Hát Kedves Olvasgatóim, ennyi volt a mai hiányzásunk története a kutyaoviból, és ezúton üzenjük Zita kutyaóvónéninek, hogy jövő héten mindenképpen ott leszünk, kisdobos becsszó!
PitaPata Dog tickers
2011. február 27., vasárnap
22. Kisluli Nagyluli lett, de mi köze ennek TD óvodai hiányzásához?
Üdvözöllek Kedves Olvasgatóm, üdv az Első Magyar Kutyaovi Hiányzásokat Igazoló Lapon!
Ugyanis a mai kutyaóvodáról a közepesnél lényegesebben nagyobb lendülettel lekéstünk... Az úgy volt, hogy Kisluli leányom pár éve minden szülinapján elvárja tőlünk, hogy születése pontos időpontjában azaz február 27-én hajnali öt óra tizenX perckor felébresszük, mert egy születésnapi köszöntő akkor hangzik a legjobban, ha a megfelelő időpontban hangzik el, és mi lenne megfelelőbb erre, mint annak a pillanatnak a tényleges megfelelője, mikor ő először felsírt, és ha elfogadsz egy pontosítást, akkor ő felnevetett. Ugyanis születése pillanatában először kidugta a nyelvét, majd elmosolyodott... Na innen van a 1. fanyar, 2. humora... Szóval visszatérve a jelenbe, azaz a közelmúltba, ma hajnalban is felkeltünk Ildivel, aki hivatásos mintaanyákat megszégyenítő precizitással már előző nap megsütötte Lu kedvenc tortáját (melynek receptjét erőteljes könyörgés hatására esetlegesen megírok a AnagyLevin, pontosabban http://anagylevin.blogspot.com/ -on). Szóval torta bekészítve a hűtőbe, 12 gyertya és gyufa mellette. Óra zizeg 5 előtt, két zombi szülő letámolyog a konyhába, gyertyák meggyújtva, félkómában "Heppibörszdéj" elénekelve, gyermek elégedetten beleharap a tortába (ezt egy éves kora óta minden szülinapon előadta), majd mindenki visszabújik az ágyba... És ezzel a lendülettel be is aludtunk! Kilenc óra előtt ébredés. Ez gáz, már a második alkalommal lekéstük az ovis edzést. Apa, nem kellene valami igazolást írni? A kérdés ártatlan, de becsületes. Ez a blog-bejegyzés fejben már reggel megszületett, csak váratott a felmentő igazolás megvalósulása, mert a délelőtt a szülinap jegyében telt, rendelésre készült rántott husi (lásd: http://anagylevin.blogspot.com/2011/02/2-mit-fozzek-mindegy-ismeros-helyzet.html ) legyártása, és elfogyasztása, majd ebéd után kutyás csapatgyűlés. Jelenlévők: Szekér Kira, Kárpáti Honey, és Szathmáry TPSZ TDi, valamint az érintettek emberi gondviselői. Helyszín egy közeli ERDŐ! Azaz megtörtént a várva várt első alkalom, TD koma ceruzamajom első találkozása az ősrengeteggel, azaz a híres hírneves szombathelyi Parkerdővel! Ez a vasárnap délutáni szieszta már szinte hagyomány a csapatban, és még az időjárás is mellénk állt ma, hiszen a Tisza partjával ellentétben nálunk még egy pihe hó sem esett, és az erdőben többek szerint működött a padlófűtés. Mindenesetre elállt a szél, és így kellemes 3-4 fokban valósíthattuk meg régóta dédelgetett elképzelésünket, a kutyás kávézást a parkerdő melletti padokon ücsörögve. Ebéd után így aztán felkészültünk, lefőztünk egy csomó adag kávét, termoszba öntöttük, a szülinapi tortából jó pár szeletet bedobozoltunk, és nekivágtunk a "nagy" kirándulásnak... Látni kellett volna azt az örömöt amivel TDi és a többi kutya nekivágtak az erdőjárásnak, csak úgy szállt az avar, amint kondenzcsíkot húzva önfeledten repkedtek felette. Állítólag hat kilométert tettünk meg így, kutyáink ide-oda száguldoztak cikázva, szemükben csillogott a vadászat szellemének árnya, kicsi lelkük mámorosan követte villámként cikázó testüket a vadállatok szagcsíkjain. Mi eközben megvitattuk az aktuális gazdasági és politikai változásokat, és azok közvetett és közvetlen hatását a saját, és kutyáink életére. Gyermekeink pedig rendes tinikhez méltón, pár száz méterrel lemaradva, sutyorogtak mögöttünk, néha egy -egy jutifalattal gyakorolva a behívást. Az erdőből kiérve letelepedtünk néhány rönkből ácsolt asztalhoz, és mint egy piknikező siserehad előkaptuk a kocsik csomagtartójából a termoszt és a többi cuccot. A kutyeszok kis tálban kaptak vizet, belafatyolták, és lepihentek az asztal lábánál. Forró kávé, süti, a gyerkőcöknek forró kakaó, no meg kell hagyni, kellemes délután volt...
Hát Kedves Olvasgatóim, ennyi volt a mai hiányzásunk története a kutyaoviból, és ezúton üzenjük Zita kutyaóvónéninek, hogy jövő héten mindenképpen ott leszünk, kisdobos becsszó!
Búcsúzom, és alig várom már, hogy megint történjen valami velünk, amit leírhatok. Ha észrevételed, vagy témaötleted van, Kedves Olvasgatóm, tedd meg hogy leírod a lenti üzenőfalon, mert alig várom, hogy pl. új témát dobjatok fel, én szívesen megírnám...
Hát Kedves Olvasgatóim, ennyi volt a mai hiányzásunk története a kutyaoviból, és ezúton üzenjük Zita kutyaóvónéninek, hogy jövő héten mindenképpen ott leszünk, kisdobos becsszó!
2011. február 25., péntek
21. Alfa vagy komám, de nem is kicsit...avagy mit tegyünk ha domináns a kutyánk?
Üdv újra a szájbertér ezen békés kis csücskében, Kedves és ebben a zord szeles időben talán kicsit Kedvtelen Olvasgatóim! Mindenesetre ma is hét ágra sütött a nap, és innen bentről kellemesnek nézett ki a kinti zord tél. Ám senkit ne tévesszen meg a fényerő megaluxokban mérhető tobzódása, ugyanis ha sál sapka és hat pulóver nélkül próbáltál volna meg kimenni, úgy jártál volna, mint én ma délelőtt. Szokásos ebéd előtti egészségügyi sétánkra indultunk TD komával. A sarkon túl ott fénylett a tó felszíne, melyen meg-megcsillant a napfény, és az elmúlt napok mínusz 12 fokos éjszakái megtéve hatásukat, újra hatalmas jégtáblák úszkáltak. Az egyik túlsó part közeli jégtáblán fókákat véltem felfedezni... Húsz percet bírtam akkut arcüreggyulladásom, és erőteljesen kamaszodó, domináns, kis alfahím kutyám rendetlen viselkedése miatt sétálni, ugyanis a jegesen metsző szélben ő is nehezen vette a pórázon nem húzom a főnököt, nem ugatok, és nem rágom a madzagomat című akadályokat. Nálunk mindig séta után van a kajáltatás, hiszen neki az a jutalom egy kemény munkával töltött séta után, ha felfalhat 10 másodperc alatt egy teljes tál kaját. Csakhogy ma egy kicsit ziláltabbra sikerült a közös séta. TD ugatott, rágta és rángatta a pórázt, egyik gyakorlatot sem élvezte, talán egyedül a szokásos rohanós köreit, amiket elengedése utáni 2-3 percben szokott bemutatni. Ez úgy néz ki, hogy leveszem róla a pórázt, és csak annyit mondok neki, hogy mehetsz, erre ő kettő másodperc alatt felgyorsul körülbelül 40-50 kilométer per órára, és addig rohan folyamatosan a lehullott avarban, amíg ki nem futja magát, mindezt egy 100-150 méteres sugarú körben. Ez a futás, vagy inkább száguldás megvolt ma is, ám a behívásnál már éreztem egy kis dacot őkelmében. Aztán jöttek a pórázos gyakorlatok, de valahogy nem akart működni, akárhányszor ismételtük. Így aztán kb. 15 perc után feladtam, és ebben közrejátszott az a tény is, hogy már szó szerint átfújt a fejemen a mínusz (nem kamuzok) 273 Celsius fokos szél. Szerintem TD-t is zavarta valami, vagy a napkitörések gyakoroltak stresszes hatást rá, nem tudom. Mindenesetre a visszaúton már egy vadászó jegesmedvét is látni véltem a túlsó parton gyanútlanul napfürdőző fókák jégtáblái körül... A hazafelé kicsit elengedtem TD-t had fussa ki magát, de ő befutott egy bozótba és onnan nem tudtam kihívni, ezért folyamatosan hívva elindultam hazafelé. Egyszer csak látom ám, TD koma üget a tóparti utca aszfaltján, míg én a tóparti sétányon hívogattam. Még kitartott a séta előtt zsebrevágott jutifalat, tehát be tudtam hívni, szerencsére, aztán egy kis fegyelmezés következett, és 5 percen belül már otthon is voltunk. Azóta azon gondolkodom, mi okozhatta a tökéletesen begyakorolt behívás késlekedését, a pórázrágást, az ugatást, és a kifutást az úttestre? (hál istennek ez egy eldugott kis utca, amin óránként csak 1-2 autó megy el) Ám arra a következtetésre jutottam, hogy a kamaszkor egyre gyorsabb érkezésén túl, csakis a jegesmedve látványa zavarhatta meg TD ceruzamajom viselkedését, és egyre biztosabb voltam/vagyok benne, hogy az a medve tényleg ott volt. A másik lehetőség, hogy ez a kis domináns alfácska megpróbálta kihasználni a fókák és a metsző hideg által előidézett gyengeségemet, és egy zsenántos huszárvágással átvenni a hatalmat négy személyes kis falkánkban. Összeesküvés-elmélet ide, jegesmedve oda, a puccsot még időben megakadályoztam. Hazaértünk, és a rövid tóparti fegyelmezés után még nagyjából 15 percig nem kapta meg a megszokott kajáját, és ez megtörte alfasárkányfióka hatalomátvételi terveit, és minden ez irányú törekvését. Az én whippetemről had osszak meg veled egy nagyon fontos infót: szeret domináns viselkedést produkálni, ezért nagyon nagyokat szokott nyekkenni, mikor egy nagyobb kutya a földhöz keni egy jól irányzott mellső láblegyintéssel. A kutyánk dominancia-problémáit leghatékonyabban úgy tudjuk kezelni, hogy enyhe nyomással az oldalára fektetjük, és megpróbáljuk úgy tartani, amíg a kívánt megadó magatartást el nem érjük. TD-nél ezt elég sokszor be kellett mutatni, mert ő aztán eléggé komoly feladatokat rótt ránk dominancia-kezelés terén. Viszont ha ezt a témakört nem rendezzük le maximum öt-hat hónapos koráig, akkor ennek a kérdésnek lőttek... Azaz kiképezünk egy alfahím, vagy alfanőstény kutyát magunknak, aki mindenben a fejünkre fog nőni, viszont cserébe nem kell majd azon gondolkodni, hogy merre, mikor és hogyan, mert a kutya majd rendesen eldönti helyettünk...
Így aztán búcsúzom is Kedves Olvasgatóm, hisz figyelnem kell TDi mukimanó ceruzamajom sárkányfióka kengurupatkány minden egyes mozdulatát, ugyanis a falkavezéri trónom elég jelentős billegésbe kezdett. Megyek keresek egy söralátétet, hogy kihézagoljam a trónus lábait...
2011. február 21., hétfő
20. jubileumi kiadás, azaz hogy látja egy kiskutya a világot...
Üdv Kedves Kétlábúak, Szathmáry Tiszaparti Szélvész Tádé vagyok, a hős whippet, aki arra készül, hogy megmentse a világot! És gyors is vagyok, mint a villám! És végre megszereztem a gazdám gépét, ezért nézzétek el nekem az esetleges fogalmazási és helyesírási hibákat. Próbáltam már szép szóval is elvenni tőle, és hangosan ugatva is, meg morogtam is, de ez semmit nem értett belőle. Hát ennyit az állítólag értelmes kétlábúakról. Mondjuk arra be tudtam őket tanítani, hogy rendesen adjanak kaját, minden nap háromszor. Nagyon könnyen idomítható faj, ajánlom minden kutyának, tartson EMBERT. Az emberrel sokat kell foglalkozni, de megéri, mert ha elégszer ismétlem velük a gyakorlatokat, akkor szépen megtanulják mit akarok tőlük. Had mondjak pár példát, ha leülök, akkor szinte mindig kaját adnak, vagy leveszik azt a madzagot, amivel magamhoz szoktam rögzíteni őket, nehogy eltévedjenek séta közben. Ha a földre fekszem megint adnak egy falatot, ha ezt többször megcsinálom, egyre többször adnak kis darabokat, és ha az egyik lábam is felemelem ülve, akkor még jobban megörülnek, és vicsorogni kezdenek. Ezt a vicsorgást először nem nagyon értettem, mert kedvesen vicsorognak, és közben fura, de nem dühös gurgulázó hangot adnak ki. Mindegy, már megszoktam. A kétlábúak nem túl agresszívek, nem harapósak, a gazdám is csak kétszer harapott belém, de csak jelzésképpen, pont úgy ahogy én is szoktam nekik elmagyarázni, hogy emeljék fel a hatalmas hátsó testrészüket a kanapémról, és jöjjenek ki velem az udvarra, és szaladgáljunk kicsit. Ám házőrzésre még így is alkalmasak, mert nagyon hangosan tudnak ugatni. Elég furán ugatnak, de ezt hamar meg lehet szokni. Azért is érdemes embert tartani, mert ha kedvesek vagyunk velük, akkor sok szeretetet kaphatunk tőlük, tényleg ajánlom minden kutyatársamnak, hogy nyugodtan tartson embert! Ezen kívül van még egy csomó előnye az embertartásnak, ha beengedem őket az ágyamba, akkor nagyon kellemesen melegítenek, mikor a hideg didergős téli sétából visszahozom őket. Éjjel viszont nem zavarnak, mert elbújnak a saját vackukba, néha meg szoktam nézni, hogy ott is minden rendben van-e, de ezért mindig ugatni szoktak, úgyhogy nem nagyon szoktam erőltetni az ellenőrzést, ha itthon vannak. Elég nyughatatlan faj, ehhez sajnos hozzá kell szokni, mert állandóan jönnek-mennek, zörögnek valamivel, csörömpölnek azokkal a fém dolgokkal, amiből a kaját szokták elém tálalni. De a kajáról még el kell mondanom, hogy nagyon jó vadászok lehetnek, mert eddig még soha nem vettem észre, mikor ejtették el a nekem felszolgált állatokat. Néha azt vettem észre, hogy igazságtalanul osztják el a zsákmányt, és maguknak sokkal többet tartanak meg. De én efelett mindig átsiklok, hiszen sokkal nagyobbak nálam, olyanok mint az elefántok, főleg a nagygazdám. Vele vigyáznom kell, mert annyira ormótlan, hogy ha nem figyelek, még véletlenül rám is léphet. De könnyen lehet őket terelgetni, sőt mostanában már a hangjelzésekre is egész jól reagálnak. Csak ritkán kell rájuk ugatnom, amikor például lassabban dobálják nekem a botjaimat, vagy a labdámat. Amikor visszaadom nekik a labdát, akkor például szórakoznak néha kicsit velem, és olyankor fel kell ugranom, hogy kikapjam a kezükből a labdát, vagy a botomat. De hagyom őket játszani...
Egyszóval egy csomó előnye van a tartásuknak, ezért is nevezzük őket haszonembernek. Igaz nincs minden példány megszelídítve, de hamar be lehet törni őket, így jártam a közepes gazdámmal is, aki eleinte nehezen irányítható volt, de szorgalmas gyakorlással elértem nála, hogy most már tökéletes párna lett, és addig nyugton van, amíg rajta fekszem. A kisgazdám a legkönnyebben mozgatható ember, mert nála sikerül legkönnyebben elérnem, hogy a játékaimat mozgassa, vagy dobja el, ha unatkozom.
Összefoglalva, minden szempontból csak javasolni tudom az EMBER tartását, egyedül a szobatisztaságukkal van egy kis problémám, mert ezek a kis buták mindig ugyanarra a helyre járnak a dolgukat elvégezni, ilyet se láttam még, nem akarják kijelölni a területüket... Én a biztonság kedvéért ebben szoktam nekik segíteni, mert amilyen ormótlanok, olyan kis gyámoltalanok is tudnak lenni, ha a területükről van szó.
Na búcsúzom, mert lassan ki kell küldenem ezt a nagy darabot az ajtóhoz, hogy nyissa ki, mert ez a területjelölés nem kis munka, és ha már elvállaltam...
Egyszóval egy csomó előnye van a tartásuknak, ezért is nevezzük őket haszonembernek. Igaz nincs minden példány megszelídítve, de hamar be lehet törni őket, így jártam a közepes gazdámmal is, aki eleinte nehezen irányítható volt, de szorgalmas gyakorlással elértem nála, hogy most már tökéletes párna lett, és addig nyugton van, amíg rajta fekszem. A kisgazdám a legkönnyebben mozgatható ember, mert nála sikerül legkönnyebben elérnem, hogy a játékaimat mozgassa, vagy dobja el, ha unatkozom.
Összefoglalva, minden szempontból csak javasolni tudom az EMBER tartását, egyedül a szobatisztaságukkal van egy kis problémám, mert ezek a kis buták mindig ugyanarra a helyre járnak a dolgukat elvégezni, ilyet se láttam még, nem akarják kijelölni a területüket... Én a biztonság kedvéért ebben szoktam nekik segíteni, mert amilyen ormótlanok, olyan kis gyámoltalanok is tudnak lenni, ha a területükről van szó.
2011. február 20., vasárnap
19. Kutyaovi belülről... avagy szocializációs virslidarabolós...
Üdv a nagyvilágban Kedves Olvasgatóim, újra itt a megametakommunikációs éter hullámain.
Gondolj csak bele, nullák, és egyesek váltakozó sorozata mindaz amit most leírt gondolataimból látsz, azaz GONDOLAT-BIOÁRAM-BIONEMÁRAM-IZOMRÁNGÁS-ÁRAM-NEMÁRAM-ÁRAM-ÁRAM... és a világ túlsó végén elolvashatod, mire gondolok én itt a kanapén, TDi mukimanó sárkányfióka hónaljebbel a jobb vállamon. Mi ez ha nem mega, és pláne mennyire meta? Kommunikálnunk meg így is úgy is kell, hát akkor miért ne pont itt, és ilyen formában.
Ma volt TDi első fellépése a Kutyaoviban. Kicsit izgultam, no nem amiatt, hogy OTT mi fog történni, hanem amiatt, hogy Kislulit fel tudom-e ébreszteni, és amennyiben ez a kényes művelet eredményes is lenne, a reggeli kakaó, vajas zsemle, játszóruhába-öltözés, sálsapkakabát folyamat időtényezője is megfeleljen a kutyaovi nyolc óra harmincas kezdő paraméterének. Ugyanis nálunk az idő jelenti a legnagyobb rizikófaktort. Leányom ugyanis 12 éves kora ellenére még mindig nem hajlandó ezzel a számára még mindig ismeretlen fogalommal törődni. Általában azzal sincs tisztában, milyen nap van, nemhogy mennyi az idő. Vámpírokat, halhatatlan farkasembereket, vagy akár a Hegylakót magát is megszégyenítő nyugalommal figyeli a múló perceket, órákat, napokat... És természetesen így volt ez a mai csodálatos reggelen is. De természetes motivációs- és szervező-zsenimnek köszönhetően, csak 5 percet késtünk. Még a bevonulás és bemelegítés zajlott, mikor megérkeztünk, azaz Zita a kutyaóvónéni, és segítői megpróbálták felmérni a kiskutyeszok képességeit, és szocializációs viszonyait. TD minden kutyával megtalálja a közös hangot, vagy inkább úgy mondanám a közös sebességet. Ez esetben sem okozott nagyobb csalódást, és hat másodperc alatt átmozgatta a teljes kutyatársaságot. Hiába no, a jó kisdobos ahol tud segít, így aztán TDi a túletetett gombócka labik anyagcseréjét próbálta a megfelelő szintre emelni ezzel a kis rohangálással. Miután kisebb fejetlenség alakult ki a falkában, megpróbáltuk Lulival TD-t egy alacsonyabb energiaszintre lecsalogatni, mert kezdett úgy pörögni, mint egy búgócsiga. Így be kellett vetnünk a Zita által javasolt csodafegyvert, ami jelen esetben apró füstölt virslikockák formájában állt rendelkezésünkre. A lényeg az, hogy bonyolultnak kinéző viselkedése ellenére a kutya nagyon egyszerűen működő szerkezet, azaz bármit, hangsúlyozom, BÁRMIT elérhetünk náluk a megfelelő motivációval, és mi lehet motiválóbb egy szeretettel adott finom falatkánál?! A kiképzés során a legfontosabb, hogy a kapcsolat a kutya és a gazda között kiegyensúlyozott legyen. Így az első foglalkozásokon a már meglévő kapcsolatot kell erősíteni, elérni például azt, hogy a kutya a gazdára figyeljen, és tegye mindezt úgy hogy körülötte más kutyik szaladgálnak. Fontos, hogy a jutalomfalatot csak akkor kapja meg, amikor megtette azt amit kértünk tőle, de ehhez persze az is szükséges, hogy tudja mit kérünk. De ami a legfontosabb, ha a kutyáddal foglalkozol, hagyd valahol máshol a stresszt, mert minden rezdülésedet érzi, így ha te feszült vagy ő mint egy kis hordozható tükör, csak a te lelkiállapotodat fogja visszatükrözni. Tedd félre a munkahelyi pörgést, a lökött főnököd idegesítő képét, a dugóban ücsörgés dühödt dudálásait, és káromkodásait, és csak nyugodj le, ennyi kell ahhoz hogy együtt tudjatok dolgozni. Mert ennek a kis közös mókázásnak a neve: MUNKA. A kutya ugyanis munkára kitenyésztett háziállat, azaz ahhoz hogy normálisan tudjon működni, feladatot kell neki adni. Teljesen mindegy mi az a feladat, de mindig legyen valami, különben a kutyád unatkozni fog, és eleinte csak kicsit lesz ROSSZ, és szétrág néhány papucsot, később viszont egy teljesen kezelhetetlen vadállattá válhat, és itt nem az ember torkát átharapó sátán kutyájára gondolok, hisz egy chihuahua is válhat mindent és mindenkit megtámadó fenevaddá... TDi esetében ez a munka valamilyen királyi "vad" űzése, lehetőleg szemet is fárasztó sebességgel. Ezt a nemes feladatot nálunk különböző plüssállatok látják el. Ma pedig egy csomó új gyakorlatot végeztünk MUNKA gyanánt.
Szóval mindenki nagyon élvezte a mai látogatásunkat a kutyaoviban, és a kellő hatást is értük el vele, TD fáradt, én fáradt, Kisluli dettó. A foglalkozás elérte célját.
Búcsúzok is Kedves Olvasgatóm, és neked is csak ajánlani tudom az ilyen közös időtöltést a kutyáddal, vagy ha nincs kutyád, akkor a gyerekeddel, ha az sincs, akkor a barátaiddal, mert hidd el őket is érdemes idomítani...
Gondolj csak bele, nullák, és egyesek váltakozó sorozata mindaz amit most leírt gondolataimból látsz, azaz GONDOLAT-BIOÁRAM-BIONEMÁRAM-IZOMRÁNGÁS-ÁRAM-NEMÁRAM-ÁRAM-ÁRAM... és a világ túlsó végén elolvashatod, mire gondolok én itt a kanapén, TDi mukimanó sárkányfióka hónaljebbel a jobb vállamon. Mi ez ha nem mega, és pláne mennyire meta? Kommunikálnunk meg így is úgy is kell, hát akkor miért ne pont itt, és ilyen formában.
Ma volt TDi első fellépése a Kutyaoviban. Kicsit izgultam, no nem amiatt, hogy OTT mi fog történni, hanem amiatt, hogy Kislulit fel tudom-e ébreszteni, és amennyiben ez a kényes művelet eredményes is lenne, a reggeli kakaó, vajas zsemle, játszóruhába-öltözés, sálsapkakabát folyamat időtényezője is megfeleljen a kutyaovi nyolc óra harmincas kezdő paraméterének. Ugyanis nálunk az idő jelenti a legnagyobb rizikófaktort. Leányom ugyanis 12 éves kora ellenére még mindig nem hajlandó ezzel a számára még mindig ismeretlen fogalommal törődni. Általában azzal sincs tisztában, milyen nap van, nemhogy mennyi az idő. Vámpírokat, halhatatlan farkasembereket, vagy akár a Hegylakót magát is megszégyenítő nyugalommal figyeli a múló perceket, órákat, napokat... És természetesen így volt ez a mai csodálatos reggelen is. De természetes motivációs- és szervező-zsenimnek köszönhetően, csak 5 percet késtünk. Még a bevonulás és bemelegítés zajlott, mikor megérkeztünk, azaz Zita a kutyaóvónéni, és segítői megpróbálták felmérni a kiskutyeszok képességeit, és szocializációs viszonyait. TD minden kutyával megtalálja a közös hangot, vagy inkább úgy mondanám a közös sebességet. Ez esetben sem okozott nagyobb csalódást, és hat másodperc alatt átmozgatta a teljes kutyatársaságot. Hiába no, a jó kisdobos ahol tud segít, így aztán TDi a túletetett gombócka labik anyagcseréjét próbálta a megfelelő szintre emelni ezzel a kis rohangálással. Miután kisebb fejetlenség alakult ki a falkában, megpróbáltuk Lulival TD-t egy alacsonyabb energiaszintre lecsalogatni, mert kezdett úgy pörögni, mint egy búgócsiga. Így be kellett vetnünk a Zita által javasolt csodafegyvert, ami jelen esetben apró füstölt virslikockák formájában állt rendelkezésünkre. A lényeg az, hogy bonyolultnak kinéző viselkedése ellenére a kutya nagyon egyszerűen működő szerkezet, azaz bármit, hangsúlyozom, BÁRMIT elérhetünk náluk a megfelelő motivációval, és mi lehet motiválóbb egy szeretettel adott finom falatkánál?! A kiképzés során a legfontosabb, hogy a kapcsolat a kutya és a gazda között kiegyensúlyozott legyen. Így az első foglalkozásokon a már meglévő kapcsolatot kell erősíteni, elérni például azt, hogy a kutya a gazdára figyeljen, és tegye mindezt úgy hogy körülötte más kutyik szaladgálnak. Fontos, hogy a jutalomfalatot csak akkor kapja meg, amikor megtette azt amit kértünk tőle, de ehhez persze az is szükséges, hogy tudja mit kérünk. De ami a legfontosabb, ha a kutyáddal foglalkozol, hagyd valahol máshol a stresszt, mert minden rezdülésedet érzi, így ha te feszült vagy ő mint egy kis hordozható tükör, csak a te lelkiállapotodat fogja visszatükrözni. Tedd félre a munkahelyi pörgést, a lökött főnököd idegesítő képét, a dugóban ücsörgés dühödt dudálásait, és káromkodásait, és csak nyugodj le, ennyi kell ahhoz hogy együtt tudjatok dolgozni. Mert ennek a kis közös mókázásnak a neve: MUNKA. A kutya ugyanis munkára kitenyésztett háziállat, azaz ahhoz hogy normálisan tudjon működni, feladatot kell neki adni. Teljesen mindegy mi az a feladat, de mindig legyen valami, különben a kutyád unatkozni fog, és eleinte csak kicsit lesz ROSSZ, és szétrág néhány papucsot, később viszont egy teljesen kezelhetetlen vadállattá válhat, és itt nem az ember torkát átharapó sátán kutyájára gondolok, hisz egy chihuahua is válhat mindent és mindenkit megtámadó fenevaddá... TDi esetében ez a munka valamilyen királyi "vad" űzése, lehetőleg szemet is fárasztó sebességgel. Ezt a nemes feladatot nálunk különböző plüssállatok látják el. Ma pedig egy csomó új gyakorlatot végeztünk MUNKA gyanánt.
Szóval mindenki nagyon élvezte a mai látogatásunkat a kutyaoviban, és a kellő hatást is értük el vele, TD fáradt, én fáradt, Kisluli dettó. A foglalkozás elérte célját.
2011. február 16., szerda
18. Kutyaovi, vagy mi a szösz...
Üdv a kutyaoktatási reform csatahajójának fedélzetén Kedves Olvasgatóm!
Mai foglalkozásunk témája a kutyeszok intézményesített képzési rendszerének átvilágítása. Megyek fel is kapcsolom a lámpát... Áz úúúgy vooolt..., kezdené visszafogott lelkendezéssel Pandacsöki Boborján, a híres, és MMÉ, azaz "méltánmindenhezértő" Besenyő Pista bácsi tanítványa, hogy elmentünk a kutyaiskolába. Ráadásul kétszer is, első alkalommal csak a kerítés külső oldalfelületéig értünk, és ott bámulva megálltunk, hisz a kerítés túloldalán nem láttam ötven kilogramm alatti egyedeket, és ez mind a kutyákra mind gazdáikra igaz volt. Német juhász, azaz farkaskutya, óriás snaucer, vagyis Pityke őrmester kedvence, rottweiler, és más egyéb rettentően őrző-védő kutya masírozott fel alá a placcon. Na gondoltam, ha ezek közé az én bohókás mukimanó ceruzamajom sárkányfióka TD-met beengedem, akkor lámpavason végzem, és nem azért mert a gazdák felhúznak, hanem, mert TD kiprovokálja a kergetőzést, felborítva a hetek, hónapok alatt kierőszakolt csapatfegyelmet, majd mikor a nagyok üldözőbe veszik a lábam alá menekülne, így semmi más esélyem nem maradna a túlélésre, minthogy egy közeli lámpaoszlopra meneküljek. Így szégyen szemre hazakullogtunk. Következő vasárnapra azonban utcáról be nem szerezhető információkat kaptam Zitától, Fügevizsla gazdijától, mégpedig egy rejtélyes kutyaovi létezéséről. Ezzel az információval felvértezve, de természetesen a jelzett időpontot jelentősen meghaladó időintervallumban,azaz a közepesnél lényegesen jobban elkésve, ismét meglátogattuk a kutyatanoda intézményét. És láss csodát, ez alkalommal átjutottunk a pszichésen is áthatolhatatlannak tartott kerítésen. Odabenn épp vége volt a foglalkozásnak, és kedves emberek vezették el mellettünk kedves kutyáikat, akik a kerítés túloldaláról nézve őrző-védő kommandó látszatát keltették, ugyanolyan farokcsóváló kutyeszok voltak, mint TD, és így közelebbről nézve már nem is voltak olyan nagyok és félelmetesek. Mindenesetre a kiképző nénivel megbeszéltük, hogy a következő vasárnap a fél kilences kiscsoport a nekünk való. TDi otthoni kiképzése, egyéni képzési módszereimmel addig volt elegendő, míg a társasági viselkedésig el nem jutottunk, ám mihelyst egy másik kutya kerül a képbe, TD koma átvált sárkányfióka üzemmódra, és miközben ide-oda repked az illető kutyus körül, gyakorlatilag még a nevére se nagyon hallgat. Amúgy ül, fekszik, marad, különböző tárgyakat tud megkülönböztetni, és odahozni parancsszóra, behívható síppal, vezényszóval, kajáláskor csak a Tiéd vezényszó elhangzása után kezdi el belélegezni a jamijamit, egyszóval rendkívül értelmes kis dög. De a szocializációs folyamat megragadt nála az ÉN fogalmánál, ezért úgy döntöttünk ezt a készséget csak csoportban tudja elsajátítani. Itt megemlékeznék előző, imádott beagle kutyámról Döméről, aki köztudottan a világ "legkölyökkutyapofijubb" ebe volt, minden létező kutyaiskolai feladatot végrehajtott, a két méteres palánkon német juhászokat megszégyenítő sebességgel és bátorsággal vetette át magát, egyedül a csibészelés nem ment neki soha, mégpedig a tenyésztése során elért konfliktuskerülő falka-magatartásformája miatt. Talán mindenki látott már ilyet, egy kiképző rongyos védőöltözetben, egy hatalmas és biztonságos műkarral hadonászik és kiabál, rossz ember benyomását keltve, a gazdi pedig csibész, fogd meg kiáltással ráereszti a kutyát. Na erre a kutyák 99 %-a ráront a csibészre, és próbál beleharapni lehetőleg a műkarba, legalábbis a maskarában rohangáló kiképzőnek ez a célja... Dömike ezeket a gyakorlatokat nyüszögve az ölemben szokta végig nézni, a hónom alá dugott fejjel. Viszont falkakutya jellegénél fogva imádott más kutyák között lenni. Tulajdonképpen TD is imád, csak máshogy. Nála a kutyák között lenni, az azt jelenti, hogy kutyák előtt-között-mögött lenni, DE negyven kilométer per órás átlagsebességgel...
Gondolhatod kedves Olvasgatóm, hogy alig várom a vasárnapot, amikor TD koma beáll a sorba...
És ha annyit el tudok érni vele, hogy a többi kutya látványától elért szöcske üzemmódból sikerül visszaállítanom normál kutya üzemmódra, már akkor hálás leszek a kutyaovinak.
Nem is gondolnád, kedves Olvasgatóm, hogy ez a kutyafejű párna milyen szökdécselésbe, és pattogásba tör ki ha egy másik kutya közelébe kerül. Egyszerűen ugrálnia és rohannia KELL!
Na szóval alig várom, hogy tapasztalataimat elmesélhessem neked, addig is búcsúzom, szép napot! TD is üdvözöl, most éppen álmában különböző magasságú hangokon énekelve nyüszít a kanapé azon sarkában ahol a fénykép készült...
Ha esetleg azt olvasnád az újságokban, hogy ezt a kutyaovit lerombolta egy megvadult kutyafalka, amelynek élén egy kék whippet rohant, akkor várom további kutyaóvodák címeit köszönettel...
Mai foglalkozásunk témája a kutyeszok intézményesített képzési rendszerének átvilágítása. Megyek fel is kapcsolom a lámpát... Áz úúúgy vooolt..., kezdené visszafogott lelkendezéssel Pandacsöki Boborján, a híres, és MMÉ, azaz "méltánmindenhezértő" Besenyő Pista bácsi tanítványa, hogy elmentünk a kutyaiskolába. Ráadásul kétszer is, első alkalommal csak a kerítés külső oldalfelületéig értünk, és ott bámulva megálltunk, hisz a kerítés túloldalán nem láttam ötven kilogramm alatti egyedeket, és ez mind a kutyákra mind gazdáikra igaz volt. Német juhász, azaz farkaskutya, óriás snaucer, vagyis Pityke őrmester kedvence, rottweiler, és más egyéb rettentően őrző-védő kutya masírozott fel alá a placcon. Na gondoltam, ha ezek közé az én bohókás mukimanó ceruzamajom sárkányfióka TD-met beengedem, akkor lámpavason végzem, és nem azért mert a gazdák felhúznak, hanem, mert TD kiprovokálja a kergetőzést, felborítva a hetek, hónapok alatt kierőszakolt csapatfegyelmet, majd mikor a nagyok üldözőbe veszik a lábam alá menekülne, így semmi más esélyem nem maradna a túlélésre, minthogy egy közeli lámpaoszlopra meneküljek. Így szégyen szemre hazakullogtunk. Következő vasárnapra azonban utcáról be nem szerezhető információkat kaptam Zitától, Fügevizsla gazdijától, mégpedig egy rejtélyes kutyaovi létezéséről. Ezzel az információval felvértezve, de természetesen a jelzett időpontot jelentősen meghaladó időintervallumban,azaz a közepesnél lényegesen jobban elkésve, ismét meglátogattuk a kutyatanoda intézményét. És láss csodát, ez alkalommal átjutottunk a pszichésen is áthatolhatatlannak tartott kerítésen. Odabenn épp vége volt a foglalkozásnak, és kedves emberek vezették el mellettünk kedves kutyáikat, akik a kerítés túloldaláról nézve őrző-védő kommandó látszatát keltették, ugyanolyan farokcsóváló kutyeszok voltak, mint TD, és így közelebbről nézve már nem is voltak olyan nagyok és félelmetesek. Mindenesetre a kiképző nénivel megbeszéltük, hogy a következő vasárnap a fél kilences kiscsoport a nekünk való. TDi otthoni kiképzése, egyéni képzési módszereimmel addig volt elegendő, míg a társasági viselkedésig el nem jutottunk, ám mihelyst egy másik kutya kerül a képbe, TD koma átvált sárkányfióka üzemmódra, és miközben ide-oda repked az illető kutyus körül, gyakorlatilag még a nevére se nagyon hallgat. Amúgy ül, fekszik, marad, különböző tárgyakat tud megkülönböztetni, és odahozni parancsszóra, behívható síppal, vezényszóval, kajáláskor csak a Tiéd vezényszó elhangzása után kezdi el belélegezni a jamijamit, egyszóval rendkívül értelmes kis dög. De a szocializációs folyamat megragadt nála az ÉN fogalmánál, ezért úgy döntöttünk ezt a készséget csak csoportban tudja elsajátítani. Itt megemlékeznék előző, imádott beagle kutyámról Döméről, aki köztudottan a világ "legkölyökkutyapofijubb" ebe volt, minden létező kutyaiskolai feladatot végrehajtott, a két méteres palánkon német juhászokat megszégyenítő sebességgel és bátorsággal vetette át magát, egyedül a csibészelés nem ment neki soha, mégpedig a tenyésztése során elért konfliktuskerülő falka-magatartásformája miatt. Talán mindenki látott már ilyet, egy kiképző rongyos védőöltözetben, egy hatalmas és biztonságos műkarral hadonászik és kiabál, rossz ember benyomását keltve, a gazdi pedig csibész, fogd meg kiáltással ráereszti a kutyát. Na erre a kutyák 99 %-a ráront a csibészre, és próbál beleharapni lehetőleg a műkarba, legalábbis a maskarában rohangáló kiképzőnek ez a célja... Dömike ezeket a gyakorlatokat nyüszögve az ölemben szokta végig nézni, a hónom alá dugott fejjel. Viszont falkakutya jellegénél fogva imádott más kutyák között lenni. Tulajdonképpen TD is imád, csak máshogy. Nála a kutyák között lenni, az azt jelenti, hogy kutyák előtt-között-mögött lenni, DE negyven kilométer per órás átlagsebességgel...
Gondolhatod kedves Olvasgatóm, hogy alig várom a vasárnapot, amikor TD koma beáll a sorba...
És ha annyit el tudok érni vele, hogy a többi kutya látványától elért szöcske üzemmódból sikerül visszaállítanom normál kutya üzemmódra, már akkor hálás leszek a kutyaovinak.
Na szóval alig várom, hogy tapasztalataimat elmesélhessem neked, addig is búcsúzom, szép napot! TD is üdvözöl, most éppen álmában különböző magasságú hangokon énekelve nyüszít a kanapé azon sarkában ahol a fénykép készült...
Ha esetleg azt olvasnád az újságokban, hogy ezt a kutyaovit lerombolta egy megvadult kutyafalka, amelynek élén egy kék whippet rohant, akkor várom további kutyaóvodák címeit köszönettel...
2011. február 14., hétfő
Whippizee: 17. Sétálunk, sétálunk, 1 kis dombra lecsücsülünk....
Whippizee: 17. Sétálunk, sétálunk, 1 kis dombra lecsücsülünk....: "Üdv Whippetföldjén Kedves és talán már nem annyira kedvtelen Olvasóim! Mai műsorunkban bemutatjuk (csak ma, csak Önöknek, csak ezen a csator..."
17. Sétálunk, sétálunk, 1 kis dombra lecsücsülünk... azaz a legnehezebb mutatvány!
Üdv Whippetföldjén Kedves és talán már nem annyira kedvtelen Olvasóim!
Mai műsorunkban bemutatjuk (csak ma, csak Önöknek, csak ezen a csatornán...és a reklám alatt se kapcsoljanak el!) a legtöbb kutyatulajdonos rémálmát, a kutyasétáltatást. A kutya sétáltatása a legjobban várt esemény a legtöbb kutyás családban, és ezt mindkét fél egyaránt várja, persze csak azokban az esetekben, ahol a kutya a kutya, és a gazdi a gazdi! Ahol még nem derült ki, ki is a falkavezér, ott nem tudnám megmondani, melyik fél örül jobban a SÉTÁNAK. Azokban a falkákban, ahol a kutya viszi sétálni az embert, ott egy merő kínszenvedés az egész (vagy egy prosztata gyógyszer reklámja). Csak pórázfeszítés, meg ide-oda rángatás, izomláz, és vállficam... Egyes kis tömegű emberi egyedek képesek fától fáig futva sétáltatni az átlagnál - mondjuk úgy - határozottabban viselkedő, és ráadásul viszonylag nagy testű kutyeszokat. Elmennek az első fáig, átkarolják azt rémült arccal, kapaszkodva a fába, és erőt gyűjtve, majd a fát elengedve rohanás a póráz végén lobogva a következő fáig. Na szóval ezt kiküszöbölendő megosztok veletek egy híres kutyaidomártól ellesett trükköt, mellyel visszaveheted az irányítást a kutyád, és a SÉTA felett. Úgy mint a Nagy Levintől ellesett receptjeimet tervezem egy másik blogon...
A kutyát rövid pórázon vigyük gyakorolni, ne ezen a rettentően kényelmes 5-8 méterre kihúzható cuccon. Én is kényelmesebbnek tartom az utóbbit, de kiképzésre ez nem alkalmas. Igen, jól hallottad Kedves Olvasgatóm, ez bizony már kőkemény kiképzés. Ha a kutya elfogad téged vezetőnek, akkor semmi gond, mert szépen megy melletted, vagy icipicit lemaradva mögötted, lehetőleg a bal térded mellett. Na ez az állapot, amit irigykedve nézünk némely K-9-es kiképzésű német juhászok és terepruhás gazdáik esetében, és ami az esetek 98 %-ában nálunk és kutyánknál nem jön létre. Elmondanám neked, hogy nálunk sem működött, ugyanis TD koma mukimanó törpesárkány bizony kőkemény domináns elemeket produkált, azaz elsőnek futott ki-be az ajtón, csakis ő mehetett legelöl sétakor, és a rugós póráz sem sokat segített... Szóval a dominanciát kell csupáncsak megtörni, vagyis a kutyát követővé kell tenni, és ezzel együtt jár a legnehezebb feladat, VEZETŐ-vé válni. A vezető megy elöl, a követő pedig követi, ennél egyszerűbb képletet pillanatnyilag nem lehet létrehozni?! Ha ezt a gyakorlatban akarjuk alkalmazni, akkor semmi mást nem kell elérnünk, mint hogy a kutyánk minket kövessen, azaz mi menjünk előtte. Tehát indulj el, balodon a kutyáddal, lehetőleg az ő tempójában, a sebességet ráérsz később beállítani. A póráz legyen mindig laza. Amíg te mész elöl, addig Te Vagy a Vezető, ennélfogva a Kutya Követ téged. Ezt kell vele megszoktatni, ezért ha megelőzi a térded vonalát, azaz át akarja venni a vezető szerepet, és a póráz megfeszül, akkor jön a világraszóló trükk, vagyis hirtelen fordulj meg, 180 fokos jobbos fordulattal indulj el vissza felé, a pórázt a kutya méretéhez képest közepes erővel rántsd meg. Persze nem az a cél, hogy letörjön a feje, vagy hogy az ellenirányú rántástól dobjon egy hátast, csak annyi hogy megint Te menj elöl. Emlékezz, amíg te mész elöl, TE VAGY A VEZETŐ! Ez kérem szépen ennyire egyszerű. Mondjuk bármi ami a kutyád fejébe berögzült már, nehezen törölhető, éspedig annál nehezebben minél többször történt meg. Ez a gyakorlatban annyit jelent, ha 10-szer húzott már végig a séta alatt, akkor legalább 11-szer kell megcsinálnod a helyes gyakorlatot. Na jó, ez csak a vicc része a dolognak, mindenesetre sokszor gyakoroljátok! Jó móka, és TD-nél már az első gyakorló-sétán működött. Miután kipróbáltam, következő versenyzőnek jött Kisluli, és képzeljétek, vele is működött, körülbelül a tizedik 180 fokos forduló után TD beadta a derekát, és engedelmesen kocogott Lu lába mellett, hát ez szuper!
Tdi-re visszatérve, lassan eléri a 10 kilót, és egyre gyorsabban fut. Ami azt illeti, ha van valakinek Dezső nevű rendőr ismerőse, szeretném elkérni a lézeres sebességmérő trafipaxát egy mérés erejéig, persze csak ha látta az Üvegtigris Kettőt...
Apropó, láttál már fél méteres kutyát egy méteres lábakon...?
Mai műsorunkban bemutatjuk (csak ma, csak Önöknek, csak ezen a csatornán...és a reklám alatt se kapcsoljanak el!) a legtöbb kutyatulajdonos rémálmát, a kutyasétáltatást. A kutya sétáltatása a legjobban várt esemény a legtöbb kutyás családban, és ezt mindkét fél egyaránt várja, persze csak azokban az esetekben, ahol a kutya a kutya, és a gazdi a gazdi! Ahol még nem derült ki, ki is a falkavezér, ott nem tudnám megmondani, melyik fél örül jobban a SÉTÁNAK. Azokban a falkákban, ahol a kutya viszi sétálni az embert, ott egy merő kínszenvedés az egész (vagy egy prosztata gyógyszer reklámja). Csak pórázfeszítés, meg ide-oda rángatás, izomláz, és vállficam... Egyes kis tömegű emberi egyedek képesek fától fáig futva sétáltatni az átlagnál - mondjuk úgy - határozottabban viselkedő, és ráadásul viszonylag nagy testű kutyeszokat. Elmennek az első fáig, átkarolják azt rémült arccal, kapaszkodva a fába, és erőt gyűjtve, majd a fát elengedve rohanás a póráz végén lobogva a következő fáig. Na szóval ezt kiküszöbölendő megosztok veletek egy híres kutyaidomártól ellesett trükköt, mellyel visszaveheted az irányítást a kutyád, és a SÉTA felett. Úgy mint a Nagy Levintől ellesett receptjeimet tervezem egy másik blogon...
A kutyát rövid pórázon vigyük gyakorolni, ne ezen a rettentően kényelmes 5-8 méterre kihúzható cuccon. Én is kényelmesebbnek tartom az utóbbit, de kiképzésre ez nem alkalmas. Igen, jól hallottad Kedves Olvasgatóm, ez bizony már kőkemény kiképzés. Ha a kutya elfogad téged vezetőnek, akkor semmi gond, mert szépen megy melletted, vagy icipicit lemaradva mögötted, lehetőleg a bal térded mellett. Na ez az állapot, amit irigykedve nézünk némely K-9-es kiképzésű német juhászok és terepruhás gazdáik esetében, és ami az esetek 98 %-ában nálunk és kutyánknál nem jön létre. Elmondanám neked, hogy nálunk sem működött, ugyanis TD koma mukimanó törpesárkány bizony kőkemény domináns elemeket produkált, azaz elsőnek futott ki-be az ajtón, csakis ő mehetett legelöl sétakor, és a rugós póráz sem sokat segített... Szóval a dominanciát kell csupáncsak megtörni, vagyis a kutyát követővé kell tenni, és ezzel együtt jár a legnehezebb feladat, VEZETŐ-vé válni. A vezető megy elöl, a követő pedig követi, ennél egyszerűbb képletet pillanatnyilag nem lehet létrehozni?! Ha ezt a gyakorlatban akarjuk alkalmazni, akkor semmi mást nem kell elérnünk, mint hogy a kutyánk minket kövessen, azaz mi menjünk előtte. Tehát indulj el, balodon a kutyáddal, lehetőleg az ő tempójában, a sebességet ráérsz később beállítani. A póráz legyen mindig laza. Amíg te mész elöl, addig Te Vagy a Vezető, ennélfogva a Kutya Követ téged. Ezt kell vele megszoktatni, ezért ha megelőzi a térded vonalát, azaz át akarja venni a vezető szerepet, és a póráz megfeszül, akkor jön a világraszóló trükk, vagyis hirtelen fordulj meg, 180 fokos jobbos fordulattal indulj el vissza felé, a pórázt a kutya méretéhez képest közepes erővel rántsd meg. Persze nem az a cél, hogy letörjön a feje, vagy hogy az ellenirányú rántástól dobjon egy hátast, csak annyi hogy megint Te menj elöl. Emlékezz, amíg te mész elöl, TE VAGY A VEZETŐ! Ez kérem szépen ennyire egyszerű. Mondjuk bármi ami a kutyád fejébe berögzült már, nehezen törölhető, éspedig annál nehezebben minél többször történt meg. Ez a gyakorlatban annyit jelent, ha 10-szer húzott már végig a séta alatt, akkor legalább 11-szer kell megcsinálnod a helyes gyakorlatot. Na jó, ez csak a vicc része a dolognak, mindenesetre sokszor gyakoroljátok! Jó móka, és TD-nél már az első gyakorló-sétán működött. Miután kipróbáltam, következő versenyzőnek jött Kisluli, és képzeljétek, vele is működött, körülbelül a tizedik 180 fokos forduló után TD beadta a derekát, és engedelmesen kocogott Lu lába mellett, hát ez szuper!
Tdi-re visszatérve, lassan eléri a 10 kilót, és egyre gyorsabban fut. Ami azt illeti, ha van valakinek Dezső nevű rendőr ismerőse, szeretném elkérni a lézeres sebességmérő trafipaxát egy mérés erejéig, persze csak ha látta az Üvegtigris Kettőt...
Apropó, láttál már fél méteres kutyát egy méteres lábakon...?
Na ezzel búcsúznék is, Kedves Olvasgatóm, az eddig tőlem nem megszokott, hasznos tanácsot is tartalmazó bejegyzés végére biggyesztett mottóval:
Ne feledd, amíg Te mész elöl, a többieknek esélyük sincs, hogy falkavezérek, vezetők legyenek...
2011. február 12., szombat
16. Futás, futás... vagyis TD első hivatásos futóműsora
Üdv nálunk újra Kedves Olvasó!
Üdvözlünk a FUTÁS VILÁGÁBAN, és ezennel ünnepélyesen bejelentem, hogy ezt a bejegyzést már egyik lelkes Olvasónk megrendelésére kotyvasztottam össze, párom gasztroblog-kalandjai mintájára. Tehát végy kilenc és fél kiló whippetet, 53 kiló Ildit, egy magányosan futó szomszédasszonyt, és kész a recept. Kezdjük is a főzést...
Tehát az egyik főszereplő Ő maga, az ex-antikutyista, mármint a párom Ildi lesz. A másik pedig természetesen maga a "whippet", mint már többször említettem nektek, egy futásra, és főként nyulak utáni ide-oda rohanásra kitenyésztett kutya, aki él-hal a futkározásért. Annyira bele tudja élni magát a futás okozta örömbe, hogy néha körülbelül negyvennel fut el mellettem, igaz már fékezve, mikor behívom. Szomszédasszonyunk viszont már régóta fut esténként Kirával, a csapat egyik labrador tagjával. És ma megtörtént a régóta várt áttörés, vagyis Ildi kapott egy felkérést, hogy menjenek együtt futni, és ő a világ legtermészetesebb módján el akarta vinni magával a kis bolondos TD kutyát. TD, mint futókutya... hát sok mindent el tudok képzelni róla, de ezek között nem szerepel a fegyelmezetten a futópartnere mellett ügető kis Tádé. Mindenesetre megtörtént az első edzés, amin TD csak két gáncsolásos csípődobást vetett be, de Ildi védte a helyzetet, és egy jól irányzott testcsellel kiküszöbölte az esést. Mindenesetre a jég megtört, és úgy néz ki folyamatos gyakorlással ez a közös futóedzés csak használni fog minden résztvevőnek.
Apropó "megtört jég", tegnapelőtti tóparti sétánk elég rövidre sikeredett, ugyanis TD ceruzamajom egyre többször futhat a tóparton póráz nélkül, mert a behívásra egyre jobban reagál. Erre gondolva aznap is szépen elengedtem, úgy ahogy a nagykönyvben is meg van írva, egy kis fegyelmezett masírozás a póráz végén, szépen a gazdi bal lába mellett, aztán megállítani, leültetni, póráz le, aztán FUTÁS, mert az a jutalom a fegyelmezett munkáért. Na TD mukimanó meg is jutalmazta magát rendesen, mert annyira megörült, hogy eszement rohangálásba kezdett, és az egyik ilyen sprintjének a végén hirtelen a tó jegén kötött ki, és mivel erőteljes olvadásnak indult már a tó vize, a jég megreccsent alatta, a lendület azonban továbbvitte a szilárd jégre. Tapasztalt vízi-mentőként rögtön az jutott eszembe, hogy ha a póráz rajta lenne semmi gond, mert azon ki tudom húzni, de tökre nem volt rajta. Tehát nagy bátran kihívtam, és ez az okos kis dög beugrott a 0 fokos vízbe és gondolkodás nélkül kiúszott. Nagyon megörültem neki, HOGY TUD ÚSZNI, mert ez legalább kiderült! Na innen aztán futólépés hazáig, hogy meg ne fázzon, gyors törölközőbe csavarás, és egy kis langyos víz a táljába a nagy ijedelemre. 10 perc múlva, mintha mi sem történt volna, szuszogott a kanapén, azóta sincs semmi baja. Nem fázott meg, mondhatni kutya baja. Azt hiszem ez köszönhető a Tiszaparti-Szélvészek Anyja, Kati jó tanácsának, mégpedig a néhány naponta a kajájába rejtett közönséges azaz mezei C vitaminnak.
A mai kötelező képem a FUTÁS jegyében született:
Üdvözlünk a FUTÁS VILÁGÁBAN, és ezennel ünnepélyesen bejelentem, hogy ezt a bejegyzést már egyik lelkes Olvasónk megrendelésére kotyvasztottam össze, párom gasztroblog-kalandjai mintájára. Tehát végy kilenc és fél kiló whippetet, 53 kiló Ildit, egy magányosan futó szomszédasszonyt, és kész a recept. Kezdjük is a főzést...
Tehát az egyik főszereplő Ő maga, az ex-antikutyista, mármint a párom Ildi lesz. A másik pedig természetesen maga a "whippet", mint már többször említettem nektek, egy futásra, és főként nyulak utáni ide-oda rohanásra kitenyésztett kutya, aki él-hal a futkározásért. Annyira bele tudja élni magát a futás okozta örömbe, hogy néha körülbelül negyvennel fut el mellettem, igaz már fékezve, mikor behívom. Szomszédasszonyunk viszont már régóta fut esténként Kirával, a csapat egyik labrador tagjával. És ma megtörtént a régóta várt áttörés, vagyis Ildi kapott egy felkérést, hogy menjenek együtt futni, és ő a világ legtermészetesebb módján el akarta vinni magával a kis bolondos TD kutyát. TD, mint futókutya... hát sok mindent el tudok képzelni róla, de ezek között nem szerepel a fegyelmezetten a futópartnere mellett ügető kis Tádé. Mindenesetre megtörtént az első edzés, amin TD csak két gáncsolásos csípődobást vetett be, de Ildi védte a helyzetet, és egy jól irányzott testcsellel kiküszöbölte az esést. Mindenesetre a jég megtört, és úgy néz ki folyamatos gyakorlással ez a közös futóedzés csak használni fog minden résztvevőnek.
Apropó "megtört jég", tegnapelőtti tóparti sétánk elég rövidre sikeredett, ugyanis TD ceruzamajom egyre többször futhat a tóparton póráz nélkül, mert a behívásra egyre jobban reagál. Erre gondolva aznap is szépen elengedtem, úgy ahogy a nagykönyvben is meg van írva, egy kis fegyelmezett masírozás a póráz végén, szépen a gazdi bal lába mellett, aztán megállítani, leültetni, póráz le, aztán FUTÁS, mert az a jutalom a fegyelmezett munkáért. Na TD mukimanó meg is jutalmazta magát rendesen, mert annyira megörült, hogy eszement rohangálásba kezdett, és az egyik ilyen sprintjének a végén hirtelen a tó jegén kötött ki, és mivel erőteljes olvadásnak indult már a tó vize, a jég megreccsent alatta, a lendület azonban továbbvitte a szilárd jégre. Tapasztalt vízi-mentőként rögtön az jutott eszembe, hogy ha a póráz rajta lenne semmi gond, mert azon ki tudom húzni, de tökre nem volt rajta. Tehát nagy bátran kihívtam, és ez az okos kis dög beugrott a 0 fokos vízbe és gondolkodás nélkül kiúszott. Nagyon megörültem neki, HOGY TUD ÚSZNI, mert ez legalább kiderült! Na innen aztán futólépés hazáig, hogy meg ne fázzon, gyors törölközőbe csavarás, és egy kis langyos víz a táljába a nagy ijedelemre. 10 perc múlva, mintha mi sem történt volna, szuszogott a kanapén, azóta sincs semmi baja. Nem fázott meg, mondhatni kutya baja. Azt hiszem ez köszönhető a Tiszaparti-Szélvészek Anyja, Kati jó tanácsának, mégpedig a néhány naponta a kajájába rejtett közönséges azaz mezei C vitaminnak.
A mai kötelező képem a FUTÁS jegyében született:
Arra pontosan nem emlékszem, ez a FUTÁS előtt vagy után készült, mindenesetre egy ex-antikutyista és futópartnere TDi látható a képen szoros gazdi-kutyi kontaktusban!
Ezúton búcsúzom Kedves Olvasgatóm, a következő bejegyzés -terveim szerint- újra a kiképzésről fog szólni, csak pár nap türelmet kérnék, és visszatér az izgalom az életünkbe, azaz elmesélem TD hogyan tanult meg SÉTÁLNI! Megtaláltam a második séta, azaz FUTÁS utáni képet, amit eddig kerestem...
Pöttyet megfáradt a kis aranyom...
2011. február 11., péntek
Whippizee: 15. Tudósítás Whippetfalváról, azaz hogy tölti egy...
Whippizee: 15. Tudósítás Whippetfalváról, azaz hogy tölti egy...: "Üdv Whippetfalván, Kedves és Kedvtelen Olvasóm! Szeretném elmesélni neked TD, a kis wipigyerek egy teljes napját, hogy mélyebb összefüggések..."
2011. február 10., csütörtök
15. Tudósítás Whippetfalváról, azaz hogy tölti egy napját a hupikék törpike...
Üdv Whippetfalván, Kedves és Kedvtelen Olvasóm!
Szeretném elmesélni neked TD, a kis wipigyerek egy teljes napját, hogy mélyebb összefüggéseket tudjál felfedezni a futás, és az alvás között. A hupikék színhez a kapcsolódási pont, az TD törzskönyvi színe, ami gyárilag "solid blue", azaz gyenge fordításban halvány kék, ez a gyakorlatban szürkés-kéket, és ebben a kora tavaszi napsütésben gyönyörű csillogó szürkés-kék metált jelent. Ezt egy profi autófényező tudná csak igazán értékelni...
A reggel 5 óra 20 perc környékén kezdődik, mivel Kisluli reggeli öltözködési és reggelizési, valamint fogmosási sebessége még csak véletlenül sem közelíti meg TDi futási sebességét. Na ez már magában sem semmi. Szóval ezzel a lendülettel természetesen fel szokott kelni az egész család. Jöhet a reggeli kötelező ébresztő-kávé Anyának, Kislulinak gabonapehely kis langyos tejjel, és természetesen TD sem maradhat ki a szórásból, reklamálna is ha megfeledkeznénk Róla! Épp aktuális kedvence a ProPlan Puppy lazacos száraz tápja, keverve egy kis csirkés-rizsessel, és ezt szoktam kicsit megbolondítani Kippy Puppy konzerv husival, legalábbis azokon a hétköznapokon, amikor nem áll rendelkezésünkre a már egyszer megénekelt, hétvégi húslevesekből megmaradt, és direkt Tádénak félretett zeller, fehér, és/vagy sárgarépa. Hill's Puppy-val kezdtünk, ám attól nagyon furi szaga lett a kutyának, ami egyedül Kislulinak tetszett. Viszont TD szisztematikusan kiválogatta a kedvenc bogyóit, és a Hill's mindig megmaradt, aztán az már csak akkor szokott elfogyni, amikor pár óra múlva már nagyon megéhezett. A reggeli, pontosabban az éjszakai szobatisztasággal néha még gondunk van, de ezt egy minden este kihelyezett újságpapírral véltem helyesen kezelni. Azonban érdekes tényként fedeztem fel épp tegnap, hogy napközben 4-5 órát is kibír a lakásban, ám éjszaka legtöbbször (későn elalvóként, és korán kelőként) akár hajnal 1 órakor szoktam utoljára kiengedni a kertbe, viszont 5 óra magasságában, néha még előbb is, ébredek, és ki tudom engedni. De sokszor ezt a kb. 4 órát sem bírja ki. lassan viszont véget ér a gyermekkor, úgyhogy teljesen le kell erről szoktatnom őkegyelmét.
Ezek után a reggeli rituálék után szétspriccel a család, és mindenki megy a dolgára. Kisluli iskolabusza 6 óra 20-kor indul, azaz 6.10-kor el kell indulni vele a buszpályaudvarra. Mivel TD még szobakutya, az aljszőrzetének teljes hiánya miatt, ezért benn lakik egész nap a házban. Ebből adódik, hogy 4-5 óránként haza kell hozzá menni valakinek, kiengedni a kertbe, és mivel még gyermek, ezért még/már háromszor kap nyaminyamit, ami az ő napjait alapvetően meghatározza. Kaja előtt még bele szokott férni egy jó fél, vagy háromnegyed órás séta is a tó partján. Ezt a nemes feladatot felváltva végezzük Ildivel, mivel én hetente több napot töltök valahol szerteszét az országban, néha azt sem tudva épp melyik városban vagyok... De a napi rendszeres séta sohasem maradhat ki, különben TD koma kicsit feszült marad, és ilyenkor egy lakásba zárt whippet... hát... ööö... nos a Katrina tornádó semmi volt ahhoz képest, amit egy frusztrált wipi képes tenni egy zárt lakásban. Jó néhány underground lelkivilágú, és introvertált lakberendező megirigyelhetné alkotói energiáit ilyenkor.
Aztán délután elkezd hazaszállingózni a család. Általában Kisluli érkezik haza először roppant megfáradva a suliból, de rögtön feléled, mikor TD körbeugrálja, és ebből nagy udvari játék szokott kerekedni, ami mindkettőjüknek hasznos. Kisluli szellemileg megfáradt kis feje kitisztul a friss féltavaszi napsütésben, TD számára pedig pont a fizikai terhelés kell, azaz ilyenkor bot eldob, visszahoz, teniszlabda detto, és néha még azért Pákó cicát is megkergeti, ugyanazzal a lendülettel, amivel a labda után futott még fél perccel korábban. Ilyenkor Kisluli rémülten próbálja megmenteni a cicáját, ám a TD kontra Pákó összecsapásokból néhány menetnyi box után legtöbbször a cica jön ki győztesként. Azt is tudni kell a whippetekről, hogy egy ilyen nagyon aktív fél-egy órás séta, vagy játék után képes több órát egyetlen mozdulat nélkül, mélyen szuszogva aludni. Ez azt hiszem a fajta alapvető jellemzői közé tartozik, azaz a kötelező aktív rohangálással töltött időt háromszor-négyszer annyi pihenéssel töltött idő követi. Elgondolkodtató mondjuk emeleti, lakótelepi lakásokban való tartásra való alkalmassága, mert tényleg sokat alszik, de sose feledkezzünk el arról, hogy a whippet egy futásra, nyúlvadászatra kitenyésztett fajta, azaz kötelező minden nap egy kicsit futtatni!
Annyira gyorsan bír futni, hogy néha lefényképezni is csak szemből lehet...
Ugyanis ha oldalról szeretnénk lefotózni, akkor általában csak ennyi látszik belőle:
A szokásos sokat mondó fotók megosztása után búcsúzom is Kedves Olvasóm, ezúton tolmácsolva TD csókjait (nyálmentes arcon nyalintásait) is, aki épp valamilyen csoda révén a heverő helyett a kosarában szuszog békésen...
Szeretném elmesélni neked TD, a kis wipigyerek egy teljes napját, hogy mélyebb összefüggéseket tudjál felfedezni a futás, és az alvás között. A hupikék színhez a kapcsolódási pont, az TD törzskönyvi színe, ami gyárilag "solid blue", azaz gyenge fordításban halvány kék, ez a gyakorlatban szürkés-kéket, és ebben a kora tavaszi napsütésben gyönyörű csillogó szürkés-kék metált jelent. Ezt egy profi autófényező tudná csak igazán értékelni...
A reggel 5 óra 20 perc környékén kezdődik, mivel Kisluli reggeli öltözködési és reggelizési, valamint fogmosási sebessége még csak véletlenül sem közelíti meg TDi futási sebességét. Na ez már magában sem semmi. Szóval ezzel a lendülettel természetesen fel szokott kelni az egész család. Jöhet a reggeli kötelező ébresztő-kávé Anyának, Kislulinak gabonapehely kis langyos tejjel, és természetesen TD sem maradhat ki a szórásból, reklamálna is ha megfeledkeznénk Róla! Épp aktuális kedvence a ProPlan Puppy lazacos száraz tápja, keverve egy kis csirkés-rizsessel, és ezt szoktam kicsit megbolondítani Kippy Puppy konzerv husival, legalábbis azokon a hétköznapokon, amikor nem áll rendelkezésünkre a már egyszer megénekelt, hétvégi húslevesekből megmaradt, és direkt Tádénak félretett zeller, fehér, és/vagy sárgarépa. Hill's Puppy-val kezdtünk, ám attól nagyon furi szaga lett a kutyának, ami egyedül Kislulinak tetszett. Viszont TD szisztematikusan kiválogatta a kedvenc bogyóit, és a Hill's mindig megmaradt, aztán az már csak akkor szokott elfogyni, amikor pár óra múlva már nagyon megéhezett. A reggeli, pontosabban az éjszakai szobatisztasággal néha még gondunk van, de ezt egy minden este kihelyezett újságpapírral véltem helyesen kezelni. Azonban érdekes tényként fedeztem fel épp tegnap, hogy napközben 4-5 órát is kibír a lakásban, ám éjszaka legtöbbször (későn elalvóként, és korán kelőként) akár hajnal 1 órakor szoktam utoljára kiengedni a kertbe, viszont 5 óra magasságában, néha még előbb is, ébredek, és ki tudom engedni. De sokszor ezt a kb. 4 órát sem bírja ki. lassan viszont véget ér a gyermekkor, úgyhogy teljesen le kell erről szoktatnom őkegyelmét.
Ezek után a reggeli rituálék után szétspriccel a család, és mindenki megy a dolgára. Kisluli iskolabusza 6 óra 20-kor indul, azaz 6.10-kor el kell indulni vele a buszpályaudvarra. Mivel TD még szobakutya, az aljszőrzetének teljes hiánya miatt, ezért benn lakik egész nap a házban. Ebből adódik, hogy 4-5 óránként haza kell hozzá menni valakinek, kiengedni a kertbe, és mivel még gyermek, ezért még/már háromszor kap nyaminyamit, ami az ő napjait alapvetően meghatározza. Kaja előtt még bele szokott férni egy jó fél, vagy háromnegyed órás séta is a tó partján. Ezt a nemes feladatot felváltva végezzük Ildivel, mivel én hetente több napot töltök valahol szerteszét az országban, néha azt sem tudva épp melyik városban vagyok... De a napi rendszeres séta sohasem maradhat ki, különben TD koma kicsit feszült marad, és ilyenkor egy lakásba zárt whippet... hát... ööö... nos a Katrina tornádó semmi volt ahhoz képest, amit egy frusztrált wipi képes tenni egy zárt lakásban. Jó néhány underground lelkivilágú, és introvertált lakberendező megirigyelhetné alkotói energiáit ilyenkor.
Aztán délután elkezd hazaszállingózni a család. Általában Kisluli érkezik haza először roppant megfáradva a suliból, de rögtön feléled, mikor TD körbeugrálja, és ebből nagy udvari játék szokott kerekedni, ami mindkettőjüknek hasznos. Kisluli szellemileg megfáradt kis feje kitisztul a friss féltavaszi napsütésben, TD számára pedig pont a fizikai terhelés kell, azaz ilyenkor bot eldob, visszahoz, teniszlabda detto, és néha még azért Pákó cicát is megkergeti, ugyanazzal a lendülettel, amivel a labda után futott még fél perccel korábban. Ilyenkor Kisluli rémülten próbálja megmenteni a cicáját, ám a TD kontra Pákó összecsapásokból néhány menetnyi box után legtöbbször a cica jön ki győztesként. Azt is tudni kell a whippetekről, hogy egy ilyen nagyon aktív fél-egy órás séta, vagy játék után képes több órát egyetlen mozdulat nélkül, mélyen szuszogva aludni. Ez azt hiszem a fajta alapvető jellemzői közé tartozik, azaz a kötelező aktív rohangálással töltött időt háromszor-négyszer annyi pihenéssel töltött idő követi. Elgondolkodtató mondjuk emeleti, lakótelepi lakásokban való tartásra való alkalmassága, mert tényleg sokat alszik, de sose feledkezzünk el arról, hogy a whippet egy futásra, nyúlvadászatra kitenyésztett fajta, azaz kötelező minden nap egy kicsit futtatni!
Annyira gyorsan bír futni, hogy néha lefényképezni is csak szemből lehet...
Ugyanis ha oldalról szeretnénk lefotózni, akkor általában csak ennyi látszik belőle:
2011. február 8., kedd
14. Whippet vs. sárgarépa... azaz honnan támadnak a béta-karotinok
Üdv a tetthelyen kedv-S Olvasgatóm!
Mai örömködésem azzal kezdeném, hogy blogunk meghaladta az 500. oldal-megnyitását. Úgyhogy sorry, ha összeakadnak a billentyűk a mai írásomban, hiszen TD-vel virtuális kutya-pezsgőt bontottunk ennek örömére...
Köszönjük kitartó, és elég mazochista olvasóinknak, hogy nap mint nap olvasnak minket.
A mai bejegyzést a whippetek étkezési szokásainak feltárására szentelem. Na vegyük sorra a tényeket:
- A whippet egy kutyafajta, a kutya ragadozó, tehát normál esetben húst eszik, mint én! Ezért is volt annyira szimpatikus már az első pillanatban, jó tudom, hogy ez minden kutyára igaz...
- Aki szereti a húst, az rossz ember nem lehet... Én személy szerint biztos vagyok benne, hogy valami ehhez hasonló mondás szájról szájra száll évszázadok óta. Ám azt hiszem ezzel kicsit elkalandoztam a témától. Apropó hús, apropó elkalandozás, tegnap Tiszaparti Szélvész Katival cseteltem, és valahogy a Whippizee-re terelődött a szó, ő hirtelen beleolvasott, aztán jött Zsolt is a férje, majd a fia, a vége az lett, hogy Kati felolvasást tartott nekik, mert viccesnek találták TD kamaszodásának megörökített szösszeneteit. A hús viszont, ami ugye köztudottan a ragadozók táplálékának 99 %-át teszi ki, és amiről épp most készülök írni, na az viszont ott árválkodott a sütőben, és mivel az épp bizonyosan magas hőmérsékletre volt beüzemelve, a husinak kicsit melege lett. Mondhatnánk azt is, hogy az én hibámból le, vagy inkább elégett...
Idézném bocsánatkérő levelem tartalmának lényegre törő részeit:
"Szégyellem magam, és mindenesetre rettentően sajnálom a leégett husit, maximálisan együtt érzek vele, sőt a szívem szakad meg, hiszen mint azt az alkatomból is láthattátok nagy híve vagyok mindenféle húsnak. Valahogy úgy vagyok vele, mint Gombóc Artúr a csokoládéval. Szeretem a rántott husit, meg a sima husit, a kerek husit, a szögletes husit, a lapos husit, szeretem a lukacsos husit, a görbe husit, a bundás husit, a csupasz husit, a füstölt husit, vagyis mindenféle husit, ami 0,2 kilóméterperóránál lassabban közlekedik az asztalon...
Nem szeretnék felhagyni a blog-írással, és Te se hagyj fel a husisütéssel, legközelebb majd sikerülni fog. Ám ha legközelebb ilyesmire készülsz, értesíts, mert akkor aznap semmiképpen nem írok, sőt előtte is kihagyok pár napot a blog-írásból..." :-)
Visszarendeződés az 1 %-nyi sárgarépa, és 99%-nyi hús témaköréhez...
- A wipi egy vadászkutya, vagyis fut fut fut, cikkcakk, és flikkflakk, nyuszi hopp, nyuszi hopp, máris egyet megfogott, aztán meg is ette, vagyis ette volna, ha az éhes angliánus vadász koma el nem vette volna tőle. Tehát itt látható a vérszomjas vadász és áldozata a NYÚL...
Na jó, látom nem tudlak átverni, ez tényleg nem nyúl, ez egy HALACSKA, ráadásul plüss...
De a vérszomjas fenevad, az igazi!
Szóval mit adjunk whippet jellegű kutyusunknak, ha a nyulat már elvettük tőle?
És ne feledjük, a vadnyúl répát eszik, meg egyéb vitamindús jamijamikat. De mivel városi kutyáink ilyetén irányú érdeklődése kimerül a Hills, a Proplan, és a többi száraztáp zacsijának hátoldalán található táblázatok gramm adatainak elemzésében, ezért gondolnunk kell a kutyeszok ennél komolyabb vitaminellátására is. Ebből a megfontolásból adok én a TD-nak sárgarépát, és egyéb főleg húslevesben főtt zöldséget. Imádja!!! Bár az arányokra elég kényes, de azért mindig megpróbálok egy kicsit csalni a 99 % - 1 %-os arányból. Szóval összefoglalva, ha nem tudod kutyádat vitamindús vadnyúllal etetni, akkor valami más módon pótold ezt! Vagy marad a klasszikus módszer, ám ezt csak erős idegzetűeknek ajánlom:
Felhívjuk nézőink figyelmét, hogy a valósággal való bármely egyezés a véletlen műve, és filmünk forgatása alatt egy nyúl sem sérült meg igazán. A film címe Snoopy rosszul sikerült apportírozó és vadász-vizsgája...
És ezzel a lendülettel búcsúzom is Kedves Olvasóm. Csak egy jó tanács a legvégén:
Vigyázz a sütőben hagyott husira, mert ha leég ehetsz te is sárgarépát! Vagy...:
Mai örömködésem azzal kezdeném, hogy blogunk meghaladta az 500. oldal-megnyitását. Úgyhogy sorry, ha összeakadnak a billentyűk a mai írásomban, hiszen TD-vel virtuális kutya-pezsgőt bontottunk ennek örömére...
Köszönjük kitartó, és elég mazochista olvasóinknak, hogy nap mint nap olvasnak minket.
A mai bejegyzést a whippetek étkezési szokásainak feltárására szentelem. Na vegyük sorra a tényeket:
- A whippet egy kutyafajta, a kutya ragadozó, tehát normál esetben húst eszik, mint én! Ezért is volt annyira szimpatikus már az első pillanatban, jó tudom, hogy ez minden kutyára igaz...
- Aki szereti a húst, az rossz ember nem lehet... Én személy szerint biztos vagyok benne, hogy valami ehhez hasonló mondás szájról szájra száll évszázadok óta. Ám azt hiszem ezzel kicsit elkalandoztam a témától. Apropó hús, apropó elkalandozás, tegnap Tiszaparti Szélvész Katival cseteltem, és valahogy a Whippizee-re terelődött a szó, ő hirtelen beleolvasott, aztán jött Zsolt is a férje, majd a fia, a vége az lett, hogy Kati felolvasást tartott nekik, mert viccesnek találták TD kamaszodásának megörökített szösszeneteit. A hús viszont, ami ugye köztudottan a ragadozók táplálékának 99 %-át teszi ki, és amiről épp most készülök írni, na az viszont ott árválkodott a sütőben, és mivel az épp bizonyosan magas hőmérsékletre volt beüzemelve, a husinak kicsit melege lett. Mondhatnánk azt is, hogy az én hibámból le, vagy inkább elégett...
Idézném bocsánatkérő levelem tartalmának lényegre törő részeit:
"Szégyellem magam, és mindenesetre rettentően sajnálom a leégett husit, maximálisan együtt érzek vele, sőt a szívem szakad meg, hiszen mint azt az alkatomból is láthattátok nagy híve vagyok mindenféle húsnak. Valahogy úgy vagyok vele, mint Gombóc Artúr a csokoládéval. Szeretem a rántott husit, meg a sima husit, a kerek husit, a szögletes husit, a lapos husit, szeretem a lukacsos husit, a görbe husit, a bundás husit, a csupasz husit, a füstölt husit, vagyis mindenféle husit, ami 0,2 kilóméterperóránál lassabban közlekedik az asztalon...
Nem szeretnék felhagyni a blog-írással, és Te se hagyj fel a husisütéssel, legközelebb majd sikerülni fog. Ám ha legközelebb ilyesmire készülsz, értesíts, mert akkor aznap semmiképpen nem írok, sőt előtte is kihagyok pár napot a blog-írásból..." :-)
Visszarendeződés az 1 %-nyi sárgarépa, és 99%-nyi hús témaköréhez...
- A wipi egy vadászkutya, vagyis fut fut fut, cikkcakk, és flikkflakk, nyuszi hopp, nyuszi hopp, máris egyet megfogott, aztán meg is ette, vagyis ette volna, ha az éhes angliánus vadász koma el nem vette volna tőle. Tehát itt látható a vérszomjas vadász és áldozata a NYÚL...
De a vérszomjas fenevad, az igazi!
Szóval mit adjunk whippet jellegű kutyusunknak, ha a nyulat már elvettük tőle?
És ne feledjük, a vadnyúl répát eszik, meg egyéb vitamindús jamijamikat. De mivel városi kutyáink ilyetén irányú érdeklődése kimerül a Hills, a Proplan, és a többi száraztáp zacsijának hátoldalán található táblázatok gramm adatainak elemzésében, ezért gondolnunk kell a kutyeszok ennél komolyabb vitaminellátására is. Ebből a megfontolásból adok én a TD-nak sárgarépát, és egyéb főleg húslevesben főtt zöldséget. Imádja!!! Bár az arányokra elég kényes, de azért mindig megpróbálok egy kicsit csalni a 99 % - 1 %-os arányból. Szóval összefoglalva, ha nem tudod kutyádat vitamindús vadnyúllal etetni, akkor valami más módon pótold ezt! Vagy marad a klasszikus módszer, ám ezt csak erős idegzetűeknek ajánlom:
És ezzel a lendülettel búcsúzom is Kedves Olvasóm. Csak egy jó tanács a legvégén:
Vigyázz a sütőben hagyott husira, mert ha leég ehetsz te is sárgarépát! Vagy...:
2011. február 6., vasárnap
Whippizee: 13 és fél... miért pont TD, miért pont whippet?
Whippizee: 13 és fél... miért pont TD, miért pont whippet?: "Pár sor TáDéról... Hát az úgy indult, hogy kicsi lányom allergiája miatt majdnem nem lett kutyánk, régóta kerestem minden paraméternek meg..."
13 és fél... miért pont TD, miért pont whippet?
Pár sor TáDéról...
Hát az úgy indult, hogy kicsi lányom allergiája miatt majdnem nem lett kutyánk, régóta kerestem minden paraméternek megfelelő kutyát a neten. Gondolhatják mekkora őrültségnek vélték az ismerőseim, kutyafajtát választani a netről beszerzett adatok alapján?! Amit én kerestem: rövid szőr, ami ugye szinte antiallergén, közepes termet, azaz nem öleb, és nem is nagykutya, nem ugatós, nem támadós, nem harapós, emberekkel, gyerekekkel barátságos, nyugodt, akár lakásban is tartható, de azért kelljen sétáltatni (fő az egészség, menedzserbetegségek ellen is jó), frisbee-t dobálni, futtatni, lehessen vele nagyokat játszani, de aztán ha ennek vége, akkor ne zsezsegjen tovább, ne legyen erős kutyaszaga, és legyen SZÉP kutyaformája! Szóval ezeket az adatokat beütve a számítógép ezt dobta ki: WHIPPET! És miután minden létező helyről csak pozitív dolgokat hallottam róla, belevágtunk... és most itt szuszog a hónom alatt Tiszaparti Szélvész Szathmáry Mukimanó Ceruzamajom TáDé! Mindenki megnézi, ha sétálunk, vadidegenek kérdezik meg: milyen kutyus? De édes! Mindenki imádja, mert egyszerűen a whippetet erre találták fel! Ő is szeret mindenkit, de leginkább a gazdihoz, azaz bármely családtaghoz bújva szeret aludni a kanapén, összegömbölyödve, mint egy cica. Egyéniség, IQ bajnok a kutyák között, 6-7 játékát nevük alapján képes megkülönböztetni, és azt hozza oda, amelyiket kérem tőle. Ha kellően motiváljuk, bármit képes megtanulni, de 10-nél többször még semmit nem ismételt meg. Szóval ha nem tudna olyan gyorsan futni, mint a szélvész, akár EMBER is lehetne. De én azt ajánlom mindenkinek aki közelebbről megismerkedik egy whipivel, és befogadja a családjába, szeresse KUTYAKÉNT, mert akkor annyi szeretetet kap vissza tőle, amennyit el sem tud képzelni...
Szathmáry Zoltán alias Zee
http://whippizee.blogspot.com/
Hát az úgy indult, hogy kicsi lányom allergiája miatt majdnem nem lett kutyánk, régóta kerestem minden paraméternek megfelelő kutyát a neten. Gondolhatják mekkora őrültségnek vélték az ismerőseim, kutyafajtát választani a netről beszerzett adatok alapján?! Amit én kerestem: rövid szőr, ami ugye szinte antiallergén, közepes termet, azaz nem öleb, és nem is nagykutya, nem ugatós, nem támadós, nem harapós, emberekkel, gyerekekkel barátságos, nyugodt, akár lakásban is tartható, de azért kelljen sétáltatni (fő az egészség, menedzserbetegségek ellen is jó), frisbee-t dobálni, futtatni, lehessen vele nagyokat játszani, de aztán ha ennek vége, akkor ne zsezsegjen tovább, ne legyen erős kutyaszaga, és legyen SZÉP kutyaformája! Szóval ezeket az adatokat beütve a számítógép ezt dobta ki: WHIPPET! És miután minden létező helyről csak pozitív dolgokat hallottam róla, belevágtunk... és most itt szuszog a hónom alatt Tiszaparti Szélvész Szathmáry Mukimanó Ceruzamajom TáDé! Mindenki megnézi, ha sétálunk, vadidegenek kérdezik meg: milyen kutyus? De édes! Mindenki imádja, mert egyszerűen a whippetet erre találták fel! Ő is szeret mindenkit, de leginkább a gazdihoz, azaz bármely családtaghoz bújva szeret aludni a kanapén, összegömbölyödve, mint egy cica. Egyéniség, IQ bajnok a kutyák között, 6-7 játékát nevük alapján képes megkülönböztetni, és azt hozza oda, amelyiket kérem tőle. Ha kellően motiváljuk, bármit képes megtanulni, de 10-nél többször még semmit nem ismételt meg. Szóval ha nem tudna olyan gyorsan futni, mint a szélvész, akár EMBER is lehetne. De én azt ajánlom mindenkinek aki közelebbről megismerkedik egy whipivel, és befogadja a családjába, szeresse KUTYAKÉNT, mert akkor annyi szeretetet kap vissza tőle, amennyit el sem tud képzelni...
Szathmáry Zoltán alias Zee
http://whippizee.blogspot.com/
13. TD a kis whippet kalandjai a fogtündérrel
Üdv újra nálunk Kedves Olvasgató!
Üdvözöl Téged TD, a kis whippet kölyök, akinek hullanak a gyerekfogai.
Történt ugyanis, hogy a napokban a barlangjából előbújó medvekoma nem látta meg az árnyékát, így mint az köztudott megindulhatott a kitavaszodás folyamata. A folyamatábrák előállításához szükséges tudatállapotot anyatejjel magába szívó profi asszisztensünk Timi, valószínűleg a következő ábrát vázolná fel ebben az esetben: február 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony napja, az érintett barnamedve előjön a barlangjából, benéz a hasa alá, ha ott meglátja az árnyékát, a közepesnél lényegesen nagyobb sebességgel húz vissza a helyére, és alszik tovább ijedt arccal, azaz marad a tél, ám ha nem lát árnyékot, akkor vége a télnek, és jöhet a tavasz... mivel idén a medve szeme tök csipás volt, ezért gyakorlatilag semmit nem látott, többek között árnyékot sem, így most itt a tavasz.
Egyszóval itt a tavasz, minden bizonnyal itt is marad, és ez azt a megállíthatatlan eseménysorozatot is magával hozza, hogy TD koma mukimanó ceruzamajom befejezve kisgyermekkorát, megkezdte tejfogainak gyári beállításokkal rendelkező, igazi agyarakra történő cseréjét. Ez a folyamat Kati a tenyésztő szerint már a füle állásából is látszik... Meg is hökkentem, mikor ezt hallottam tőle. Épp a Picasa-ra újonnan felrakott képeit nézegette, miközben fészen csevegtünk, és rákérdezett, hány fogát váltotta már le, kérdeztem honnan tudja, erre azt mondta a füle állásából látja a képeken... Hökk...
Kicsit utánanéztem a dolognak, a fogak képződéséhez fokozott mennyiségű kálcium szükséges, ez tény, de mi köze mindennek a tipikus whipi fülhöz? Hát csak annyi, hogy a whippet füle normál esetben úgy néz ki mint a Motorola jel, azaz kétfelé lekonyul. Ám ilyenkor a fokozott kálcium felvétel miatt a fülben lévő porcok megkeményedhetnek, megerősödhetnek, így a fülek felállhatnak, mint egy dobermannak. Tádénak mostanában hol a jobb, hol a bal füle áll. Szóval ez a fogcsere dolog már messziről is látszik, úgyhogy még a szódásüvegaljú szemüveggel rendelkező Fogtündérek is láthatják, hogy itt meló van! Mi pedig, mint kötelességtudó gazdik, Kisluli vezényletével begyűjtöttünk néhány pici fogacskát, némelyiket a földről, némelyiket TD szájából. Kisluli egy papírlapon körberajzolta a kicsi fogacskákat, és letette a bejárat melletti asztalkára. Vártuk, hátha ProPlan Puppy lazacos tápra cseréli éjszaka a Fogtündér, de semmi nem történt. Bár TD valószínűleg jobban örülne a közönséges, azaz mezei Friskies macskatápnak, mert a mai napig rendszeresen játssza el a következő játékot velem: Nyüszög, tehát kikérezkedik a kertbe pisilni, de ha nem megyek vele, akkor az első útja a macska táljához vezet, és az otthagyott macskakaja maradékát belélegzi...
Szóval ez a fogtündéres mítosz ismét megdöntve!
Na ez a tál NEM TD tálja... De addig is amíg a Fogtündér nem hozza a tartozását, jól jön az ebben megmaradó pár szem macskakaja!!!
Ezzel búcsúzom, Kedves Olvasgatóm, kitartás, nemsokára még érdekfeszítőbb témával jelentkezünk innen a Whippet Kengurupatkány Bolygóról!
Üdvözöl Téged TD, a kis whippet kölyök, akinek hullanak a gyerekfogai.
Történt ugyanis, hogy a napokban a barlangjából előbújó medvekoma nem látta meg az árnyékát, így mint az köztudott megindulhatott a kitavaszodás folyamata. A folyamatábrák előállításához szükséges tudatállapotot anyatejjel magába szívó profi asszisztensünk Timi, valószínűleg a következő ábrát vázolná fel ebben az esetben: február 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony napja, az érintett barnamedve előjön a barlangjából, benéz a hasa alá, ha ott meglátja az árnyékát, a közepesnél lényegesen nagyobb sebességgel húz vissza a helyére, és alszik tovább ijedt arccal, azaz marad a tél, ám ha nem lát árnyékot, akkor vége a télnek, és jöhet a tavasz... mivel idén a medve szeme tök csipás volt, ezért gyakorlatilag semmit nem látott, többek között árnyékot sem, így most itt a tavasz.
Kicsit utánanéztem a dolognak, a fogak képződéséhez fokozott mennyiségű kálcium szükséges, ez tény, de mi köze mindennek a tipikus whipi fülhöz? Hát csak annyi, hogy a whippet füle normál esetben úgy néz ki mint a Motorola jel, azaz kétfelé lekonyul. Ám ilyenkor a fokozott kálcium felvétel miatt a fülben lévő porcok megkeményedhetnek, megerősödhetnek, így a fülek felállhatnak, mint egy dobermannak. Tádénak mostanában hol a jobb, hol a bal füle áll. Szóval ez a fogcsere dolog már messziről is látszik, úgyhogy még a szódásüvegaljú szemüveggel rendelkező Fogtündérek is láthatják, hogy itt meló van! Mi pedig, mint kötelességtudó gazdik, Kisluli vezényletével begyűjtöttünk néhány pici fogacskát, némelyiket a földről, némelyiket TD szájából. Kisluli egy papírlapon körberajzolta a kicsi fogacskákat, és letette a bejárat melletti asztalkára. Vártuk, hátha ProPlan Puppy lazacos tápra cseréli éjszaka a Fogtündér, de semmi nem történt. Bár TD valószínűleg jobban örülne a közönséges, azaz mezei Friskies macskatápnak, mert a mai napig rendszeresen játssza el a következő játékot velem: Nyüszög, tehát kikérezkedik a kertbe pisilni, de ha nem megyek vele, akkor az első útja a macska táljához vezet, és az otthagyott macskakaja maradékát belélegzi...
Szóval ez a fogtündéres mítosz ismét megdöntve!
Na ez a tál NEM TD tálja... De addig is amíg a Fogtündér nem hozza a tartozását, jól jön az ebben megmaradó pár szem macskakaja!!!
Ezzel búcsúzom, Kedves Olvasgatóm, kitartás, nemsokára még érdekfeszítőbb témával jelentkezünk innen a Whippet Kengurupatkány Bolygóról!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)