68. Soha ne mondd, hogy soha... Azaz hogyan vitte el a kicsi Whippet a Nagy Gazdát futni.

Üdvözöllek Kedves Olvasgatóm! Gazdi nem ér rá, úgyhogy megint én írok. Régen nem találkoztunk. Régen nem, mert én nem jártam errefelé, de most valami megváltozott, úgyhogy megint járok. Mit járok, futok, szaladok, elvégre agár lennék, vagy miszösz. Szóval az egész úgy kezdődött, hogy Főszemélyzeti Gazda rettenetesen dagadt lett. Ő úgy mondta, nagydarab, de dagadt volt, mint egy bazi nagy orosz Nagymedve. Mondjuk csak mint egy kisebb orosz nagymedve, mert csak százhúsz kiló volt. Ha kivittem magammal sétálni, csak fújtatott, meg szuszogott, és egyáltalán nem haladtunk úgy mint én szerettem volna. Mint köztudott én egy veszettülfeneegygyors kutya vagyok. Ő meg egy rettenetesenlassanszuszogó emberállat. És ez az a Gazdi által antagonisztikusnak is nevezett ellentét gyakran képezte feszültség tárgyát közöttünk, és ez a feszkó mondjuk leginkább a Főszemélyzeti Gazdi (azért becézgetem néha, mert neki is szüksége van egy kis kedvességre) sétáltatására használt póráz nevű eszközben jelentkezett legtöbbször. Én húztam őt veszettül előre, ő meg óbégatott a póráz hátsó végén, hogy "Muki, várjá'..." (Merthogy mikor Ő kedves akar lenni, úgy hív, hogy Muki... Vagy csak elfelejti a nevem...?) meg hogy "Lassabban te..." és néha meg hogy "Nyugoggyá má me agyoncsaplak..." Nagyjából ezek a fokozatok voltak, de én ezt meguntam, és egyszer csak még gyorsabban kezdtem húzni. Nem azért, hogy az a antagohiszti-izé megint kitörjön rajta, hanem mert ment előttünk pár száz méterrel egy gusztusos szaglenyomokat hagyó kutya-hölgy, akit feltétlenül szerettem volna utolérni és jóval közelebbről is megismerni. Ha randi nem is lesz belőle, de talán legalább a hátsóját hagyja kicsinykét megszaglászni... Aztán ki tudja... Me' jóképű is vagyok ám, vagy miszösz... Nézd csak... ennyire vagyok jóképű!

De térjünk vissza a gazdi meg köztem feszülő antagohiszti dologra, én elöl, ő hátul, póráz feszül... Még fokozhatnám a cselekmény fonalának feszültségszintjét, de engedve kíváncsiságodnak, inkább elárulom mi történt ezután. Az történt, hogy a gazdi-sétáltató madzag meglazult. És nem, nem azért mert elvesztettem róla a gazdámat, sőt nem is azért, mert huncut öt centis mini-nyulak éles kis fogacskáikkal cincogva elrágcsálták. Nem! Gazdi ekkor megmozdult. Ez tulajdonképpen azt jelentette, hogy az eddigi kétségbeesett vánszorgása, melynek hatására mindig a tüdeje legaljáról törtek fel a fura sípoló hangok, kissé felgyorsult. Mondhatnám szinte, hogy futott. Na jó, ez túlzás, inkább nevezzük felgyorsult vánszorgásnak. Bár ez meg kissé megalázó lehet számára, ha majd ezt elolvassa, úgyhogy ezt a számára teljesen új mozgásformát nevezzük el csoszporgálásnak. Hát ez elég hülyén hangzik, úgyhogy gondolkodom egy új elnevezésen, de amíg jobb nem jut eszembe, ideiglenesen hívjuk mondjuk kocogásnak. Na szóval így kezdett el a Gazdi megmentősen mozogni. Rettenetesen büszke vagyok, hogy én mentettem meg az életét, mert azóta is mindenkinek ezt mondja, mármint hogy megmenekült. Mondjuk azt nem tudom mitől menekült meg, mikor ilyen szégyenletesen lassan menekült csak, de ha ő azt mondja, akkor az úgy van, mert amúgy okos egy jószág ám az én Gazdim. Csak titkolja mások előtt. Azt mondja azért, mert így könnyebb asszimilálódnia az adott társadalmi környezethez. Hát én nem tudom, hogy mi ez a asszimilálálá dolog, sőt a társadalom ízében se vagyok teljesen otthon, de biztos igaza van, mert mint mondtam okos. (Lehet, hogy ez a társadalom dolog valami ehető? Remélem...) Például annyira okos, hogy tudja azt a mutatványt is, hogy séta után ha leülök, hogy letörölgesse a tök sáros lábaimat, utána ad egy jutifalatot. Ezt volt a legnehezebb megtanítani neki, ezért eleinte a tökig sáros lábaimmal körbe körbe futkároztam neki a házban, hogy megértse, "Töröld le a lábam, és adj jutifalatot!" Lassan, de megértette... Szóval elég okos. Azt mondja kell a mozgás, és minden héten háromszor elmegy a "másikruhás" helyre, ahonnan mindig izzadságosvíztől csöpögve jön haza. Utána annyira elmegy az esze, hogy nem akarja nekem a se labdát dobálni, se semmi mást, és csak lihegve mondja a magáét. A többi Gazdik ilyenkor furán néznek rá, és néha annyit mondanak csak neki "Ügyes vagy!"
Azt is mondja, hogy mindenkinek, akinél eltelt már legalább negyvenvalahány fehér hidegség, annak kötelező lenne ugyanezt csinálni. Már ha sokáig akarja hagyni, hogy a kutyája sétáltassa...
Mindenesetre az én Gazdámnál bevált a futtatás, úgyhogy viszem is minden vasárnap délelőtt. Azért ilyenkor, mert vasárnap délelőtt vannak a legkevesebben a sétáltató tónál. Kicsit még szégyellem, hogy ilyen csoszporgálást csap, de fejlődik, és lassan már futni is fog talán.
Kutyatársaim, fogadjátok meg a tanácsom, és rángassátok gyorsabban a Gazdáitokat, ha szeretitek őket, és sokáig akartok velük sétálni! Kemény munka lesz, de bízom bennetek, és a Nagy Égi Nyuszivadász legyen veletek utatokon!
U.i.: Ne féljetek, nem valami szektát készülök alapítani, csak olyan jól hangzott...
Bár ha ti is láttátok a Forest Gump-ot... Elgondolkodtató, de ez már egy másik bejegyzés tárgya kell hogy legyen, mert mennem kell, vinnem kell a Főszemélyzeti Gazdit vánszorogni a tópartra! :-)

67. Kutya egy meleg van, azaz miért jó 39 fokos whippetnek lenni...

Üdvözöllek Kedves Olvasgatóm a didergő whippetek birodalmában. Itt mindig hideg van, azaz 30 fok alatti hőmérsékletek uralkodnak. Ebben a rekkenő hőségben (épp ma készül megdőlni a tudomisénhányéves magyar melegrekord, ami eleve majd 39 fok) jól eshet az ember fiának, ha egy kicsit szusszanhat egy klimatizált helyiségben pár percet, miután hőguta kerülgetése közben megpróbál úgy tenni , mintha dolgozna. Kellemes lehet ezt olvasva belekortyolni egy deresedő pohár kellemesen hideg sörbe, vagy egy jó méretes nagyfröccsbe, de ha erre nincs lehetőséged, akkor se add fel az élvezetek ezen formájának hajszolásával. Fogj egy pohár hideg vizet, dobj bele egy kiskanál barna cukrot, facsarj bele egy fél citromot, hajítsd bele a citromot magát is, aztán csüccs, és élvezd a pohár felületén legördülő páracseppek versenyét. És ha mindeközben a kutyád lihegése el is nyomja néha a klíma susogását adj hálát a jó istennek, hogy jó helyre születtél.
Mert ugye van egy pohár iható hőmérsékletű remek italod, van egy hely ahol meghúzhatod magad, van egy klímaberendezés, ami élhetővé teszi ezt a timbuktui négereket is próbára tevő hőmérsékletet, és még a kutyával is tölthetsz napközben néhány percet. TDi Mukimanó bepróbálkozott a szokásos trükkjével, mármint hogy a létező összes játékát idehordta a lábam alá, de még a klíma csúcsrajáratása mellett is csak épp 28 fokra lehűtött szobában sem tudta elérni, hogy kettőnél többször eldobjam neki. Igazából nem is tudom melyikünk unta meg előbb, mindenesetre a harmadik dobás helyett mindketten lerogytunk egy székre, egész pontosan én rá, ő pedig alá. Lassan vissza kell mennem az irodába, de ezek az együttlétek, még ha nem is séták, csak együtt lihegések, akkor is jól esnek a kutyás ember szívének.
Na szóval visszatérve az eredeti témához, egy egészséges Whippike testhőmérséklete körülbelül 38,7-39,2 fok, ami náluk teljesen normális, így érthető, hogy ők miért bírják ilyen jól a kánikulát, és miért vacognak télen a havas séták alkalmával még kabátban is. Szóval az ember számára már szinte kibírhatatlan meleg ezen kicsi agarak számára kellemes szunyáló hőmérsékletnek bizonyul, viszont mikor mi kabátot húzunk, akkor ők már szinte a lakásban is képesek remegve, vacogva közlekedni.

Whippetwacogás esetére ajánlott egy fogkocogást megakadályozó eszköz beszerzése, de ezzel még ráértek néhány hónapig...

Ezzel búcsúzott is a Mesélő, és visszahúzott a trópusi esőerdők hőmérsékleti viszonyaival vetekedő irodájába... 

66. TDi vadászott... Azaz kicsi Whippet nagy Wadász!

Üdvözöllek Kedves Olvasgatóm! Ismét eljött az a nyugodt pillanat, amikor az iPad szórakozásra alkalmas időpontban került a kezembe. Igy hát gyorsan elkezdtem írni a következő bejegyzést.
TDi Whippetkirályfi csodával határos módon nem a kanapén heverészik, hanem itt a lábamnál a földön. Békés nyugalom telepedett a városra, csak néhány madár csicsereg. Na és pont erről szeretnék neked írni, mármint a madarakról. És természetesen a kutyáról... A kutyák évszázadok óta sokkal inkább háziállatok, mint a természetes kiválasztódás brutális eszközei. Tőlünk függenek, szeretgetjük, sétáltatjuk, és etetjük őket. De ne feledkezzünk meg arról, hogy a kutya ragadozó állat! Míg az ember csoportokban gyűjtögető életmódot folytatott, gyökereket és bogyókat szedegetett, és csak néha néha tudott elejteni valami húsjellegű vadat, addig a farkas, mostani korszerű kutyáink őse, falkákban portyázott, és a becserkészett vadat ízekre tépte, hogy táplálja a falkáját és a kicsinyeit.
Több pszichológus, sőt néhány pszichiáter is megrögzött híve annak a tannak, hogy az elfojtott ősi ösztönök időnkénti előtörése nem betegség, csak a természet sok évezredes rendjének visszaállása a rendes kerékvágásba. Így kéremszépen egyáltalán ne csodálkozzunk, ha kutyánk még ha oly kifinomult és elegáns fajtáról beszélünk is mint az agár, néha ősi vadállattá alakul nullaegészkettő másodperc alatt. Gondolom azt már többen is észleltétek agár jellegű UFO-k tulajdonosaként, hogy állatkáink szinte mindenre vadásznak, ám míg fajtatársaik szegmensekre osztották a vadászatot mint folyamatot, becserkésző beagle, felhajtó vizsla, vad irányát jelző pointer, és apportírozó retriver, addig az agár ezt az egész procedúrát megoldja egyedül. Sőt Ő még a Vadász szerepét is eljátssza, ráadásul puskástul... Azaz egyszemélyes monológot előadva figyel, cserkész, észlel, üldöz (mondjuk ezt szereti a teljes szereposztásból a legjobban), és végül le is teríti a vadat, legyen az nyúl, madár, vagy akár egy hülyébb légy...
MukiManóVadászTigris kedvenc áldozatait leginkább a kicsit fogyatékosnak tűnő méhek közül ejti, akik a világ kegyetlenségéről mit sem sejtve döngicsélnek virágról virágra. A fenevad eközben fogait élesítve lesi őket egy virágcserép mögé bújva. Mikor úgy érzi, hogy az áldozat már kifáradt a sok ide-oda röpködésben, akkor reáront, és sebességbeli előnyét kihasználva próbálja leteríteni a vadat. Ez kívülről azonban sokkal viccesebben néz ki, ugyanis ha még nem láttál két hátsó lábán táncoló, ugráló, levegőben nyeklő-nyakló, és a fejével összevissza hadonászó, fogait veszett hangosan csattogtató Whippetet, akkor semmit nem láttál a világ fenevad-állományából. Múltkor sikerült ennek a kis hülyének a méh rossz végét elkapni, ezért mire hazaértem akkorára dagadt az arca, hogy úgy nézett ki, mint egy boxer. Igaz csak jobb profilból, a másik oldalról nézve továbbra is tökéletes WadászWhippet feje volt. Ezt a technikáját oly mértékben fejlesztette azóta tökélyre, hogy képes a levegőben döngicsélő méhet röptében kettéharapni, ami ezek után a földre pottyanva még zizeg egy darabig, és amikor elhallgat ez a lökött kis űrlény simán megeszi. Hasonló sors vár a kajástányérjából lopkodó gonosz rablórigókra is. Ezeket a tálban maradt táp megcsörrenésével egyidőben indított rohammal támadja meg, és a terasz széléről vett lendülettel körülbelül másfél két méter magasan ejti el. De azt hiszem erről már egy korábbi bejegyzésben megemlékeztem. Mindenesetre több ilyen eset is előfordult, ilyenkor a rigót általában kiterítette a küszöbünk elé, mint egy könyöradományt, látva milyen vacak zöldségeken élünk.
Szóval intelligens lény lévén észleli a táplálkozási szokásaink közötti jelentős különbséget, és a falka szellem is ezt kívánja!
És végül az elmaradhatatlan fotó, mely az áldozatot, és a nagy Wadászt ábrázolja:

65. Hosszúnak tűnő pillanatnyi kihagyás, azaz egy felnőtt Whippet időérzéke

Üdvözöllek újra a Whippet kontra Ember blogban kedves Olvasgató!
Tényleg hosszú volt az az idő, amit az írás terén kihagytam, de valahogy hiányzott az inspiráció.
TDi Whippetkirályfi természetesen folyamatosan ontotta a jobbnál jobb témákat, ám az időtényező nullához történő konvergálása sokkal inkább volt oka az általad is csak alig néhány évtizednek tűnő kihagyásomnak.
Mukikutya közben csendben felnőtt, és felnőttként néha úgy viselkedik, mintha egy tudathasadásos orosz őrkutya lenne, ugyanis felcsapott biológiai térfigyelő- és riasztórendszernek, amit szívesen és rendszeresen kombinál a kert teljes területén egyszerre történő fel és alá való eszeveszett rohangálással. Azaz szinte egyszerre található meg a kapunál és a hátsó kerítésnél is... Tehát a sebesség mit sem változott, sőt még talán nőtt is, csak hozzátette a területvédelmi biztos szerepét is. Ráadásul mindeközben vadul ugat is, enyhén mutáló, néha kamaszosan középmagas, néha pedig komoly és fenyegetően mély hangon. Egyszerre utálja a postást és az újságos fiút, de védelmezői szerepéből akkor sem esik ki, ha idős hölgyek háromfős csoportja, háromszáz év tapasztalattal és 2,6 méter per perc sebességgel halad el a házunk előtt. Rettenetesen kemény házőrző képét vetítve a szomszédos házak tűzfalaira ugat lelkesen minden élőt, aki megpróbál a fenségterületéhez közelkerülni. Ám ha kinyílik a kapu, csendesedik a hirig, és MukikutyaVirágszál farokcsóváló ölebbé változik pillanatok alatt. Hangember... Illetve hangkutya... Ebből is jól látható, hogy a mítosz ezennel megdőlt! Amelyik kutya ugat, az nem harap...
És persze az elmaradhatatlan fotó... (JA, és ez a negyedik 65. bejegyzésem...)

64. Retro-blog, azaz olyan amit egy ember ír, és több mások elolvasgatják...

Üdvözöllek Kedves Olvasgatóm a közönséges, azaz mezei blogban, ahol egy ember ír, és többen olvasgatják. Ez a mai világban már szinte rendkívülinek tűnik, mikor a mikroblogok interaktív korszakának delén járunk. Hisz egy blogbejegyzés mindössze 2-3 sor, amit 100 komment követ. Én konzervatív ős-, valamint retro-blogiróként inkább a hagyományos módszert választom arra, hogy pár könnyed percre eltereljem figyelmedet arról, hogy az élet nem egy habostorta-evéssel egybekötött sétakocsikázás... Ezen rövid, de lényegretörő bevezető után felvázolnám neked mai foglalkozásunk tematikáját. Azt gondolom, hogy annyira felgyorsult a világ, hogy már arra sincs igazán időnk, hogy 2-3 mondatnál többet közöljünk embertársainkkal. Aztán ők dobnak rá egy lájkot, vagy egy szmájlit, és máris mindenki rohan tovább. Ellenben a kutyánk nem elégszik meg egy odavetett konccal, ő megköveteli magának a kijáró figyelmet. Nehéz mondjuk TDi Mukimanót rávenni arra, hogy a kétszer elhajított labda után nyomjon egy lájkot, és menjen vissza csendben a helyére. Nem, ő elvárja, hogy legalább fél órát játsszak vele. Ezért aztán, az ő mintáján felbuzdulva, én is úgy döntöttem, visszatérek a hagyományos blog-formához. Így nálam továbbra sem fogsz találni 6 képet naponta, alatta 5 kommenttel. Inkább kivesézek egy egy számomra érdekesnek tűnő témát, mint most is ez a retro blog történet. Az igazság az, hogy imádom ezt a kis dolgot, amit sokan kutyának néznek. Ám valójában TDi Whippetkirályfi nem kutya, illetve nem vagyok teljesen meggyőződve erről! Néha sokkal inkább tűnik egy szeretet és ösztön vezérlésű UFO-nak. Így sokszor (és egyre többször) veszek mintát az ő viselkedéséről. Azt hiszem most jött el az ideje, hogy mi emberek is elkezdjük kicsit visszafelé forgatni azt a nagy kereket, ami mostanában annyira felgyorsult, hogy a közeli hozzátartozóinkkal is csak a mikroblogok információs szintjén kommunikálunk. Kezdenek eltűnni az alapvető emberi értékek, és érzelmek is, helyüket átveszik a "komment-szerű" beszólások, és a "szmájli-szerű" érzelemnyilvánítások. Egyre többször hallhatunk egy-két mondatba összesűrített életpályákat, és láthatunk maszkszerűen alkalmazott mosolyokat! De miért nem vesszük fel a kesztyűt, és dobjuk egy megvető, de igazi gúnyos mosollyal az élet arcába? Miért megyünk a könnyebb megoldások fele? Miért gondoljuk, hogy egy ember leírható egy mondatban? Miért gondoljuk, hogy az illető, akinek erőltetett mosolyunkat (szmájlinkat) levetítettük, nem is érdemel többet? Miért folyik a víz mindig lefelé? ...mert nincs más lehetősége, legalábbis ezen fizikai körülmények között...! Ám ha megváltoznának a körülmények? Gravitáció nélkül a víz se mozdul, nem folyik az semerre, csendben összeáll egy gömbbé, és egy helyben lebeg... Tehát ha megváltoztatnánk a körülményeket, akkor lehetnénk őszinték embertarsainkkal? Viselkedhetnénk úgy mint a kutyánk? Ha valaki kedves hozzánk, arra mosolyoghatnánk őszintén? Ha valakivel nézeteltérésünk van, akkor kiállhatnánk az igazunkért? Ha nem is mind a hét milliárd embertársunkkal, de egy kisebb körrel létrehozhatjuk azt a gravitáció-mentes övezetet, ahol igenis lehetünk őszinték. Ahol nincs szükség a "szmájlikra", ahol elég egy igazi mosoly... Ahol egy ember története nem kell hogy elférjen három sorban, hanem lehet beszélgetni róla akár órákat is... Javaslom legyél kicsit kísérletező, őrült tudós-szerű, és hozd létre a saját "gravitáció-mentes" zónádat, de ne engedj be bárkit, csak aki többet érdemel egy szmájlinál... Ezzel búcsúzok is Kedves Olvasgatóm, és ha tetszett azért nyugodtan nyomj egy lájkot... :-)

63. A Sárkányfióka éve, azaz jön a Whippet-korszak...

Udvozollek Kedves Olvasgatóm! A kínai horoszkóp szerint 2012 a sárkány éve, így minap hazaérvén cseppet sem csodálkoztam a lakásunk berendezésében történt változásokon. De előtte had szabadkozzak kicsit. Utolsó bejegyzésemet a blogomban tavaly karácsony környéken olvashattad. Mint köztudott az ember hibázik, de csak ha dolgozik. Bevallom hibáztam, nem is kicsit, és persze dolgoztam is, nem kicsit, nagyon... Így egyáltalán nem jutott idő a blog bővítésére, pedig hűséges olvasom száma közben meghaladta a 8500-at. Ígérem most elkezdtem ledolgozni a hiányosságaimat, és visszatérek a blog írás pihentető perceihez, miáltal Te Kedves Olvasgatóm visszatérhetsz ide kikapcsolódni a hétköznapok szürkeségét meg- megtörő főnöki dühkitörések által okozott stressz levezetésére... De térjünk csak vissza Kínához. Tegnap ünnepelték kínai barátaink az ő új esztendőjüket, azaz annak sikeres elindulását. A siker fontos tényező ebben a kontextusban, hiszen ez az az el nem hanyagolható dolog, amire mindannyian vágyunk, ki kisebb, ki nagyobb mértékben. Keleti őseink szomszédai szerint ez az év a Siker éve, így sok házaspár úgy időzítette gyermeke születését, hogy az mindenképpen ebben az évben történjen. De vajh, mi köze a sárkánynak a szerencséshez? Hisz a sárkányok embereket raboltak, és szűz lányokat ettek...!? Legalábbis a mi mondavilágunkban... Ám távoli keleti barátainknak a sárkány szerencsét hozott, és hőséget, bocsánat, bőséget! A hőséget nálunk okozta, minek utánna rendszeresen felperzselte -tüzet okádva- az éppen soron következő falut. Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva Kínában ennek örültek. Szóval a minap hazaértem, és mit látok? TDi Whippetkirályfi lógófülű bostoni macskákat meghazudtolóan lesunyitott fülek kel ül a házikójában, és belülről elmerülten nézi a falat... Ez már eleve gyanús volt, aztán megláttam a fától az erdőt... Néhány tekercsnyi toalett-papír egyenletesen szétterítve a földön, néhány (fogalmazzunk úgy, hogy szinte az összes) párna szerte szét a lakás össz-alapterületén, néhány kád dugója (kettő darab állt rendelkezésre) eredeti rendeltetési helyüket elhagyva szintén fegyelmezetlenül hevert a nappali közepén... És ebből az egyik a fenti, kutyák számára tiltott területről származott. Az emelet már több mint egy éve tabu volt TDi Mukimanó SárkányFióka BányászGepárd AgárEgér számára. És ez a tabu a mai napon megszűnt létezni, hacsak a fenti tusoló dugója, számomra megmagyarázhatatlan okból nem kötött vándorbatyut a hátára, és nem kezdett önállóan egy zarándokútba, melynek során délutáni pihenőjét épp a nappali kövezetén szándékozott eltölteni. És az emeleti kanapé párnái, mint messiást követték volna... De nem hiszem, hogy ez történt, sokkal inkább hittem a lógófülű bostoni macskafüleknek! TDi ott ült kicsit, majd mikor úgy gondolta, hogy vagy észre sem vettem mindent szét dúló tevékenységét, vagy ilyen gyorsan múlik a haragom, előmerészkedett odújából, és a világ összes természetességével a lábamhoz dörgölőzött, mint egy bújós kis cica, mondjuk pont egy "lógófülű bostoni"... Hát lehet erre megszidni? Persze, hogy megint megúszta a hízelgő kis dög! Javaslom, aki még nincs teljesen tisztában a Whippetek lelkivilágának feneketlen bugyraival, az olvassa el egy korábbi bejegyzésemet, mely szerint erőteljes hasonlóság figyelhető meg Dr Jekill és Mr Hide jellemvonásaival. http://whippizee.blogspot.com/2011/05/40-dr-jekyll-es-mr-hyde-azaz.html Na, térjünk vissza a Sárkány évére, mert igencsak elkalandoztunk már megint. Furcsa hogy a sárkányt meghazudtoló romboló fantom nem mindig jelenik ám meg, és teljesen független a sétálások számától, vagy a játékkal töltött órák számától. Valójában csak a mátrixból a véletlen függvényében előbukkanó ismeretlen tényezőt okolhatjuk mindezekért, a kutyát tuti nem, hisz ő maga a megtestesült ártatlanság, és ezt egyszerre mindkét szemével tudja közvetíteni. Mondjuk az egyik már néha el-elkalandozik, és már keresi azt a játékot, amivel legalább egy negyed óráig fog majd küzdeni, mármint hogy küzdeni azért, hogy dobálják neki, és ő büszkén visszahozhassa a lakás távolabbi pontjairól, rajzfilmfiguraként csúszkálva a járólapon minden egyes irányváltásnál. Ha már láttál rajzfilmet, biztos megvan az a mozdulat sor, mikor a figura elkezd futni, de még mindig egy helyben van, na TDi ezt a trükköt remekül be tudja mutatni indulásnál is, és minden kanyarban... De látod Kedves Olvasgatoóm, milyen könnyű elkalandozik az eredeti témától? Sárkány, ami szerencsét hoz. TDI SárkányFióka nekem szerencsét hozott, és sok mindenre megtanított, többek között a megbocsátásra, az elfogadásra, és egyre inkább meg akar tanítani a TÜRELEMRE! Lehet hogy nekem ezt fogja jelenteni a Sárkány Éve... Hogy tanuljak egy buta kis kutyustól, tanuljak egy kedves kis lénytől, aki egyáltalán nem akar tanítani, ám mégis minden tettével közelebb visz engem a nyugalomhoz, és a lelki békémhez... Ezekkel a sorokkal búcsúzok is Kedves Olvasgatóm, mert vár az a munka, aminek ellensúlyozására ez a blog létrejött.

62. A whippet és a kanapé, azaz vannak dolgok, amik összetartoznak...

Üdvözöllek Kedves Olvasgatóm!
Rögtön egyik kedves filmemből vett idézettel kezdem a mai posztot, azaz vannak dolgok amik úgy vannak egymással, "mint a borsó meg a héja"... Na ugye, Te már tudod is, melyik filmből van...? Hát elárulom, hogy Forrest Gump ezen mondatát találtam pont megfelelőnek arra, hogy a kedvenc whippetjeink viszonyát eme másik kedves lakberendezési tárgyunkkal, a kanapéval bemutassam neked.
A kanapé francia szó, valami olyasmit jelent, hogy kényelmesen bútordarab vagyok, és elpilledhetsz rajtam a nap bármely szakában, nézheted a kedvenc filmedet rólam egy tál pattogatott kukoricával, vagy a focicsapatod bajnoki meccsét sörrel a kezedben, felkucorodhatsz rám törökülésben miközben a barátaid hangosan szidják a főnökeiket egy szál ropival és egy pohár itallal hadonászva, sőt a fél éjszakát is eltöltheted rajtam pokrócba csavarva laptoppal az öledben... A fent nevezett bútor méreteit tekintve, mindig kisebb, mint amekkorára szükség van, de persze léteznek belőle egyedien nagy példányok is. Lehet kettő, három, vagy akár négy személyes. Az egy személyes kanapékat valami megmagyarázhatatlan oknál fogva fotelnek hívják. Készülhet fából, fémből, de a fő jellemzője, hogy puha szövet vagy bőrbevonata vonzza a megfáradt testeket. Ez valami fizikai törvényszerűség izé, mármint az a tömegvonzás, amellyel egy kanapé hívogat.
De nézzük meg most a másik szereplőt is. A whippet egy a kutyára jelentős mértékben hasonlító, de attól alapvető különbségeket felmutató körülbelül negyven-ötven centi magas állatka, súlya elérheti akár a tizenöt kilogrammot is, négy rendkívül izmos lábát ügyesen használva lényegesen magasabbra is képes lenne feljutni, mint a kanapé harminc centis szintje. Némelyek ezt meg is teszik, de az általam vizsgált egyed példának okáért "csak" a fejemre szokott néha nekifutás nélkül, azaz helyből ülve ártatlanul felugrani... De ez egy másik tanulmány témája lesz, mert megér egy külön fejezetet!
Szóval vizsgáljuk meg jobban, hogyan is alakult ki a történelem folyamán ez a szimbiózis, hiszen minden kétséget kizáróan erről beszélhetünk. Régóta viták folynak erről tudóstársaim és közöttem, mi volt előbb a whippet, vagy a kanapé? Mindenesetre ha egy háznál megjelenik egy whippi, és már van kanapéjuk, akkor a kiskutya első dolga lesz, hogy felmásszon rá, ha viszont elsőként a whippet érkezik a házhoz, és a kanapét csak később szerezzük be, akkor is bizton állíthatom, hogy a bútor leszállítását követő egy órán belül a kutyánkat valószínűsíthetően a kanapé párnasora mögött fogjuk legkönnyebben megtalálni...
Had mutassam be egy példával a whippi és a kanapé viszonyát. Tekintetedet vesd a mellékelt bizonyító erejű fotókra, ahol a whippet-kanapé szimbiózis eklatáns példáját láthatod...és láss csodát, a pici whippet felülkerekedett a hatalmas kanapéval szemben!
De folytathatom a sort további esettanulmány értékű fotók elemzésével, hiszen erről a témakörről minden a kutyafajtát alaposabban ismerő kollégának bőven van képanyaga... Esetünkben Tiszaparti Szélvész TDi Whippetkirályfi látható. Ahogy saját szemeddel is láthatod, és mint köztudott a whippet három testrészből áll, fej, tor, és potroh... vagy valami ehhez hasonló. Namármost az első képen az egyed feji része látható a kanapé párnái közül felbukkanva, a másodikon pedig a potroha... A tor részéről készült fotót még keresgélem a nyilvántartásban. Na meg is van, ezt láthatod a harmadik képen, mely a teljes egyedet láttatni engedi. Tájegységenként változhat a testrészek elnevezése is, van ahol fejnek, testnek, és lábnak nevezik a whippet részeit. A kanapé részeinek elnevezéséről is folynak viták szakmai körökben, de ott talán egyértelműbb az ülőrész, háttámla, és láb tagolást illetve elnevezéseket használni...

De megfigyeléseim során megfigyeltem (megfigyelted a szófordulatok heves csatáját?) hogy a whippet legesleginkább a gazdi közelségére vágyik, és szimbiózisát a kanapéval csak egyetlen okból hozta létre, hogy a kedvenc falkatársa, az ember közelében lehessen, vagy ha az nincs ott, akkor legalább a szaga közelében. A whippet egyébiránt a világ legkedvesebb lénye, ha éppen nem vadászik, mert amúgy könyörtelen gyilkológép ő, és csak másodállásban kis házi kedvenc, aki elnyújtózva henyél a kanapén egy egy sikeres laposan kúszós becserkészés, fékevesztett rohammal megüldözés, és villámként becsapódó levadászás után...
Ennyit mára a whippetek vad lelkivilágának és a kanapék tehetetlen megadásának romantikus történetéről Kedves Olvasgatóm, várlak vissza blogomba, ahol legközelebb TDI WhippetKirályfi MukiManó BányászGepárd SárkányFióka KenguruPatkány CeruzaMajom legújabb kalandjairól olvashatsz majd...