Üdvözöllek Kedves Olvasgató a "hogyan nőjünk fel anélkül, hogy megennénk a gazdánk papucsát, majd mikor már megnyugodott, hogy tényleg felnőtt a kutyája, hogyan együk meg mégis a kedvencét..." című blogbejegyzésben!
Az úgy történt, hogy a gazdáim megint otthon felejtettek, de ez már kezd rendszeres lenni. Na én ezt egyszerűen megelégeltem, és fellázadtam! Nem örülök ennek a rossz szokásuknak, egyszerűen elmennek otthonról, és úgy csinálnak, mintha én nem is léteznék. Egyszerűen otthon hagynak... Pedig én olyan szívesen mennék velük mindenfelé, igaz a nagy berregő és remegő, meg billegő dobozukat nem annyira szeretem. Többször előfordult már, hogy a vacsorámat is odabüfiztem nekik, hogy azonnal hagyják abba a nagy ablakos guruló doboz berregtetését, és billegtetését, de ezek nem értenek a szóból. De sokszor mennek el itthonról gyalog is, lehet hogy távolabb ülnek be a berregő dobozba, de én ezt már általában nem látom. Szóval egyedül nem annyira érdekes a játék, sem a futkározás. Ezért szeretem ha velük lehetek, ott mindig történik valami érdekes, érezni a különböző szagokat, nagyon sok millió különböző idegen, és néhány ismerős megszokott szagot. Minden nap el szoktam vinni őket egy jó helyre, ahol elengedem őket a pórázom végéről, és amíg ők bambán egy helyben nézegetnek, addig én végre szabadon futhatok! Aztán megkergetem a nagy víz partján a repülő fura szagú "nyuszikat", néha egy egy kis darabkájuk a számban marad. A gazdáim ilyenkor azt szokták kiabálni, hogy "TD azonnal köpd ki a kacsát!" Nem tudom mi a bajuk azzal, hogy a repülő "nyuszikat" megkergetem, szerintem ez nagyon is jó szórakozás...
Ha sokat sétálhatok a nagy víz körül, esetleg még messzebb is eljutunk, ahol teljesen idegen szagok vannak, azt szeretem a legjobban. Ezeken a helyeken minden dolgot, ami kiemelkedik a földből én is megjelölök...
De a guruló dobozokat például nem engedik megjelölni, nem mindig értem ám őket, szóval elég furák, mert a gazdám is állandóan osztogatja a szagát egy kis kártyával. Azt mondja "névjegy", de szerintem csak a szaga van rajta...
Na szóval amikor nem visznek magukkal, akkor a saját kertemben szoktam valami elfoglaltságot keresni magamnak. Előfordul, hogy érdekes szagot érzek valahol, ahol szerintük nincs is semmi, és "miért ástál ide egy bazi nagy lyukat?" felkiáltással visszaszórják a földet, amit kemény munkával kitermeltem. A kis edénykék, amikbe pici zöld fákat tesznek, azok a kedvenceim, ha egy újat tesznek ki nekem, akkor azt leellenőrzöm, hogy rendes íze van-e?! Ezt sem szeretik, mert ezeket is mindig visszateszik, de engem nehéz átverni, mert következő világosság alatt újra kikaparom... Ma találtam egy olyan dolgot, amit a hátsó lábukra szoktak húzni, eddig sose bántottam ezeket, mert nem érdekeltek, de ma valami felkeltette az érdeklődésemet. Szoktam kicsi zizegő, repülő dolgokra is vadászni. Ezek nagyon pici "repülő nyulak", de annál izgalmasabb levadászni őket. Talán egy ilyen kis repülő izé szállhatott a közepes gazda hátsóláb védőjére... Mindenesetre azt vettem észre, hogy már a számban van, és ha már a fogaim között volt, kicsit megráztam, hátha kiesik belőle a pici repülő dolog, de semmi... úgyhogy leharaptam belőle egy kisebb darabkát, hogy jobban belelássak. Ám ez kevésnek tűnt, így a biztonság kedvéért, szétrágtam apró kis darabokra, nehogy a kis repülő nyúl el tudjon bújni valahol benne. Kettő is volt ebből a fura lábvédőből, az egyiket apró darabokra szedtem, a másikat viszont elrejtettem egy jó kis titkos helyen, ahol nehezen, vagy egyáltalán nem fogják megtalálni. De mikor hazajöttek, a helyemre küldtek mérgesen. Valahol éreztem, hogy ezt a dolgot nem kellett volna miszlikbe aprítani, de a vadászat nem olyan amit csak úgy félbe lehet hagyni, ezt mindenki tudja. Ám a gazdáim furán vadásznak, soha nem látom őket lesben állni, vagy lelapulva figyelni a fűben, és mégis mindig van zsákmány, minden este, és minden reggel... Biztos rájövök majd egyszer hogyan csinálják! Addig is kitartóan ások, rágok, és vadászok, de csak a biztonság kedvéért...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése