64. Retro-blog, azaz olyan amit egy ember ír, és több mások elolvasgatják...

Üdvözöllek Kedves Olvasgatóm a közönséges, azaz mezei blogban, ahol egy ember ír, és többen olvasgatják. Ez a mai világban már szinte rendkívülinek tűnik, mikor a mikroblogok interaktív korszakának delén járunk. Hisz egy blogbejegyzés mindössze 2-3 sor, amit 100 komment követ. Én konzervatív ős-, valamint retro-blogiróként inkább a hagyományos módszert választom arra, hogy pár könnyed percre eltereljem figyelmedet arról, hogy az élet nem egy habostorta-evéssel egybekötött sétakocsikázás... Ezen rövid, de lényegretörő bevezető után felvázolnám neked mai foglalkozásunk tematikáját. Azt gondolom, hogy annyira felgyorsult a világ, hogy már arra sincs igazán időnk, hogy 2-3 mondatnál többet közöljünk embertársainkkal. Aztán ők dobnak rá egy lájkot, vagy egy szmájlit, és máris mindenki rohan tovább. Ellenben a kutyánk nem elégszik meg egy odavetett konccal, ő megköveteli magának a kijáró figyelmet. Nehéz mondjuk TDi Mukimanót rávenni arra, hogy a kétszer elhajított labda után nyomjon egy lájkot, és menjen vissza csendben a helyére. Nem, ő elvárja, hogy legalább fél órát játsszak vele. Ezért aztán, az ő mintáján felbuzdulva, én is úgy döntöttem, visszatérek a hagyományos blog-formához. Így nálam továbbra sem fogsz találni 6 képet naponta, alatta 5 kommenttel. Inkább kivesézek egy egy számomra érdekesnek tűnő témát, mint most is ez a retro blog történet. Az igazság az, hogy imádom ezt a kis dolgot, amit sokan kutyának néznek. Ám valójában TDi Whippetkirályfi nem kutya, illetve nem vagyok teljesen meggyőződve erről! Néha sokkal inkább tűnik egy szeretet és ösztön vezérlésű UFO-nak. Így sokszor (és egyre többször) veszek mintát az ő viselkedéséről. Azt hiszem most jött el az ideje, hogy mi emberek is elkezdjük kicsit visszafelé forgatni azt a nagy kereket, ami mostanában annyira felgyorsult, hogy a közeli hozzátartozóinkkal is csak a mikroblogok információs szintjén kommunikálunk. Kezdenek eltűnni az alapvető emberi értékek, és érzelmek is, helyüket átveszik a "komment-szerű" beszólások, és a "szmájli-szerű" érzelemnyilvánítások. Egyre többször hallhatunk egy-két mondatba összesűrített életpályákat, és láthatunk maszkszerűen alkalmazott mosolyokat! De miért nem vesszük fel a kesztyűt, és dobjuk egy megvető, de igazi gúnyos mosollyal az élet arcába? Miért megyünk a könnyebb megoldások fele? Miért gondoljuk, hogy egy ember leírható egy mondatban? Miért gondoljuk, hogy az illető, akinek erőltetett mosolyunkat (szmájlinkat) levetítettük, nem is érdemel többet? Miért folyik a víz mindig lefelé? ...mert nincs más lehetősége, legalábbis ezen fizikai körülmények között...! Ám ha megváltoznának a körülmények? Gravitáció nélkül a víz se mozdul, nem folyik az semerre, csendben összeáll egy gömbbé, és egy helyben lebeg... Tehát ha megváltoztatnánk a körülményeket, akkor lehetnénk őszinték embertarsainkkal? Viselkedhetnénk úgy mint a kutyánk? Ha valaki kedves hozzánk, arra mosolyoghatnánk őszintén? Ha valakivel nézeteltérésünk van, akkor kiállhatnánk az igazunkért? Ha nem is mind a hét milliárd embertársunkkal, de egy kisebb körrel létrehozhatjuk azt a gravitáció-mentes övezetet, ahol igenis lehetünk őszinték. Ahol nincs szükség a "szmájlikra", ahol elég egy igazi mosoly... Ahol egy ember története nem kell hogy elférjen három sorban, hanem lehet beszélgetni róla akár órákat is... Javaslom legyél kicsit kísérletező, őrült tudós-szerű, és hozd létre a saját "gravitáció-mentes" zónádat, de ne engedj be bárkit, csak aki többet érdemel egy szmájlinál... Ezzel búcsúzok is Kedves Olvasgatóm, és ha tetszett azért nyugodtan nyomj egy lájkot... :-)

63. A Sárkányfióka éve, azaz jön a Whippet-korszak...

Udvozollek Kedves Olvasgatóm! A kínai horoszkóp szerint 2012 a sárkány éve, így minap hazaérvén cseppet sem csodálkoztam a lakásunk berendezésében történt változásokon. De előtte had szabadkozzak kicsit. Utolsó bejegyzésemet a blogomban tavaly karácsony környéken olvashattad. Mint köztudott az ember hibázik, de csak ha dolgozik. Bevallom hibáztam, nem is kicsit, és persze dolgoztam is, nem kicsit, nagyon... Így egyáltalán nem jutott idő a blog bővítésére, pedig hűséges olvasom száma közben meghaladta a 8500-at. Ígérem most elkezdtem ledolgozni a hiányosságaimat, és visszatérek a blog írás pihentető perceihez, miáltal Te Kedves Olvasgatóm visszatérhetsz ide kikapcsolódni a hétköznapok szürkeségét meg- megtörő főnöki dühkitörések által okozott stressz levezetésére... De térjünk csak vissza Kínához. Tegnap ünnepelték kínai barátaink az ő új esztendőjüket, azaz annak sikeres elindulását. A siker fontos tényező ebben a kontextusban, hiszen ez az az el nem hanyagolható dolog, amire mindannyian vágyunk, ki kisebb, ki nagyobb mértékben. Keleti őseink szomszédai szerint ez az év a Siker éve, így sok házaspár úgy időzítette gyermeke születését, hogy az mindenképpen ebben az évben történjen. De vajh, mi köze a sárkánynak a szerencséshez? Hisz a sárkányok embereket raboltak, és szűz lányokat ettek...!? Legalábbis a mi mondavilágunkban... Ám távoli keleti barátainknak a sárkány szerencsét hozott, és hőséget, bocsánat, bőséget! A hőséget nálunk okozta, minek utánna rendszeresen felperzselte -tüzet okádva- az éppen soron következő falut. Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva Kínában ennek örültek. Szóval a minap hazaértem, és mit látok? TDi Whippetkirályfi lógófülű bostoni macskákat meghazudtolóan lesunyitott fülek kel ül a házikójában, és belülről elmerülten nézi a falat... Ez már eleve gyanús volt, aztán megláttam a fától az erdőt... Néhány tekercsnyi toalett-papír egyenletesen szétterítve a földön, néhány (fogalmazzunk úgy, hogy szinte az összes) párna szerte szét a lakás össz-alapterületén, néhány kád dugója (kettő darab állt rendelkezésre) eredeti rendeltetési helyüket elhagyva szintén fegyelmezetlenül hevert a nappali közepén... És ebből az egyik a fenti, kutyák számára tiltott területről származott. Az emelet már több mint egy éve tabu volt TDi Mukimanó SárkányFióka BányászGepárd AgárEgér számára. És ez a tabu a mai napon megszűnt létezni, hacsak a fenti tusoló dugója, számomra megmagyarázhatatlan okból nem kötött vándorbatyut a hátára, és nem kezdett önállóan egy zarándokútba, melynek során délutáni pihenőjét épp a nappali kövezetén szándékozott eltölteni. És az emeleti kanapé párnái, mint messiást követték volna... De nem hiszem, hogy ez történt, sokkal inkább hittem a lógófülű bostoni macskafüleknek! TDi ott ült kicsit, majd mikor úgy gondolta, hogy vagy észre sem vettem mindent szét dúló tevékenységét, vagy ilyen gyorsan múlik a haragom, előmerészkedett odújából, és a világ összes természetességével a lábamhoz dörgölőzött, mint egy bújós kis cica, mondjuk pont egy "lógófülű bostoni"... Hát lehet erre megszidni? Persze, hogy megint megúszta a hízelgő kis dög! Javaslom, aki még nincs teljesen tisztában a Whippetek lelkivilágának feneketlen bugyraival, az olvassa el egy korábbi bejegyzésemet, mely szerint erőteljes hasonlóság figyelhető meg Dr Jekill és Mr Hide jellemvonásaival. http://whippizee.blogspot.com/2011/05/40-dr-jekyll-es-mr-hyde-azaz.html Na, térjünk vissza a Sárkány évére, mert igencsak elkalandoztunk már megint. Furcsa hogy a sárkányt meghazudtoló romboló fantom nem mindig jelenik ám meg, és teljesen független a sétálások számától, vagy a játékkal töltött órák számától. Valójában csak a mátrixból a véletlen függvényében előbukkanó ismeretlen tényezőt okolhatjuk mindezekért, a kutyát tuti nem, hisz ő maga a megtestesült ártatlanság, és ezt egyszerre mindkét szemével tudja közvetíteni. Mondjuk az egyik már néha el-elkalandozik, és már keresi azt a játékot, amivel legalább egy negyed óráig fog majd küzdeni, mármint hogy küzdeni azért, hogy dobálják neki, és ő büszkén visszahozhassa a lakás távolabbi pontjairól, rajzfilmfiguraként csúszkálva a járólapon minden egyes irányváltásnál. Ha már láttál rajzfilmet, biztos megvan az a mozdulat sor, mikor a figura elkezd futni, de még mindig egy helyben van, na TDi ezt a trükköt remekül be tudja mutatni indulásnál is, és minden kanyarban... De látod Kedves Olvasgatoóm, milyen könnyű elkalandozik az eredeti témától? Sárkány, ami szerencsét hoz. TDI SárkányFióka nekem szerencsét hozott, és sok mindenre megtanított, többek között a megbocsátásra, az elfogadásra, és egyre inkább meg akar tanítani a TÜRELEMRE! Lehet hogy nekem ezt fogja jelenteni a Sárkány Éve... Hogy tanuljak egy buta kis kutyustól, tanuljak egy kedves kis lénytől, aki egyáltalán nem akar tanítani, ám mégis minden tettével közelebb visz engem a nyugalomhoz, és a lelki békémhez... Ezekkel a sorokkal búcsúzok is Kedves Olvasgatóm, mert vár az a munka, aminek ellensúlyozására ez a blog létrejött.