Üdvözöllek Kedves Olvasgatóm, a játékkereső blogban, ahol megállapítjuk, hogy mi TDi kedvenc játékszere. Ugyanis roppant csodálkozás közepette tegnap megtudtam, mi az a játék, amivel TD koma mukimanó gumibogyó teljesen önfeledten képes játszani. Nagyon sok játéka van. Azt mondták nálam okosabbak, hogy a kutyát le kell foglalni valamivel, ha nem akarjuk, hogy amíg dolgozunk, addig apró darabokra forgácsolja az egész lakásunkat. Ebből az eléggé félelmetes okból agyon vissza vásároltam magamat, hogy TD sárkányfiókának több lehetősége is legyen a játékra. Van halacskája, nyuszija, 2 labdája, golyója, madzagja, gumirágója, botja, azaz egy csomó lehetősége arra, hogy ne kelljen szétrágnia bármi mást ezeken kívül. Tegnap előtt hirtelen vettem észre, hogy elfogyóban van a kutyakaja, ezért kocsiba pattantam, és elszáguldoztam a kereskedőhöz. Egy csomó kütyü lógott ott a falon, így aztán lekaptam egy labdát, ami egy kötélen lógott. Múltkor a tóparton játszó terriernek is ilyenje volt, gondoltam tetszene neki. Azon kívül megtetszett már régebben a gumi-friesbee, ezért azt is vettem neki. Hazaérve megmutattam TD-nek mindkét játékot, de a friesbeet szinte figyelemre sem méltatta. Ám a madzagra kötött gumilabda elbűvölte, semmi más nem volt számára érzékelhető, azaz teljesen kirekesztett mindent és mindenkit, ha ez a kütyü a szájában volt. Na gondoltam, menjünk csak ki az udvarra, és játsszunk ott. Madzag megpörget, majd segítségével labdácska elhajít. TDi szöcskebigyó utánarepült, felkapta, hozd vezényszó, amelyre eddig bármit visszahozott, kutya megindult felém, majd azzal a lendülettel tovább is szaladt, szájából kilógott az egyik oldalon a labda, a másikon meg a madzag maradéka, és láthatóan tökéletesen elfeledkezett rólam, és a világ többi részéről. Gondoltam, hagyom játszani. Bementem a házba, és az ablakon át figyeltem, mikor veszi észre, hogy egyedül maradt. Körülbelül tíz percen át néztem mosolyogva a kapu és a hátsó kerítés között egyszemélyes váltófutást bemutató whippetkét. Futás közben vadul rázta a fejét, minek következtében a gumilabda veszettül csapkodta az oldalát. Még sohasem láttam, hogy bármit is ennyire élvezett volna. Tíz perc után esett le neki, hogy nem én dobom el neki a labdát, hanem saját maga fut vele ide-oda. Ezután lefeküdt a lábtörlőre, és ott kezdte rágcsálni a labdára kötött kötelet. Egyszer csak azt látom, egyik oldalon lepottyan a labda, másik oldalon a madzag végén lévő hurok, de egy kb. 5 centis darab a szájában maradt, azaz nagyjából egy-két harapással háromba harapta a frissen vásárolt játékot. Na ezek után gyorsan kikaptam a szájából. Viszont azóta már az is felér számára egy jutalomfalattal, ha ezt a labdát megmutatom neki. Friesbee-t háromszor feldobtam neki, ebből kétszer elkapta, de nem nagyon húzta fel az itt szerzett sikerélmény. Azóta viszont az apportírozásnak annyi, ha ez az ominózus gumilabda előkerül. Kutyaoviban például nem fogadta el a jutalomfalatot, mikor ezt megmutattam neki...
Mindenesetre ebből a fajtából kellene még vennem néhány tartalékot!
És ha már a játéknál tartunk, had köszönjem meg nektek kitartó lelkes olvasgatásotokat, mellyel az én játékszenvedélyemet csillapítjátok, én ugyanis így játszom, ez a blog az én kötélen rángatott gumilabdám...
Jelentem TDi 12 kilogramm, szinte duci, és természetesen itt alszik a hátam mögött, orrocskáját a hátam és a párna közé fúrva.
Búcsúzom is Kedves Olvasgatóm, a megszokott fotó helyett azonban ez alkalommal álljon itt egy keresztkérdés: Te kedvenc játékod micsoda? Míg gondolkodsz a megfejtésen, addig én játszva írok megint valamit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése