Vers a Vadászhoz
Az őszből valami sárgásan villan,
az avaron halkan préda illan,
szemében halk-halvány fény csillan,
a Vadásznak izma összerándul...
Futása inkább lehetne vágta,
orrát a lágy levegőbe vájja,
szívében nincs haragnak lángja,
élete szűk zsákutca lett...
A rőt bokor alatt valami villan,
tűéles fogsor élesen csattan,
körforgás nem áll meg, csak lassan
a levélre fröccsen a sáros vér...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése