57. TDi MukiManó BányászGepárd 1 éves lett!

Üdvözöllek Kedves Olvasgató, Szathmáry Tiszaparti Szélvész Tádé Whippetkirályfi Mukimanó Ceruzamajom Sárkányfióka Kengurupatkány Mukkerkoma Bányászgepárd, alias TDi első SZületésnapja alkalmából született bejegyzésben!
Ez a pár sor arról fog szólni, hogy milyen kedves kis lény a mi kis Tádénk. Egy konkrét szeretet-csomag, egy kis szeretet-bomba, aki képes bármely pillanatban felrobbanni. Képes a nyakába ugrani, és végignyalogatni bárki arcát, akit kedvel. És ő hamar megkedveli az embereket, ha kedvesen szól hozzá valaki, azt ő már kedveli is. Ezt a kedvelést pedig elég egyértelműen mutatja ki. 2 méter magasba ugrálva körbetáncolja "áldozatát", majd ha fogást talál rajta, akkor szó szerint felmászik rá, miközben heves farokcsóválás, mit farokcsóválás, inkább komplett testcsóválás közepette végignyaldossa az arcát. Aztán a száraz puszik után jön a hajrágcsálás, fülcsócsálás, és a többi kedveskedése...
Minden mozdulatunkat őrzi és figyelemmel kíséri, mint egy kis egyszemélyes őrző-védő kft, ha valaki kimegy a konyhába, rögtön neki is mennie kell. Ha csengetnek neki rögtön ellenőrizni kell, hogy a látogató nem jelent-e életveszélyt a falkája tagjai számára. Ha kifutotta és kizsezsegte magát, akkor pedig elégedett kis sóhajjal fúrja hegyes kis orrát a kanapé párnái közé, és merül édes álomba halkan szuszogva, és néha álmában is szaladva, vagyis ceruza lábacskáival vízszintesen kapálózva...
És meghálál minden simogatást, minden fülvakargatást, és minden perc időt, amit vele töltünk...
És ezért szeretjük őt!

Meg a finom kis orr bökdösésekért, amit akkor kapunk, ha épp nem tudunk rá figyelni, mert valami mást csinálunk, de ő mindenképpen fel akarja hívni magára a figyelmet. Ilyenkor úgy ér hozzánk a kicsi hegyes hideg orrocskájával, hogy szinte alig lehet érezni, de ezzel egyértelműen jelzi, hogy itt a játék vagy a séta ideje... Selymes szőrét simogatva nekem személy szerint 20-szal lemegy a vérnyomásom. A "rokonság" szerint régi karácsonyi süti illata van, ami kedves az ember orrának. A szája mindig olyan mintha épp mosolyogni készülne. Kajla kis whippet-füleit pedig mindig megpróbálja hegyezni, ha szólok hozzá... de azok természetesen kedvesen kajlák maradnak. Mellette nehéz lenne unatkozni, de még a híres családi hármas-ölelést is át kellett neveznünk négyesre, mert ha meglátja hogy kimarad valamiből, rögtön ott terem, és már ugrik is a két mellső lábával...

Egyszóval... szeretjük... <3