Üdvözöllek Kedves Olvasgatóm! Örülök, hogy az elmúlt fél évben folyamatosan, vagy kevésbé folyamatosan, de mindenképp kitartóan olvasgattál... 3700 alkalommal került ez idő alatt oldalunk elolvasgatásra! Gratulálok ehhez a példaértékű kitartásodhoz, amivel példaképhatást értél el a fiatalabb korosztályok előtt, legalábbis olvasgatás terén... Igaz nem kértelek, hogy az Egri csillagokat olvasd el minden héten, de talán ezzel is elértem valamit, ha mást nem, akkor azt, hogy hetente néhányszor, néhányan nem unatkoztatok olvasgatás közben. Még talán néhanapján mosolyt is sikerült csalni a "Való Világunk" okozta szürkeségben néhány orcára. Ennek a bejegyzésnek tulajdonképpen nincs is aktualitása, hiszen mint már említettem, ma pont nem jártam abban az utcában, ahol a téma hevert. (vagy mégis...?) Cserébe ma megtörtént TDi felnőtt kajára való áttérése, vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy áttérítése. Úgy gondoltam 9 hónapos koráig mindenképpen a gyerekkutya kaját fogja kapni, na ez épp mostanság telt le. Pont kezdett is kifogyni, ezért kocsiba vágtam magam, és elszaladtam a kedvenc kutya(had)táposomhoz. Megvitattuk, mivel is kéne folytatni TDi Whippetkirályfi élelmezését. Hosszas anekdotázás után, mely a felnőtt kutyakajára való áttéréstől indult, és a túlfizetett "félprofi" footballista sportolók környékén fejeződött be, kiderült hogy mi fontos a fehérje, kalcium, és szénhidrátszintek terén. Továbbá az is kiderült, hogy a kutyás bolt tulajdonosa egykoron válogatott birkózó volt, és így komoly rálátással rendelkezik a magyar sportéletre. Visszatérve egy tovaszökkenő pillanat erejéig a "félprofi" szóra, megmagyaráznám ennek a keletkezését. Mai focistáink duplán sőt inkább négyszeresen túl vannak fizetve, viszont a labdazsonglőrködés terén felmutatott képességeik csak negyede, némely esetekben nyolcada a profiknál szükségesen elvártnak, így jön ki az eredmény, miszerint fél-profi.
Na visszatérve kellemesebb kutyás témákra... Nem is olyan rég egy kedves ismerősömmel találkoztam, és mivel néhány évnyi információáramlás-hiány merült fel közöttünk, elbeszélgettünk a kimaradt néhány év/hónap eseményeiről. Így elmeséltem neki TDi történetét is, legnagyobb csodálkozásomra az illető figyelmeztetett, hogy egy kutya meggátol a szellemi felemelkedésben. Na ez az a téma gondoltam, amit vitára dobnék fel Kedves Olvasgatóim!
Mit gondolsz, a kutyád (ha ott fekszik a lábadnál, vagy ha egyelőre "csak" a gondolataidban heverészik ott...) visszatart a megvilágosodás, és lelki felemelkedés magasztos folyamatában?
Én személy szerint nem éreztem eddig, bár most így utólag ha visszagondolok, néha éreztem kisebb fogacskák nyomait a nadrágszáramon, mikor TD-vel kiskorában játszottunk, de ezt véletlennek minősítettem, és anno meg voltam róla győződve, hogy csak a játéka után kapott, és csak a véletlenek fura összejátszása, no meg a csillagok állásának évezredenként fennálló egybeesése miatt csípett bele a nadrágomba, és nem amiatt, hogy magasztos lelki céljaimat el ne tudjam érni...
De hallgassuk meg az utca emberét, aki épp az ott heverő "téma" mellett haladt el.
-Kedves Uram, megállíthatom egy pillanatra?- kérdeztem az épp arra haladó, kalapos, szemüveges, tehát láthatóan szellemi beállítottságú ballonkabátot viselő úrtól.
-Köszönöm, nem veszek semmit, és amúgy se érek rá!- mondta az illető, és szó nélkül felülemelkedett a helyzeten. Na nála példának okáért tényleg nem volt kutya. Próbálkozzunk tovább, gondoltam. Következő delikvens érkezett.
-Elnézést Hölgyem, kérdezhetek valamit?- fordultam az épp arra közeledő középkorú, nagyon jól szituált hölgy felé udvariasan. -Mit gondol Ön a ...
-Nem tudom, nem vagyok idevalósi!- vágta rá szemrebbenés nélkül, és széles műmosollyal megemelkedett hangulatban továbbsietett. De ahogy utánanéztem, nála sem láttam kutyát. Ám ekkor odalépett hozzám egy fiatal pár, egy egyetemista lány, és kicsit lányos arcú, és kézfejét kissé nőiesen tartó fiatalember, és megkérdezték:
-Eltévedtél? Tudunk segíteni? És mosolyogtak... A fiú karjában, vagy inkább a hóna alatt egy kis nano-kutyát szorongatott, aki érdeklődve szaglászott bele pici gomb orrával a füstös városi levegőbe. Talán megérezte rajtam, hogy én is lelkileg visszamaradott vagyok, és ez irányú együttérzését akarta csak kimutatni? Nem tudom, de az biztos, hogy valahogy, valamiért a kutyás emberekbe kicsit több "emberség" szorult... Lehet hogy soha nem fogunk lelkileg "felemelkedni", de ezek után erre a témakörre is elmondhatjuk, hogy minden relatív! Én már felemelkedtem arra a szintre, ahová mindig is szerettem volna elérni, legalább megpróbálom más emberek problémáit kicsit, és csak a magam földhözragadt módján átérezni, és ha tudok, segíteni rajta... Azt hiszem, ennél feljebb már nem is akarok emelkedni. Nekem pont jó itt ebben a magasságban, talán ha ennél feljebb emelkednék, még szédülnék is...
Remélem a TDi Whippetkirályfi ész nélküli rohangászása kellőképpen "felemelkedett", sajnos arról még nem készült videó, amikor a friesbijét 2 méter magasban kapja el...
Ezzel az emelkedett hangulatú videóval búcsúzom Kedves Olvasgatóm, ha mostanában kicsit több időm lesz, megígérem, hogy ilyen hasonlóan elvont írásokat nem fogok produkálni... :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése