Ma egy TD történelmi pillanat kulisszatitkait szeretném veled megosztani. Mostanában kicsit bezsúfolódott az életem, így a múlt hét felismeréseit csak most tudom neked elmesélni. Az úgy volt, hogy TDi WhippetKirályfi egy napig csak önsétáltatással működött, a már előbb említett okoknál fogva. A közös séta nekem is ugyanúgy hiányzik mindig, mint neki. Az önsétáltatást úgy kell érteni, hogy TDi koma mukimanó az udvaron rohangált egy darabig, és mivel mi épp Kisluli ausztriai évzáró ünnepségén voltunk, TDi sárkányfióka gondolt egy merészet, és kimászott a kerítésünk lécei között az utcára. Amíg pici volt sokszor nézegettem, hogy tuti átfér a kerítésen, ám mégse mászott ki soha. Amióta elérte a felnőtt méreteit, nyugodt voltam, most már biztos nem fér át. TDi lassan 10 hónapos, és soha nem volt rá példa, hogy elszökött volna, igaz a legtöbb időt, amíg nem voltunk otthon, a lakásban töltötte el. De mióta kitavaszodott, azóta szinte az egész napot kinn töltötte az udvaron, ami igaz nem túl nagy, de azért egy 30 méteres sprinthez pont elég. A szerencse az volt, hogy a szembe szomszédaink kedvesen befogadták, amíg haza nem értünk, hiszen jó barátok ők Kirával, a labradorral. Kirát sétálni vitték pont, így TD azt gondolhatta, na ezt én se hagyom ki, és könnyedén átlépett a kerítés lécei között. Majd mikor rájött, hogy rosszat csinált leült a kapunk elé nyüszögve, tudtuk meg Timi asszony elmeséléséből. Az ezt követő első munkanap reggelén rohantam az egyik barkácsboltba, hogy valami kerítéskiegészítést keressek. A kapunk is zöld, így egy kiskertekbe szánt 50 centi magas zöld hálót sikerült beszereznem, amit belülről a kerítés léceire rögzítve máris áthatolhatatlannak tűnő akadályt képeztem. Meg kell jegyeznem, ha egy whippet ki akar valahonnan menni, akkor képes 2, jól hallottad kettő méter magasságba felugorva, bármilyen akadályon átugrani, keresztülmászni, de a kaparással és lyukásással sincs semmi problémája! Persze mielőtt felszereltem a NATO engedéllyel rendelkező kutyakimászáselhárító egységet, megpróbáltuk, hol fért ki ez a kis ördögfióka. Kimentünk az utcára, és a kerítés másik oldaláról hívtuk TDi-t. Hosszas könyörgés után (vagy mondhatnám a szokásos 5 másodperces késleltetés letelte után...) már lépett is kifelé a kerítés lécei között. Amiről én úgy gondoltam, hogy itt már felnőtt kutyaként tuti nem fér át, az neki nemhogy akadály nem volt, de szinte a vállát is alig súrolták a lécek... Bakker gondoltam, eddig is elszökhetett volna bármikor... Tegnap a lábam mellett feküdt, amíg felszereltem, és elmagyaráztam neki, hogy ezt miért kapta, látszott rajta, hogy pont nem érdekli egy újabb szabály, de én meggyőztem, hogy ez UGYANAZ A RÉGI SZABÁLY, mégpediglen az, hogy a kerítésen belül kell maradnia! Apámék kis Jagd terrier kutyusa Csibike, rendszeresen megszökött fiatal korában (már 16 éves öreg matróna, úgyhogy leszokott róla) és érdekes hogy mindig csak a kifelé vezető utat találta meg... Több év telt el, mire rájött, hogy ahol kifért, ott be is fér. Na TD is ugyanígy járt a szomszédasszony elmondása szerint, mert kinn ült a kapunk előtt mikor észrevették.
Búcsúzom is Kedves Olvasgató, a következő bejegyzést viszont csak nagykorúaknak szánom, látom már alig várod... :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése