szinten van mindenki agyában, de a minőségi kutyatartásról még nem nagyon hallottunk. Ezen előző fogalom ugyebár azt jelenti, hogy nem a kannás bort vedeljük, "mindegy csak ártson" felkiáltással, hanem egy elég széles társadalmi réteg küzdötte fel magát arra a sokak által irigyelt szintre, ahol már inkább csak két pohár bor fogy a vacsora után, de azt különböző minőségi követelményeknek meg akarjuk feleltetni, mikor bármelyik szaküzletben vagy "neadjisten" multinál, kiválasztjuk, és levesszük a polcról. Sokan háborodnak fel ennek hallatára, és egészen idáig hallatszik némelyek felpaprikázott morgása, miszerint "Ki tudja azt a drága bort megfizetni?", mert ugyibár a minőség általában egy magasabb árkategóriával párosul.
Ha előkapjuk gyorsan a számológépünket, akkor pillanatok alatt kiderül az igazság, miszerint a minőségi borfogyasztás pont ugyanannyiba kerül, mint a mennyiségi. Vacak bor esetében sok liter szorozva alacsony árral egyenlő két pohár szorozva minőségi árral... mert ugye némelyek füle mellett elsuhanni látszott az előző mondatomban szereplő "csak két pohár bor fogy a vacsora után" részlet.
Hát valami ilyesmire gondolok, mikor a minőségi kutyatartásról kezdek beszélgetni, és nem arra, hogy a legdrágább kutyafajtákhoz tartozó kutyeszokat kell a legfelkapottabb tenyésztőktől százezrekért megvenni. Egészen konkrétan arra gondolok, hogy ha a menhelyről befogad valaki egy édes kiskutyát, (és itt tényleg kicsi kutyára gondolok) na őt is lehet minőségi kutyaéletben részesíteni. Talán csak egy aprócska figyelmeztetés, ha nem tudod a leendő kutyatársadnak a megfelelő életszínvonalat, és itt nem csak a táplálékára gondolok, hanem az orvosi ellátására is, és számos más járulékos költségre, akkor inkább még várj a kutyavásárlással, vagy örökbefogadással addig, amíg az anyagi helyzeted legalább annyira megerősödik, hogy tényleg minőségi kutyatartó lehetsz. Indíthatnánk egy Minőségi Kutyatartó Mozgalmat!
Nem kell egy kutyának fajtatisztának lenni ahhoz, hogy szerethető legyen! Viszont szerintem nem lehetséges kutyát tartani maradék tökfőzeléken, és néha kidobott csontokon, ugyanis a kutya (rajzfilmek sztereotip láncon csontot majszoló ábrázolásai ellenére) ragadozóból lett háziasítva, azaz táplálékának megfelelő arányban kell tartalmazni állati fehérjéket, zsírt, és szénhidrátokat, különben az egészségének annyi. Nem szeretek arról szóló híreket hallani, hogy egy kutyát láncra verve tartottak egész életében, akkor már inkább tartson az illető macskát, hisz a megkötött kutyának házőrzési vagy bármi egyéb "haszna" pont ugyanannyi, mint egy cicának... Apropó cica, az Egyesült Államokban macska és kutyaeledelre évente több mint négy milliárd dollárt költenek az emberek, ez a szám kicsit meghaladja a bébitápszerek piacán olvasgatható számot. Oké, ez két dolgot is jelenthet, az egyik, hogy kevesebb gyermek születik, a másik, hogy egyre többen vagyunk "minőségi állattartók"! Mindenesetre a magyar számok ettől még messze lemaradva kullognak, de már észlelhető a változás szellője...
Éljen az MKM, azaz a Minőségi Kutyatartó Mozgalom!
Ennek örömére had tegyek ide ismét egy kedves kis képet TDi mukimanó-ceruzamajom-sárkányfiókáról:

Csak hogy lássátok, nálunk egyenrangú családtagnak tekintjük a KUTYÁT is...
Na jó, a Kisluli nem kaphat a szárított kacsahús csíkokból, tehát az egyenrangúság elve még egy kicsit sérült, de dolgozunk rajta... :-)
És ezzel búcsúzom is Kedves Olvasgatóm, azzal a meggyőződéssel, hogy egyre többen leszünk mi, Minőségi Kutyatartók! Le a Mennyiségi Kutyatartókkal... :-)