Az elmúlt pár napban annyi minden történt, hogy szinte belefulladok a múzsa csókjaiból lecseppenő nyáltengerbe, hú ez gusztustalannak tűnik, ám ha tisztában vagyunk azzal, hogy ez az egész múzsa dolog csak virtuális, és kitalált, akkor megnyugodhatunk, hogy tuti nem lesz nedves a nadrágunk bokáig...
TDi mukikomagumibogyó eltöltötte nélkülünk, azaz választott családja nélkül, első éjszakáját, melyet mindannyian nagyon kíváncsian vártunk. Bírja, nem bírja? Mi bírjuk, és az ideiglenes befogadók is? Pár napja (hete? úgy összefolynak nálam ezek a dátumok) kaptunk egy meghívást régi kedves barátainktól, Érdről. (Ezúton is boldog 30. szülinapot Angi! Jó volt a BULI!) A teljes családot meghívták, azaz TD is konkrét meghívást kapott, de nem akartunk egy szobakutyába oltott futóbolondot magunkkal vinni egy tisztes család békés otthonába, így TD-nek maradnia kellett. Ezért megkérdeztem Gábor öcsémet, hogy Haver mellé befogadnák-e egy éjszakára TD-t. Haver a kisebb öcsém ridgeback keverék kutyusa, akit több, mint egy évvel ezelőtt fogadtak örökbe, és aki épp most költözött öcsémmel és Katával új kecóba, és foglalta el az új ház körüli új kertet. Na ebbe az idillbe cseppent bele TD sárkányfióka, először csak egy órára. Bár már találkoztak kis korukban, de a biztonság kedvéért megpróbáltuk összeengedni őket, amiből 1 órányi eszement rohangálás kerekedett. Sikerült annyira behergelniük egymást, (most ugyebár a kutyákról beszélünk...) hogy Gábort a hatodik percben levették a lábáról, és ezt most teljesen konkrétan vedd szó szerint. Állítása szerint ugyan nincs száz kilo, ám az udvar betonborítása mégis hajszálrepedések tömkelegével gyarapodott abban a pillanatban, mikor Gábor elvágódott rajta, mint egy tehetetlen krumplis zsák. Kicsit megijedtem, hogy a kutyapanzió gondolata hirtelen szertefoszlott a fejében az ütközés következtében, de Kata csilingelő kacagása, és aggódó kérdése, hogy "Élsz még?" sokat tompított a becsapódás erején. A blogom tematikája szerint oktató, és nem kioktató jellegű, ezért ismételem meg újra, de nem teljes részletezettséggel azon képlet magyarázatát, melyben a testek energia-szintjének számítását mutattam be, ( lásd: http://whippizee.blogspot.com/2011/01/6-td-kis-whippet-fizikaoran-azaz-minden.html ) azaz egy test, jelen esetben egy kutya energiája egyenlő az eb tömegének, és az eszement száguldása négyzetének szorzatával. Na ez jelen esetben tizennégy (TDi) plusz huszonnyolc (Haver) kilogramm szorozva saccperkábé negyven kilométerperóraanégyzetennel, és azért csak ennyivel, mert TD mindig hátrafelé nézegetve futott, hogy csak egy centivel fusson Haver előtt. Az annyi mint... szóval pont annyi, hogy a nem éppen vékonykának mondható, 185 centi magas öcsi alól kirepüljenek a lábai, mégpedig mindkettő, és ráadásul tök egyszerre... Ettől az apró kis incidenstől eltekintve zökkenőmentesnek tűnt TD ideiglenes elszállásolására tett kísérletünk. Így aztán másnap be is csengettünk Gáborhoz, és Katához, felpakolva TDi mukimanó camping-felszereléseivel, és a megfelelő mennyiségű táppal, valamint néhány szétrághatatlan játékkal. Leadtuk a ceruzamajmocskát a megőrzőbe, aztán indulás Budapest, pontosabban Érd irányába. A buli lement, a szervezés tökéletes volt, a csapat roppant jól szórakozott, rendkívül jót buliztunk, talán elég annyi, hogy hajnal 4-kor még a szórakozóhely pincérnőivel együtt karaokéztunk... Na de vissza a megkezdett témánkhoz, azaz TD és Haver közös bulijához.
Vittük TD egyik takaróját, mondván hogy majd azon fog aludni egy másik, néhanapján és szintén ideiglenesen ott tartózkodó bullterrier kölök helyén. Ám TDi inkább Gábor és Kata ágyát szemelte ki éjszakai nyugvóhelyéül, és ennek egyenes folyománya, hogy Katánk is a földre került végül, mert TD sárkányfióka-fészkelődő-gumibogyó befészkelte magát kettőjük közé, és addig izgett mozgott, amíg Kata a földre nem pottyant. Azt hiszem, erre elfelejtettem őket figyelmeztetni, mármint hogy TD egy chihuahuát meghazudtoló módon tud az ágyban fekvők között elhelyezkedni, és törékenynek tűnő kis lábaival egyre nagyobb helyet követelve magának, átvenni az ágy vagy kanapé feletti irányítást. Ezenkívül némi érdeklődésre tarthat számot még a két kutyesz egyesített táplálkozási procedúrája is. Ez Gábor öcsém szerint úgy zajlott, hogy a két kutya tulajdonképpen kaját cserélt, mert Haver inkább TD kajája után érdeklődött, ez a kis kengurupatkány pedig természetesen a ridgeback táljában található finomságokra fente a fogát...
Végül is teljes békességben zajlott az étkeztetés, és az éjszaka ágyról lelökdösődős része után TD mukimanó végül megtalálta a helyét, mégpedig az Ildi által különböző otthon-szagú dolgokkal megtöltve küldött, és estére már kiürülő papír reklámtáskán. Reggeli ébresztő nálunk kicsit korábban szokott történni, tehát csak ez az egy volt az ami némi félreértésre adott okot, TDi ugyanis hajnal 7-nél tovább nem nagyon szokta kibírni, és hát a megszokott időpontban az ajtó környékén futkározva, majd egyre hangosabban nyüszögve hozta a háziak tudtára, hogy ő inkább a kertbe vinné ki az előző este belafatyolt vizet... Tehát kénytelenek voltak kicsit korábban kelni, mint amit Haver mellett megszoktak, de állításuk szerint semmi egyéb szokatlan nem történt. Én ebben egyébként nem vagyok teljes mértékig biztos. Mert most már valószínűleg te is tisztában vagy vele Kedves Olvasgatóm, ha figyelemmel követted TDi ceruzamajom eddigi kalandos kis életét, hogy a whippet nem teljesen azonos fajta a kutyával...
Így aztán elmondhatjuk, hogy Gábor és Kata teljes kiképzést kaptak a whippet és egy normális kutya közötti különbségekből. Kata szerint olyan "aranyos", és azt hiszem, az "érdekes" szó is elhangzott még a kiértékeléskor, talán ez szólt a whippetségnek...
És ezzel a másik öcsémről szóló Tropicariumban készült képpel szeretnék mára búcsúzni Kedves Olvasgatóm, ami arról szól, hogy a látszat néha csal, azaz a veszélyesnek tűnő cápa, az esetek többségében nem eszik embert, ám az ártatlannak tűnő whippet-gyerek még a legerősebb lábakon álló embert is simán "leveszi" a lábáról...
Kedves Zee!
VálaszTörlésMégsem Tiétek lett a kis Tiszaparti Szélvész Zseton kölyök?
Olyan szép kis pofa!
Szia:
Marcella