A hosszú hétvége terve az volt, hogy elutazunk valahova nem túl messzire, de legalább akkora távolságra, hogy érezhetően zöldebb legyen a fű, tisztább a levegő, és legfőképpen kevesebb a térerő... Erre a megtisztelő feladatra több jelentkező tájegység is adódott, ám mi hosszú, átalvatlan és megerőltető gondolkodással töltött éjszakák után az Őrséget választottuk! Az Őrség valahol ott van, ahol az Óperenciás tenger habjai nyaldossák az Üveghegy lábait, tulajdonképpen pontosan ott, ahol Vas megye és Zala megye halmazainak közös metszete leledzik. Valójában az Őrség az a tájegység, amit ha egyszer meglátogatott az ember és nem kergették el egy bazi nagy husánggal, akkor biztosan vissza akar oda menni...
Hát ezzel mi is így voltunk/vagyunk. Azt hiszem legalább 100-szor voltunk már, de minden alkalom, amikor a barátaink ide szerveznek egy weekendet, tökéletes lehetőség arra, hogy újra elvarázsoltassuk magunkat a táj szépségével... Lankás domboldalak, hatalmas zöld rétek...
Ám az eddigi túráink alkalmával eggyel kevesebb tényezőt kellett figyelembe vennünk, és ez az elhanyagolhatónak még csak egy kissé sem nevezhető faktor bizony TD mukikoma-sárkányfióka...
De immár minden családi és egyéb rendezvényünk megszervezése során bizony számolnunk kell vele. És ez a számítás néha nem túl egyszerű. Egy 4 napos "hosszú hétvége" 2-3 baráti családdal, pedig bőven tartogathat néhány megszorító intézkedést egy kutyával a fedélzeten. Gondoltam én eddig! Ám az elmúlt négy nap tapasztalatai ennek bizony ellentmondanak, ugyanis egy kutya okozhat gondot, ám egy WHIPPET aligha. Fenntartásaim voltak a zökkenőmentes lebonyolítással kapcsolatban, és mindenre fel is készültünk. TD kapott egy ketrecnek álcázott "házikót", melynek szerepe az elkülönítés lett volna a félelemtől sikítva menekülő gyermekektől, ám a gyerekek szerettek vele játszani, vagy az étteremben töltött idő kármentesített eltöltésére, ám TD minden alkalommal türelmesen ült, vagy feküdt az éttermi asztalunk lábánál... Több különböző méretű pórázzal is készültem, hogy majd ki tudjuk kötni, de erre is csak akkor volt szükség, amikor a gyerkőcök röplabdázni akartak, mert ezt TD mindennél jobban szereti. Ha labdapattogást hall, akkor ő is elkezd pattogni... Na ezt nem bírták a gyerekek egyedül, mert TD eléggé defenzíven játssza a röplabdát...
Egyszóval a hétvégét zökkenőmentesnek ítélem, bár őszintén szólva a többi résztvevőt még nem kérdeztem meg. A saját családom részéről csak pozitív visszajelzéseket kaptunk, mármint én és TD. IldiAnya csodálkozott a problémamentességen, Kisluli pedig szinte észre sem vette, hogy a kutyesz is ott van velünk, eltekintve a néhány alkalomtól, mikor elkérte hogy ő sétáltathassa. Ezzel a sétáltatással kapcsolatban az egyik baráti házaspár érdekes felfedezést tett, mivel komolyan kamaszodó fiúgyermekük eddig még csak közelébe sem ment egy kutyának sem, (pedig van saját kutyájuk is) TD pórázát viszont elkérte, és a megdöbbentő az volt, hogy a kutya ott volt a póráz túlsó végén... Szóval putyikutya-pikkpakk-dirrdurr-mukimanó (a dirrdurr jelzőt akkor szerezte, amikor egy jól irányzott harapással kivégezte a három perccel korábban megkapott húsvéti ajándéklabdáját) jól viselkedett, és tökéletesen kiegészítette a hétvége programját. Mindenhova el tudtuk vinni, mondjuk a szállás lefoglalásakor ajánlott megkérdezni a tulajdonost, hogy engedi-e egy kutya ott alvását. Őrségi tipp: Nagyrákos Boncz Porta! (ez itt a reklám helye...) Kedves és Kutyabarát tulajdonosok nem gördítettek akadályt TD húsvéti sziesztája elé. Így bebizonyosodhatott, hogy TD nem is annyira sárkányfióka, sőt... Tökéletes társ egy ilyen kiránduláshoz, persze csak a ha a gazdi vele van. Nagy tömegről nem számolhatok be, de a Húsvéti vásárban megjelent néhány száz fős próbaközönségünknek TD nagyon is tetszett, igaz a rendezvényeken kizárólag csak pórázon vettünk részt. TDi 5-ösre vizsgázott!!! Kicsit tartottam az Őrségben magától értetődő kerítés nélküli üzemmód miatt is, de félelmeim itt is alaptalannak bizonyultak, hiszen Tádé teljesen szabadon kóborgott a mintegy 3-4 hektáros területen a ház körül, és ha kicsit messzebb merészkedett, az első fütty után nullaegészkettő másodperc múlva megjelentek a fülei a magas fűben, és eszeveszett sebességgel rohant vissza a dombtetőn álló házunkhoz.
A hely tökéletes volt, mivel az országúttól nagyjából 250-300 méterre lévő gyönyörűen felújított 5 szobás ház egy kis domb tetején helyezkedett el, ahonnan lesétálva 30 méternyire állt egy kis csárda. A kerthelyiségben fogyasztottuk el minden este a vacsoránkat, TD pedig miután ő indulás előtt megkapta a sajátját, türelmesen feküdt a lábamnál. Na erről a kis ugribugriról én sem nagyon tudtam eddig elképzelni ezt a nyugalmat. Finomabbnál finomabb illatok terjengtek a konyha felől, a gyerekek kiabálva futkároztak a zöld gyepen, és ennek ellenére TD szinte meg sem mozdult, csak akkor vakkantott egy kisebbet, mikor egy másik vacsorázó társaság szintén kutyával érkezett.
Ezek után bárhová szívesen elmegyünk kutyával, ahol őt is szívesen látják. Az előző részekben leírt autós-tengeribetegségnek nyoma sem volt, hála az indulások előtt beadott B6 vitaminnak, és a nyugodt környezetnek. A whippet tökéletes útitárs...
Összefoglalva a hétvége tökéletes volt, megtaláltuk a szomszéd falu különböző pontjain elrejtett, és kis térképek segítségével könnyedén felkutatható kerámia-tojásokat, mind az ötöt. Azt hiszem gyermekeinknek ez a játék okozta a legnagyobb örömet. TD kutya is remekül érezte magát, és ezt leginkább magasan csóvált farkából láthattuk. A falusi turizmus és a whippet kézen fogva járnak. Ha nem hiszed, járjál utána...
Búcsúzom is Kedves Olvasgatóm, és remélem hamarosan újra jelentkezhetek a következő bejegyzéssel, addig is kitartást és türelmet kívánok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése