54. Az én kutyám, az én "lényem"...

Üdv újra nálunk Kedves Olvasgató, a nyári szabadságolások letelte utáni lélegzetvételnyi kis időben, mikor még lehet egy kicsit szusszanni a nagy őszi pörgés előtt. Ma nem is akarok másról írni neked, csak egy könnyed kis brain-stormingot arról, mennyire másolja egy kutya a gazdáját (vagy visszafelé...). Bizonyára hallottad már azokat a mendemondákat, miszerint a gazda olyan kutyát választ, aki hasonlít saját magához, és ha nem, akkor meg úgyis hozzáhasonul majd. Vagy Ő, vagy a kutya...
Sem alátámasztani, sem cáfolni nem tudom az elhangzottakat, inkább Rád bízom Kedves Olvasgatóm, hogy szabadon eldöntsd, kinek hiszel.
Az úgy történt, hogy egyszer egy szép napon elhatároztam, hogy hosszú-hosszú kihagyás után újra szeretnék egy kutyust, aki még nem ismeri a történetnek a múlt homályába vesző részleteit, kérem lapozzon vissza a kezdetekhez, ahol is leírtam TDi Mukimanó Sárkányfióka Bányászgepárd beköltözésének teljes előzmény-, és/vagy következményáradatát. Sokáig keresgéltem a legmegfelelőbb fajtát, és mivel a kiválasztás paraméterrendszerre oly mértékben volt összetett, hogy a teljes posztot elfoglalná a leírása, ezért inkább belinkelem neked Kedves Olvasgatóm. Lásd a történet teljes hátterét: http://whippizee.blogspot.com/2011/02/13-es-fel-miert-pont-td-miert-pont.html
Tehát a vezérfonalunkhoz visszatérve, én egy olyan kutyát találtam, aki (és ez az "aki" szó, bár látszólag nyelvtani, ragozási, etikai, és ráadásul még szociológiai vonatkozásban is helytelennek tűnik, mégis teljesen helyénvaló) külsejét tekintve tökéletes ellentétem, viszont belső értékeit alaposabban megvizsgálva szinte már nevezhető a genetikai másolatomnak, na nem azért, mintha helyteleníteném a nyulak szabadságharcos mozgalmát, vagy némely egyedeinek ez irányú felszabadító tevékenységet hirdető mezei véleménynyilvánításának gyökereinél történő elfojtását, nem dehogy. Inkább mélyebb összefüggésekre rávilágító hasonlatosságokat véltem felfedezni TDi Rontombontom Whippetkirályfi és a saját világnézetem között.
Visszatérve kicsit a külső ismertetőjegyek elemzéséhez, a "kövér" agáros megjegyzés kivételével semmi, de tényleg semmi hasonlatosság nem jegyezhető fel az Adenauer-keresztünk NEM HASONLÍT oldalára. TDi Ceruzamajom ugyanis egy tipikus agár, annak minden külső és természetesen belső tulajdonságözönével. Itt szintén csak egy linket kapsz Kedves Olvasgatóm, hiszen semmiképpen nem szeretnék az önplágium, vagy a felesleges billentyű-csattogtatás vétkébe esni... http://whippizee.blogspot.com/2011/01/10-jubileumi-kiadas-azaz-mi-kulonbseg.html
Szóval az itt említett írást kiegészítendő, megjegyezném én még mindig 112 kg vagyok, aki ezek után bárminemű hasonlóságot merészel észrevenni köztem és TDi ceruzamajom között, azt azonnali hatállyal, minden protekciómat a végletekig kihasználva, elküldeném egy komolyabb szemfenék-vizsgálatra...
Tehát a külső hasonlatosság-nemhasonlatosság kérdése erőteljesen kipipálva! Na, akkor csapjunk bele az Adenauer-keresztünk másik oldalának kitöltésébe. Jut eszembe, mindenkinek megvan ez az Adenauer nevű bácsi? Német származású politikus volt a porosz államtanácsban, és a későbbi NSZK-ban (na most meg ezt is el kéne magyaráznom, mert az olvasótábor jelentős része egy másik történelemkönyvből tanult már, és nem tudom azokban szerepelt-e az NDK-NSZK történelmi párhuzama!? No mindegy, reméljük a legjobbakat...), aki a döntéseit a pozitív és a negatív következmények száma alapján hozta meg, azaz ha a pozitív érvek sorakoztak nagyobb számban a híres Adenauer-kereszt alatt, akkor mehetett a buli, ha a negatívok, akkor bizony nem!
Szóval a HASONLÍT-oldalra visszatérve, nézzük csak ezeket a tulajdonságokat egyesével. Mivel belső tulajdonságokról fogunk beszélni, kérem a megrögzött állatelleneseket, nyugodtan váltsanak át egy másik blogra, mert itt állatok érzéseiről fogok írni, mert szerintem ugyanúgy éreznek és gondolkodnak, mint mi emberek. Egyszerűbben, és talán inkább azt mondanám kevésbé árnyaltabban, de erősebben éreznek, mint mi, ám mindenesetre határozottan állítom, hogy konkrét érzéseik vannak. Éreznek szomorúságot, örömöt, féltenek minket, sőt féltékenyek is tudnak lenni. Sokszor vehetjük észre, hogy nem is csak a területüket védik, hanem inkább a "falkájuk", azaz a család tagjait. Tudom, hogy ehhez a cikkhez kicsit ki kell most adnom magamat, de talán nem lesz belőle baj... Sok mindent el lehet rólam mondani, de azt biztos nem, hogy én vagyok a világ legkedvesebb embere, legalábbis a külsőm alapján biztos nem egy édes kis Bichon Frise jutna eszedbe...

Sokkal inkább talán egy Fila Brasiliero, a maga brutális rabszolga-vadász fogazatával és hatalmasan ijesztő robusztus testfelépítésével...

De az tuti biztos, hogy nem egy gepárdra emlékeztető, kecses kis whippet jószág, aki villámgyors, ám könyörtelen vadász:

Bár attól most az egyszer megkíméllek Kedves Olvasgatóm, hogy rólam kelljen egy képet megnézned, de hidd el, talán még a Fila Brasiliero áll hozzám legközelebb külső jegyeit tekintve...
És ha ebben megegyezhetünk, akkor térjünk át a belső jegyekre ismét.
Én egy őrző-védő kft teljes személyzete tudok lenni egy pillanat alatt, ha a családom, vagy a hozzám közel állók veszélyhelyzetbe kerülnek, sőt még akkor is, ha csak úgy néz ki, mintha abba kerültek volna... Ez sajnos nem túl jó tulajdonság, ha már nem a Vadnyugaton, vagy valahol a dzsungelben élünk, bár ez inkább a diplomácia teljes fegyverarzenálját felvonultató feleségem véleménye... Én a mai napig a kelleténél egy fokkal határozottabb fellépés mellett teszem le a voksomat, de fizikai erőszakot csak a legvégső esetben alkalmaznék. Hála Istennek, erre testi adottságaim (nevezzük őket enyhén túldimenzionáltaknak...) miatt ritkán kellett sort keríteni, 43 év alatt talán kétszer-háromszor. TDi CsaládiHős Whippetkirályfi szintén ez a típus, bár valamiért nem veszi tudomásul, hogy az ő testi ereje messze elmarad egy Filáétól! Ő védelmez! Mert legbelül ő is egy Hős, aki megmenti a Világot...

És meg tud sértődni, pont ugyanúgy mint a gazdi, és tud önfeledten, boldogan rajongani valamiért, bár ez mondjuk rajta sokkal inkább észrevehető, mint a gazdin... És tud szomorú lenni, lelógó fülekkel csak feküdni, és nézni hogy megy el a világ mellette, de tud vidáman szökdécselve labdát kergetni, aminek az gazdi-kompatibilis megfelelője talán a kajakozás, vagy mostanában épp a golf...
Egyszóval ugyanúgy érez, és ráadásul ugyanúgy ki is mutatja. Mondjuk én még nem téptem szét bosszúból a teraszon felejtett újságokat, csak azért mert nem mehettem el a család többi tagjával valahová, de azért hajlamos vagyok ez irányú hiányérzetemnek valami mással hangot adni. Sokszor kergettem már délibábokat, ami nála a mindig mindenhová elbújó cicák űzésével egyenértékű, ugyanis ő sem tudta még egyszer sem elérni a ravasz Pákó cicát, mielőtt az átbújt volna a szomszéd kerítésének résein, pont ugyanúgy, ahogy én támadom az utóbbi években rendszeresen az emberi agyak szélmalmait fáradhatatlanul, de sosem szűnő Don Quijote-i lelkesedéssel...
És ami talán a legszembetűnőbb, hogy ezek a hangulatok szinte mindig leképezik az én hangulatingadozásaimat, azaz ha én jól érzem magam, akkor TDi Mukimanó is boldog, ha viszont valami elrontotta a kedvemet, akkor ezt ő előbb érzékeli, mint bárki más a közvetlen környezetemből. Érdekes kapcsolat ez két lény között, kicsit talán hasonlíthatók vagyunk az Avatar című filmben elfantáziált, gyökereken, ágakon, és hajfonatokon keresztül kommunikáló lényekhez, csak nekünk még kis világító szálacskákra sincs szükségünk Tádéval...
Összefoglalva Kedves Olvasgatóm, ha még nem érezted azt, hogy egy élőlény azért van körülötted, hogy az érzéseid tükörképeként funkcionáljon, leegyszerűsítve, felerősítve, és visszasugározva azokat, akkor fogadj be egy kiskutyát, és neveld fel. Soha nem fog elhagyni, becsapni, gonoszkodni veled, csak szeretetet fog adni, hűséget, és gondoskodást, de csak annyit amennyit tőled kap, egy kicsi plusszal megnövelve, és ez a kis extra Ő maga, a teljes lényével...